Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-26 / 292. szám

2001. Október 26., péntek KULTÚRA - R I PORT 7. OLDAL Egy erdélyi költő Amerikája Biciklirodeó címmel mutatja be ma este a Művészetek Házá­ban Mikó István új lemezét, mely rockzenei előadásként és irodalmi estként is különleges élményt ígér. Választható nyelvek Magyarul - magyarán Üres beszéd Közismert minősítése az olyan beszédnek, amelynek hiányzik vagy hiányos a tartalma. Nem fe­jez ki semmit vagy hiányosan. A kommunikáció tudománya re­dundanciának nevezi. A stilisztika hagyományosan a ple- onazmust érti rajta, vagyis a primi­tív vagy pongyola szószaporítást, szófölösleget. Bizonyára köze van ennek a jelenségnek ahhoz a köz­mondásunkhoz, amely így szól: Sok beszédnek sok az alja. Sokféle megnyilvánulása közül hármat említek. Egészségi állapo­tom (sokan így mondják vagy írják: egészségügyi) fokozatos romlása miatt sokszor kerültem kapcsolat­ba az egészségügy dolgozóival. Foglalkozási ártalomnak is nevez­hető, hogy a velem és a többi beteg­gel bajlódó orvosok, ápolók beszé­dét figyelem. Eleinte véletlennek tartottam, hogy akár közölnek vala­mit, akár felszólítanak valaminek az elvégzésére, akár tiltó rendelke­zést ' fogalmaznak meg, hozzáte­szik kérdő hanglejtéssel ezt a szót: Jó? Amikor úgy láttam, hogy ez nem lehet véletlen, egy-egy konkrét személyhez kötődő, leírtam, hogy amikor szóvá teszem ebben a ro­vatban, ne nekem kelljen hasonló­kat gyártani. íme közülük néhány, amely fülem hallatára hangzott el. Egy kicsit várni kell. Jó? - Holnap kilencre jöjjön be! Jó? - Csak egy pillanatig fog fájni. Jó? - Elviszem a lázmérőjét. Jó? - Vetkőzzön le deré­kig! Jó? - Megmérem a vérnyomá­sát. Jó? - Tegye le maga mellé a ke­zét! Jó? - A közlés, felszólítás, tiltás a beteg számára általában érthető, ha észnél van. Az utána következő egyszavas kérdés, amelyet a nyelv­tan eldöntendőnek nevez, mert rendszerint csak igenlő vagy taga­dó válasz adható rá. Nem tapasztal­tam, hogy igényt tartottak volna a feleletre ilyenformán: Jó, azaz igen, vagy nem jó, azaz nem. A nyelvta­ni szabályokat nem sérti, tehát nem ítélhető el. Az ilyen jelenséget a be­szédművelés modorosságnak ne­vezi. Olyan ez, mint a tanárnak a ta­nulók számára föltűnően gyakori szavajárása, amelyet az osztály ta­nulói fölváltva „striguláznak”. Eb­ből állapítják meg, hogy melyik órán állította fel a rekordot. így lesz az egyiknek a ragadványneve: Ugyebár tanár úr; a másiké Hogyis- mondjamcsak. Ez egy-egy sze­mélyre lehet jellemző, de hogy egy egész hivatásrend (tisztelet a kivé­teleknek) beszédének szerves tar­tozékaként használja, az már el­gondolkodtató. Eredete visszavezethető egy kü­lönösen tekintélyes személy után­zására, akit nyilván nem csupán e modorossága miatt tartanak után- zandónak, hanem emberi, de fő­ként szakmai kiválóságai miatt is. Eredetileg nem tartalmatlan forma­szó volt, hanem az orvos és beteg sokat emlegetett kapcsolatának a megteremtése, a bizalom megnye­rése azzal, hogy finoman provokál­ja a betegnek az orvossal való együttműködési készségét. A be­teg részéről ennek nem kell ver­bálisán (szavakban) is megnyil­vánulnia. Mindenképpen a gyó­gyítás-gyógyulás eredményessé­gének lehet a nyelvi eszköze. Rónai Béla ELSŐ POZÍCIÓBAN - a legenda tovább él címmel balettbemutatóra invitálja az érdeklődőket ma este a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza. A háromrészes előadás első részét Bálinka címmel (képünkön) a Deep Forest zenéjére Keveházi Gábor Kossuth-díjas művész koreografálta. A másodikat Egerházi Atti- la, a harmadikat Myriam Naisy.__________________________________________________fotó: müller a. A beás és lovári nyelvekről kétna­pos konferenciát szervezett a Pé­csi Tudományegyetem Romológia Tanszéke. A rendezvény szerve­zői ahhoz szeretnének hozzájá­rulni, hogy előbb-utóbb ezek a nyelvek is bekerülhessenek a vá- lasztható nyelvek közé. iszai Szellő a videokamerán keresztül Az aprófalvas Baranyában csak nagyon kevés helyen működik olyan intézmény, ahol a gyerekek szabad idejüket kulturáltan és hasznosan eltölthetnék. Szellő község szerencsésnek mondható ebből a szempontból, mióta odaköltözött egy peda­gógus, aki a legkorszerűbb technikák használatával ismerteti meg a fiatalokat. Több mint egy esztendeje még ta­nácstalanok voltak Szellő község felnőtt lakosai, látván azt, hogy a fiatalok többsége céltalanul csel­leng. A szülők becsületes, de ke­vés jövedelemmel bíró emberek, akiknek gondot okoz a gyerekek továbbtanulása, számítógép vásár­lása pedig szóba sem kerülhetett. Ekkor került a faluba Szondi Imre pedagógus (képünkön), akinek komoly tévéoperatőri múltja van, s akinek a fiatalok el­mondták gondjaikat és vágyai­kat. Szondi Imre vizuális kész­ségfejlesztő programot kezdemé­nyezett, s a képviselő-testület egyetértésével, dr. Kumcsay Andrea jegyzőnővel írtak egy pá­lyázatot, amelyet meg is nyertek. Számítógépet, monitort, video­kamerát vásároltak, továbbá az önkormányzat segítségével rajz­eszközöket, festéket, s birtokba vették a rendelkezésükre bocsá­tott kultúrházat, amely a hivata­los rendezvényeket leszámítva addig többnyire üresen állt. Az érdeklődés igen nagy volt, mondja Szondi Imre. Ennek egyik oka a kíváncsiság, hiszen ilyen jellegű programot ezt meg­előzően nem szervezett még senki, de a hasznos időtöltés iránti igény is jelentősnek volt mondható. A gyakorlati felada­tok egyébként az iskolai rajz­órákon tanultakra épülnek, s a videotechnika felhasználásával erősítik az elméletben elhang­zottakat. A gyerekek mára tud­ják, hogyan használják a rájuk bízott technikát, csak feladatok­kal kell őket ellátni, ezt követő­en önállóan dolgoznak: fény­nyel, színekkel, térben elhelyez zett formákkal. A kiválasztott for­mát a kamera optikáján keresztül megszerkesztik, s a résztvevők a monitoron látják. Önállóan világí­tanak, s közösen döntenek a fény­A gyakorlati feladatok az iskolai rajzórán tanultakra épülnek FOTO: TOTH L. irányról és a szí­nekről. Közö­sen beszélik I meg tanáruk­kal, mi a he­lyes megoldás, min kell változ­tatni, majd a monitoron látott képről rajzol­nak, festenek. Számítógépen is dolgoznak, grafikákat készítenek, gyakorolják a térnek vonallal, folt­tal való ábrázolását. A kezdeti próbálkozások alkotó műhellyé formálódtak, s alternatí­vák alakultak ki a pályaválasztás­hoz. Ez annál inkább jelentős vál­tozás, mert a faluból évek óta nem tanul tovább senki, most pedig többen is kedvet kaptak hozzá. A gyerekek szövegszerkesztővel is dolgoznak, s a falu történetének feldolgozását tűzték ki célként, gyakorolják a videooperatőri mun­kát, amelynek segítségével képben szeretnék rögzíteni környezetü­ket. A falu húsz fiatalja közül heti egy alkalommal két órán át együtt van 10-15 fő. A program azért is ör­vendetes, mert a faluban nincs is­kola, a környező községek tanin­tézményeiből pedig hiányoznak a rajztanárok. CSERI LÁSZLÓ Egyelőre a koncertműsor változott A város módosíttatja a Pécsi Szimfonikus Zenekar szervezeti szabályzatát Meg kellett változtatni a Pécsi Szimfonikus Zenekar legutóbbi koncertjének műsorát, mert a vezető karmester egy, a felada­tát megoldani képtelen, legyengített együttessel találta magát szembe. A város kulturális vezetése szerint a zenekar szerve­zeti és működési szabályzata sürgős változtatásra szorul, mert nem tisztázottak az intézményen belüli szerepkörök. * Megváltozott a Pécsi Szimfonikus Zenekar tegnap esti bérleti hang­versenyének műsora: Bartók Tánc­szvitje helyett Kodály Galántai tán­cok című alkotása hangzott el.- A technikai szempontból könnyített műsornak az volt az oka - tájékoztatta lapunkat Ha­mar Zsolt (képünkön) Liszt-díjas karmester, az együttes művészeti vezetője -, hogy egy agyonfárasz- tott társulatot kaptam, amelynek októberben két zenés színházi bemutatója és egy németországi megélhetési turnéja volt, a jelen­leg izraeli „vendégszereplésen” lévő több mint harminc muzsikus pótlására pedig tapasztalatlan fia­tal kisegítőkkel, illetve kevésbé munkabíró, idős kollégákkal egé­szítették ki a zenekart. Ráadásul nagyon kevés volt a próbaidő, tet­te hozzá, s amikor leszerződött a pécsi együtteshez, arról biztosí­tották, hogy a bérleti hangverse­nyek előtt mindig rendelkezésére áll egy hét. Ám a próbarend ter- vezhetetlenné vált az egyre sűrű­södő turnék miatt, és azért is, mert a színház csak egy hónappal előre közli műsorrendjét. Több esetben is tárgyalt a város veze­tőivel a struktúra megváltoztatá­sáról, akik megértőnek bizonyul­tak, de aztán nem történt semmi.- A nagyszínházi előadások 60-70 százaléka élő zenei kísére­tet kíván - mondja Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgató­ja. - A színháznak azonban nincs saját zenekara, s bár a Pécsi Szim­fonikus Zenekar, mint a város együttese, köteles a produkciók­ban részt venni, ez nem jár súrló­dások nélkül. A gondok nem új keletűek, hangsúlyozza, azóta áll­nak fenn, amióta a zenekar kisza­kadt a színházból. A minőséget pedig így nem lehet számon kér­ni. Gyakorta előforduló probléma, hogy az árokban nem is az a tár­saság ül, amely az azt megelőző napon, s ezért semmit sem tud­nak arról, amiben a korábbi csa­pattal a rendező, a koreográfus vagy a karmester megállapodott. Balikó Tamás szerint még tavasz- szal dolgoztak ki stratégiát Hamar Zsolttal a problémák kezelésére egy színházi zenekar felállításá­ról. Ez akkor lenne megvalósítha­tó, ha a Bóbita Bábszínház önálló­sulna, s így a felszabadult státuso­kat betölthetnék muzsikusok­kal. Erre a koncepcióra azonban tavasz óta semmiféle reakció nem érkezett az önkormányzattól, pe­dig arról volt szó, hogy az idei évad már ezzel a feltételrendszer­rel indul. A város alpolgármestere, dr. Újvári Jenő szerint írásban sem­miféle koncepció nem érkezett az önkormányzathoz, mindössze egy beszélgetésben vázolta fel el­képzeléseit Hamar Zsolt és Balikó Tamás. A koncepció előkészítése azonban nem a város, hanem a két intézmény feladata. Az ötlet az alpolgármester szerint éppen akkor vetődött fel, amikor félő volt, hogy a zenekar nem tud megfelelő minőségű együttest a színház rendelkezésére bocsátani az egyik bemutatóhoz, mert egy részük akkor is külföldön tartóz­kodott. Újvári Jenő szerint bizo­nyos bevételeket kell teljesítenie az együttesnek, de a turnék több­nyire magánhaknik, amelyek a zenészek jogos bérkiegészítését szolgálják, nem pedig a zeneka­rét. Ezeket az éhbérért, megalázó körülmények között zajló hakni­kat nem az önkormányzat kény­szeríti rá az együttesre, már csak azért sem, mert azok nem egyez­tethetők össze annak művészi rangjával. Egyetért Hamar Zsolt törekvésével, a jól előkészített, tisztességes feltételeket biztosító turnék szorgalmazásával. Számos probléma oka az, hívja fel dr. Újvári a figyelmet, hogy el­avult a szervezeti és működési szabályzat. Szükséges tehát újat készíteni, amely tisztázza, mi az igazgató és mi a művészeti vezető hatásköre, feladata, a munkahelyi szervezetek szerepe. Újvári Jenő ezért előírta Szkladányi Péter igazgató részére ennek elkészíté­sét. Mert az nem tartható, hogy egy zenekar művészeti vezetőjé­nek a műsorterv elkészítésébe és a külföldi turnék megszervezésé­be alig legyen beleszólása.- A műsorváltozáshoz minden kulturális programokkal kapcso­latos szervezetnek joga van - mondja Szkladányi Péter. Mint valamennyi önkormányzati intéz­mény esetében, a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar élén is egyszemélyi vezető, az igazgató áll, akit a köz­gyűlés választott meg pályázat út­ján. A művészeti vezető a munka­köri leírás szerint az igazgató be­osztottja, aki aggódhat ugyan az intézmény sorsáért, de a szemé­lyi felelősség kikerülhetetlen. Ha­mar Zsolt egyébként kitűnő kar­mester, Szkladányi Péter szeret­ne vele hosszú távon együttmű­ködni. A színház bevételének 65-70 százaléka származik ze­nés darabokból, ez olykor, mint például most októberben is, az átlagosnál nehezebb feladatok elé állítják a ze­nekart, amely a próbákkal együtt 31 szol­gálatot teljesí­tett. A külön zenekart az igazgató támo­gatja abban az esetben, ha az nem érinti a pé­csi szimfonikusok létszámát. Azt tudni kell, hangsúlyozza Szk­ladányi Péter, hogy a zenekar az egyetlen intézmény, amely Pécs város nevét több kontinensre is elviszi: A bevételi kötelezettsé­gük pedig a magyar viszonyok között kirívóan magas, ezért a turnékról lemondani nem lehet. CSERI LÁSZLÓ Jack Cole-ban indián vér is csörge­dez, nem tudni, hogy sziú, vagy navajo, s két gitárral, kürttel és száj- harmonikával a nyakában Keroua- choz hasonlóan járja Amerika tája­it. Nem afféle cowboyfilmből érke­ző hősről van szó, sokkal inkább napjaink figurájáról, aki Texastól Denverig, Oregontól Kaliforniáig hol biciklivel, hol gyalogosan ba­rangol a tengerentúli (?) országban és meglehetősen ironikus hangvé­telben egy élettörténeten át mond véleményt aktuális kérdésekről, a faji előítéletről, a szélsőséges anyagi boldogulásról, az itt élők nemzeti sokszínűségéről. Mindezt amerika­nizált hangszerelésben, a musicalt, a countryt és a rockzenét ötvözve egy lüktető, dinamikus zenei elegy- gyé, ahol mindemellett a szövegnek kiemelkedő a szerepe. A lemezt ön­magában a zenéjéért is (a szerzők Mikó István és Siha Kálmán) érde­mes meghallgatni, de a szövege (Kovács András Ferenc) is megállja a helyét egy szatirikus versesgyűjte­ményként. Hogy mit mondanak a Kárpát­medencei embernek a rézbőrű ősöktől származó Santa Monica-i Jadde Cole balladái? Nos, minden­képpen európai szemmel láttat em­beri kapcsolatokat, s a dalok ciniz­musa időnként magával ragadó po­énos rigmusokkal fogja meg a hall­gatót. Másrészt a sorok közt olvasva kiderül, Jack Cole hazafisága, or­szágához való hűsége, nemzeti tu­data a magyarságról, az identitásról szól (a rézbőrű sziú bízva bízik, és borvizet iszik a fenyők között). Az erdélyi költő Kovács András Ferenc „indián kollégája” életérről szóló kötetéből Mikó István készí­tett lemezválogatást, és az ügyes összeállításnak köszönhető, hogy a Kerouac-féle nagy utazás hangulata árad a korongról. A 18 dalból álló anyag a Frankfurti Könyvvásárt is megjárta, s magyarországi bemuta­tójának egyik első állomása lesz ma este Pécsett, a Művészetek Házá­ban, a szerző-énekes Mikó István előadásában. mészáros b. endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom