Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-21 / 288. szám

2001. október 21. ★ SZTÁROK ★ 13 Hóesés, vagy amit akartok „U menya teraz bolsoj filing Igyot hőre.” íme, egy nem éppen szokványos szóturmix E. E.-től. Ami tükör- fordításban annyit jelent. „Nálam most a nagy érzés megy felfelé.” Egyszerűbben és rövidebben ugyanez - magyarul: „Transzban vagyok.” Ez az orosz-szlovák-angol mixtúra Prágában, a Rendi Színház nézőterén hangzott el pár nappal ezelőtt, amikor Eszenyi Enikő harmadik cseh­országi rendezésével, Shakes­peare Vízkereszt, vagy amit akartok című darabjával már a bemutató napjához közele­dett. „A magyar orkán” - ahogy első prágai rendezése, a Sok hűhő semmiért premiere után a cseh kritikusok nevez­ték Eszenyi Enikőt, ezúttal sű­rű hóesést kavart Prágában, a darabbeli Illíriában.- Háromszor egymás után abban a színházban, ahol egykor maga Mozart vezényelte a Don Giovannit, s Milos Forman Oscar-díjas filmjét, az Amadeust forgat­ta. Nehéz volt az elválás?- Szerencsére csak a Nem­zeti Színháztól búcsúztam, Prága visszavár, s ez enyhített a fájdalmamon. A Nemzeti­ben most nagy átszervezések, igazgatóváltások történnek, hiszen a prózai társulaton kí­vül opera- és balettegyüttes is működik a színházban. Én az elmúlt három évben a Rendi Színházban dolgoztam, amely a Nemzeti szárnya alatt tartja bemutatóit. Nagyon megsze­rettem a társulatot, remek színészekkel kerültem szoros kapcsolatba, és a vezetéstől is mindent megkaptam ahhoz, hogy jól érezzem magam.- A Vízkereszt Shakes­peare egyik legszebb darab­ja. A Vígszínházban Viola­ként játszik is benne.- Szeretem a líráját, a tragi­komikus helyzeteit. A darab egyrészt a szerelemről, más­részt az élet elmúlásáról szól. Ami ugyancsak nagy élmény volt Prágában: a színészek munkája. Szerencsés helyzet­ben voltam, mert nagy sztá­rokkal és tehetséges fiatalok­kal dolgozhattam.- Harmadszor is győzni tudott Prágában. Bár a színpadon tombol a tél, a nézőtéren minden este izzik a levegő...- A hóesés, a korcsolyázás, a ha­vas domb, a sítal­pak a futurista ké­pet szolgálják. Ez utóbbit azért találtam ki, mert nem tudjuk, hogy húsz-harminc év múlva milyen lesz az időjárás. Egy biztos, amikor kint min­den megfagy, a szerelem és az erotika bent felereszt.- Vidám, játékos előadá­saival új színt vitt fel a Nem­zeti, illetve a cseh színházi élet palettájára. De ahogy Prágában mondta: ez a há­rom rendezése megváltoztat­ta az életét is.- Kimozdultam a megszo­kott közegemből, és élesebb lett a látásom. A külföldi mun­ka bölcsebbé is teszi az em­bert. Rájön, hogy sok minden, amit otthon nehezen vagy se­hogy sem tud elfogadni, má­sutt is ugyanúgy működik. Látnom kellett, hogy a problé­mák mindenütt ugyanazok, hiszen bármilyen közhelysze­rűen hangzik is: ilyen az élet.- Prágai színészei az energiáját, a képzelőerejét csodálták.- Ez a játék oda-vissza hat. Én is rengeteget kaptam tőlük. A szeretetük, a tiszteletük mo­tivált, hogy jól dolgozzunk.- Prága közel engedte magához?- A belvároson kívül szinte sehol nem jártam. A Moldva partján, a Károly híd közelében levő Ágnes kolostorban laktam, ahol mindig úgy éreztem, mint­ha egy mesevárba költöztem volna, így aztán csak a szépet kaptam a városból, a legvará- zsosabb arcát mu­tatta. A lakótelepeit, a vérző sebeit eltakarta előlem.- A Vígszínházban leg­utóbb két éve rendezett. Ja­nuárban az Antonius és Kleopátrát viszi színre. Otthon könnyebb a munka?- Könnyebbséget csak ab­ban érzek, hogy értem, amit mondanak, nem kell a tol­mács. Másban nincs különb­ség. Arról nem is beszélve, hogy az ember mindig min­den munkájával újrakezd. Az alatt a két év alatt, amíg nem rendeztem a Vígben, sok min­den változott nálunk is, bizo­nyos dolgokban nem vagyok naprakész.- Éjszakánként, most már hónapok óta új műsorá­ra, a Pingszvingre készül.- Az E. Tango sikerén fel­buzdulva csináltunk egy új es­tet, sok meglepetéssel. De hogy miért ping és miért szving, azt most nem árulom el.- És mi lesz utána?- Pihenés. Csöndben ülés. Nem mozdulás. De hát az is tánc. Csak befelé. Sz. G. L. Eszenyi Enikő Született Csenger, 1961. január 11. Pályája: 1983 óta a Vígszínház tagja Dijai: Jászai Mari-díj (1989), tévékritikusok dija (1991), színikritikusok díja (1991, 1993), Ajtay-díj (1992), Erzsébet-díj (1993), érdemes művész (1996). Filmszerepei: Cha-cha-cha (1981), Hatásvadászok (1982), A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire (1991), Csajok (1995), Sztracsatella (1995) VELE? lesen ír kripli a Radnótiban Az ír Marün McDonagh legismertebb darab­ját, A kriplit, pénteken mutatták be a Radnóti Színházban. A történet egy írországi kis szige­ten játszódik. Főszereplője a 17 éves testi fo­gyatékos árva fiú, Billy, aki idejét a tehenek „fixírozásával” tölti. - Ám egy napon jön a hír, hogy a szomszéd szigeten hollywoodi filme­sek forgatnak és szereplőket keresnek - mondja Gothár Péter, a darab rendezője. Billyt a> főiskolát idén végzett Lengyel Tamás játssza. Színre lép Csomós Mari, Kulka János és Szombathy Gyula is. Kabarétucatolók a Madáchban Magyar Attila, Szakács Tibor és Crespo Rodrigo nem kevesebb mint egy tucat szere­pen osztozik október 26-án, pénteken este a Madách Színház Tolnay Szalonjában. A há­rom ifjú színész Balatoni Mónika korabeli do­kumentumok alapján írt zenés darabját, a Royal Kabarét mutatja be. A Madách Színház helyén 50 éve a Royal Revü Varieté működött. Itókák ínyencei a nagykönyvről ínyenc kritikusok elemezték a most megjelent nagy Italenciklopédiát. Három gurmand ízlé­se ütközött és találkozott a fajtákról, termő­vidékekről is szóló kötet kapcsán. Bajor Imre, mint mindig, a whiskyre esküdött. Farkashá- zy viszont a „malátaszörp” hrabali beszélge­tős (és mint sörnagykövet) elkötelezett híve. Koós a borivás pártján áll. Konszenzus csak a mérsékletesség megítélésében született... Spánn Gábor „spannolásai” „Szatirikus írásaim két metrómegálló között fogyaszthatók, kortalanul” - jellemezte Spánn Gábor a Reggeli Krónikában elhangzott, má­sodikként sajtó alá rendezett, Lomtalanítás cí­mű jegyzetgyűjteményét. Mivel a Krónikának két olyan sarkpontja van, amely sok véle­ményt gerjeszt - a miniszterelnöki interjúk és a jegyzetek -, a könyvet Dávid Ibolya igazság­ügy-miniszter és Szili Katalin, az Országgyű­lés alelnökének társaságában mutatták be. DINÓK FOTON Egy család lezuhan kisrepülőgépével arra a szi­getre, ahol az emberek békében élnek a dinosza­uruszokkal: Dynotopiára, és ők is igyekeznek be­illeszkedni... Á görög demokráciát mintázó hely­színnek ezúttal Fót műtermei adnak otthont. Ma­gyarországon még sohasem készült ekkora volu­menű produkció. A Walt Disney, a Hallmark és az ABC TV a 36 millió dollár összköltségvetésből 20 milliót, vagyis 6 milliárd forintot költ el ná­lunk vásárlásra, fizetésre, építkezésre. Csak majd a Mafilm tulajdonába kerülő díszlet 700 millió fo­rintot taksál, ehhez jön még 200 veretes kosztüm - tudjuk meg Cirkó Józseftől, a HCC Happy Crew Company, a hazai produkciós iroda vezetőjétől. A díszlet- és jelmeztervezőkön kívül magyar ope­ratőröket és mellékszereplőket szerződtetnek a jenki álomgyárosok, hiszen több közös munka során beigazolódott már a magyar szakember- gárda profizmusa. Különben a Dynotopia 3 órás mozialapfilm már elkészült, s az USA-ban kará­csonykor kerül vetítésre, ám az érdeklődés már a forgatás idején akkora volt, hogy a filmmogulok döntöttek egy 26 részes tévésorozat elkészítése mellett is. s. t. Potter mama hiába álcáz Bártól vagyunk a beiskolázásokon, most kell gondolni a jövő­re, kivált, hogy a minden információval részletesen szolgáló Iskolaválasztás előtt... 2002 katalógus már kijött. A második hely beszédesebb. Göthe Salamander: Legendás állatok és megfigyelésük. Meg lehet tudni, hogyan irtsuk ki kertet ellepő turkát, miként értelmezzük az agurey bús énekét. Ismerős a társaság. Göthe Salamander ugyanis nem más, mint Joanna Kathleen Rowling, a világhírű Harry Potter könyvek írónője. Egyet bebizonyít, nem mindig kell a világszerte ismert név... M Libri Top 10 Hl 1. Iskolaválasztás előtt 2. Göthe Salamander: Legendás állatok és megfigyelésük 3. Tudor Hushpush: A kviddics évszázadai 4. Jean Sasson: A fátyol mögött 5. Helen Fielding: Mindjárt megörülök (Bridget Jones naplója 2. kötet) 6. A magyar helyesírás szabályai 7. Jean Sasson: A hercegnő lányai 8. Maros J. - Szitnyainé G. É.: Start! Német I. - tankönyv 9. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve 10. India Knight: Szex, pasik, gyötrelmek Nagy Mari Jászai Mari-díja- Súgóként mindig volt egy visszatérő rossz álmom: a le­blokkolt színésznek, mint men­tőövet odavetek egy hangot, kulcsszót, s közben hangomtól zeng a nézőtér - idézi Nagy Ma­ri, az Űj Színház művésze. Ta­lán azért volt, mert a próbákon nem súgás, üvöltés járja... A kaposvári általános isko­lában csak közösségi műsorok­ban mert szerepelni. Egy városi verseny után felfedezték, hogy szépen beszél: a 13 éves „nagy­mari” mondjon verseket! Egye­dül is nyert, csak szerepelni nem mert továbbra sem. A gim­náziumi »színjátszókor után ezért választotta a súgólyukat.- Onnan, mint nagy iskolá­ból elbámultam, hogyan for­mál a rendező, s a színész - mondja. Egy évad után kérte Babar- czy Lászlót, a kaposvári direk­tort, venné a csoportos szerep­lők közé. Babarczy inkább a bölcsészkart javasolta. Újságki­hordó postásnak állt, mert reg­gel nyolcra végzett, utána ta­nulhatott. De egy év után visz- sza a direktorhoz... Húsz éve él a pályán, s már nem tudja, harminc, vagy negyven főszerep van mögötte. Kaposvárott 10 év után kapott Komor-emlékgyűrűt, most pe­dig - majd ennyi idő elteltével - az Új Színház Paulay Ede-díját, s „mellesleg” egy Jászai Mari­díjat is. S bár része volt a múlt évad összes premierjében, a legsikeresebb szerepe mégis az, amiről meggyőződése volt, hogy egyáltalán nem neki való. Szomory Hermelinjében a Julis nevű cselédlány. Ilyenkor érdemes arra gon­dolni, hogy egy színész ne je­lentse ki, mi a szerepálma. Né­ha jobb tud lenni, ha valamibe távolról ugrik bele... (sipka) Gérard és Elizabeth Depardieu megérkeznek Cannes-ba Gérard Depardieu titkos levelei Mindig gazdag voltam, soha nem szenvedtem hiányt. Nemrég felke­restem a bankáromat, Gábrielt. Kétszázmillió volt a deficit a számlá­mon. Ideges voltam, nyugtalan, mint afféle becsületes ember. Az nem lehet, hogy'ennyi tartozásom van. Nem akartam, hogy Elisabeth és a gyerekek tudomást szerezzenek róla. Gab­riel mosolygott.- Hidd el, fogalmam sincs.- Semmi gond, Gé­rard, semmi gond.- Mégis csak számot­tevő összegről van szó!- De nyugodj meg, semmi gond. Úgy viselkedett ve­lem, mintha gazdag vol­nék, mintha másvalaki­ről lenne szó. A bankból jövet a chateauroux-i ló­mészárszékre gondol­tam. Odahaza csak a hó­nap első hetében enged­hettük meg magunknak, hogy húst együnk, kö­szönhetően a családi pótléknak. A többi napo­kon persze mindig en­gem küldtek húsért. Amikor meglátott a hen­tes, szinte üvöltött: „Ke­ressen fel az apád! Üze­nem neki, hogy látni akarom őt!” Lehorgasz- tottam a fejem, majd megkérdeztem, kaphat- nék-e húsz deka húst. Rémesen megalázó hely­zet volt. Egy napon reg­gel nyolckor telefoncsör­gésre ébredtem. Egy alak közölte velem a vonal túlsó végéről, hogy két nap forgatásom van Roger Leenhard rövid­filmjében, A hippi és a cicusban. Hozzátette, hogy napi ötszáz frankot fizetnek. Napi ötszáz le­pedőt 1965-ben! Akkor fogtam csak fel, mi az a pénz. Számomra valósá­gos felfedezés volt. Nyil­ván azért, mert tisztessé­ges pénzről volt szó. En­nek ellenére az ameri­kaiakkal sefteltem, ha lóvéra volt szükségem. Whiskyvel, cigarettával, ami éppen jött. Néha loptam is belőle, a ma­gam örömére. Mellesleg ma is megesik a forgatá­sokon, hogy ha felfede­zek egy mutatós ajtóki­lincset, képtelen vagyok ellenállni. így hagyok nyomokat, jeleket ma­gam után. A hamutartó­kat is elemelem az ele­gáns szállodákban. A bankból jövet meg­értettem, a pénz azt je­lenti, hogy kétszázmillió tartozásod van, az adó­val a kétszerese, és azt mondtam magamnak: „Nyugalom. Majd csak rendezed valahogy.” A pénz azt jelenti, meg­engedheted magadnak, hogy deficited legyen. Az Estélyi ruhával, a Balekokkal, a Négybal­kezessel valósággal az ölembe hullott: feltar­tóztathatatlanul ömlött, akár a vízáradat. Ha be­legondolok, a pénz olyan mint a szar, be- piszkol. Nos, haver, át­kozottul beszarozód- tam. A pénz tökéletesen elvont dolog lett a szá­momra. Fortély, amihez még időben hozzá kell szokni, máskülönben a fejünkre nő. Betegséggé válhat, felemészthet, és egy napon arra ébredsz, hogy zsugori lettél. Szá­molsz. Beosztasz. Ami­kor évi ötszázmilliót kell befizetned adóban, kép­be kerülsz, olyan hely­zetbe, hogy kénytelen vagy pénzt csinálni. Mégsem leszek soha iga­zán gazdag. Az igazi gazdagok, a hivatássze­rű gazdagok csak a pénzre gondolnak. Min­den fillér számít nekik. Az én igazi gazdagsá­gom, hogy olyan szüle­im voltak, akik soha nem papoltak nekem er­kölcsöt, hogy van egy fe­leségem, akit tizenkilenc éve szeretek, gyerekeim, akiknek a lóvé soha nem lesz valami- mágikus kincs. Az én igazi gaz­dagságom az, hogy nem tévesztem össze a szén­savval kezelt bort a hor­dóban érlelt borral. *részlet Gérard Depardieu Titkos leveleim című könyvéből (Jokerex Kiadó) A

Next

/
Oldalképek
Tartalom