Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)
2001-10-22 / 289. szám
■■■ 2001. Október 22., hétfő ' OKTÓBER 23.- PÉCSETT. BARANYÁBAN 7. OLDAL Az első baranyai mártír 19 éves volt „Mi ketten örökre együtt maradunk...” - mondja az édesanya Ifjú Vérségi Jenő édesapja lapnyomdász volt, s a sors furcsa iróniája, hogy övé lett a szomorú kötelesség: 1956 első baranyai mártírjának feketekeretes gyászjelentését kiszedni a Dunántúli Naplóban. A mártír, a ! 19 éves, gépésztechnikus fiatalember a fia volt, akinek a sírhelye ma díszsírhely a pécsi nagytemetőben, a kápolna közelében. » ‘ A pécsi fémipariba járt Jenő, az érettségi találkozókon egykori diáktársai ma is megemlékeznek róla. Colos srác volt, majd kétméteres, s mártírságának oka is talán ez. Amikor október 23-án Székesfehérváron a tüntetők tömegébe besorakozott - barátai szerint többségüket a kíváncsiság vitte -, nem gondolhatták, hogy a felsorakozó szovjet tankokról (?) a géppuskások lőni fognak majd. A korabeli tudósító szerint a szovjetek lőttek. A tömegből kimagasló fiú fejlövéssel bukott el... Mostanában lenne 64 éves. Már biztosan nyugdíjas, vagy afelé tekintgetve. Lenne felesége, gyereke, unokája. A hosszúarcú, barna hajú fiatalember örök- ■ re fiatal maradt. Édesanyja hosszú kort ért meg, kilencvenéves. De minek ez a hosszú élet, ha egyetlen gyermekét ifjan temette, s hogy férje is meghalt már, vagy tíz esztendeje. Egyetlen barátja a szobatársa, aki maga is idős. Özv. Verseginé a malomvölgyi szociális otthon lakója. Nem mozdul már semerre: néhány lépést tesz meg csak naponta, az ágytól az asztalig, az asztaltól a fürdőszobáig. Már a folyósóra, az erkélyre sem megy ki. Minek...?- Naphosszat csak üdögelek - mondja Anna néni, pécsiségét a kiejtésében is jelezve -, nem vagyok kíváncsi senkire és semmire. Nem olvasok, nem nézem a tévét sem, a szemem megromlott. Megbékéltem a sorsommal. Ami megtörtént az megtörtént, nincs mit tenni. Fölmutat a szemközti falra:- Vele élek, vele álmodom. A falon keretben Jenő fia nagyméretű, ügyes fotográfus kezeivel szép színesre festett korabeli fényképe. így október közepe táján, mindig rátör a szomorúság, a forradalom ünnepe a szívébe Ifjú Vérségi Jenő sírja a pécsi köztemetőben nyüal. Nem tehet róla, nem tud küzdeni a fájdalom ellen. Megerednek a könnyei, s akárhogy is akarja, csak folynak, folynak... Jenő ugyanis az egyetlen gyermeke volt, kényeztetni való, szeretett fiú. Jó gyerek. Csak éppen tanulni nem tanult, utálta a könyveket. Halálával az ő életük is véget ért a temetés napján, 1956. október 31-én, délután 4 órakor. Hősként temették, díszsortűz kíséretében... Gyászbeszédet a mai is élő osztályfőnöke, a fémipari munkástanácsának elnöke, Medovarszky Laci bácsi mondott.- Pedig szerettük volna, ha tovább tanul - ejti a kezét az ölébe az idős asszony. - Hogyne szerettük volna!? Ez lett a szegényem veszte. A technikusi oklevelet átvéve nem az egyetemre, hanem Fehérvárra ment dolgozni és éppen kezdődött a felvonulás, amikor végeztek a gyárban. Ugyanis őt oda helyezték - akkoriban ez így ment -, a fehérvári szerszámgépgyárba. Szeptemberben utazott el, s talán ha kétszer jött időközben haza. Harmadjára már hozták... Verseginé nem emlékszik arra, hogy miként értesítették a hírről, fia haláláról. Ez nem az évek múlása miatt van: a hír hallatától hosszú ideig akkoriban sem tudta, hogy mi történik vele, hiszen napokig forgott vele a világ, azt sem tudta, hogy merre jár, mit csinál. A férje erősebb ember volt, tartotta benne a lelket. Mondom, hogy a Jenő gyerek az első baranyai mártír volt. Nem válaszol rá, hosszasan hallgat. Majd megkér, hogy ne csináljunk „róluk” felvételt. Nincs arra szükség. Minek? Kinek? Búcsúzóul azt mondja:- Nagyon jó gyerek volt. Sokszor álmodom vele, s álmomban hosszasan elbeszélgetünk. Mindenről, amit nem sikerült elmondani az elmúlt negyvenöt év alatt. Olyan szép, magas, sudár...és többnyire mosolyog. Mi ketten örökre együtt maradunk. _______ KOZMA FERENC We rbőczy és a pedagógus „halállista” I f y Vf 1» 'HO'/i/i vr nlro nc n rm < 'rqivorrrrrn cc'mP.'Tt rn t h ■ '■ * -r** Dr. Rajczi Péter helytörténész, Apáczai Csere János-díjas nyugalmazott középiskolai tanár immár 85 éves. Emlékeiben azonban - ha nevekben és dátumokban halványulóban is - máig elevenen él 1956 forradalmi októbere, amelynek aktív részese volt Pécsett. 1956 tavaszától megpezsdült a mind bátrabb bíráló szellemi élet köre. Nemcsak Pesten a Petőfi Körben voltak ilyen jellegű gyűlések, Dr. Rajczi Péter most a levéltárban dolgozik hanem Pécsett is. 1956 nyarán a Nevelők Házában a Tolna és Baranyai megyei középiskolai történelemtanárok tanácskoztak és ostorozták a históriaoktatást.- Én a felszólalásomban azt találtam mondani, hogy Werbőczynek is megvan a maga helye a magyar történelemben. Ez később úgy jött vissza, hogy szobrot akartam állítani Werbőczynek - meséli dr. Rajczi Péter. Arról, hogy az egyetemi diákság megmozdulása igazi forradalomba csaptak át, október 23-án a rádióból értesült. Jogvégzettként szívességből vállalt a pedagógus szakszervezetben jogi ügyeket, munkaügyi eseteket, ezért a kollégák körében jól ismert volt a neve. Amikor október 28-án .gyűlést hívtak össze az üzemi munkástanácsoknak a szak- szervezetek házába - a mai Corso épületébe -, a pedagógus szakszervezet őt küldte oda.- Ezen a gyűlésen alakult meg a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsa. Kertész Endre ügyvéd lett az elnöke. A tanácskozáson a diákok vitték a prímet, és követelték, hogy állítsuk fel a nemzetőrséget, annak pedig az egyetem katonai tanszékének vezetője, Csikor Kálmán legyen a parancsnoka - emlékezik. A következő napon összehívták a pedagógusokat. A Nevelők Házában voltak legalább kétszázan. Dr. Rajczi Péter javaslatára létrehozták a pedagógusok munkástanácsát. Aztán titkos szavazással egyhangúlag őt választották meg vezetőnek és delegáltnak a nemzeti tanácsba.- Közben politikai sztrájkok voltak egyes üzemekben. Különösen a bányavidék volt erős bázisa a forradalomnak. Az iskolákban azonban mindvégig folyt a tanítás. Többek között rám ruházták a pedagógus közigazgatás felügyeletét. Az első „intézkedésem” az volt, hogy senkit nem szabad elmozdítani az állásából, senkit nem szabad leváltani. Majd ha már a törvényes új rend kialakul, akkor vizsgálják ki a panaszokat. A pártapparátusból kidobott pedagógus végzettségűeket pedig azonnal felvettük a pedagógus fizetési listára. Egyesek később nem bocsátották meg, hogy nem lehettek mártírok. Azt hangoztatták, hogy én halállistát állítottam össze. A pártban szerepet játszó tisztességes kollégák határozott kiállásának köszönhettem, hogy megúsztam ezt az ostoba hamis vádat. November 4-e vasárnapra esett. Előtte szombaton még ülésezett a nemzeti tanács.- Híreket hallottunk a szovjet csapatmozgásokról. Azzal váltunk el, hogy hétfőn felveszik a munkát az üzemekben, Kertész Endre és Csikor Kálmán pedig azonnal a szovjet csapatok elé megy, és közli velük: Pécsett nyugalom van, nincs oka a megszállásnak. Csikor Kálmán szerint ugyanis a városban komoly fegyverek hiányában az ellenállás annyira reménytelen volt, hogy javarészt csak tojásokat dobálhattak volna a tankokra. A szovjet parancsnokság megígérte, hogy nem lesz atrocitás. Vasárnap hajnalban aztán a megszállók tankjainak dübörgésére ébredt a város. Dr. Rajczi Péternek volt oka félni a megtorlástól, de hogy mennyire szem előtt volt, azt sokkal később tudta meg.- Kezembe került Ilku Pálnak, a kommunista párt pécsi városi titkáraként még 1946-ban a pesti káderosztályra írt levele, amelyben eltávolításomat javasolva a reakció legsötétebb alakjának titulált. De végül is csak egyszer volt házkutatás nálam és néhány könyvet elvittek. A Nagy Lajos Gimnáziumba kerültem, de teljes szilenciumot róttak ki rám. Semmi elismerést és jutalmat nem kaphattam tanári pályám során. DUNAI I. Forró szívvel - hideg fejjel Szemle a Dunántúli Napló 1956. októberi példányaiból Azt mondják, hogy nincs el- avultabb, öregebb dolog, mint egy tegnapi újság. így igaz, ám egy idő múltán a napilapok az adott kor lenyomataiként dokumentálják nem csak a történéseket, hanem sajátos újságírói szemüvegen át azoknak a napoknak a hangulatát is, amelyekről a tudósítások szólnak. Szemlézzük most saját lapunk 1956. októberi számait. Dunántúli Napló, 1956. október 24. Forró szívvel - hideg fejjel címmel válaszol a megyei pártvégrehajtó bizottság az október 23-i egyetemi fórum követeléseire. „...túlnyomó többségben helyes, igaz ügyért, a szocialista társadalom építéséért szálltak síkra a pécsi egyetemisták, főiskolások. Határozatuk pontjai között több olyan szerepel, amelyek már ott vannak az illetékes szervek előtt, amelyeket a megye munkásosztálya, parasztsága, párt- és állami szervei megoldás végett felterjesztettek. Igaz, azok a javaslatok, jelzések nem születtek ilyen izzó hangulatú gyűlések keretében, esetenként megfontoltabbak, alaposabbak is.... A Parlament előtt... - tudósítástöredék Budapestről, október 24. „A Parlament előtt a fiatalság kérésére Nagy ímre elvtárs szólt az összegyűlt tömeghez, amely aztán szétoszlott, és a tüntetők túlnyomó többsége fegyelmezetten hazavonult. A becsületes felvonulók közé keveredett rendbontó és fasiszta elemek azonban kisebb csoportokat alkotva megtámadták a középületeket. Különösen a Rádió épülete körül alakult ki heves összetűzés a késő esti’ Sfákbanrámelynek több halálos áldozata van...” A mai nap története - október 24, Dunántúli Napló különkiadása. azonnal leteszik a fegyvert, abbahagyják a harcot,, nem vonja sta- táriális eljárás alá, mint ahogyan így járt el a magukat eddig megadott csoportokkal szemben is...” Van elegendő lisztünk, cukrunk és zsírunk - október 27. „Tekintettel arra, hogy Pécs lakossága szerdán pánikszerűen lepte el az üzleteket, vásárolta a fontos élelmiszereket, megkérdeztük az illetékeseket, hogy milyen készletekkel rendelkezik a város.... Minden élelmiszerből van bőven, lesz holnap, sőt holnapután is, csak ezen a téren is nyugalomra és fegyelmezettségre van szükség.” A szovjet csapatok elhagyják Magyarországot! - október 31. „Magyar testvéreim! Tudatom veletek, hogy a kormány kezdeményezésére a szovjet hadsereg csapatainak kivonulása megkezdődött. Minden hatóság, az ország összes polgára az elvonulás teljes rendjének biztosítása érdekében tartózkodjék minden provokatív, zavaró vagy ellenséges cselekedettől... Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke.” Nemzeti egységet, független Magyarországot! - október 31. Értelmiségi tanácskozás Pécsett. „A heves viták és forró hangulatú felszólalások után a kora délutáni órákban került sor Pécs Város és Baranya Vármegye Értelmisége Forradalmi Tanácsa vezetőségének megválasztására és a határozat megszövegezésére. Áz elnök dr. Szentágothay János, titkár dr. Bácskay János. A vezetőség tagjai: Taksonyi Zsolt, dr. Somogyvári József és dr. Harcos Éljenek a munkástanácsok : mom árjai wrouum*. DUNÁNTÚLI Ji az új nemzeti kormáét ... ....... . j A sztrájk jogról Mi lEtaiatil aiesyei mankáslanács Kiss Károly í >’7jr°*r**r'i riTTTTT? T*o pÁt.i.ltnok 3täI afSsB «a *! Lukács György, Tlltty Zoltán, Kovács Béta a kormányban rl&sSgr ÄÄ" „A pécsi ét baronyai lakosság viselkedjen JegyelmeseUen és védje n a népvagyontP Szalagcímek: Magyar dolgozók! Sorakozzatok föl egy emberként pártunk Központi Vezetősége és népi kormányunk mögé! Szűnőben a harc Budapesten. Nagy Imre elvtársnak, a Minisztertanács elnökének szózata Budapest népéhez! „A magyar kormány békés építőmunkára készül. A kormány el van szánva arra, hogy nem engedi magát letéríteni a demokratizálás, a magyar nép érdekeinek megfelelő, a nép széles rétegeivel megtárgyalt program megvalósításának útjáról. Nem a bosszúállás, hanem a megbékélés politikáját akarjuk folytatni. Ezért a kormány elhatározta, hogy mindazokat, akik önként és Ottó. ” A szovjet katonai parancsnok parancsa - november 5. „Megparancsolom: 1. Az ellen- forradalmi nemzeti bizottságokat oszlassák fel! 2. A lakosság november 5-én 19 óráig a fegyvert adja le a katonai parancsnokságnak! (ÁVH épület) .... 4. Tüntetés, gyülekezés tilos! 5. A városban reggel 7-től este 7-ig lehet közlekedni. Az üzletek ugyanebben az időben tarthatnak nyitva. 6. Ha szovjet katonákra, s általában az állam polgáraira lőnek, a szovjet fegyveres erők valamennyi fegyvernemmel viszonozzák. Kornyusin őrnagy, Pécs szovjet katonai parancsnoka”. K. F. Az eseményeknek vétlen, civil áldozata is volt. A fellelt iratok tanúsága szerint Bohuny Gyulát a pártház felől érkező, eltévedt puskagolyó találta el. 1956 októberének egyébként ő volt az első és egyetlen komlói áldozata. A Pécsi Tudomány- egyetem történészszakos, most végző hallgatója, a Komlón élő Szilveszter Tibor diplomamunkájának tárgyául választotta az '56-os forradalom komlói eseményeinek leírását. Ahogy elmondta, bár sok információhoz jutott, teljes bizonyossággal nem lehet tudni, kik is nyugszanak a régi temető sírjaiban. A Komlói Forradalmi Nemzeti Tanács dolgairól ugyan több levéltári feljegyzés, illetve bírósági jegyzőkönyv tanúskodik, sőt fontos dokumentumok kerültek elő a nemrég elhunyt helytörténet-kutató, Ónozó Lajos hagyaMártírok jelöletlen sírban 1 A rozsdaszín napsugár szikrát vet egy útját álló korhadt gö- ~psörtön, ahogy átsiklik, majd lassan szétterül az enyészetnek ■magát megadó sírkert néhány négyzetméteres ápolt tisztásán. JJV könnyű fénypászma elomlik a városközépi ősvadon tenyérnyi helyére, ahol az '56-os forradalom komlói hősei nyugszanak haló porukban. Hogy kik is azok, akik felett a hat sírhant "domborul, ma sem tudni pontosan. ■ Puchert János nyugdíjas évek óta járja a múzeumokat, levéltárakat. Módszeresen kutatja a forradalom helyi történéseiről tudósító dokumentumokat. Önként vállalt munkáját nem hobbiból teszi, köze van a 45 esztendővel ezelőtti eseményekhez. Mint sorkatona a fővárosi Juta-dombon védte a hazát a szovjet tankokkal szembeszállva. .Jutalma” első fokón halálbüntetés volt, amit végül életfogytig tartó szabadságvesztésre módosítottak. Bár közvetlen köze nincs a Komlón történtekhez, lelkiismeretének tartozik a múlt tisztázásával.- Alig lelhető fel olyan régi irat, amely bizonyosságot ad az októberben, novemberben lezajlott mozzanatokról. A katolikus plébániáról kaptam egy anyakönyvi kivonatot, amely a bányászvárosban elhunytak névsorát tartalmazza. E névsorban a mindkét fél oldalán harcoló elesettek szerepelnek. Egykét kivételtől eltekintve nincs bizonyosság arról, ki miként vált áldozatává a forradalomnak. tékából is, csak annyi biztos, az említetteken kívül Zsiga István szerelő, KLits József csillés, Lovrity János vfl- lanyszerelő, Nuszbaum Rezső gépkocsivezető, Pintér Mihály villany- szerelő, Spanyó Ferenc vájár, Juhász István segédmunkás, Tóth Miklós vájár és Scheffer István (akinek munkahelyi beosztásáról nincs adat) vesztették életüket a harcok során. Ők mindannyian fegyverrel a kézben haltak meg, többnyire november 5-én, amikor a szovjet tankok Komlóra érkeztek. A Történelmi Igazságtétel 'Bizottság (TIB) komlói szervezetének vezetője, Szedeti József hozzátette: Orosz Gyula, Bohuny Gyula, Zsiga István és Klits József sírja ismert. A többi hét halott emlékét hat sírhant őrzi a régi temetőben. Bár a fejfákon csak a nehéz kézzel írt évszám, 1956 olvasható, a dokumentumok szerint bizonyos, hogy a nevezettek haló porait takarja a föld. Hogy kiét nem, nem tudni. A TIB tovább kívánja folytatni a kutatást azért, hogy a Városház téren lévő '56-os emlékhelyre jövőre márványtábla kerüljön, melyen a forradalom hőseinek nevét az utókornak adják. A kollektív emlékezet sűrűn szőtt vászna ma még jótékonyan takarja a múlt árnyait. A kimondandó igazság még téphet fel fájó sebeket a kisvárosban. Komló egyelőre csendben őrzi a közelmúlt történelmének ólomnehéz titkát. DEÁK GÁBOR
