Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-22 / 259. szám

I 2001. Szeptember 22., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA ­Szombaton igazi csemegét ígér a Sétatéren a Mozdulatszínházak tán­cos estje (21.00), amelyen négy mai koreográfiát láthatunk férfi és nő kapcsolatáról, a szubjektum önvizsgálatáról. Vasárnap a Villány-Sikló­si Borút öt településén szerepelnek kórusok. A villányi katolikus temp­lomban 9.30-kor a lengyel Echo férfikórus, a harkányi gyógykertben 11.00-kor a Ívovi állatorvosi akadémia férfikórusa, a nagyharsányi re­formátus templomban 10.00 órakor a finnországi Laulu-Jakot férfikó­rus, Pál konyán, a faluházban 10.00 órakor Berecz András, a Maska- rades görög együttes és a Pódium duó ad koncertet. _______________■ ME SEHŐSÖK A KIRÁLY UTCÁBAN. Színes felvonulással zárta tegnap délután az egész nyáron át tartó rendezvénysorozatát a Pécsi Városi Könyvtár. A jelmezes gyerekek bemutatkozása mellett, kiosz­tották a könyvtár vetélkedőinek nyereményeit, mazsorett bemutató szórakoztatta a közönséget és lehetőség nyílt póni-fogatttal sétako­csikázásra iS. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Himnusz a strucctojáson Német művész ajándéka Zengővárkonynak Időutazás Sopianae-ban Futnak a képek Krómozott csőkarima E hét szombat-vasárnapján rendezik Zengővárkonyban a Kulturális Örökség Napjait. A program egyik kiemelkedő eseménye a Míves Tojás Mú­zeumban lesz. Carina Charlton neve nem isme­retlen már a múzeum látogatói előtt. A strucctojások díszítésével 1995 óta foglalkozó, németorszá­gi művész egy alkotása ott van azon kétezer díszes tojás között, amelyek máris világhírnevet sze­reztek a zengővárkonyi gyűjte­ménynek. A zengővárkonyi rendezvény­re 380 meghívót küldtek szét, kö­zöttük természetesen tojásfestő-, megmunkáló művészeknek is. Vasárnap délután lesz ugyanis a strucctojásdíszítők találkozója. Az esemény ad alkalmat arra, hogy Carina Charlton új ajándé­ka a múzeum gyűjteményébe ke­rülhessen. Ezúttal a magyar Him­nusz kezdő dallamát és sorait törte filigrán munkával egy strucctojás héjába. A dr. Ninhaus Rózsa tulajdoná­ban álló gyűjtemény elsősorban a Kárpát-medencében készült festett, hímzett, vagy más módon díszített tojásokat mutatja be. A skála szé­les, a legkisebb fürjtojástól a nan­duén, daruén, természetesen a há- ziszámyasokén túl a strucctojáso- kig terjed a kollekció. A zengővárkonyi múzeumban kiállí­tott darabok 18 országban készül­tek. Az érdeklődés Töttös Sándor, a múzeum vezetője szerint a na­gyobb pécsi közgyűjteményekével vetekszik. Idén eddig közel 10 ezer látogatója volt a múlt év áprilisában megnyitott Míves Tojás Múzeum­nak. A Kulturális Napok szombat délutáni rendezvényeként a mú­zeumban tojásfestési bemutató lesz. A vasárnap 16 órakor kezdő­dő ünnepi műsort dr. András- falvy Bertalan professzor, nép- rajztudós nyitja meg, mészárosa. A Pécsi Napok már elérte a kéthetes időtartamot, jogos te­hát az igény, hogy ezen belül tartsanak egy, a város múltját bemutató Sopianae Napot is. Idén kiírtak egy központi pályá­zatot, hogy a turisták számára tegyék vonzóbbá az országban a múzeumok pannóniai anya­guk kínálatát. Erre Pécs egy ren­dezvényblokkal jelentkezett, melynek központi eleme egy, a mauzóleum eredeti funkcióját, a mindennapi életben betöltött szerepét bemutató színjáték, dramaturgiai előadás - tudtuk meg Gábor Olivér régésztől. A mauzóleum egyébként a legna­gyobb eddigi ismert pécsi óke­resztény épület, gyönyörű fres­kókkal. Itt az emlékek megőrzé­sét, az állagmegóvást olyan ma­Öregdiákoknak szentelve, szeptember 22-én, szombaton rendezi meg a Pécsi Tudo­mányegyetem a diplomások körének első találkozóját az Ifjúság úti épületkomplexum­ban - évfolyam-találkozókkal spékelve a hagyományterem­tő összejövetelt. Régen hagyomány volt és általá­ban külhoni egyetemeken bevett szokás, hogy az öreg alma ma­terben egykor végzettek időről időre összejönnek. Fontos az egyetem szempontjából, hogy a jobb pozíciókba került egykori diákok lobbizzanak az ott folyó oktatás érdekében. Ugyanakkor az egykori diák számára sem utolsó, ha felhőtlen, boldog ifjú­sága színhelyére vissza-vissza térve régi barátokkal és emlé­kekkel szembesül. A Központi Statisztikai Hivatal elnöke, dr. Mellár Tamás egy önfeledt nap­ra számítva készül és érkezik Pécsre, s mint a rendezvény véd­nöke, egyelőre már annak ör­vend, hogy ott lehet a startnál. Maga az 1970-es évek elején jár­ta a közgazdászok részére kiala­kított egyetemi szárny emeleteit, majd hosszú éveken át oktatott főállásban is. Ma óraadó, ponto­sabban a makroökonómiai kér­désekről tart PhD. kurzust. Az öregdiákoknak szentelt napot egykori évfolyamok és csoportok találkozói, egyetemi zenekarok fellépései, országo­san és nemzetközi hírnevet szerzett sportolók, médiaszak­emberek, tudósok és politiku­sok jelenléte fűszerezi, akik kö­zött ott lesz Dávid Ibolya igaz­ságügy-miniszter, Bagi István alkotmányjogász vagy éppen Lovasi András zenész a Kispál és a Borzból. És persze sokan mások. A rendezvény védnökei gas szinten valósították meg, amire a környező országokban nincs példa. A dráma elkészült a kortörté­neti keretjátékhoz, de a minisz­tériumi pénz még nem érkezett meg. Ehelyett most egy szóbeli ismertetésre, és tárlatvezetésre gyülekezhetnek ma 10 órakor a mauzóleumnál az érdeklődők, melynek során az ókeresztény temető gazdag, változatos épít­ményeit is megtekinthetik. Köz­tük a Korsós sírkamrát és az Apáca utcai maradványokat - az utóbbi sírkamra sokáig zárva volt, de most megnyitja kapuit. A program része egy gyerekmű­sor is. Nagy Erzsébet régész ve­zetésével a Régészeti Múzeum­ban római játszóházat szervez­nek ma 10 órától. a már említett Mellár Tamáson kívül Kiss László alkotmánybí­ró, Dézsi Mihály, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivő­je, Besenczi Árpád színművész (jogi diplomát szerzett Pé­csett!), valamint Gábriel Róbert, Farkas Ferenc, Fischer Emil és Ivancsics Imre egyetemi déká­nok. A napot több műsorszámmal és kiállítással spékelték meg a rendezők. Az élsportolókkal és médiaszakemberekkel szerve­zett beszélgetés résztvevői: Ko­vács Antal olimpiai bajnok csel- gáncsozó, Katus Attila és Tamás aerobic világbajnokok, Pauska Zsolt, a Dunántúli Napló főszer­kesztője, Kovács Zoltán, a Pécsi Rádió vezetője, Benczé János, a Déli Extra szerkesztője és jegy­zetírója, valamint Radnai Csaba és Erős Antónia az RTL Klubtól. A nap folyamán műsort ad a Me­csek Táncegyüttes, a Pavilon Ze­nekar, fellép Gráf Csilla, N. Szabó Sándor és Köles Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház művé­szei, bemutatót tart a Táncoló Egyetem, s az aulában a művé­szeti kar hallgatóinak munkái­ból gyűjtött kiállítást Pinczehelyi Sándor Munkácsy-díjas grafi­kusművész nyitja meg. És ami ilyenkor nem mellékes, a rende­zők sörsátort is állítanak. A Pécsi Diplomások Körének I. Találkozóját egy másik véd­nök, dr. Kiss László alkotmány- bíró figyelmet érdemlő meg­jegyzéssel ajánlotta. Szerinte kétféle módon lehet valaki tüke. A pécsiséget az ember vagy a születés jogán szerzi meg, vagy avval, hogy pécsi egyetemen ta­nulva lesz számára örök szere­lem ez a vidék, természeti és épített szépségeivel, a maga mediterrán hangulatával. KOZMA FERENC Volt egykor egy igen mulatságos társasjáték. Minden résztvevő írt egy-egy mondatot, majd behajtotta a papírt, s a következőnek úgy kel­lett folytatnia a szöveget, hogy nem tudta, mit írtak az előzők. Amikor aztán egybeolvastuk a „fogalmaz­ványt”, az összefüggéstelen mon­datok, „dadaista lelemények” sora fergeteges nevetést váltott ki. Hogy ez a játék még alighanem létezik, azt a Czabán György által rendezett Feri és az édes élet című filmből tudtam meg. A stáblistán ugyanis öt forgatókönyvíró neve szerepel, akik valószínűleg ezzel a módszerrel készítették el munkáju­kat, ami ez esetben sokkal inkább bosszantó, semmint szórakoztató, így magyarázhatóvá válik a motivá­latlan fordulatok, az elvarratlan szálak és dramaturgiai következet­lenségek halmaza. Csak példaként felsorolok néhányat: miért ment el Amerikába az idősebb gyerek, Gé­zuka, miért nem ad életjelt magá­ról, s mi célból utazik utána az apa, aki addig vajmi keveset törődött ve­le? A történet befejező, a korábbi eseményekből alig következő sza­kaszában miért bolyong Kanadá­ban Feri úr (Hollósi Frigyes) szerte e nagy országban, mikor ismeri a fiú címét, hiszen az ügyvédnő ki­nyomozta hol lakik, még fényképe­ket is beszerzett? Lehet, hogy az apában lelkifurdalás ébredt egykori (általunk nem ismert) viselkedése miatt? Netán hiányérzete támadt, miután leánya (akinek magatartá­sát, ennek rugóit úgyszintén teljes homály fedi) férjével vidékre távo­zott? Vagy az ügyvédnő csaló len­ne? A kérdések sorát, amelyekre nem kapunk választ, lehetne foly­tatni egészen annak a feltételezésé­ig, hogy a forgatókönyv befejező ré­sze alkalmasint elveszett, esetleg elfelejtették megírni, s ezért zárul a vetítés úgy, mintha a gépész az utolsó tekercset már nem fűzte vol­na be, mert nagyon sietett haza. Mi történt? Szerintem az, hogy öt bába közt elveszett a filmgyerek. A fentiek után talán meglepő, hogy ezt mondom, de így gondolom: nagy kár érte. Mert az alapgondo­lat, miszerint, ha jól értem, az élet- körülmények anyagi feltételeinek javulása korántsem eredményezi a lét emberi minőségének megválto­zását, mélyen igaz. A váratlan lottó­főnyeremény hatására Fazekasék munkásemberekből újgazdagokká válnak ugyan, életük azonban a dolgok lényegét tekintve éppen olyan sivár marad, mint korábban. Legfeljebb a panellakás-családi fénykép-sörözés-pecázás horizon­tot (ezt mutatja be a film legsikerül­tebb első része) felváltja a nagy ház bejárónővel, giccsfestmény, mobil- telefon, természetgyógyászat sza­vakkal leírható szociális viszonylat. A milliók önmagukban nem segíte­nek az emberen, mert a bajok lelki és szellemi természetűek, mint ahogy már sokan mondták, csak mindig elfelejtjük. Czabán György erre a tényre is megpróbál ismét fi­gyelmeztetni, mikor Fazekas úr, immár vállalkozó főnökként, meg­próbálja a régi brigádot összehozni újra, de ez a szál is kifejteden ma­rad, sajnos. Az egykori gépalkat­rész, a krómozott csőkarima szüle­tésnapi torta formájában való elké­szítése szellemesen ironikus ötlet, ám szinte észrevétlenül csobban a helyenként modorosán szerkesz­tett (a táncdalénekes árnyéka!), kapkodó képek folyamában. Továbbá: a bevezető párbeszé­deknek fontos tájékoztató funkció­juk van, nem szerencsés erős hát­térzajjal adni ezeket, a közelképek erős effektszereppel bírnak (lásd: céllövési jelenet, találó mondatok­kal), nyakló nélküli alkalmazásuk azonban (mint a tekézés jeleneté­ben) indokolatlan. Végezetül: téve­dés azt hinni, hogy a durva, trágár beszéd pótolja a jellemrajzot vagy a tisztességes korfestést, környezet- rajzót, ellenkezőleg, inkább kínos, sőt bosszantó. Nagy kár, hogy így alakult. Jó téma, fontos üzenet, jól meg­fogott részletek - egy széteső szer­kezetű, elhibázott filmben. Nagy Imre Kifogtuk a nagy halat!? (Hollósi Frigyes és Dózsa Erzsébet) Öregdiákoknak szentelt nap A Pécsi Diplomások Körének I. találkozója EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Szerelemlakatok Még a Nap is kisütött. Alkotók, köz­reműködők, protokoll s néhány ko­rombeli férfi, összekeveredve állunk félkörben. Hátranézek. Mértéktartó távolságra, a fiatalok is itt vannak. Toller László polgármester politi­kamentes, emberi szavakkal beszél a felújított és megszépített, kettes számú lakattartó rács előtt. Elme­reng azon is, hogy ma már nem tud­juk, ki tehette az első lakatot az első rácsra, s pontosan mikor, a Janus Pannonius utcában. Bizony, a legelső lakatrakók ma már tisztes nagymamák, öreg em­berek, ha nem is vallják be, mint én. Utánanézni sem lehet a levéltárban, ezt az akciót nem határozta el, nem engedélyezte bizottság, legföljebb eltűrte. Bár úgy látom, az itt állók közt olyan is van, akinek lenne mit mesélnie.A műsorközlő Dér Ági el­mondja, a fáma szerint, mikor a sze­relmesek a lakattal bizonyságot ad­tak arról, hogy szívükbe zárták egy­mást, a lakat kulcsait a tévétorony­ból a mélybe dobták, hogy a zár fel­oldhatatlan legyen. Én valamikor úgy hallottam, a Havi hegyi sziklá­ról dobták a mélybe. Az első rács, amelynek zsúfoltsá­ga miatt kellett a következő kis sa­rokra, a másodikat is kirakni, afféle pécsi Trévi-kútként is funkcionált. Egy ismerősöm Debrecenből, az ak­kor Üdülő Szállónak mondott Hotel Kikeletben töltött, szakszervezeti beutaltként, két hetet. Máraz ismer­kedési esten beleszeretett egy kör­mendi hölgybe. Két keresztet kar­coltak ismertetőként lakatjukra, amit azért tettek a rácsra, hogy biz­tosan visszatérjenek boldogságuk városába. S valóban egy-két évig, minden ősszel itt voltak. Egyszer al­bérletet is kellett szereznem nekik. A Pécsre, külön érkezők, megbe­szélt időpontban, lakatjuknál talál­koztak. Van, aki nem hiszi, de valaha, nem volt mobiltelefon. Sőt, vezeté­kes is csak a szerencséseknek. A szerelem meg néha diszkréciót kö­vetel. A lakatok titkos üzeneteket rejtő szerepéről először sör mellett hallottam, de igaznak tűnt. Egy jól kereső gráner ráérős fele­sége megismerkedett egy kamion­sofőrrel. Odament hozzá a sétatéren és kedvesen cigarettát kért. Öt perc múlva már azt is tudta az ország­utak lovagja, hogy a férj elhanyagol­ja Franciskát, s most is a bányában dolgozik. Elkerülhetetlen volt, hogy felmenjenek egy sörre, a szabad kéglibe. A sörnél is jobban ízlettek egymásnak. Franciska úgy örült az ágyban, mint kisgyerek a kará­csonyfa előtt. Másnap is. De Péter­nek útra kellett kelnie, s nem tudta pontosan, mikor jön ismét haza. Ki­tervelték, hogy a biztonság kedvé­ért, Franciska, mindig a lakattal üzen. A rácsot belerajzolták Péter előjegyzési naptárába, s megjelölték a helyeket. Ha a bal alsó sarokban van a lakat, a férj éjszakás, ha a bal fölsőben, délelőttös, ha a jobb fölső­ben, délutános. Ha Péter hazajött, s látja a helyzetet, középre teszi a la­katot, ezzel jelzi, hogy holnap már jön, a megfelelő időben. Volt miért hazajönnöm - mond­ja a harmadik korsónál Péter. ­Már alig szedtem fel valakit az uta­kon. Minden erőmet neki tartogat­tam. Kevesebbet is piáltam. Gyűj­töttem a pénzt, saját lakást akar­tam. Gyönyörű másfél évünk volt. Aztán bevágott az istennyila.- Megjövök Olaszból, tele csoki­val, Camparival. Nézem a lakatot, délelőttös a hapi. Azért kialudtam magam, csak tíz órakor mentem föl a drágámhoz. Még nem is tud­tunk igazán belemelegedni, ami­kor dörömbölnek az ajtón, mert a kulcsot bent hagytuk a zárban. Ha­zajött a férj. Nem szállt le. Vissza­jött, orvoshoz ment, az kiírta. Saj­nos nem volt nagyon súlyos beteg, annyira nem, mert eltörte a karo­mat. Egyszerűen nem volt pofám védekezni... Néha még megnéz­tem a rácson a lakatunkat, Francis­ka jelezte még a műszakok idejét, de többet már nem tettem közép­re. Egy gimnazista lány beleszere­tett a tanárába, s viszont. Ők is la­kattal üzentek. Terhesség, házas­ság, tizenkét év múlva válás. Ekkor a hölgy velem akart új lakatot ve­tetni. Babonából nemet mondtam. Egy technikus fiú s egy medika szülőktől rosszait szerelmét is la­kat egyengette helyváltásaival. Ez is házasság lett, csak húsz év múl­va váltak. Unokáik névnapjain ta­lálkoznak csak. De nézzük a mai lakatokat az új rácson. Szinte mind jelölt. Kereszt­nevek, becenevek, monogramok olvashatók a zárakon, egy fényes rézlakat gravírozása azt hirdeti: El­jegyzésünkre. Megható. A kom­munikációt a mobiltelefon, az SMS-váltás megoldja. De a mágiá­ra, a közös titokra szükségük van a szerelmeseknek, akár vendégek, akár polgárok ebben a városban. Csak maradjanak meg a rács­nál, s ne tegyenek magánjelzést köztéri szobrokra. Mert az visz- szataszító. Bükkösdi László t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom