Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)
2001-09-25 / 262. szám
2001. Szeptember 25., kedd R I P 0 R T 7. OLDAL KULT URApolo-ia. íiHttrcitolX tfmplpftyo* *t 5>i*n2*.i»u*,a. ííf^vwSj *'vd Irßa 1 m aioK -- u rca, ♦s nelac P*ej» r«KAr ifACypecíPelvároi ,(<YP6CS * 3elv«TOí. - A Ni>97 LűjOt. ftú«]y»i£r #S SiöSor a jőpíé^mi&itrnplóm. a Sltty{h.Mo.yíj,bonthsrJs A Vartwh&vhPtnhtfiixta. - -'>r.aiok (tir,5íU.\ úti', ,.2,,.» , r.. .......... ■ 'nfivf m ifi „IGAZSÁGÜGYI PALOTA AZ IRGALMASOK UCCÁJÁBAN”. Egy soha nem volt hatalmas metropoliszt álmodott meg a nagyrészt a múlt század első felében készült képein V. Májerszky Róbert szülővárosa, Pécs helyett. A Művészetek Házában még a hónap végéig látható Nagypécs világváros című tárlaton e hatalmas, izgalmas anyag csak egy töredéke fért el.______________________________________________________ fotó; tóth l. Átalakul a színházi fesztivál Kevesebb darabot játszanak többször tizenkét napos találkozón Megkezdődik a színházi évad, indulnak a bemutatók, így hát szervezkedik már a 2002-es Pécsi Országos Színházi Találkozó rendezőgárdája is. Az máris bizonyos, hogy jövőre 6-6 versenyművet mutatnak be, darabonként két- szer-háromszor a tizenkét naposra bővülő fesztiválon. Az I. Pécsi Országos Színházi Találkozó alapvető tanulsága, hogy hihetetlen nagy az érdeklődés a fesztivál iránt. Ugyanakkor ez okozza a legnagyobb nehézségeket is, a tumultust, a kint rekedt nézők panaszait. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem elég egy programot egyszer eljátszani - összegezte az első POSZT tapasztalatait Jordán Tamás, a fesztivált szervező kht. ügyvezető igazgatója a szervezők Merlin színházi megbeszélésén. Tehát hosszabb lesz a fesztivál és kevesebb a versenydarab. Egészen pontosan június 4-től lóig tart a 2002-es POSZT, és á tizenkét nap során 12 versenyművet mutatnak be, öt + egy nagy- színházi és öt + egy kamarai előadást. A plusz darabok újdonságként egy-egy határon túli színház produkcióját jelentik. A kevesebb hazai versenydarab oka, hogy egy Amadeust például, ha már elhozták Pécsre, érdemes többször is bemutatni, vélekedik a színházi szakember, hiszen az idei példa azt mutatja, hogy rangos szakmabeliek is kiszorultak a nézőtérről az egyetlen előadásról. Pedig egy ilyen darab elmenne akár harmincszor is, de erre természetesen nincs lehetőség. Az új elképzelés az, hogy a nagyszínházi produkciókat jövőre kétszer játsszák el, a kamaradarabokat meg háromszor-négyszer. Hogy ki fogja kiválogatni a versenyműveket, az két héten belül eldől, mindenesetre az jó jel, hogy a szakma kiválóságai egytől egyig megtiszteltetésnek veszik a jelölést. A Merlinben a színészek, rendezők, kritikusok krémjéből senki sem hiányzott az egyeztető beszélgetésen, mintegy igazolva, hogy igen jó a visszhangja az első POSZT-nak. Ami a pénzt illeti, a rendezvénysorozat a nullszaldónál kicsit jobb eredménnyel zárt - vázolja a fesztivál költségvetését Simon István, a szervező kht. pécsi ügyvezetője (képünkön). Legközelebb viszont bizonyosan több pénzre lesz szükség (idén 80 milliós támogatást kapott a POSZT), mert hosz- szabb lesz a fesztivál, másrészt nem lehet örökké jelképes összegekért lehívni a neves művészeket, akik egyébként szolgá- ^ . j latként értelmezték a fellépé’ 1 seket. Mindenesetre a szerve- ML I zésre is több most az idő, a *9 -‘J;! szponzoroknak pedig jó referenciát jelent az első rendez- ü vény sikere. A város, a Nem- * zeti Kulturális Örökség Mi- nisztériuma szerencsére a ie- lek szerint nem zárkózik el a pénzügyi keret bővítésétől, jó néhány konkrét támogatási ajánlat érkezett már eddig is, így csaknem bizonyos, hogy a jegyárak nem fognak emelkedni. Az egyeztetésen az is kiderült, hogy a kísérő rendezvények számát nem fogják csökkenteni, legfeljebb átcsoportosítják, karakteresebbé teszik a programokat, és a fiatalok még nagyobb teret kapnak. A közönségzsűri fenntartása ezúttal is nagy vitát kavart, sajátos módon a színészek nagy része a mostani megoldást nagyon jónak tartotta, míg a rendezők, a kritikusok nagyon rossznak, a szakma lenézésének. Kompromisszumként valószínűleg megmarad ez a módi, de a „12 dühös ember” csak a közönségdíjról dönt majd, és lesz szakmai zsűri is, akik a korábbinál kevesebb kategóriadíjat osztják ki. Jordán Tamás még hozzátette: az már egyértelmű, hogy ennek a fesztiválnak Pécsett kell lennie hosszú távon, mert a többi város képtelen versenyre kelni vele. MÉSZÁROS B. ENDRE SZATÍRKÁK Minden héten ötöse volt a lottón - a húzásig. „Valóságos nírancsbőrbe bújt vadmacska volt. ” Diktatúra - diktatűrő - diktatúró. A betegség felejtés útján terjed. Majdnem Babits: „Bús Maradona barna balkonon.” A webhelyes arcú rendszergazda merevlemezre itta magát. Megy a gyűrű Kámaszútra. RÓMEÓ, a zárjegyellenőr. „Leányságomat egy lóért!” Barcaság: vigalmi negyed a történelmi Magyarországon. Politikai pillangó: rendszerváltozásról rendszerváltozásra rep- desett. Marafkó László Francia dzsessz A Dante Caféban a tavasszal francia dzsesszest rendezvénysorozat indult, melynek újabb állomása lesz a héten. Az Alliance Francaise de Pécs szervezésében csütörtökön 21 órakor egy hattagú formáció, a Monniot Mania lép fel. A klasszikus zongora, bőgő, dob felállás gitárossal, és fúvósokkal egé- szül ki a párizsi szextettben, (o Mákból visszalopott, aranyló idő telíti Vamusz Xavér szobáját. A zon- gorafulamok csak annál éteribbnek tetszenek, kalandozva az antik bútorok között, a sűrű, bíborszínű félhomályban, amit a beszűrődő fények sem tudnak áttörni, és a Tita- nic-féle lámpaemyő sárga foltja is csak súlyosan ünnepivé tesz. A szobát az „Eltűnt idő nyomában ” című regény írójának, Pmustnak ésazon- goraművésznek a képzelete együtt rendezték be Madeleintől a teáktól látszólag távol, egy Somogy megyá kis faluban. Ha úgy tetszik, testet öltött plágium az egész, vagy - Hamvas Béla kedvek kifejezésével - „át- valósuláts”, amelyben a tárgyak is zenévé, egy föl fokozott létezés valóságon tűk részeivé állnak Vamusz egyebek közt azt mondja, ha világslágert kezd dúdolni, és azt kéri falubeli ismerőseitől, hogy folytassák, akkor a többség megnémul; ám ha klasszikus művet idéz - Bachot, Beethovent, Csajkovszkijt és sorolhatnánk -, akkor szinte soha nem késik az odaülő kiegészítés. Jóllehet optimista fókételezés, de ez nem azt jelenti-e, hogy a jól-rosszul szociali- zák személyiség mélyén - a palástoló felszín alatt - szüntelenül ott a jobbik énünk is, amely csak ilyen ártatlan és önkéntelen érintésekre vár, hogy megnyüvánulhasson? Amúgy Vamusz Xavér és Hámori Barbara párbeszéde azml-en sugárzott vasárnap délutáni riportban nem több könnyű csevegésnél; utólag kezdjük csak érezni, hogy a piUeszámyú szavaknak súlya, apil- le szárnyának a lényeget finoman kimetsző éle van - a csevegésnek is kompozíciója Láttunk egy másfajta portrét is; Doszpot Péter kampányszagú bemutatására gondolok a tv2-n. A „főnyomozó” ismétek kiugrása a mundérból önmagában is ingerel a szarkasztikus megközelítésre, de a nyúlfarknyi portréban inkább az volt a megdöbbentő, hogy milyen mélyen gyökerezhetnek bennünk a szolgai paternalista reflexek. A jelöltsége körüli gondok közül kiemelkedett, hogyan is kellene a széltől és lámpaláztól is megóvni a szereted vezért - milyen messze legyen tőle a pulpitus, a beépíted emberek. Nem minden szándék nélkül posztkommunistává sikereded, humorban is megáztatod életkép voh. A humor szolgáltatására elkötelezed műsoraink viszont egyszerűen csaapnivalóak, akár a Szatetit olcsó és erőlteted poénbombáira akár az Irigy Hónaljmirigy inkább csak gusztustalan, mint szellemes „Rémségversenyére” gondolok De még ebben is akad kilétet aki végignézte a Kern András pályaképét felrajzoló „Poénról poénra" című műsort az ml-en, nem érti, miért ilyen olcsó és blőd a „közszolgálati” humor kies hazánkban. BÓKA RÓBERT A barokk kórusmuzsika éledése Orgonaavató a fesztiválgyőztes énekegyüttessel Nem osztják könnyen a nemzetközi díjakat semmilyen zenei kategóriában, de aki vasárnap este meghallgatta a Schola Cantorum Sopianensis hangversenyét a Ferencesek templomában, az rögtön képet kapott a kórusmuzsika nemzetközi színvonaláról. A pécsi kórus néhány hete a svájci Neuchatelben több mint harminc vetélytárs között szerezte meg az első díjat a női kar kategóriában - ezt követően csak harmadik helyet adtak ki, amit az az együttes nyert meg, amelyik tavaly öt nemzetközi fesztivál győztese volt. A vegyes kórusuk sem vallott szégyent, második lett egy szentpétervári ifjúsági kar mögött, de a kötelező mű előadásáért (a litván szerző darabját a 30 tagú énekegyüttes időnként tíz szólamban adta elő) különdíjban részesültek.- A zsűri kiemelte, hogy a legszélesebb repertoárja a pécsi együttesnek van. Reneszánsz, barokk és romantikus szerzők műveiből állítottuk össze a programot, s amit most a Ferencesek templomában hallott a közönség, abban szerepeltek olyan dalok is, amelyek évtizedek, sőt évszázadok óta, vagy talán sohasem hangzottak el magyar templomokban - emelte ki a kórusprogram legfőbb sajátosságát Jobbágy Valér karvezető (képünkön). Főként a Pécsi Tudományegyetem művészeti karos diákjaira épül az énekegyüttes, de akadnak köztük zenészek, énektanárok is. Hogy több külföldi meghívást kapjanak, ahhoz nagyon sok hasonló versenyt kell nyerni. Mindenesetre a társaság megteszi a tőle telhetőt, tavaly egy walesi megmérettetésen harmadikak lettek. A Schola Cantorum Sopianensis most hangzó anyag kiadásában is reménykedik, de addig is bővíti a műsorát különböző stílusú számokkal, s másfél hónap múlva állnak újra a pécsi közönség elé. Az már bizonyos, hogy a barokk kor zenéje fokozott szerepet kap a kórus kínálatában. Most ugyanis a Ferencesek templomában felavatták a PTE Művészeti Kar Zenei Intézetének új, hárommillió forintos hordozható orgonáját is (ennek a hangszernek nincs párja az egész Dunántúlon), melynek használata elengedhetetlen a késő reneszánsz, a barokk és a kora klasszikus kórusművek előadásához. A vasárnapi koncert még egy különlegességet tartogatott, Barth István Liszt-díjas pécsi fuvolaművész Telemann két fantáziáját játszotta el, a negyediket és az ötödiket (korábban már hármat bemutatott ugyancsak a kórussal közös műsorban), s mint megjegyezte, ha a Schola Cantorum Sopianensis gyakrabban lépne fel, akkor a 12 részes mű teljes egészében megszólalhatna. M. B. E. Döghús a betonábécéből Az évszázados főzési technológiát sok százan alkalmazzák A dögevésről szóló hírek időnként lábra kapnak hazánkban. Az évente 15-20 halálos áldozatot is követelő sajátos tevékenységgel szemben az illetékesek egyelőre tehetetlennek bizonyulnak. A fehérjefeldolgozóknak pedig meg kell újítaniuk technológiájukat a BSE-kór széles körű elterjedése óta. Az elhullott állatok kezelésének egyik útja ma Magyarországon a dögkutak használata, amely számos problémát vet fel. Még 1999- ben az Országgyűlésben vetette fel dr. Gönczöl Katalin ombudsman a dögkutak fertőtlenítésének szabályozatlanságát, amely évente 15-20 halálos áldozatot követel. Az ombudsman által indított vizsgálat 2000-ben megállapította azt is, hogy sok esetben hiányzik az építési jogszabályokban előírt védőtávolság, a zárt fedél és a kerítés, így illetéktelenek hozzáférhetnek a döghúshoz. Az önkormányzatoknak pedig nincs pénzük a megfelelő védelemre. Háromszázezer tonna állati eredetű hulladék keletkezik évente Magyarországon, ennek kétharmadát az Állati Takarmány-előállító Vállalat Rt. (ATEV) gyáraiban dolgozzák fel, a többi a közel 800 dögkútba, dögtemetőbe kerül. Ha ma elhullik egy gazda disznaja, akkor a kötelező állatorvosi vizsgálat után közköltségen elszállíttathatja a tetemet a fehérjefeldolgozóba, ha az önkormányzat vállalja a költségeket. Ha nem, akkor a gazdának kell ezt fizetnie, de a szállítási költség igen magas, így inkább szétvagdalva kiviszi a dögkútba, mert elföldelni ötven kiló felett tilos. Az ATEV által előállított újrahasznosítható termék a közelmúltig visszakerült a körforgásba, de a BSE-botrány miatt ez a megoldás megkérdőjeleződött, és ez év áprilisa óta a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egészségügyi főosztálya tiltja is a hagyományos módon előállított húsliszt forgalmazását. Gerdében 12-13 éve alakították ki a dögkutat, amely Rozmer Béla polgármester (képünkön) szerint félig telt meg, s a szint csak lassacskán emelkedik, mert szorgos kezek rendszeresen szállítják el belőle a tetemdarabokat. Voltaképpen önkiszolgáló közértként működik, mondja, több család is belőle él. Az önkormányzat tehetetlen, legutóbb is valószínűleg távcsővel figyelhették a körbeke- rítési munkálatokat, mert alig vonultak el a munkások, máris ellopták az egész kerítést kapustól, még az oszlopokat is kiásták. Két-három naponta lehet érezni a falu egyes részein a bűzt, amely a dögök főzése nyomán árad szét, panaszolja az egyik lakó, de nem tudnak ellene mit tenni, bár tudják, kik a szakácsok. „Bent van a dögkútba állít- 1 yMYi va egy fa oz ő ré- I széről, azon I mászik le és föl, húzza a döglött állat tetemét, és a falun keresztül tolja talicskával. (...) Nem bánja, ha büdös, ha kukacos a tetem húsa, de ő akkor is lemegy a dögkútba, és darabolva felhúzza egy madzaggal, le-föl ugrálva. A víz mindent lemos, mondják. (...) El lehet gondolni, ott égetik a tetem bőrét bent a hátsó házban, és az a kéményen keresztül milyen bűzt ereszt. Hordozza a szél a baktériumokat" - írja egy másik lakó elkeseredett hangú levelében. Évszázados technológiája van annak, hogyan kell az ilyen húst feldolgozni, hogy ne okozzon betegséget, mondja érdeklődésünkre dp Karssay Veronika, a szigetvári ÁNTSZ vezetője. Többszörösen átfőzik, s így elpusztulnak a baktériumok, amelyek nagyon sokfélék lehetnek a földbaktériumtól kezdve a csak bomlást és bűzt árasztókon át a súlyos betegségeket okozókig. De ez játék a tűzzel, hangsúlyozza, hiszen nem szabályozott, ellenőrzött folyamatról van szó, ez a hús nem emberi fogyasztásra való. Rendszeresen kellene klórmésszel kezelni a kutakat, de ez nem mindig történik meg, a fosztogatókat pedig nagyon nehéz elkapni. Az önkormányzat a felelős a területén lévő dögkút állapotaiért, mondja dr. Baracs József területi állatorvos, de Gerdén ez nem köny- nyű feladat. A fehérjefeldolgozóba való szállítás is egyre nehezebb az árak miatt, az egyik sertéstelep 400 ezer forintot fizetett havonta, hogy elszállítsák az elhullott állatokat, de ez olyan magas összeg, amely nem teljesíthető. Ugyanakkor más megoldás nincs, mert ha dögkútba tennék, pillanatok alatt megtelne. A dögkutak kifosztása ellen pedig alig van eszköze az ön- kormányzatoknak, s az őrzés sem veszélytelen. Az egyik dél-baranyai faluban, meséli, még a rendszerváltás előtti években befulladt egy tízezres csirkeól. A kocsist, aki a tetemeket szállította el, lerángatták a bakról és összeverték, mert nem értesítette erről a szállítmány- ról a döghúsevőket. cseri László t > Arcok