Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)
2001-10-21 / 288. szám
2001. október 21. ★ ARCKÉP ★7 Egy kiskakassal kevesebb Ő az, aki döntéseivel sorozatban meghökkenti az embereket. Csaknem három éve azért hagyta ott az egyik kereskedelmi rádiót, mert régi vágyát valóra váltva a közszolgálati Petőfi adóhoz szerződött. Senki sem értette. Ezután a Heti Hetes tagja lett, hihetetlen magasságokba tornászva addig sem csekély népszerűségét - majd egy év múlva innét is elköszönt, hogy a konkurenciánál készíthessen késő esti rétegműsort. A legutóbbi hír pedig az, hogy átmenetileg kiszáll a magyar médiából, mivel már nem érzi jól magát ebben a közegben. Talán mondanunk sem kell: ezt a döntését sem tudja a többség feldolgozni. Mindenki okokat, magyarázatokat keres, vagy éppenséggel gyárt annak a tisztázására, hogy vajon mi állhat a háttérbe húzódás mögött. Holott Csiszár Jenő szerint nincs titok: ő így érzi jól magát. Élvezi, hogy nem kell két kézzel ragaszkodnia egy irodához, egy íróasztalhoz, egy egzisztenciához. Sokan irigylik, és sokan gyűlölik őt ezért. És vannak, akik amondók: maga Csiszár sem a régi már, akinek nem dumálnia kellene, hanem dolgozni. A műsorvezető szerint ő maga nem változott, amit pedig mond, az nem kinyilatkoztatás, hanem csak a véleménye. Csiszár Jenő Született: 1959. szeptember 5. Családi állapota: permanens együtt élő. Iskolát: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkar, kommunikációs szak. Pályája: Juventus rádió, Petőfi rádió, RTL Klub, tv2.- Nem jut mostanában eszedbe a Heti Hetes egyik szereplőjének, Verebes Istvánnak a leghíresebb dalszövege?- Nem. Mire gondolsz?- Sohase mondd, hogy vége...- Én nem mondtam, hogy végleg kiszállok a médiából. Ezt csak egyes újságírók fújták fel így. Én azt mondtam, s ez azóta, azt hiszem, szállóigévé vált, hogy a magyar média egy piti kis szemétdomb, egy csomó piti kiskakassal, s ezek közül az egyik én vagyok. Ennyit a magyar médiasztárságról. Lehet, hogy sokunkat megismerik az utcán, s ez baromi jó érzés is, de ha áthajt valaki a határon, a nickelsdorfi cukorgyár portásának már be kell mutatkoznia.- Ez úgy hangzik, mint egy ítélet.- Nem, ez egy vélemény, s ezt hangsúlyoznám is. Nem kell elfogadni, elvégre ki vagyok én, hogy csak úgy kinyilatkoztassak dolgokat? Ha megkérdeznek, az számomra megtisztelő, s ilyenkor elmondom, hogy milyennek látom én a világot. De azt mindig eléje teszem, hogy: szerintem.- Most például az a véleményed, hogy ki kell szállni a médiából...- Nézd, én eddig minden egyes produkciómban magamat nyújtottam. A megjelenésemnek az adott erőt, hogy nem játszottam semmilyen szerepet. Én valóban a hétköznapjaimat éltem a kamera meg a mikrofon előtt. Ha értékeltek valamit a hallgatók, vagy a nézők, akkor valószínűleg ez volt az. Engem ők emeltek oda, ahová kerültem. Persze volt, aki utált és volt, aki szeretett, de a lényeges számomra mindebből az általam kiváltott érzelmi reakciók puszta ténye. Valamilyen módon megfogni az emberek lelkét - ez érdekelt mindig. Az utóbbi időben azonban azt veszem észre, hogy a li- cenc műsorok uralják a televíziókat. Ezekhez keresnek magyar megfelelőket. Hajat vágatnak, egyéniséget alakítanak, formálják a műsorvezetőket. Ha pedig ez megvan, a legfőbb szempont, hogy egy nap alatt minél több licenc műsort felvegyenek. Ez az önálló alkotói munkát, a kreativitást szorítja háttérbe. Ma egy képernyőn lévő személyiségnek a nagy munkabírás mellett borzasztóan alkalmazkodónak és határtalan tűrőképességűnek kell lennie. Bennem ez nincs meg.- Mi volt az utolsó csepp a pohárban?- Nincs helyzet. Nem volt utolsó csepp. Egyszerűen csak rájöttem, hogy nem muszáj nekem a médiában részt venni. Nincs mögöttes eset. Nem titkolok semmit. Miért furcsa ez? Miért kellene egy már megszerzett egzisztenciához mindig ragaszkodni? Csak azért, mert médiasztárnak tartanak? Nos, elárulom, van élet a médián túl. Az embernek egy dolga van az életben: hogy jól érezze magát. Hát én most így érzem jól magam. Ilyen egyszerű.- Egyik reggel így ébredtél?- Aha. Feltettem a kérdést: kell ez nekem? Hihetetlen vágyat érzek, hogy továbbra is azt csináljam, amit eddig? A válasz pedig egy egyértelmű „nem” volt. Nekem borzasztó nagy illúzióim voltak és vannak az újságírással kapcsolatban. Csakhogy azt kellett észrevennem, ez a szakma elveszítette a hitelét. Nem őszintén működik, nem érződik benne mindenáron az igazság, a mértékadó- ság, a hivatás iránti alázat. Én elmondhatom, hogy legalul kezdtem, s bizonyos szempontból a csúcsra jutottam. Ám amikor ott körülnéztem, azt kellett látnom, hogy sok minden nem is a szakmáról szól.'- Sokak szerint Csiszár sem a régi már...- Ezt megszoktam. Engem már a kezdet kezdetén ütöttek. Mára kiderült, hogy az Apukám világa című műsorom stílust teremtett. Ha úgy tetszik, ez az én stigmám. Sok fiatal lépett a nyomomba, és meg kell mondanom, hogy többen már lényegesen jobbak nálam. Viszont a csiszár.hu című produkcióban a 42 éves Csiszár ugyanúgy magát adta.- Hogy fogadta a környezeted a döntést?- A sajtó jól felfújta, mondván: a Csiszár kiszállt. A szakma egyik fele amondó volt, hogy milyen mázlija van ennek a pasasnak, hogy ezt megteheti. A másik fele meg rögtön rá- kezdte, hogy na végre, épp ideje volt már, eddig is mit keresett itt ez a szemétláda. A nézői, hallgatói reakciók is hasonlóképp megosztottak.- A tv2 mit szólt a döntésedhez?- Rendkívül korrekten reagáltak. Mármint a legfelsőbb vezetés. Ezt kihangsúlyoznám.- Miért?- Mert én mindig a fejjel szoktam tárgyalni. A fejjel, és nem a seggel. A fej azért van, hogy gondolkodjon, a segg meg azért, hogy nyalják. A tv2 legfelsőbb vezetése egyébként belátta, hogy abból semmi jó nem jön ki, ha egy rosszkedvű médiasztárt maradásra köteleznek. Ehelyett megadták a lehetőséget, hogy egy kicsit töltekezzem. így aztán nem felrúgtam a szerződésemet, ahogy azt sokan sokfelé híresztelték, hanem közös megegyezéssel módosítottunk. Méghozzá úgy, hogy a kapuk mindkét irányba nyitva maradtak. Én ezt a kölcsönös tisztelet jeleként értelmezem. Ami egyben azt is jelzi, hogy talán én sem viselkedhettem olyan rosz- szul. Másnap egyébként már három-négy televízió hívott, hogy hallják, szabad vagyok, lennének számomra műsorötleteik. Hihetetlen pénzek röpködtek az éterben... Én azonban mindegyiküknek csak any- nyit mondtam, hogy igen, szabad vagyok, de a magam számára.- Tudod, azon gondolkodom, hogy ez az elhatározás csak most furcsa. Amikor a Petőfi rádióban névtelen falragaszok uszítottak ellened, talán érthetőbb lett volna a megcsömörlés.- De az akkor egy teljesen más helyzet volt. Arról tudtam, hogy egy külső támadás áll a háttérben. Az pedig inkább felspannolt, erőt adott. Volt bennem egy „csakazértis”.- A Heti Hetest mégis a sikerek csúcsán hagytad ott.- Félreértés ne essék: én nem akartam elmenni az RTL Klubtól. Csupán azt szerettem volna, hogy egy másik arcomat is megmutathassam. Csak az egyensúly miatt. Az RTL Klub azonban ezt nem igényelte. Ezt ugyan nem mondták ki, de voltak egyértelmű jelek. Hogy csak a legfontosabbat említsem: július 8-án lejárt a szerződésem, és augusztus 10-én még nem állt velem szóba senki. Minden televíziónak van műsorpolitikája és stratégiája, és én úgy látszik, ebbe nem fértem bele. Ennyi. Ezt tudomásul kellett venni.- Milyen szájízzel emlékszel vissza a Heti Hetesre?- Nézd, ez a hat ember belőlem hihetetlen sztárt csinált. Gyorsan hozzáteszem: ők egy kapanyélből is sztárt tudnának csinálni. Velem is ez történt. A nézők szeretetéhez én egyedül kevés lettem volna. Egyébként a Jáksóval most ugyanez történik.- Apropó, Jáksó. Mit szóltál hozzá, amikor nem is olyan rég feltették szavazásra a kérdést, hogy Jáksó László vagy Csiszár Jenő vezesse-e tovább a műsort?- Most őszintén? Megalázónak éreztem, méghozzá a Jáksó szempontjából. Amikor ő először leült abba a székbe, hihetetlenül nehéz feladatot kellett megoldania. Ez szerintem kiválóan sikerült neki, rég elfeledtette, hogy volt ez a műsor nélküle is. S akkor most, miközben ő ott ül abban a székben, valahol, valaki bedobja, hogy visszajöjjön-e a Csiszár... Úgy méltatlan az egész, ahogy van. Hát miért kell felizgatni a nézőket? Találgatásokat gerjeszteni egy, a munkáját remekül végző ember további sorsával kapcsolatban. Ráadásul teljesen megalapozatlanul...- Számodra ez nem volt kínos?- Nekem? Miért? Az én személyem ebben a történetben teljesen másodlagos. Számomra annyi hatása volt az egésznek, hogy csináltak nekem egy ingyenreklámot. Ezt megköszönhetem. A kollégámat viszont sajnáltam.- A többi szereplővel tartod a kapcsolatot?- Hébe-hóba. Ennek ellenére még ma is kapok tőlük megtisztelő gesztusokat. Megható volt például, amikor a női kosárlabda Európa-bajnokság magyar meccsei után Gálvölgyi János felhívott, és gratulált az Eszteréknek. De azt is óriási dolognak tartom, hogy a születésnapomon felköszöntöttek, vagy hogy Havas Henrik könyvét a rólam szóló szöveggel reklámozták az újságokban... Hát kell ennél több?- Említetted, hogy van élet a médián túl. Milyen ez számodra?- Fantasztikus, felemelő érzés. Úgy érzem magam, mint amikor elkezdtem ezt az egész őrületet, s már kezdtek csordogálni a kezdeti sikerek. Utoljára akkor voltam ilyen feldobott. Ami a szabadidős teendőimet illeti, az első három helyen a következő áll: tenisz, tenisz és tenisz. Aztán autókázhatok is, végre beülhetek életem első nulla kilométeres autójába, egy Saab Cabrió- ba, amit rendkívül előnyös feltételekkel vehettem meg. A Vakvagányok című film kapcsán is sok helyre hívnak. Eszterrel is többet lehetek. Öt éve élünk együtt, talán most kialakul valami igazi pár- kapcsolat, mert eddig jobbára csak nyáron tudtunk huzamosabb ideig egymás közelében lenni. Hát most ezt is kipróbáljuk.- Szakma?- Terápiás foglalkozásokat tervezek a pótlására. Úgymint: hegedű, zongora... Gyerekkoromban foglalkoztam ezekkel utoljára. Most folytatom.- Rádiózni se fogsz?- Nem. De azt például tervezem, hogy bárkit megtanítok rádiózni. Ezen gondolkodom. De nem úgy, hogy ez valamiféle iskola lenne. Egy héten egyszer akárki odajöhetne, s én megmutatnám az alapokat.- Ne haragudj, de nem hiszem el, hogy kibírod munka nélkül.- Azt nem mondtam, hogy nem fogok dolgozni! Rengeteg munkám lesz. Most például hullajtja a körtefa a körtét, azt össze kell szedni, mert kezdődik a pálinkafőző szezon. Az együttélésből is adódnak bizonyos házi teendők. Egyszóval nem fogok unatkozni.- Kikapcsoltad magadban az exhibicionizmust?- Nézd... a civil élet most jobban izgat. Régebben, ha valamit csináltam, csak úgy éreztem jól magam, ha száz százalékot teljesítettem. Most a magánéletemmel vagyok így.- Nagy tervek sincsenek?- Ezt sem mondtam... Jövő nyárra tervezünk valamit néhány barátommal. Az nagy durranás lesz.- Média?- Olyasmi.- A filmezést nem említetted a tervek között, pedig...- Ne találgass. Maradjunk annyiban, hogy fognak még rólam hallani. Dián Tamás Csiszár: autóin viszont lesz!
