Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-05 / 242. szám

2001. Szeptember 5„ szerda RIPORT 7. OLDAL KULTURA­FERGETEGES TANÉVKEZDÉS. Modern tánc kurzussal kezdték a tanévet a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti szakos nö- vendékei. Az egyhetes foglalkozást Angelus Iván két tanítványa, Hód Adrienn és Bakó Tamás tartotta. ____________________fotó: tóth l. Ka talógusban a Klimó-gyűjtemény Tíz évnyi munka eredményeként szep­temberben tudományos konferencia keretében mutatják be a Pécsi Egyete­mi Könyvtár Klimó-gyűjteménye új ka­talógusának első két kötetét. Klimó György pécsi püspök az 1750-es évektől kezdve hozta létre nevezetes könyvtárának gyűjteményét, amelyet - amikor ínár 15 ezer kötetesre bővült - 1774-ben nyilvánossá tett. Az időközben tovább bővült Klimó-gyűjteményt a késői utód, Zichy Gyula püspök a pozsonyi Er­zsébet Tudományegyetem Pécsre helyezésekor az egyetemnek adta át. A Klimó-könyvtárról szólva 35 ezer műről szokás beszélni, de már 1923 előtt együtt kezel­ték a gyűjteményt a Pécsi Székeskáptalan könyvtárával, amely 17 ezer kötetes, s azt is ugyanolyan feltétellel adták át az egyetemnek, mint a püspöki könyvtárat. A Klimó-gyűjteményét, mint a klerikális reak­ció termékeiről szóló ismertetőt 1954-ben - talán valaki egyéni szélsőbalos túlbuzgóságból - java­részt kiirtották az egyetemi könyvtári katalógus­ból. Majdnem mindent elölről kellett kezdeni. Dr. Nyakas Sarolta 60-as években könyvek cím­lapjáról készült fotókat rendezte katalógussá. De ez nem tartalmazta azokat az adatokat, amelye­ket egy igazi katalógusnak tartalmazni kell: az utalásokat, hivatkozásokat, amelyek alapján meg lehet találni az adott művet. Amikor az 1980-as évek végén befejeződött az Egyetemi Könyvtár épületének bővítése, különösen idő­szerűvé vált, hogy a gyűjtemény katalógusát végre el kell elkészíteni. A katalógus hiányát egy idő után már nehéz volt egy emberöltővel koráb­bi barbár tettel magyarázni. A munkát a Baranya Megyei Levéltárból visz- szatérő Móró Mária Anna kezdte el 1989-ben - minden könyvet kézbe véve -, és végzi, illetve irá­nyítja azóta is. A kutatási rész 1995 végére ké­szült el, majd következett a cédulák számítógép­be vitele, amely 1998 nyarán fejeződött be. 1999- ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szellemi örökség pályázatán és egyetemi belső pályázaton elnyert támogatásból, valamint a pé­csi és megyei önkormányzat segítségével a kéz­irat eljuthatott a nyomdába. Az előzetes remé­nyekhez és ígéretekhez képest néhány hónapos csúszással 2001 második felére készült el könyv­ként kézbe vehetően a katalógus első két kötete. Az esemény bízvást nevezhető tudománytör­téneti jelentőségűnek. Ebből az alkalomból az Egyetemi Könyvtár konferenciát rendez szep­tember 20-án a PTE Ifjúság úti termében, Móró Mária Anna itt mutatja be a katalógust. Az utóbbi három évben a gyűjtemény kataló­gusának harmadik kötetén dolgoznak a könyv­tárban. Ez a legtöbb munkával járó feladat. ______ _________ DUNAI I. Mo zi, mozi, mozi Holnap kezdődik a négynapos Retina Fesztivál díjátadást egy kuriózum elő­adás előzi meg: a tavalyi Reti­na-győztes, Reisenbiichler Sándor legfrissebb munkái te­kinthetők meg. Ez azért nagy szó, mert az alkotó a világtól elvonulva, re­metemagány­ban tölti nap­jait. Sellyén csü­törtök délután 15 órakor kez­dődik a Retina 2001 Fesztivál, a Múzeum Ga­lériában Or­mánság 2001 elnevezéssel kiál­lítás nyílik, majd japán és ma­gyar kisfilmekből látható ösz- szeállítás. Másnap délelőtt a hoboli műsor különlegességé­nek ígérkezik a Berlini Feszti­vál nagydíjasának, a makói gyermekvideo-műhelynek a bemutatkozása. Péntek délután ismét Sely- lyén moziznak a résztvevők, szombaton pedig Szentborbá- son tartanak nemzetközi na­pot. Spanyol, japán és dán ösz- szeállítások követik itt egy­mást, vasárnapra pedig a már k említett módon Szigetvár ad helyszínt a Retinának. Hogy miért éppen Hobolra esett az egyik választás? Nos, ebben a faluban most szerel­tek fel egy 35 mm-es filmvetí­tőt, s igen komolyan veszik a mozit, miközben még a nagy­városokban is sorra szűnnek meg a filmszínházak - mond­ja Hanczik János. A főszerve­ző úgy fogalmaz, erre a feszti­válra mindenkor szükség lesz, mert éppen az a célja, hogy bebizonyítsa, a hollywoodi filmvilágból van járható, kive­zető út. A Drávaszögből pedig egy­re több község jelentkezik, hogy otthont adjon a találko­zó egy részének. Ezentúl vár­hatóan már nemcsak kétéven­te, de minden szeptemberben Retinára invitálják a filmmű­vészet jeles alkotóit. MÉSZÁROS B. E. lemzetközi alkotok, 156 be- lutatott produkció, áme­neket Szigetvár és Sellye örnyéki településeken ká- eltévé-hálózaton is lead- ak, látványos filmművé- zeti újdonságok, ez a kíná­lta szeptember 6-9. között Retina 2001. VIII. Nemzet- özi Film- és Videoművé- zeti Találkozónak. Nyolc országból mintegy 80 fil­mes szakember érkezik Sellyé­re, a Draskovich-kastélyba a Retina-fesztiválra, és a négy nap során ingyen tekinthető meg a 156 bemutatott film. A társaság pénteken Hobolban, szombaton Szentborbáson, va­sárnap pedig Szigetváron tölti a nap nagy részét, és japán, spanyol, dán és török blokk is lesz a programban - adott rész­letes ismertetőt a négy nap tör­ténéseiről Hanczik János (ké­pünkön), a fesztivál főszerve­zője. Sajátságos módon a film- művészeti találkozó esemé­nyeinek ismertetését a végén kezdjük, ugyanis az utolsó nap lesz a fénypontja a filmműhe­lyek bemutatóinak. ■ Szigetváron, a Zrínyi Nap keretében a program díszven­dége Dávid Ibolya igazság­ügy-miniszter lesz, valamint Ender Arat magyarországi tö­rök nagykövet, s itt látható majd először az a török-ma­gyar nagyjátékfilm, melyet alapos múzeumi kutatómun­ka előzött meg, s a két nem­zet nyelvének közös gyökere­it kutatja. De nemcsak a nyelvnek, a kultúrának a közös pontjai is felszínre kerülnek Sezgla Turk: Zsebemben sok kicsi al­ma van (ugyanez törökül: Co- bimde Cok Kücük Elma Var) című 77 perces alkotásában, mely egyébként egy török di­áklány magyarországi, sziget­vári' barangolásáról is szól. Ugyanitt a díjkiosztó gálaest érdekessége lesz, hogy erede­ti török konyha készíti majd az ínyencségeket, valamint a „Tubes János” és a kilátó, amiéit hosszú évekig küzdött A Mecsek Egyesület a Tubesen 1910-ben épített kilátót, amit 1981-ben lebontottak. A szeptember 15-én avatandó újat per­sze ismét Rauch Jánosról, a Mecsek Egyesület egyik alapító­járól nevezték el, és nem pedig a turisztikai objektum újra- álmodójáról, Kovács Szabó Jánosról (kis képünkön). Vele fordítva esett meg a névadás: kollégái - huncutkodó tiszte­lettel - Tubes Jánosként emlegetik. 22 millió forintot építettek bele fotó: tóth László Talán tizenkét éven át, de az épí­téstől kezdve legalábbis több, mint hat esztendeig alighanem többnyire a kilátó gondjaival éb­redt és aludt el. Ezzel ugyan ő nem dicsekszik, rohamosan kibő­vült ismeretségi körében azonban ez a gyanú régóta él. Hiszen nem lehetett úgy összefutni vele, hogy ne a tubesi kilátó megvalósításá­nak eseményeit újságolta volna. Gyermekkora óta természetjá­ró, ez afféle családi hagyomány. Szakmáját tekintve pedig híradás­technikus. Korábban a Dél-Du­nántúli Vízügyi Igazgatóság dol­gozója volt, jelenleg a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságé. 1989-ben az ő felhívására kezdtek hozzá néhányan a Tubes Kilátó Alapítvány létrehozásához.- Bárhol vagyok, szeretek olyan magaslatot keresni, ahonnan jól beláthatom a környéket. A mun­kám miatt rendszeresen jártam fel a Tubesre az átjátszóállomáshoz. Ott láttam a régi kilátó lebontását. Gondoltam: jó lenne helyette egy másik. Persze Véletlenül ala­kult úgy, hogy én lettem, aki a szervezést kezdte - meséli. Arra persze nem gondolt az ötlet megpendítésekor, hogy ennyi gond lesz vele, és üyen sokáig tart. Hozzá futott be minden információ. A szervezés nemcsak levélírást, elő- szobázást és tárgyalásokat jelentett, - a szponzorok java részét ő keres­te és nyerte meg - , hanem anyag- beszerzést, sőt csákányozást, lapá­tolást, talicskázást is. Hétvégéi, de szabadsága javát is a Tubesen töl­tötte. Volt úgy, hogy fuvart szerzett, elment a fakereskedőhöz, felrakta a teherautóra a megvásárolt deszkát, azt fenn a kilátónál - a jobb munka- megosztás kedvéért, mert éppen más nem volt - ledobálta. Ő volt a motorja a kilátólétesí­tésnek, saját motorja pedig úgy félidő tájt akadozva jelezte, túl­hajszolta magát.- Azt hiszem, az hogy egészsé­gem tönkrement, nem is annyira a kilátó miatt történt. Volt néhány fe­szültségekkel teli időszak, de most már jól vagyok, nem érzem beteg­nek magam, gyógyszerekkel beállí­tották a ketyegőmet. Azóta azt mon­dogatom magamnak, nem kell ide­geskedni. Talán jó is, ha az ember nem lát mindent előre, mert akkor sok mindenbe nem kezdene bele. Aztán sajnálhatná utólag. Erre ne­kem nem is volt időm. Miután elin­dítottuk az építést, már nem volt visszakozz. Ám egyedül ezt a mun­kát főállásban sem lehetett volna el­végezni. Hiszen nem én voltam, aki az építészethez, a jogi, a pénzügyi dolgokhoz értett, de mindig talál­tam olyanokat, akik segítettek ezek­ben. A toronyépítés ügyét úgy tekin­tettem, hogy ez nem olyan cél, amit mindenképpen muszáj megvalósí­tani és csúnya dolog, ha valald nem lelkesedik érte. Minden támogatót úgy kértem fel, hogy ha tud, segít­sen. Ha neki is fontos a város, a me­gye nevezetességeit gyarapítani, ak­kor itt a lehetőség: összefogunk so­kan és megcsináljuk. Soha nem éreztettem senkivel, hogy rossz em­ber, mert nem segített. Pedig sok­szor kaptam kosarat, de azt hiszem, ez így természetes. Csakhogy így lassacskán építkezhettünk. Az lett volna szép, ha pont úgy valósul meg az ötlet, ahogy a ter­vező majd egy évtizede megál­modta. Ehhez azonban kellett volna még pénz is, és idő is.- Közvetlen segítőimet már nem lehetett tovább ezzel az üggyel le­foglalni. Négy-öt év után meg kel­lett győzni őket, tartsanak ki még egy évig, aztán újabb évig, felépít­jük a kilátót. Tűrőképesség próbája volt részükről, de teljesen érthető, hogy többször már erről nem akar­nak adóbevallást írni, nem akarnak emiatt bankba menni. Most már el­jutott odáig a toronyépítés, hogy nyugodtan mondhatjuk késznek. A Tubes Alapítvány tehát meg­szűnik. Költséges lenne a fenntar­tása.- Úgy gondolom, nekem .is jól jött, hogy mások segítettek nekem, másoknak is jól jöhet majd az én se­gítségem egy-egy érdemes feladat­nál. Irányító viszont már nem aka­rok lenni újabb akcióban. Nem azért, mert megöregedtem, vagy meguntam az ilyesmit, hanem azért, mert kitapasztaltam, hogy sokkal jobb érzés segíteni mint vezetni. Te­hát helycserét szeretnék ennyi év után. Aztán most már jó lenne több időt tölteni az unokákkal, novem­berben születik a harmadik. Mindezek ellenére augusztus­ban hétvégeken fenn volt a tubesi kilátónál, takarított, felmosta a pi­henőszobát. Még fogva tartja a to­rony ügye. Újra szabadságot vett ki az ügyintézéshez.- Az építésvezető sem azt teszi, hogy megszerzi, ami kell egy mű­szaki átadáshoz, hanem azt mondja, hogy szerezd meg, hozd el, legyen itt, küld ki a meghívó­kat ennek és ennek a hatóságnak. De ez hasznos segítség, mert pél­dául én nem tudtam, kiket kell meghívni egy műszaki átadásra. Kollégái Tubes Jánosnak nevezik a háta mögött.- Ez inkább hízelgő, mint bosz- szantó. Persze van egyéb is, de ta­lán az nem jellemző. Nemrég megállított egy ismerős azzal a kérdéssel: Készül-e már a lovas szobrod a kilátóért? Mondtam ne­ki: a bronzlovat már öntik. DUNAI IMRE A 12 év története 1989-ben született meg az ötlet az új torony építéséről. 1991- ben jegyezték be a Tubes Kilátó Alapítványt. A kuratórium két társelnöke dr. Kurucsai Csaba, a Baranya Megyei Önkormány­zat alelnöke és dr. Páva Zsolt, Pécs Önkormányzatának akkori alpolgármestere lett, titkára pedig Kovács Szabó János. 1993- ban elkészültek az új torony tervei. 1995-ben megkapták az épí­tési engedélyt, és még azon a nyáron elkezdődött az alapozás. A toronyra 15 milliót terveztek, de 22 millió forint lett beleépítve. Hat évnyi munka után szeptember 15-én 10 órakor avatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom