Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)
2001-10-25 / 291. szám
2001. Október 25., csütörtök R I PORT 7. OLDAL K U L T Ú R A Pisztoly a veremben Csehov-bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Aki Csehov-dráma előadására vállalkozik, annak el kell döntenie, hogy alkalmazkodik-e a szövegek lí- raiságáról, belső, rejtett dinamikájáról kialakult értelmezési hagyományhoz, vagy inkább szembefordul ezzel. Ám mindkét megoldás óhatatlanul a tradíció, vagyis a múlt, s a jelenben képződő aktuális nézői horizont szemléled pólusai közé helyeződik. Fokozottan igaz ez a nagy orosz író talán legrejtélyesebb művének, a Ványa bácsi- nak a színpadra állításakor, amelyet, ha Bajomi Nagy György és Sólyom Katalin jelenete jól tudom, legutóbb negyven évvel ezelőtt, 1960-ban játszottak Pécsett (s erre az előadásra szintúgy negyven évig kellett várni, mivel előtte 1920-ban került itt színre a darab). A mostani előadás rendezője, Rázga Miklós már azzal is a jelenkori publikum megszólítását kívánta szolgálni, hogy a Szobaszínház intim terébe helyezte a művet, s Makai Imre megszokott fordítása helyett Morcsányi Gézának a mai nyelvállapotot inkább tükröző átültetését vette alapul. Talán nem véletlen, hogy ezen az estén engem a mű legmeghittebb perceiben, Jelena és Szonya éjszakai beszélgetésekor érintett meg legintenzívebben a sokszor hallott, s most mégis új arcát megmutató szöveg. A borospalackkal történő játékkal ugyan nem értettem egyet, a bensőséges hangulat mégis zavartalan volt, a nők között is, akik úgy beszélgettek az életükről, hogy az asztal alatt a nézők felé kinyújtott mezítelen lábukkal barátilag meg-megérintették egymást, s a szereplők és a közönség tagjai között szintén bizalmas kapcsolat alakult ki, minthogy ez utóbbiak közvetlen közelről szemlélhették a jelenetet. Plasztikusan érzékelhetővé vált, hogy Melkvi Bea Jelena talányos ambivalenciájára helyezi a hangsúlyt, akit megrettent, ám izgat is, hogy egyszerre három férfi érzelmei irányulnak feléje, Simon Andrea pedig Szonya áldozatvállalását emeli ki, amelyben keveredik az önsajnálat és a méltóság: szépen előadott monológjával hangsúlyozta, hogy a leány jóságára és csúnyaságára vonatkozó fontos megjegyzés vasárnap hangzott el a templom előtt, vagyis a sorsára jellemző ellentmondás egy megszentelt szférába emelődik, bizonyítván, mennyire nem volt igaza Gorkijnak, mikor részvétlenséggel vádolta Csehovot. Az említett jelenet zökkenő nélkül vezetett el az előadás női szólamának csúcspontjához: az érzelmileg felkavart Jelena zongorához ül, hogy játsszék, ám Szonya tolmácsolja apjának, Jelena férjének parancsát: „Nem szabad.” Jelena széttárja a billentyűk fölé emelt karjait, mozdulatlanná dermed, a hangszer néma marad, ám Weber Kristóf tartózkodóan melodikus kísérőzenéje ekkor lágy zongorafutamot hullámoztat a jelenetre, megidézve az egyszer s mindenkorra elvetélt álmokat. A gazdagon megformált színi eseményhez társított diaképeket viszont már feleslegesnek ítélem. A vetített képek általában éppen úgy fotó: t. l. túlmagyarázásként hatnak, mint az előadás kezdetekor a dongó zümmögése vagy Asztrov hirtelen megnövő bajuszának groteszk látványa, valamint a darabot befejező nevetőkórus azzal a Tyeleginnel, akinek arcán ekkor már gyanús méretű kiütéseket látunk. (Ez utóbbi alakot Tóth András játssza visszafogottan és pontosan, hasonlóan ahhoz, ahogy Unger Pálma formálja meg a Dajkát, Sólyom Katalin pedig Marija Vasziljevnát.) A vetített képek konstruktív szerepét csak a Jelena-Asztrov jelenet során érzékeltem, ahol nem a cselekmény korát illusztrálták, hanem - Asztrov térképének' függőleges síkba emelésével - a beszélgetés témáját, az orosz erdők pusztulásának motívumát erősítették fel, az érzelmileg megérintett Jelena nézőpontját adományozva a nézőnek. Az orvost alakító Lipics Zsolt játékát főként azért dicsérhetjük, mert az első rész merész elidegenítő effektusai után volt ereje ekkora hangulatváltáshoz oly módon, hogy a megalkotott figura egysége megmaradt. Rázga Miklósnak határozott elképzelése volt a darabról, ám hajlamos a túlinterpretálásra. Ebből következik az előadás számomra legfeltűnőbb hibája: néha elszakad egymástól a szöveg üzenete és a gesztusok jelbeszéde. Jelena és Sze- rebrjakov dialógusa során például a frusztrált asszony eltúlzott gesztusai nincsenek összhangban a helyzettel s a jellemmel, és a férjet alakító N. Szabó Sándor játékával is ütRemény Rádió a Föld bármely pontján Még nem éveket tekintve van kerek számú időtartam-fordulója a pécsi Remény Rádiónak: 10 hónapja kezdte meg adását. Az eddigi eredményeikről és a közeljövő terveiről tartott tegnap sajtótájékoztatót dr. Trischler Bernadett tulajdonos ügyvezető, Füzes János főszerkesztő és Füzesné Schmidt Ilona, ügyvezető igazgató. A felmérések azt mutatják, hogy Remény Rádió - FM 94,6 MHz - megtalálta azt a hallgatóságot, amelyet leginkább közönségének remélt, és ma már része a helyi közéletnek. Az értéktisztelet, az emberi hang, a közszolgálatiság és a visszafogott stílus együtt széles körben hathatós vonzerőnek bizonyult. A hiteles hírszolgáltatáson túli műsorok homlokterében a család, a kultúra, a hitélet, az egészséges életmód, a környezet- és természetvédelem, a civil közösségek működése áll, valamint a hagyománytisztelet. A nonprofit jellegből következően a kft. minden bevételét a rádió fejlesztésére fordítja. Már saját stúdiója és adója van. A Világrádió internetes szolgáltatása révén szeptember 3. óta már a Föld bármely pontján hallható. Műsorrendjébe illesztették a Vatikáni Rádió és a BBC hírműsorát és előrehaladott tárgyalások vannak a budapesti Inforádió anyagainak átvételéről is. Tervezik, hogy még idén élőben közvetíteni kezdik Pécs közgyűlésének üléséit. _______d. l kö znek, aki erőteljesen karikírozza hősét, ám a kívánatosnál korábban leleplezi. Szonya és Asztrov párbeszédekor pedig úgy éreztem, hogy a rendező nem bízik eléggé a szövegben, ezért a mozgások és gesztusok olyan kódját működteti, amely rátelepszik a jelenetre, és elfedi a gondolatokat. Az eddigiekből kitűnhet, hogy a rendezés a mai átlagnéző elvárási horizontja felől közeledett a szöveghez, ami a „felszín alatti áramlás” csehovi (vagy annak vélt) dramaturgiája helyett kemény szólamok vállalásával járt, amelyek a Szobaszínház zárt terében tovább erősödtek, ellenpontozva a meghittebb jeleneteket. E kontratechnika jegyében fogant Csík György díszlete is, aki a hol kertként, hol pedig szobaként funkcionáló miliőnek olykor szinte a megérinthető közelséget sugárzó hangulatát a padlózat síkjának expresszív megtöréseivel társította, ami megnehezíti ugyan a járást, viszont praktikus haszna, hogy lehetővé teszi az alulról történő világítást, s ez a felülről lefelé irányított lámpákkal együtt olykor szinte két tűz közé fogja a figurákat. Ezt tapasztaljuk a címszereplő, Voj- nyickij monológjakor, amikor Bajomi Nagy György a felülről rázuhanó fehér fényben úgy áll meg, mint Watteau melankolikus bohóca, Gilles. Nem tudom, mennyire volt tudatos ez a rájátszás, ám tény, hogy a fiatal színész (bátran vállalva a nála idősebb figura megformálását) ezúttal igen következetesen elemezte - a rendezői koncepcióhoz illeszkedve - a szerepet, s azt jórészt sikerült megtartania a tragikomi- kum szférájában. A darab befejező szakaszában helyreáll a látszólagos nyugalom: Tyelegin közli, hogy a korábban, a cselekmény tetőpontján eldördült pisztolyt immár jól eldugta a veremben. Ám sejtjük, hogy itt, ebben a világban az bármikor újra előkerülhet. Nagy Imre Mérlegen a rendszerváltás Hagyományainak megfelelően ebben az évben is sokakat érintő témát választott konferenciája témájául a Pécs-Ba- ranyai Értelmiségi Egyesület (ÉK). A PTE jogi karával október 26-27-re közösen szervezett nyilvános pécsi tanácskozás előadói a rendszerváltást teszik mérlegre.- Már nagyon ideje lenne egy számadást csinálni - fogalmazza meg a konferencia célját dr. Horváth Csaba (képünkön) politológus, az ÉK elnöke. - A rendszer- váltás óta 11 év telt el, s voltaképpen nem látjuk tisztán, mivel gazdagodtunk, mivel szegényedtünk. Társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokat elemeznek majd a felkért előadók. A konferencia szervezői tisztában vannak azzal, két nap alatt objektív mérleget nem lehet felmutatni. Nemcsak azért, mert az előadássorozat még oly változatos megközelítés mellett is lényegében csak meríteni tud a politika, a jog, az érdekrendszerek, a szociológia területéről, de azért sem - hangsúlyozza az ÉK elnöke -, mert legalább egy generációnyi időnek kell ahhoz eltelnie, hogy valamelyest letisztuljon a kép, kik a rendszer- váltás nyertesei, kik a vesztesei. Neves előadók vállalták a . részvételt az egyetem 48-as . téri egyetemi épülete aulájában pénteken 10 órakor kezdődő konferencián. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, Polt Päer legfőbb ügyész, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Széles Gábor, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége elnöke, Szabó Iván volt pénzügyminiszter mellett többek között Kiss László alkotmánybíró, Tóth József, a PTE rektora és Csefkó Ferenc, az MTA RKK ügyvezető igazgatója is kifejti álláspontját. Az is hagyománya az ÉK- rendezvényeknek, hogy 3-4 előadást követően a hallgatóké a lehetőség a hozzászólásra. Most is nyil- vános a rendezvény. ________m.a. ®1 8*S0®i8iSSs a növényeket. Vannak fikuszaim, egy narancscserjém és most sikerült szert tennem egy kis olajfára is. Szeretnék egy igazi édenkertet varázsolni a lakásomból. Ez persze sok odafigyelést, tapasztalatot és hozzáértést igényel. A látványos fejlődés a legnagyobb öröm a magamfajta embernek. A Bank Austria Creditanstalt és a HypoVereinsbank egyesülésével jött létre a HVB Hungary. Az új név azt jelenti: biztonságosabban, hatékonyabban, közvetlenebbül. | Tel.: 06-40/50-40-50 | www.hvb.hu | A HVB Group bankja 1 t k 2 t S
