Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-20 / 287. szám

2001. Október 20., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Megjelent a Pécsi Szemle őszi száma A Pécsi Szemle várostörténeti fo­lyóirat őszi száma nagyon gazdag tematikával bír. Olvasható többek között Gál Éva, régész-muzeoló­gus írása a pécsi puskaművesek­ről az 1686-ot követő céhes idő­szakban, vagy Rayman János ve­gyész tollából a pécsi gyufagyár­tás története, amely 1843-ban kez­dődött, és 1849-ben már meg is szűnt. Haas Mihály püspökkel két írás is foglalkozik, Szita László történész Baranya című könyve kapcsán, Galambos Göller Ferenc plébános pedig mint püspökkel és egyháztörténésszel. Baranyai Aurél gyógyszerész a pécsi Littke- pezsgő regényét írta meg, Vörös Andrea tanár pedig a 19. század végi borhamisítási botrányt. Szirtes Béla bányamérnök az István-, a Széchenyi- és a Petőfi- akna különböző létesítményei­nek ideiglenes műemléki védett­ség alá helyezésének problema­tikáját veszi górcső alá, Dunai Imre újságíró pedig a Jókai tér történetéről beszél. <d> HATÁRON TÚLI MAGYAROK X. FESZTIVÁLJA. Ma este Pécsett a Lauber Dezső Városi Sportcsarnok­ban a néptáncegyüttesek baráti találkozójával folytatódik a fesztivál. Felvételünk a Kolozsvárról érkezett Zurboló Táncegyüttes próbájáról készült még a tegnap esti birjáni fellépésük előtt. _________fotó=t6thl. Lu kafa és a Kaptár ünnepe A XVII. Vendel-napi búcsúm több ezer vendéget várnak Örülnek a szervezők az érkezők sokaságának - Kékes Tóbiás polgármester boldog és jó érzé­sekről is beszél de Magyarlukafa tulajdon­képpen megtelt. Az 1985-ben útjára indított színvonalas Vendel-napi búcsú (október 21.) a megye egyik legrangosabb rendezvénye lett. A Lovas Kata-Kékes Tóbiás házaspár 1984 tava­szán költözött Magyarlukafára, s az őszidőn ese­dékes búcsúkor úgy látták, nem igazán ünnep Vendel napja a 116 lakosú kis településen. Rá egy évre már útjára is indították a rendezvényt, amely azóta akkora hírnévre tett szert, hogy a most vasárnapi Vendel-napi búcsúra több ezer vendéget várnak a szervezők, élükön a helyi Kap­tár Egyesülettel.- Sokan azért jönnek, mert itt szép tárgyakat lehet vásárolni - mondja a polgármester, ezzel je­lezve, hogy az itteni rendezvény szervezésekor komoly figyelemmel vannak a valódi népművé­szeti értékekre, a kismesterségek termékeire. A meghívott kézművesek ezért a tömegcikkeket árulóktól külön állítják fel bemutató-árusító sátra­ikat a tájház, a néprajzi műhely mellett. A szép tárgyak vására egyébként évek óta kínálja a lehe­tőséget a búcsú vendégeinek, hogy már most és itt megvásárolják karácsonyra szánt ajándékaikat. Idén közel negyven kézműves állít ki Magyar- lukafán, amennyien még soha. Módja lesz az ér­deklődőknek arra is, hogy néhányuknál a gya­korlatban is belekóstolhassanak egy-egy kézmű­ves-mesterségbe. A faluban élők nagy ünnepén túl a Vendel-na­pi búcsú egyben baráti találkozó is. Sokan éven­te egyszer itt futnak össze kollégáikkal, művész­társaikkal. Mind szorosabbra szövődnek ezek a kapcsolatok, egyebek között annak eredménye­ként is, hogy ilyen alkalmakkor a helyben élő kézművesek udvarai egyben főzőhelyek, baráti diskurzusok színterei is. Mára a rendezvény rangja egyértelművé vált, egyebek között azon keresztül is, hogy például a XVI. Vendel-napi búcsú szolgáltatott alkalmat a millenniumi zászló átvételére, és^azon keresztül is, hogy évek óta a Mediterrán Ősz zárórendez­vényeként szerepel.- Ismét ünnep lett Magyarlukafán a Vendel-na­pi búcsú - összegzi Kékes Tóbiás. Vasárnap a szentmise reggel 8 órakor kezdő­dik, egy óra múlva a szép tárgyak vására, majd délelőtt 11-kor a népi kis­mesterségek bemutatója, a játszóház. Ugyancsak 11-kor kezdődik a Márku- színház bábelőadása, dél­ben pedig megnyitják a Somogy Megyei Népmű­vészeti Egyesület kiállítá­sát. A 14 órakor kezdődő ünnepi műsort követően fél 5-kor sorsolják a tom­bolát, persze a fődíjat is, a Vendel-napi birkát. A táncház 17 órától veszi kezdetét, 18 órakor kez­dődik a tábortűz és a bú­csúi vigalom. M. A. Különleges népi hangszer a tavalyi búcsún fotó: tóth l. Az üveghuták lángja körül A kilencvenes évek forduló­ján nem kevesebbre vállal­kozott Pécs, minthogy az üvegművészeknek rendez évente találkozót. A Jegenyés János pécsi üvegmű­vésztől és a Janus Pannonius Mú­zeum szakemberétől, a már el­hunyt Kerényi Gábor népművelő­től induló gondolatot nem pusz­tán a helyben dolgozó nagyszerű alkotók munkássága ihlette, ha­nem egy letűnt kézműipari hagyo­mány is, amelyről Baranyában hu­táról elnevezett községek, puszták neve árulkodik. Az első találkozó­ra 1990. május elsején került sor a Várostörténeti Múzeumban. Az udvarán felépített huta lángja kö­rül számos hazai kiválóság sürgö­lődött az évek során, üvegfúvó mesterek érkeztek Erdélyből, és egyre többen látogattak ide az üvegművészetéről világhíres Csehországból is. Az általában egyhetes találkozók zárásaként a nemes műfajt kiállítás és vásár népszerűsítette. A tervek közt szerepelt egy művészeket kiszolgáló nagy huta létrehozása is, melyet Pécsvára- don avattak fel, ez azonban csak rövid ideig működött. Időközben az „üvegesek” Bárdudvarnokon teremtettek ideális körülményeket nemzetközi üvegművész találko­zóknak is. A tegnap a Janus Pannonius Múzeum Várostörténeti Múzeu­mában „A pécsi üveges találkozók üveggyűjteményének kiállítása” címmel megnyitott tárlat ezeket a nemcsak számtani értelemben pá- ratlan pécsi éveket idézi. b.r. Futnak a képek Elhangolt gitár(?) Van a zenei témájú filmeknek egy igen jellegzetes csoportja, amely egy-egy zenekar tevé­kenységével kapcsolatos cselek­ményt mesél el, hol fikciós (Fúj­hatjuk!), hol dokumentarista eszközökkel. Ez utóbbiak sorá­ba tartozik Wim Wenders kubai tárgyú Buena Vista Social Club- ja, amely mesteri példája annak, hogyan lehet a zenei témát élet- filozófiává szélesíteni. E mű nagy sikert aratott szerte a vilá­gon, s a rendező most a kölni BAP együttesről tervez újabb fil­met. E műfajba tartozik Emir Kusturica Super 8 Stories című munkája is, amelyet nálunk Um- ca, umca, Macska-zaj címmel tűztek műsorra. Ebben a bos- nyák rendező a No Smoking ne­vű együttest mutatja be (belül­ről, hiszen maga is tagja), s egy nemzetközi turné felvételei al­kotják a történet gerincét. E film annak ellenére igen tanulságos, hogy a Wenders által képviselt színvonaltól messze elmarad ze­neileg, vizuálisan egyaránt, sőt nemegyszer kifejezetten azt a benyomást kelti, mintha a ren­dezői műhely maradék anyagai­ból készült igencsak hevenyé­szett összeállítást látnánk. Mégis tanulságos és elgondol­kodtató. Ennek megvilágításá­hoz azonban kis kerülőre van szükségem. Azt írja Edward W. Said az orientalizmusról, hogy az nem egyéb, mint a Nyugat gondolkodásmódja a Keletről, sajátos interpretáció, amelyet a nyugati ember fölényének kép­zete hat át s arab- és iszlámelle­nes előítéletek jellemeznek. Bi­zonyos jól ismert események azonban, így a legutóbbi hetek megdöbbentő fejleményei, in­kább igazolni látszanak ezeket az „előítéleteket” - Said ellené­ben -, semmint cáfolni, s határo­zottan úgy tűnik, az ő nézetei szintén interpretációk, egy kele­ti identitását megőrző ember - lévén Said arab származású - gondolkodásmódját tükrözik a Nyugatnak a Keletről alkotott nézeteiről. A körkörös romok la­birintusában pedig nagyon ne­héz tájékozódni. Mindez azért jutott eszembe Kusturica filmje kapcsán, mert a jelzett, kölcsönös félreértésektől terhes párbeszéd az „Okcidens” és az „Oriens” között az európai diskurzuson belül is folyik, mégpedig akkor, ha a Balkánról esik szó, amelyet sokan Európa egzotikus, orientális színezetű, nehezen kiismerhető s fenyege­tően vad régiójának tekintenek, míg az érintettek ezzel szemben kitaszítottságukat, mostoha sor­sukat panaszolják. Ám az utóbbi évtized esemé­nyei mintha ebben az esetben is inkább a kritikus megközelítést igazolnák. Erre a tényre Kusturi­ca is kellő öniróniával reflektál filmjének alighanem legjobb, a Szarajevói Falról szóló groteszk epizódjában. Kusturica tehát a Macska-zaj­ban a zenei témán keresztül, mi­ként újabb filmjeiben rendre, a Balkánról beszél, mégpedig, mint hangsúlyozza, balkáni mű­vészként. Ezen identitásának megőrzése érdekében tért le - sajnos, vélem én, nem onnan, hanem innen, mondjuk így: a Szávától vagy a Drávától északra állva s szemlélődve - arról az út­ról, amelyen messze legjobb művével, az Arizonai álmodo- zók-kal járt, s jutott tőlem egyre távolabb (délre? keletre?). Mert én e film kerettörténeté­ből csak egy slendrián módon odavetett rögtönzés-sorozatot tudok kihámozni, semmitmon­dó szövegelésekkel, de lehet, hogy Kusturica mindezt őszin­tén bensőségesnek és keresetle­nül természetesnek gondolta,- szánta, s bizonyára vannak, akik így is értékelik. A zenét én har­sánynak, hogy ne mondjam: durvának, primitívnek hallom, ám a filmben megszólal egy ze­neértőnek mutatkozó úr, s azt állítja, hogy ez a muzsika rend­kívül eredeti, az előadásmód pe­dig, amit a magam részéről leg­szívesebben a vándorcirkusz fo­galomkörébe utalnék, számára alkalmasint felszabadultnak és életszerűnek hat. Úgy érzékelem, ezt a filmet valami idegen erő, nyers modor, dacos bárdolatlanság hatja át, s talán éppen ez lenne Kusturica üzenete. Érteni vélem, esetleg meg is értem, csak nem tudok mit kezdeni vele, az emlí­tett tanulságon kívül, bár az sem kevés. Csak René Clair dadaista remekének, a Felvonásköz-nek a gro­teszk temetési szertartás során történő megidézése- kor éreztem azt, hogy egy közös (európai) nyelvet beszélünk. Egyébként csak egy el­hangolt gitárt hallottam. Nagy Imre Kusturica magáról, magukról és a szarajevói falról EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Amíg aktív voltam, nagyon szeret­tem vele dolgozni. Az ellenkezője annak, amit a zeneszerzőkről me­sélnek. Nem kell bezárni egy szobá­ba, hogy végre megkomponálja, amit kérünk. Még a kulcsot keres­nénk, máris készen van. Ha adtam neki egy tévéműsorra való verset, hogy barátkozzon vele, majd a jövő héten megbeszéljük, mit szeret­nék... a jövő héten már zongorakí­sérettel énekelte őket. Ha valame­lyikről más elképzelésem volt, hely­ben rögtönözte az új változatot, kér­dezve: s így milyen? Nyári színházi műsorokra ugyanez vonatkozott. Tud énekesben, s alkotótársban gondolkodni. Partner. Ha kritikában kevésbé jót írtam róla, nem ment át előttem az utca. túloldalára, mint más karmester, szemtől szembe kifakadt: persze, én nem vagyok zeneigazgató, en­Zene, ez a dolgom gém lehet bántam is! Tudod Te... s magyarázta a bizonyítványát. Szu­perérzékeny ember. Nem tudja el­viselni azt sem, ha nem szeretik eléggé. Középiskolásként Kincses Jó­zseftől tanult zeneszerzést. 1968- ban, amikor felvették a zeneakadé­miára már számokat irt az Orff Együttesnek, s aztán is többet, és Divertimento című opusát műsorá­ra vette a Mecsek Fúvósötös. Nem kellett félni, hogy elzüllik Pesten. Akadémistaként két ember helyett dolgozott. Már 1970-ben be­mutatták a Színművészeti Főisko­lán Goldoni: Két úr szolgájának, musical változatát Papp Zoltán ze­néjével. Ezt a szabadkai színházban Seregi László rendezte, később Gáli Laci Debrecenben. ’71-től már a Színművészetin tanít zenés színpa­di tárgyakat olyan vezetőtanárok mellett, mint Békés András, Bodro­gi Gyula, Horvai István vagy Keré­nyi Imre. Ez korrepetítorkodást, ze­nei vezetést, zenés darabok betaní­tását jelentette. Közben musicalt ír Móricz: Mu­rányi kalandjából a Madách Szín­háznak, amelyben olyan sztárok szerepelnek, mint Sztankai, Psota, Sunnyovszky Szilvia, Tolnai Klári, Zenthe Ferenc. Később Egerben is bemutatják. Plautus: Hetvenkedő katonájának zenés változatát nyári színházaknak készíti. A szombathe­lyi Iseumban, a táci Gorsiumban tű­zik műsorra. Közben ’71-76-ig a KISZ Közpon­ti Művészegyüttes énekkarának is korrepetitora. Számos kórusművet ír az együttesnek, amikből Morgen­stern három akasztófadalára a leg­büszkébb, ezeket magyarul és né­metül is népszerűsítette szerte a vi­lágban az énekkar. Ez időben vett részt a Szófiai és a Berlini WT-en. A filmzenék sem kerülték el. A Seges­vár és az Új földesúr c. filmekhez szerzett kísérőzenét, már akkor a pécsi zenekarral vette föl. 1977-ben hazajött. A Pécsi Nem­zeti Színházhoz szerződött operett­musical karmesternek. Reményei­vel ellentétben, a színház csak kar­mesterként terhelte igazán. Zene­szerzőként, pár rutinfeladatnak tű­nő kísérőzene s néhány titkos átiga- zítás mellett egyetlen rangos lehető­séget kapott, zenéjével mutatták be a Három testőr nagy sikerű, musical változatát. Akkorra kialakult sajátos zene­szerzői stílusa, a pappereit, amit a Pécsi Nyári Színháznak, Kisszín- háznak, Harmadik Színháznak ké­szített feladatokon edzett, s amely­nek humora, a különböző zenei művekből átvett, közismert motívu­mok kifacsarásából, váratlan alkal­mazásából fakadt. Á legbriliánsabb gyöngyszem e körből az I'm sorry Mr. Beethoven, amit a Mecsek Fú­vósötösnek irt, egy külföldi feszti­válra, s amit a népszerű együttes az­óta is biztos sikerszámként játszik. Lehetetlen felsorolni szerzemé­nyeit a szekszárdi Német Színház­tól a Pécsi Harmadik Színházig, ahol jelenleg is három darab van műsoron zenéjével. Karmesteri, zongorakísérői szereplései még sok­rétűbbek voltak.- Hogy bírod? - kérdeztem néha. A válasz: Tudod, egy jó családi hát­tér mindenhez erőt ad. Aztán egyszer csak nem bírta e sokrétű munkát. Egészsége megko­pott. Pécsett 20 musicalt, 15 operet­tet és 15 zenés játékot dirigált. Ma már csak ülve tud vezényelni. Rok­kantnyugdíjba ment. Egyetlen fel­adatot tartott meg. Pályája kiteljesedésének érezte, amikor a Pécsi Szimfonikus Zene­karral bekerült egy amerikai utazó­színházba. Gershwin: Porgy és Bess c. operájának nehéz zongoraszóla­mát játszotta, majd 150 előadás után, beugrással, próba nélkül, leve­zényelte az előadást. Azóta az eredeti karmester, Euró­pába szerződött. Krozinski zene- igazgató úr, Papp Zolira bízta a pro­dukció zenei irányítását. Hong­kong, Egyiptom után, most izraeli tűmén van. Elég fura helyzetben. Az utazózenekart is nehéz volt ösz- szeszedni, az amerikai néger éneke­sek közül is lemondták néhányan a fellépést. Papp Zoltán már szerdán elutazott, hogy az új szereplőket korrepetálja. A zenekar csütörtökön repült utána. Zoli mindig szorongó volt, akkor is azt hitte, hogy bántják, ha nem így volt. Megkérdeztem hát, hogy nem fél-e most elutazni...- Persze, hogy félek. De zenész vagyok. Mit tehetnék az emberi bar­bárság ellenében, ha nem azt, hogy igenis, mindenek ellenére teszem a dolgomat. Bükkösdi László \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom