Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-28 / 294. szám

Győzött a hegy, vitáznak a mászók Túl nagy fába vágták fejszéjüket, nem tisztelték eléggé a Mount Everestet - állítják az itthon maradt magyar hegymá­szók a két sikertelen a csúcskísérlet résztvevőiről. A szak­szövetség elnöke szerint - aki a halálos balesetet is elég fur­csának tartja - az expedíciókat számos tisztázatlan körül­mény árnyékolja be. A milleniumi csapat sajtófőnöke azon­ban vitatja ezeket az állításokat. A milleniumi expedíció tagjai jelenleg Nepálban vannak, s november elején érnek haza A SZAKMA MOSOLYGOTT? Egy névtelenséget kérő magyar hegymászó szerint az egész szakma mosoly­gott azon, amikor megtudták, hogy az Everest-Lhotse akció a talán legne­hezebb úton próbál a világ tetejére feljutni, majd megcélozza a 8516 méte­res csúcsot is. Informátorunk azt mondta, a résztvevőknek is tudnia kellett, hogy az ő felkészültségükkel, tapasztalatukkal reménytelen kísérletre vál­lalkoznak. Állítása szerint a nagy hírverés, az ISM-től és egy amerikai ala­pítványtól kapott sok pénz azonban elvakította a csapatot. Végül a kritiku­soknak lett igazuk, hiszen az expedíciónak semmi esélye nem volt a csúcs­támadásra, még 7000-ig sem jutottak fel. A társaság hazatérte után la­punk természetesen nekik is szót ad, hogy beszámoljanak a kudarc okairól. A Hegy volt az erősebb, a mostani szezonban egyetlen ember sem jutott fel a 8850 méter magas Mo­unt Everestre. Egy időben két ma­gyar csapat is próbálkozott, sőt a Milleniumi expedíció az orvosát is elvesztette, dr. Gárdos Sándor bal­esetben meghalt. A hegymászók még nem érkeztek haza, nem le­het pontosan tudni a kudarcok okát, de az itthon maradtak már elemzik a történteket. A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnöke szerint abban semmi rendkívüli nincs - volt rá példa, hogy ugyanaz a norvég tár­saság háromszor ment vissza -, hogy. egy expedícó nem jut fel a csúcsra. A magyarok fizikálisán, mentálisan alapvetően rendben voltak, a felkészülésük is megfele­lő volt, szerencsés esetben meg­hódíthatták volna a Csomolung- mát. Dr. Nagy Sándor ugyanakkor úgy véli, nem volt meg az aláza­tuk a hegy iránt, előbb kellett vol­na produkálni, utána nyilatkozni. A zord időjárás ellen ugyan sem tehettek semmit, viszont több hi­bát is elkövettek. A legnagyobb gond az - fogalmaz -, hogy egy időben indult két társaság. Ma­gyarország azonban nem "hegy­nagyhatalom", nálunk nincs eny- nyi valóban csúcsesélyes mászó. Az ISM pedig - a hegymászó szak- szövetség megkérdezése nélkül - közvetlenül a két társaságnak adott 25-25 millió forintot, ahe­lyett, hogy koncentrálták volna az anyagi és emberi erőket. Ennek az elnök szerint üzleti oka volt, a nagy hírverésnek köszönhetően ugyanis máshonnan is szereztek pénzt a csapatok, holott a 25 mil­lió is fedezte volna egy expedíció költségeit. Dr. Nagy Sándor egyébként eredetileg résztvevője, sőt vezetője lett volna a Milleniumi expedíciónak, de nyolc nappal az indulás előtt ki­szállt. Lapunknak azt mondta, el­sősorban azért, mert nem volt rá­látása a minisztériumtól kapott tá­mogatásra - a pénzzel az expedí­ció igazgatója, Mesterházy Ernő ■rendelkezett -, valamint a kiuta­zók névsorának véglegesítése is jórészt nélküle történt. A Milleniumi gárda egyébként a könnyebb úton próbálkozott, s a tagok is tapasztaltabbak voltak, tehát nekik elvileg esélyük volt a győzelemre. De nem fogadta őket kegyeibe az időjárás, hamarabb jött az esőkkel, havazással a téli monszun, mint várták. Számos taktikai hibát a mászók is elkövet­tek - állítja. Túlságosan ki volt he­gyezve az egész akció, csak akkor lehetett volna sikerük, ha minden a tervek szerint alakul. Erre azon­ban a Himalájában kevés az esély. Valószínűleg a rossz idő miatt nem épültek ki időben az egyes táborhelyek, ugyanis a többi ex­pedíció hamar feladta, és levonult. A 8300 méter magas harmadik tá­borhelyre például egyáltalán nem került föl sátor, ezért fikciónak tű­nik, hogy a csúcstámadás során aludjon valaki először 7800, majd 8300 méter magasan. A balesetről is ellentmondó hí­rek láttak napvilágot. Dr. Nagy Sándor az információk birtokában nehezen tudja elképzelni, hogy időrendben minden úgy történt, ahogy nyilvánosságra került. Ő úgy gondolja, valószínűbb az, hogy nem lefelé, hanem felfelé tartottak, hiszen minden bizony­nyal nem pénteken, hanem előbb esett meg a baj. Az is furcsa, hogy Gárdos doktor 7700 méteren tűnt el, 6400-on találták meg, majd 7100 méteren temették el, azaz felfelé vitték; csak kérdés, hogy minek? Másrészt az is hihetetlen, hogy egy több mint egy kilométe­res zuhanás után a hóban olyan könnyen és gyorsan megtalálták. Az Everest-Lhotse expedíció pedig egyértelműen túllőtt a cé­lon, ők egy sokkal nehezebb úton próbálkoztak - ahol egy többszáz méteres jégfalat kell leküzdeni -, erre jelenleg a világon 4-5 csapat képes csupán, s eddig kevesebb mint tíz ilyen sikeres akció volt - jelentette ki az elnök. Ráadásul utána még egy 8 ezer méter fölöt­ti csúccsal is, a Lhotse-szal is pró­bálkoztak volna, ami teljes képte­lenség a csapattagok eddigi hegy­mászó eredményei alapján. Nagy szerint a kudarcok erő­sen visszavetik a magyar hegymá­szó sportot. Egyrészt lelkileg is fel kell dolgozni a kudarcot és egyik mászó halálát, másrészt nehéz lesz ezek után szponzort szerez­ni. Ezért úgy véli, szerencsésebb lenne, ha a jövőben nem színtisz­ta magyar csapat indulna útnak, hanem két-három csúcsesélyes beszállna egy külföldi csapatba. Ez kisebb felhajtást jelentene, s jó­val olcsóbb is lehetne. De így is legalább két-három évnek kell ah­hoz eltelnie, hogy kitűzzék a ma­gyar zászlót a világ tetejére. Meskó Zsolt, a milleniumi csa­pat sajtófőnöke máshogy emlék­szik, szerinte Nagy Sándor csa­ládtagja betegségére hivatkozva szállt ki. Meskó úgy fogalmaz, az igaz, hogy a szakszövetség kezdte meg a túra szervezését, de miután komoly támogatókat nem tudott felmutatni, minden résztvevőnek saját magának kellett volna az út nagy részét finanszírozni. Létre­hoztak hát egy kht.-t - így. a szak- szövetség a további munkákban már nem vett részt, s ez fájhat Nagy Sándornak -, s megkeresték az ISM-et is. A tőlük kapott 25 mil­lió forinton kívül néhány szpon­zor természetbeni támogatást - re­pülőjegy, élelmiszer stb. - nyúj­tott, de a költségvetés így sem ha­ladta meg a 30 millió forintot. S ahelyett, hogy üzleti hasznuk lett volna a résztvevőknek, még vesz­teséges is a vállalkozás. Közben derült ki, egy másik expedíció is készülődött, ők is.kaptak 25 milli­ót az ISM-től; erről azonban Meskó nem kíván nyilatkozni. Annyit azért elmondott, miután az Everest-Lhotse csapatot táma­dások érték, ennek az árnyéka a milleniumi expedícióra is rávetült. A sajtófőnök szerint egyébként nem adtak ki előre győzelmi je­lentéseket. Kétségtelen, az expedí­cióval sokat foglalkozott a sajtó, két lap és egy televízió pedig je­lentős médiatámogatást nyújtott, így a közvélemény pontosan érte­sülhetett a csapat útjáról. Nagy­nak a taktikai hibákra vonatkozó megjegyzései pedig furcsák - állít­ja -, hiszen nem volt ott, nem tudhatja, a napi időjárási változá­sok miként befolyásolták a társa­ság mozgását. Meskó azt mondja, nem hibázott az expedíció, az alaptáborok kiépítésével sem kés­tek, s hamarabb köszöntött be a tél. Azt pedig rendkívül szomorú­nak tartja, hogy a szövetségi elnök a balesettel kapcsolatban hamis tények közlését feltételezi a csa­patról. Az igazság az, hogy a 7800 méter magasságban felállított tá­borból lefelé menet 7700 méterről sodorta le a szél Gárdos doktort, akit nem 7100, hanem 6500 méte­ren temettek el. Abban a magas­ságban, ahol egy völgyben megta­lálták, tehát nem vitték fel. Meskó szerint váratlan tragédia történt, ami természetesen nagyon megvi­selte a csapatot. (almási) Ladent megölni nem kell félnetek George W. Bush utasította a CIA-t: pusztítsa el Oszama bin Ladent és hálózatát, az Al-Kaidát. Ameri­kai elnök nem először ad efféle parancsot, de eddig ezt nem jelentették be. Igaz, azelőtt is csak éreztet­ték az embereikkel, hogy mi volna a legjobb meg­oldás, de soha nem mondták ki. A CIA elintézte, vagy kudarcot vallott, mint Fidel Castro esetében. Az amerikai lapok által ki­szivárogtatott „kivégzési pa­rancs” belpolitikai célokat szolgál - állítja egy neve el­hallgatását kérő szakértő. - Ha nincs ez a parancs és utasítás, akkor is szívfájda­lom, valamint jogi, politikai aggodalom nélkül végez­nének vele. A hidegháború idején tel­jesen elfogadott volt, hogy a titkosszolgálatok nem riad­tak vissza a kivégzésektől sem. Az amerikaiak Fidel Castro ellen számtalan me­rényletet kíséreltek meg - többször meg akarták mér­gezni, fel akarták robbanta­ni, volt, hogy egy prostitu­áltnak kellett volna kivégez­ni -, de mindig megúszta a kubai vezér. S számos más akcióban is aktív szerepet vállalt a CIA, így például Dél-Amerikában. A szocia­lista útra tévedt Chilét pél­dául szintén az USA segítsé­gével térítették más irányba. Ezeket a halálos áldozatok­kal járó akciókat - az ottani szövetségeseikkel - az ame­rikai titkosszolgálatok ter- velték ki és hajtótták végre. Ugyan soha nem az ameri­kai elnökök kifejezett utasí­tására, de teljesen nyilván­való, hogy az ő hallgatóla­gos beleegyezésükkel. A ke­let-európai titkosszolgálatok - élükön a szovjet KGB-vei - esetében még elképzelhetet­lenebb volt, hogy a legma­gasabb politikai vezetők ne tudjanak az ilyen ügyekről, de diktatúra lévén, jobban működött ott a hírzárlat. A KGB legemlékezetesebb gyilkosságai közé tartozott az az eset, amely végül nyil­vánosságra került. A szocia­lista Bulgária ismert ellenzé­ki személyisége volt Marko, a költő. Egy titkosügynök Londonban lábon szúrta egy mérgezett hegyű eser­nyővel, majd elnézést kért tőle a „figyelmetlenségéért”. A bolgár férfi másnap szív­rohamban meghalt, de a méreg az orvosi vizsgálat idejére teljesen felszívódott, Laden kivégzésére, a költségek fedezésére 1 milliárd USD költség- vetési kiegészítést is biztosított az elnök, aki Bin Laden mellett az Al-Kaida más vezetőinek kivégzésére is utasítást adott. Az ameri­kai kommandó vezetője kijelentette, hogy élve akarják Ladent el­fogni, de ha eközben önvédelem válik szükségessé, természetesen lőni fognak. Az embervadászatban a brit elit egység, a SAS (Special Air Services) támogatja majd az amerikaiakat. így - legalábbis akkor úgy tűnt - nyom nélkül tették el láb alól. Az olasz Vörös Brigádo­kat támogatták keletről, a Nyugat-Németországban működő RAF pedig a kelet­német Stasi oltalmát élvez­te, sőt gyakran az NDK-ból kapták a parancsot. Az amerikai politikában újdonságot jelentett Gerald Ford hivatalba lépése. A het­venes évek második felének elnöke megtiltotta a CIA-nak - s ez azóta is érvényben van hogy politikai gyilkos­ságot kövessen el vagy ab­ban közreműködjön. Bush mostani parancsát persze a jogászok megpró­bálják jogi köntösbe bújtat­ni. Egyrészt azzal érvelnek, hogy a likvidálási tilalom nem vonatkozik háborús időkben a CIA és a haderő olyan együttműködésére, amelynek célja az ellensé­ges parancsnokság kiiktatá­sa. Másrészt az USA hivat­kozhat önvédelemre is, mondván, olyan terroristá­kat akar eltenni láb alól, akik támadást terveznek az Egyesült Államok, illetve ál­lampolgárai ellen. Nógrádi György bizton­ságpolitikai szakértő szerint a hírszerzés munkájába be­lefér, hogy az ellenséges ve­zetőket likvidálja. S ami egy másik érv lehet a megölése mellett, hogy Laden nem­csak a világ első számú ter­roristája, hanem az afga­nisztáni hadsereg főpa­rancsnoka is volt, tehát ka­tona. így nem áll meg az a tétel, hogy civilek ellen fo­lyik a gyilkos hajsza. A professzor szerint a fő kérdés sokkal inkább az, hogy sikerül-e végrehajtani Bin Laden likvidálását. Ugyanis már több hasonmá­sa feltűnt Afganisztánban, így nehéz lesz az igazit el­kapni. Másrészt most derült ki: az amerikaiak már régóta tudják, hogy a terroris­tavezér beszerezte a világ legmodernebb kommuniká­ciós technológiáját, amely védelmet jelenthet számára. i A t

Next

/
Oldalképek
Tartalom