Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-21 / 258. szám

2001. Szeptember 21., péntek RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA ­^écsp^apekzooi Az Olvasás Éve pályázatainak díj­kiosztó ünnepségét tartják ma 15 órakor a Színház téren. Dr. Újvári Jenő alpolgármester megnyitója után mazsorettek, mesehősök, re­gényhősök jelmezes felvonulása és bemutatkozása következik. A díjakat a rendezvény támogatói és Ujváriné Füzy Ágnes, a Pécsi Váro­si Könyvtár igazgatója adja át. Köz­reműködnek: Bódis Irén, a PNSZ örökös tagja, a TÁSI Kicsinyek Kó­rusa, Stenczer Béla színművész, a Mátyás király Utcai Általános Isko­la kórusa és a Bábovi Színház. Eső­helyszín a Helyőrségi Klub. Este 8 órakor a Sétatéren Tűz- csizmák címmel a Botafogó tánc- együttes műsorát láthatjuk. Az együttes többszörös magyar baj­noki címet szerzett a formációs latin táncokban, bajnok lett a show-tánc formában és a látvány­táncokban is döntős volt világbaj­nokságon, majd Angliában meg­nyerte a blackpooli táncfesztivált. Ez év május 6-án látványtáncban Európa-bajnok lett. A latin táncok és ezek motívumaira épülő, a színpadi igényeknek is megfelelő koreográfiák előadásával a Bota­fogó számos színházban szere­pelt már nagy sikerrel. Töredékek egy tiszta ember életéből Bálint András vallomása Márai Sándorról, a színházról, újabb feladatokról Egy szóló irodalmi esten ritkán van telt ház napjainkban, még akkor is, ha a szí­nész a legnépszerűbb hazai előadók kö­zül való. Bálint András Márai-estjére azonban szerdán a Művészetek Házában annyian érkeztek, hogy a sok kint re­kedt ember miatt október 11-én megis­métlik a találkozót.- Hogy miért Márai Sándor műveit választottam? Úgy gondolom, hogy van valamilyen gondolko­dásbeli azonosság bennünk - idézi az előadás születésének körülményeit a színművész. Nem akarom persze Máraihoz mérni magam, de egy színész sokféle szerepet játszik és sokféle szín­darabbal találkozik az életében, az irodalomban és más módon, miközben időnként talál egy-egy írót, akire azt mondja: ha tudnék írni, akkor azt így tenném. Hát ő számomra Márai Sándor.- Mi okozza az író megújuló népszerűségét?- Szerintem minimum kettő Márai van. A szépíró, a fikció- és regényíró. Megvallom őszin­tén, őt kevésbé szeretem. Én a nonfiction írónak vagyok a híve, a memoár- és naplóírónak, a Pol­gárvallomástól kezdve a Föld, Föld munkájáig, amikor egy ember hihetetlen intelligensen, érzé­kenyen, fantasztikus humorérzékkel és nyitott szemmel figyeli maga körül a világot, engesztel­hetetlen erkölcsi tartással, nem engedve a tízpa­rancsolatból, függetlenül az ideáktól és a politi­kától. SZEZONNYITÁS A PNSZ-BEN. Ma este a Bűntény a Kecskeszigeten című darab színpadra állításával megkezdődnek az előadások a Pécsi Nemzeti Színházban. Ugo Betti színművét már az elmúlt szezon leg­végén bemutatták a pécsi közönségnek Fábián Anita, Gráf Csilla, Füsti Molnár Éva és Köles Ferenc sze- replésével. Képünkön Füsti Molnár Éva és Fábián Anita jelenete. ___________________fotó: laufer László Lá tott dolgok: Pécs Hamarosan a könyvesboltok­ban lesz az Alexandra Kiadó új Pécs albuma, amely a hí­rek szerint minden eddigi próbálkozásnál gazdagabb is­mereteket közvetít a városról. Látott dolgok: Pécs címmel jelen­tet meg könyvet novemberben a pécsi székhelyű Alexandra Ki­adó, jelentették be sajtótájékoz­tatójukon, melyen dr. Toller Lász­ló polgármester mondott megnyi­tó beszédet. Toller elmondása szerint őt Szebeni András fotóművész hívta fel telefonon, és ajánlotta figyel­mébe a nemrégiben megjelent Bécs-Budapest című albumot, amelyet Hernádi Gyula íróval kö­zösen készített. A személyes ta­lálkozó után kiderült, a város anyagi lehetőségeit meghaladja a könyv előállítása, így vonták be Matyi Dezsőt, az Alexandra tulaj­donosát. Ha a politika, a gazda­ság és a művészet képviselői ösz- szefognak, akkor lehet komoly eredményeket elérni, mint aho­gyan ezt a közelmúlt jó példái is tanúsítják Pécsett, érvelt a pol­gármester. Szebeni Andrásnak nagyon sok pozitív élménye van Péccsel kap­csolatban, ezért elfogult a várossal szemben. Nem bédekkert kíván létrehozni, mondja, hanem olyan könyvet, amelyben a képek a vá­ros lenyomatai, s amely nem csu­pán az ide látogatóknak, de még a helybélieknek is a felfedezés él­ményét nyújtja. Hernádi Gyula szerint Pécs Toscana hangulatát árasztja. A városnak, fejtette ki, nincs légcsőhurutja, lélegzik. Úgy véli, a művészet nem más, mint a szabadság szimbolikus átélése, s számára a könyvben megjelenő képek a szabadságot jelentik. ____________________________________CSERI L Mű alkotások és tákolmányok A Mecseki Fotóklub negyedik alkalommal rendezte meg a Kortárs magyar fotográfia cí­mű kiállítássorozatát, szán­dékai szerint a mostani alka­lommal is felmutatva azokat a szerzőket, áramlatokat, cso­portosulásokat, amelyek a hazai progresszív irányzatok képviselői. A szándék nemes, a szervezés ki­váló volt, az ország különböző részeiből idelátogató fotográfu­sok, esztéták, művészetet kedve­lők jól érezték magukat a ven­déglátók társaságában az elmúlt hét végi három nap programjai sorában. Bár az anyagi okok mi­att a korábbi évekhez viszonyítva csökkent a helyszínek száma, de azért a Pécsi Galériában, a Művé­szetek Házában és a Dante Café- ban kiállított képanyag nem tűnt kevésnek. A minőségét tekintve azonban igencsak ellentmondá­sos benyomást keltett, s még az úgynevezett hozzáértők körében is homlokegyenest más vélemé­nyek fogalmazódtak meg ugyan­azokról a munkákról. Csíkvári Péter nagyméretű, ba­rokkos burjánzású, rendkívül mí­ves technikával megalkotott fotói sekélyes tartalmukkal leptek meg, egyes képei a giccs határán billegnek, némelyikük át is esik nem kis sajnálatunkra. Bizonyos szempontból ezek ellentettje Ha- marits Zsolt képsora, amely a tár­gyi világ egy-egy darabjáról ké­szült a klasszikus fotográfia esz­közrendszerével, de a végső hatá­rig redukált formában. A leegy­szerűsítés oly tökéletesen sike­rült, hogy a képek így már kiváló­an alkalmasak lennének bölcső­dei kiscsoportokban szemléltető eszközként kifüggesztve, beszéd­tanuláshoz. Farkas Antal Jama a fotográfia és a festészet korábbi korokban is alkalmazott, egyéb­ként izgalmas összeházasítási ál­lapotait idézi fel, ezúttal azonban totális kudarccal, valami megfog­hatatlan okból azt gondolván, hogy neki Cézanne és Modigliani parafrázisokat kell készítenie a 21. század hajnalán. Farkas István amúgy teljesen érdektelen, emlí­tésre sem méltó, rutinszerűen le­gyártott aktjait rideg fémlemezre kasírozza, majd eléje csavarokkal felerősített plexilapokat helyez, s ezeket a szörnyű tákolmányokat lógatja ki műalkotás gyanánt. Természetesen akadnak pozi­tív megnyilvánulások is. Kitünte­tett figyelemre méltóak Minyó Szert Károly alkotásai, amelyek ugyancsak a festészet és a foto­gráfia határmezsgyéjén helyez­kednek el, de Farkas Antal Jama munkáinál lényegesen magasabb színvonalon, van bennük valami sejtelmes titokzatosság, amely­nek megfejtése nem kevés intel­lektuális feladatot ró a nézőre. A tőle megszokott igen jó minősé­get képviseli Szilágyi Lenke, s meglepően erőteljes Szász Lilla szentpétervári fürdőzőkről ké­szült képsora. Igencsak kiváló kvalitásokat mutat föl Odrobina Tamás, Török András vagy Mar­saiké Péter, utóbbi talán pályája legjobb képsorát alkotva meg. CSERI LÁSZLÓ Amerikában vagyok, rögtön jövök! „Ha először mész, előtte kérdezz, kérdezz, kérdezz!’’ Kriszta életmentőként dolgozott. Beugrik neked is: Tiszta „Sunset beach!” Dögös csajok, fényes izmú tarzanok. És cset- lett-botlott is ebből valami ott a parkban, a mesterségesen hul- lámoztatott medencékben, de azért ez más volt. Nem filmsze­rep. Kemény meló, kihívásokkal, rideg szabályokkal. USA, Wisconsin állam, Wisconsin Dells kisváros, az üdülőközpont szolgáltató-szórakoztató parkja. Nemes Krisztina, Eötvös Gábor és Aknai Luca (balról jobbra) már a hazaérkezés után Külföldi munkás. Ez volt a beosztá­sa Aknai Lucának, Nemes Kriszti­nának, Eötvös Gábornak is. Mint százszám magyar és ezerszám más országból az USA-ban nyári munkát találó kelet-európai, finn, angol, skót egyetemista társaiknak. Rövid­nadrág, póló a park emblémájával- feliratával, ha cudarrá válik is az idő. ha nem, vehetsz meleg egyenruhát, de a saját pénzeden. Egy széldzseki 28 dolcsi. A saját cuccod nem hord­hatod. Hot dog, cukorkaárusítás, ta­karítás, hamburger, mosogatás, meg ilyenek.- Az ott dolgozó amerikai diáko­kat is ugyanúgy megszívatták, mint minket - mutat rá tömören Gabó a munkaerőpiac teljes demokratiz­musára. - Első látásra azért tűnhet nekünk ez kizsákmányolásnak ­folytatja -, mert egy teljesen más kultúrával és munkamorállal szem­besültünk. Az utóbbitól itthon el­szoktunk, amíg fel nem veszed a fordulatot, amíg nem látod be, hogy piszok kemények a szabályok, azt hiszed, veled akarnak kiszúrni. Okosak ezek a fiatalok, nem le­het őket már a hathúszasra felültet­ni. Pécsről indultak - szervezőiroda közvetítésével - június végén. Néz­zük, mit ígértek nekik.- Legalább 12 óra napi munka - emeli ki a lényeget Luca, mert végül is nem csak tapasztalni, látni, nyel­vet gyakorolni mentek, pénzt keres­ni is. Annyit, hogy az itthon befize­tett pénzt, a szerződés utáni terve­zett amerikai körút költségeit fedez­ve még azért maradjon is valami. Itt­hon 500 dollárt kellett a munka szervezőjénél befizetni, újabb 500- ba került a repülőjegy, és legalább ennyinek kell lennie a zsebedben, hogy beléphess az USA-ba.- Wisconsinban a minimális óra­bér 4,75, az átlag 10-11 dollár. Mi 6-7 körül kaptunk, ehhez jött még a bonusz: minden ledolgozott óra után egy dollár a szezon végén - ha kevesebb büntetőpontod volt ötnél. Ha több, vagy már előbb kirúgtak, vagy ugrott a bónusz. Nincs ezzel különösebb baj, csak a napi munka­időnk nem érte el a kilenc órát, de ez nem az itthoni szervezésen mú­lott. Akik tizenkettőt dolgoztak, megszedhették magukat. És persze ha jó gyerekek voltak. Nem kell lenézésre, megaláztatásra gondolni. Csak a szabályokra. Volt aki azért repült, mert megszólalt a saját anyanyelvén. Előre megmond­ták, nem szabad. Mások késtek két- szer-háromszor - irány a kapu. Ki­tűrték az egyenruhapólót az egyen­ruha sortból? Szevasz, eddig tar­tott... Szóval jobb ha figyeled a sza­bályokat, könnyen a nevedre vésik a büntetőpontokat, aztán már ír­hatsz is haza: Amerikában vagyok, rögtön jövök!- Jól éltünk - mondja Luca -, pa­zar volt a szállásunk. Ebben szeren­csénk volt, hallottunk bútorozatlan, töküres kollégiumi szobákról is. Na­pi 5 dollárt fizettünk, nagyjából eny- nyi bőven elég volt a kajára is, az utóbbit mi a parkban féláron kaptuk.- Az amerikaiaknak fogalmtik sincsen, hol.van Magyarország, Pécs. Ott volt a mellünkön a névtáb­lánk - mondja Kriszta. - Elolvasták, csodálatos, mondták, amíg meg nem kérdeztük: és tudod hol van? Amit nem ismernek, amiről nem tudnak - bő a lista -, azt elintézik az­zal, hogy csodálatos. Nagyon felszí­nesek - fogalmaz visszafogottan.- Egy nyugalmazott ezredes je­lentett felüdülést, ő név szerint is­merte vezető politikusainkat is - emlékezik Gabó. - De ő Európában szolgált... A többiek ha öt országot ismertek ideátról, máris a tájékozot­tabbak közé tartoztak. Ők is nekirugaszkodtak szeptem­ber harmadika után - eddig szólt a szerződésük - Amerikának. Ponto­sabban a keleti part harmadának. Kocsit vettek, kétszer is átverték őket. De 17 szabad napjuk volt a szabadság országában! Lett volna. Megálltak a viharvert Plymouth-tal kajázni az út szélén, alig tíz mérföldre az egyik céltól. A Niagara vízeséstől. Elkezdtek csen­geni telefonjaik. New York, World Trade Center, Washington, Fehér Ház, Pentagon. Luca közvetített. Le­intették, mit hülyéskedik... Az úton minden úgy zajlott tovább, mintha mi sem történt volna. A telefonhívá­sokat itthonról kapták. Rögtön visz- szafordultak, New York, más közeli városok felé, ahol ismerősök van­nak. Sikerült az első, Detroititól in­duló géppel hazajönniük.- Egyelőre úgy érzem, nem men­nék még egyszer vissza - válaszol Luca. - De nem tudom, mint mon­danék fél év múlva...- Aki másodszor megy vissza, nem bukja el azt, amit mi. Kérdezni kell, mindenről. Akkor nem vesz rossz autót, jobb munkát talál, nem nyúl az ehetetlen felvágotthoz - ösz- szegez Gabó. - De érdemes, mert anyagilag és mentálisan is óriásit le­het profitálni.- Életem legszebb nyara volt - summáz Kriszta -, azzal együtt, hogy rájöttem, észérvekkel az ame­rikaikra nem lehet hatni. Nekik sa­ját szabályaik vannak, te pedig ott vagy. MÉSZÁROS ATTILA-Ez a tisztaság az, amiért ilyen kedvelt az elő­adása a hölgyek körében?- Én inkább úgy fogalmaznék, általános ta­pasztalat, hogy a színházba járóknak a kéthar­mada nő. Ezt egyébként igazolják a színház­igazgatóságom helyszínén, a Radnótiban ké­szített statisztikák is. A hölgyek jobban érdek­lődnek az irodalom iránt, nekünk, színházi embereknek bennük van minden reményünk.- Az előadás hihetetlenül nehéz. Másfél óra monológ versrészletekkel, prózai töredékekkel Hogyan lehet erre felkészülni, a produkciót állan­dóan szinten tartani?- Érdekes, hogy a műsort egyetlen alka­lomra állítottam össze. Kedvtelésből, szórako­zásból 2000. április 11-re készült, Márai 100. születésnapjára. Aztán akkora érdeklődést keltett, hogy azóta a Radnótiban havonta egy­szer sorra kerül, de rengeteg meghívást kapok vidékre, s voltam vele külföldön is. így min­dig egy kicsit rakok hozzá, a program tehát fo­lyamatosan alakul, állandóan felfrissül, s vele együtt én is.- Jut mellette ideje a színészi munkám?- Színházigazgató vagyok elsősorban, de természetesen játszom is. Sőt, nemcsak a Rad­nótiban lépek fel, de egészen véletlenül egy Márai-szerepet kaptam a Miskolci Színházban is, a Kaland című darabban.- A színidirektor hogy látja, javul a megbecsü­lése az intellektuális színháznak?- Nézze, a Radnóti sajátos helyzetben van. 250 embernek könnyebb beszélni, játszani, mint 800-nak. Pontosabban itt szűkebb a tér, ezért értelmiségibbek az előadások. Azt gondo­lom, hogy mindig marad egy réteg, mely hol szű­kebb, hol tágabb, amelyik a bonyolultabb irodal­mi gondolatok iránt érdeklődik.- Báhnt András színészként mire készül a kö­zeljövőben?- Tulajdonképpen ezt a Márai-szerepet Mis­kolcon tavaly csak éppen hogy bemutattuk, ezt most felújítjuk. Emellett tanítok a „főiskolán”, s forog az agyamban egy másik irodalmi estnek a gondolata, egy másik magyar írótól, de ez még csak embrionális állapotban van, mészárosbj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom