Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-25 / 262. szám

2001. Szeptember 25., kedd R I P 0 R T 7. OLDAL KULT URA­polo-ia. íiHttrcitolX tfmplpftyo* *t 5>i*n2*.i»u*,a. ííf^vwSj *'vd Irßa 1 m aioK -- u rca, ♦s nelac P*ej» r«KAr ifACypecíPelvároi ,(<YP6CS * 3elv«TOí. - A Ni>97 LűjOt. ftú«]y»i£r #S SiöSor a jőpíé^mi&itrnplóm. a Sltty{h.Mo.yíj,bonthsrJs A Vartwh&vhPtnhtfiixta. - -'>r.aiok (tir,5íU.\ úti', ,.2,,.» , r.. .......... ■ 'nfivf m ifi „IGAZSÁGÜGYI PALOTA AZ IRGALMASOK UCCÁJÁBAN”. Egy soha nem volt hatalmas metropoliszt ál­modott meg a nagyrészt a múlt század első felében készült képein V. Májerszky Róbert szülővárosa, Pécs helyett. A Művészetek Házában még a hónap végéig látható Nagypécs világváros című tárlaton e hatalmas, izgalmas anyag csak egy töredéke fért el.______________________________________________________ fotó; tóth l. Átalakul a színházi fesztivál Kevesebb darabot játszanak többször tizenkét napos találkozón Megkezdődik a színházi évad, indulnak a be­mutatók, így hát szervezkedik már a 2002-es Pécsi Országos Színházi Találkozó rendező­gárdája is. Az máris bizonyos, hogy jövőre 6-6 versenyművet mutatnak be, darabonként két- szer-háromszor a tizenkét naposra bővülő fesztiválon. Az I. Pécsi Országos Színházi Találkozó alapve­tő tanulsága, hogy hihetetlen nagy az érdeklő­dés a fesztivál iránt. Ugyanakkor ez okozza a legnagyobb nehézségeket is, a tumultust, a kint rekedt nézők panaszait. Egyértelműen bebizo­nyosodott, hogy nem elég egy programot egy­szer eljátszani - összegezte az első POSZT ta­pasztalatait Jordán Tamás, a fesztivált szervező kht. ügyvezető igazgatója a szervezők Merlin színházi megbeszélésén. Tehát hosszabb lesz a fesztivál és kevesebb a versenydarab. Egészen pontosan június 4-től ló­ig tart a 2002-es POSZT, és á tizenkét nap során 12 versenyművet mutatnak be, öt + egy nagy- színházi és öt + egy kamarai előadást. A plusz darabok újdonságként egy-egy határon túli szín­ház produkcióját jelentik. A kevesebb hazai ver­senydarab oka, hogy egy Amadeust például, ha már elhozták Pécsre, érdemes többször is be­mutatni, vélekedik a színházi szakember, hiszen az idei példa azt mutatja, hogy rangos szakma­beliek is kiszorultak a nézőtérről az egyetlen előadásról. Pedig egy ilyen darab elmenne akár harmincszor is, de erre természetesen nincs le­hetőség. Az új elképzelés az, hogy a nagyszín­házi produkciókat jövőre kétszer játsszák el, a kamaradarabokat meg háromszor-négyszer. Hogy ki fogja kiválogatni a versenyműveket, az két héten belül eldől, mindenesetre az jó jel, hogy a szakma kiválóságai egytől egyig megtisz­teltetésnek veszik a jelölést. A Merlinben a színészek, rendezők, kritiku­sok krémjéből senki sem hiányzott az egyeztető beszélgetésen, mintegy igazolva, hogy igen jó a visszhangja az első POSZT-nak. Ami a pénzt il­leti, a rendezvénysorozat a nullszaldónál kicsit jobb eredménnyel zárt - vázolja a fesztivál költ­ségvetését Simon István, a szervező kht. pécsi ügyvezetője (képünkön). Legközelebb viszont bizonyosan több pénzre lesz szükség (idén 80 milliós támogatást kapott a POSZT), mert hosz- szabb lesz a fesztivál, másrészt nem lehet örök­ké jelképes összegekért lehívni a neves művé­szeket, akik egyébként szolgá- ^ . j latként értelmezték a fellépé­’ 1 seket. Mindenesetre a szerve- ML I zésre is több most az idő, a *9 -‘J;! szponzoroknak pedig jó refe­renciát jelent az első rendez- ü vény sikere. A város, a Nem- * zeti Kulturális Örökség Mi- nisztériuma szerencsére a ie- lek szerint nem zárkózik el a pénzügyi keret bővítésétől, jó néhány konkrét támogatási ajánlat érkezett már eddig is, így csaknem bizonyos, hogy a jegyárak nem fognak emelkedni. Az egyeztetésen az is kiderült, hogy a kísérő rendezvények számát nem fogják csökkenteni, legfeljebb átcsoporto­sítják, karakteresebbé teszik a programokat, és a fiatalok még nagyobb teret kapnak. A közönség­zsűri fenntartása ezúttal is nagy vitát kavart, sa­játos módon a színészek nagy része a mostani megoldást nagyon jónak tartotta, míg a rende­zők, a kritikusok nagyon rossznak, a szakma le­nézésének. Kompromisszumként valószínűleg megmarad ez a módi, de a „12 dühös ember” csak a közönségdíjról dönt majd, és lesz szak­mai zsűri is, akik a korábbinál kevesebb kategó­riadíjat osztják ki. Jordán Tamás még hozzátet­te: az már egyértelmű, hogy ennek a fesztivál­nak Pécsett kell lennie hosszú távon, mert a töb­bi város képtelen versenyre kelni vele. MÉSZÁROS B. ENDRE SZATÍRKÁK Minden héten ötöse volt a lottón - a húzásig. „Valóságos nírancsbőrbe bújt vadmacska volt. ” Diktatúra - diktatűrő - diktatúró. A betegség felejtés útján terjed. Majdnem Babits: „Bús Marado­na barna balkonon.” A webhelyes arcú rendszergazda merevlemezre itta magát. Megy a gyűrű Kámaszútra. RÓMEÓ, a zárjegyellenőr. „Leányságomat egy lóért!” Barcaság: vigalmi negyed a tör­ténelmi Magyarországon. Politikai pillangó: rendszervál­tozásról rendszerváltozásra rep- desett. Marafkó László Francia dzsessz A Dante Caféban a tavasszal fran­cia dzsesszest rendezvénysorozat indult, melynek újabb állomása lesz a héten. Az Alliance Francaise de Pécs szervezésében csütörtö­kön 21 órakor egy hattagú formá­ció, a Monniot Mania lép fel. A klasszikus zongora, bőgő, dob fel­állás gitárossal, és fúvósokkal egé- szül ki a párizsi szextettben, (o Mákból visszalopott, aranyló idő te­líti Vamusz Xavér szobáját. A zon- gorafulamok csak annál éteribbnek tetszenek, kalandozva az antik bú­torok között, a sűrű, bíborszínű fél­homályban, amit a beszűrődő fé­nyek sem tudnak áttörni, és a Tita- nic-féle lámpaemyő sárga foltja is csak súlyosan ünnepivé tesz. A szo­bát az „Eltűnt idő nyomában ” című regény írójának, Pmustnak ésazon- goraművésznek a képzelete együtt rendezték be Madeleintől a teáktól látszólag távol, egy Somogy megyá kis faluban. Ha úgy tetszik, testet öl­tött plágium az egész, vagy - Ham­vas Béla kedvek kifejezésével - „át- valósuláts”, amelyben a tárgyak is zenévé, egy föl fokozott létezés való­ságon tűk részeivé állnak Vamusz egyebek közt azt mondja, ha világ­slágert kezd dúdolni, és azt kéri fa­lubeli ismerőseitől, hogy folytassák, akkor a többség megnémul; ám ha klasszikus művet idéz - Bachot, Bee­thovent, Csajkovszkijt és sorolhat­nánk -, akkor szinte soha nem ké­sik az odaülő kiegészítés. Jóllehet optimista fókételezés, de ez nem azt jelenti-e, hogy a jól-rosszul szociali- zák személyiség mélyén - a palásto­ló felszín alatt - szüntelenül ott a jobbik énünk is, amely csak ilyen ártatlan és önkéntelen érintésekre vár, hogy megnyüvánulhasson? Amúgy Vamusz Xavér és Hámo­ri Barbara párbeszéde azml-en su­gárzott vasárnap délutáni riport­ban nem több könnyű csevegésnél; utólag kezdjük csak érezni, hogy a piUeszámyú szavaknak súlya, apil- le szárnyának a lényeget finoman kimetsző éle van - a csevegésnek is kompozíciója Láttunk egy másfajta portrét is; Doszpot Péter kampányszagú be­mutatására gondolok a tv2-n. A „fő­nyomozó” ismétek kiugrása a mun­dérból önmagában is ingerel a szar­kasztikus megközelítésre, de a nyúlfarknyi portréban inkább az volt a megdöbbentő, hogy milyen mélyen gyökerezhetnek bennünk a szolgai paternalista reflexek. A je­löltsége körüli gondok közül ki­emelkedett, hogyan is kellene a széltől és lámpaláztól is megóvni a szereted vezért - milyen messze le­gyen tőle a pulpitus, a beépíted em­berek. Nem minden szándék nélkül posztkommunistává sikereded, hu­morban is megáztatod életkép voh. A humor szolgáltatására elkötele­zed műsoraink viszont egyszerűen csaapnivalóak, akár a Szatetit olcsó és erőlteted poénbombáira akár az Irigy Hónaljmirigy inkább csak gusztustalan, mint szellemes „Rém­ségversenyére” gondolok De még ebben is akad kilétet aki végignéz­te a Kern András pályaképét felraj­zoló „Poénról poénra" című műsort az ml-en, nem érti, miért ilyen ol­csó és blőd a „közszolgálati” humor kies hazánkban. BÓKA RÓBERT A barokk kórusmuzsika éledése Orgonaavató a fesztiválgyőztes énekegyüttessel Nem osztják könnyen a nemzetközi díjakat semmilyen zenei kategóriában, de aki vasárnap este meghallgatta a Schola Cantorum Sopianensis hangversenyét a Ferencesek templo­mában, az rögtön képet kapott a kórusmuzsika nemzetközi színvonaláról. A pécsi kórus néhány hete a sváj­ci Neuchatelben több mint har­minc vetélytárs között szerezte meg az első díjat a női kar kategó­riában - ezt követően csak har­madik helyet adtak ki, amit az az együttes nyert meg, amelyik ta­valy öt nemzetközi fesztivál győztese volt. A vegyes kórusuk sem vallott szégyent, második lett egy szentpétervári ifjúsági kar mögött, de a kötelező mű előadá­sáért (a litván szerző darabját a 30 tagú énekegyüttes időnként tíz szólamban adta elő) különdíjban részesültek.- A zsűri kiemelte, hogy a leg­szélesebb repertoárja a pécsi együttesnek van. Reneszánsz, ba­rokk és romantikus szerzők mű­veiből állítottuk össze a progra­mot, s amit most a Ferencesek templomában hallott a közönség, abban szerepeltek olyan dalok is, amelyek évtizedek, sőt évszáza­dok óta, vagy talán sohasem hangzottak el magyar templo­mokban - emelte ki a kórusprog­ram legfőbb sajátosságát Jobbágy Valér karvezető (képünkön). Főként a Pécsi Tudományegye­tem művészeti karos diákjaira épül az énekegyüttes, de akadnak köztük zenészek, énektanárok is. Hogy több külföldi meghívást kap­janak, ahhoz nagyon sok hasonló versenyt kell nyerni. Mindeneset­re a társaság megteszi a tőle telhe­tőt, tavaly egy walesi megmérette­tésen harmadikak lettek. A Schola Cantorum Sopianen­sis most hangzó anyag kiadásá­ban is reménykedik, de addig is bővíti a műsorát különböző stílu­sú számokkal, s másfél hónap múlva állnak újra a pécsi közön­ség elé. Az már bizonyos, hogy a barokk kor zenéje fokozott szere­pet kap a kórus kínálatában. Most ugyanis a Ferencesek temp­lomában felavatták a PTE Művé­szeti Kar Zenei Intézetének új, hárommillió forintos hordozható orgonáját is (ennek a hangszer­nek nincs párja az egész Dunán­túlon), melynek használata elen­gedhetetlen a késő rene­szánsz, a ba­rokk és a kora klasszikus kó­rusművek elő­adásához. A vasárnapi koncert még egy különleges­séget tartoga­tott, Barth István Liszt-díjas pécsi fuvolaművész Telemann két fan­táziáját játszotta el, a negyediket és az ötödiket (korábban már hár­mat bemutatott ugyancsak a kó­russal közös műsorban), s mint megjegyezte, ha a Schola Canto­rum Sopianensis gyakrabban lép­ne fel, akkor a 12 részes mű teljes egészében megszólalhatna. M. B. E. Döghús a betonábécéből Az évszázados főzési technológiát sok százan alkalmazzák A dögevésről szóló hírek időnként lábra kapnak hazánkban. Az évente 15-20 halálos áldozatot is követelő sajátos tevékeny­séggel szemben az illetékesek egyelőre tehetetlennek bizo­nyulnak. A fehérjefeldolgozóknak pedig meg kell újítaniuk technológiájukat a BSE-kór széles körű elterjedése óta. Az elhullott állatok kezelésének egyik útja ma Magyarországon a dögkutak használata, amely szá­mos problémát vet fel. Még 1999- ben az Országgyűlésben vetette fel dr. Gönczöl Katalin ombuds­man a dögkutak fertőtlenítésének szabályozatlanságát, amely éven­te 15-20 halálos áldozatot követel. Az ombudsman által indított vizs­gálat 2000-ben megállapította azt is, hogy sok esetben hiányzik az építési jogszabályokban előírt vé­dőtávolság, a zárt fedél és a kerí­tés, így illetéktelenek hozzáfér­hetnek a döghúshoz. Az önkor­mányzatoknak pedig nincs pén­zük a megfelelő védelemre. Háromszázezer tonna állati ere­detű hulladék keletkezik évente Magyarországon, ennek kétharma­dát az Állati Takarmány-előállító Vállalat Rt. (ATEV) gyáraiban dol­gozzák fel, a többi a közel 800 dög­kútba, dögtemetőbe kerül. Ha ma elhullik egy gazda disznaja, akkor a kötelező állatorvosi vizsgálat után közköltségen elszállíttathatja a tete­met a fehérjefeldolgozóba, ha az önkormányzat vállalja a költsége­ket. Ha nem, akkor a gazdának kell ezt fizetnie, de a szállítási költség igen magas, így inkább szétvagdal­va kiviszi a dögkútba, mert elföldel­ni ötven kiló felett tilos. Az ATEV ál­tal előállított újrahasznosítható ter­mék a közelmúltig visszakerült a körforgásba, de a BSE-botrány mi­att ez a megoldás megkérdőjelező­dött, és ez év áprilisa óta a Földmű­velésügyi és Vidékfejlesztési Mi­nisztérium egészségügyi főosztálya tiltja is a hagyományos módon elő­állított húsliszt forgalmazását. Gerdében 12-13 éve alakították ki a dögkutat, amely Rozmer Béla polgármester (képünkön) szerint félig telt meg, s a szint csak las­sacskán emelkedik, mert szorgos kezek rendszeresen szállítják el belőle a tetemdarabokat. Volta­képpen önkiszolgáló közértként működik, mondja, több család is belőle él. Az önkormányzat tehe­tetlen, legutóbb is valószínűleg távcsővel figyelhették a körbeke- rítési munkálatokat, mert alig vo­nultak el a munkások, máris el­lopták az egész kerítést kapustól, még az oszlopokat is kiásták. Két-három naponta lehet érez­ni a falu egyes részein a bűzt, amely a dögök főzése nyomán árad szét, panaszolja az egyik la­kó, de nem tudnak ellene mit ten­ni, bár tudják, kik a szaká­csok. „Bent van a dögkútba állít- 1 yMYi va egy fa oz ő ré- I széről, azon I mászik le és föl, húzza a döglött állat tetemét, és a falun keresz­tül tolja talicskával. (...) Nem bánja, ha büdös, ha kukacos a te­tem húsa, de ő akkor is lemegy a dögkútba, és darabolva felhúzza egy madzaggal, le-föl ugrálva. A víz mindent lemos, mondják. (...) El lehet gondolni, ott égetik a te­tem bőrét bent a hátsó házban, és az a kéményen keresztül milyen bűzt ereszt. Hordozza a szél a bak­tériumokat" - írja egy másik lakó elkeseredett hangú levelében. Évszázados technológiája van annak, hogyan kell az ilyen húst feldolgozni, hogy ne okozzon be­tegséget, mondja érdeklődésünk­re dp Karssay Veronika, a sziget­vári ÁNTSZ vezetője. Többszörö­sen átfőzik, s így elpusztulnak a baktériumok, amelyek nagyon sokfélék lehetnek a földbaktéri­umtól kezdve a csak bomlást és bűzt árasztókon át a súlyos beteg­ségeket okozókig. De ez játék a tűzzel, hangsúlyozza, hiszen nem szabályozott, ellenőrzött folya­matról van szó, ez a hús nem em­beri fogyasztásra való. Rendszere­sen kellene klórmésszel kezelni a kutakat, de ez nem mindig törté­nik meg, a fosztogatókat pedig nagyon nehéz elkapni. Az önkormányzat a felelős a te­rületén lévő dögkút állapotaiért, mondja dr. Baracs József területi ál­latorvos, de Gerdén ez nem köny- nyű feladat. A fehérjefeldolgozó­ba való szállítás is egyre nehezebb az árak miatt, az egyik sertéstelep 400 ezer forintot fizetett havonta, hogy elszállítsák az elhullott álla­tokat, de ez olyan magas összeg, amely nem teljesíthető. Ugyanak­kor más megoldás nincs, mert ha dögkútba tennék, pillanatok alatt megtelne. A dögkutak kifosztása ellen pedig alig van eszköze az ön- kormányzatoknak, s az őrzés sem veszélytelen. Az egyik dél-bara­nyai faluban, meséli, még a rend­szerváltás előtti években befulladt egy tízezres csirkeól. A kocsist, aki a tetemeket szállította el, lerángat­ták a bakról és összeverték, mert nem értesítette erről a szállítmány- ról a döghúsevőket. cseri László t > Arcok

Next

/
Oldalképek
Tartalom