Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)
2001-09-11 / 248. szám
Ül 2001. Szeptember 11., kedd KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL HIÁBA SZERETNÉNK SZÉPPÉ TENNI KÖRNYEZETÜNKET. Pécsett, a Kálvária út valamennyi új pihenőpadját összefirkálták már, most a széttörésüket is megkezdték. ______________fot6=müller andrea A jogon és a közgázon is elkezdték Az elmúlt évektől eltérően, idén először nem volt a Pécsi Tudományegyetemnek központi tanévnyitója. Tegnap utolsóként a Közgazdaságtudományi, valamint az Állam- és Jogtudományi Karokon is megtartották az ünnepélyes tanévkezdést. Utóbbi karon 260 államilag finanszírozott, 40 költségtérítéses, valamint 700 levelezős hallgató kezdheti meg ez évtől egyetemi tanulmányait. A ceremónián jelen volt dr. Toller László polgár- mester; a kar dékánja, dr. Ivan- csics Imre pedig köszöntötte az elsőéves hallgatókat, akik ezután esküt is tettek. A Közgazdasági Karon dr. Farkas Ferenc dékán nyitotta meg a tanévet, de dr. Tóth József, az egyetem rektora is részt vett az ünnepségen. A Rákóczi úti aulában 270 magyar és 55 angol nyelvű - többek között kínai, finn és norvég - tagozatos gólya ismerkedhetett meg a talárba öltözött professzorokkal.__________s^a. Ak i régen volt a színházban idegen A pécsi színház épülete különleges labirintus a maga nemében, olyan, ahol az idegen könnyen eltéved. Simon István ebben az épületben már meglehetősen régen volt idegen, igaz, hogy maga is azzal kezdte harminc éve az ismerkedést, hogy keresztül-kasul bejárta a házat, kiment a tetőre, bekukkantott a legeldugottabb helyiségébe is. Valószínűleg sokan szeretik és tartják jó emberüknek, barátjuknak Simon Istvánt (képünkön). Vélhetően joggal. Hiszen a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatóját olyan mentalitással áldptta meg az Isten, hogy vele összeveszni szinte lehetetlen. Segítőkészen, csöndes, többnyire kedvesen odaillő humorral, humorba hajló megjegyzéssel lép át a legnagyobb problémákon is (természetét édesapjától örökölte), könnyedén old ki gordiuszi csomókat, érezve-értve azt a miliőt, amiben dolgozik. A színész érzékeny ember. Véletlenül és pimaszul fiatalon (még főiskolás korában) lépett be a főbejáraton művészeti titkárként Nógrádi Róbert mellé, aki majdnem két lábbal rúgta ki az állásra pályázót, s az emlékek szerint csak dacból alkalmazta: „Ha maga ilyen bátor legény, akkor mutassa meg, hogy mit tud...” A korai házasság miatt állás után kajtató ifjúból fél óra alatt művészeti titkár, néhány év múlva főtitkár, majd pedig ügyvezető igazgató lett, hogy napjainkban immár vagy harminc éve a szakmát menedzselje afféle intendáns (?) módján. Kézenfekvő, hogy az emlékezés fonalát az ifjúi évektől gombolyítjuk, az egykori kollégákról hosszasan beszélgetve jutunk a máig, a Bali- kó Tamással való barátságig. Köztük közös ismerősök, hasonlóan átélt politikai változások, betiltott és merész előadások (amikor Ily- lyés házi szerző lehetett), s arról a szerelemről, ami végképp ide köti, s amiért dramaturg szakot járt a színművészetin. Végül arról, hogy gimnazistaként amatőr színjátszó volt, verset mondott, s kedvesen raccsolva már színészként is debütált Pécsett. Véletlenül lett színházi ember, de már nem tud e háztól szabadulni. Olyannyira nem, hogy még a nyári szünetekben is benéz időnként az épületbe, amikor minden kihalt, s az elképesztő nagy csöndben úgy érzi ott magát, mint egy szellemváró skót kastélyban. Persze jobb, ha zaj van. Ha nyikorognak a plüss-székek a nézőtéren, ha kiabál a rendező, ha rohan a művésznő, ideges az ügyelő, és persze jönnek-mennek az emberek. Ha él az épület. Mint például az idei nyáron, a színházi fesztivál idején, amikor nonstop forgószínpadszerűen mentek az előadások, próbák, díszletcserék, s a nagyszínházban a hét nap alatt egyszer sem oltották le a villanyt. Simon István a város Pro Civita- te kitüntetését a minap vehette át (egy újabb kerek jubüeum: ötvenedik életévét is a napokban töltötte be), s ez alkalom a visszatekintésre, néhány komolyabb kérdés fölvetésére. Hogy szóljunk a családról, három gyermekéről, éppen most nagybeteg édesanyjáról. Nekik ajánlja a díjat, s leginkább az utóbbinak, hiszen velük kerek az élet, nekik is részük van benne. A társulatnak, benne a közvetlen kollégáknak, gazdasági-műszaki embereknek is szabdalna belőle, azoknak, akik mindig tudják, mi a teendő, akik nélkül Simon Pista nagyon egyedül volna. Nem tüke pécsi. Itt van otthon tizennyolc éves kora óta, persze „kétlakiságában” Tatát és a turulmadaras Tatabányát sem tagadja meg, hiszen azon a vidéken született, ott élnek még szerettei. Hobbija a munka volna, hanem mint minden valamirevaló férfiember, „főzni” is szeret, méginkább alkotni valami pörköltfélét, fűszerek varázslatában, vendégvárásban. Kollégái között szerencsére akad hasonló, akikkel - mint a jelen sorok írójával - recepteket tud elemezni- kivesézni, s olykor szóból is érzi az ételek ízét.... ___________._______KOZMA FERENC Tv-je gyzet Egzotikum Az esőerdőt föl kell szabadítani. A sínylődő állatokat, fákat meg kell menteni. Ezen szívbe markoló eszmék jegyében indul jótékony célú hangversenykörútra egy nagyvárosi iskola gyermek- kórusa a South Park című rajzfilmsorozat újabb epizódjában. Némi malőr, hogy a dzsungel nevelő célzatú, csoportos megtekintése alkalmával, haladva a koncert Costa Rica-i helyszíne felé, az esőerdő értékeit ecsetelő lelkes ökológust a gyermekkórus szeme láttára fölfalja egy békésen csúszkáló kígyó, nem értve a spanyol nyelv helyi akcentusát. A kórust vezető tanító néni is hiába magyarázza el sokadszor, hogy a természetet óvni, az idegen országokat tisztelni kell zsenge fejlődésükben is; az ő hátára meg felmászik egy rohadt nagy szőrös bogár. „Szopás ez a túra” - nyugtázza korunk gyermeke pőre szókimondással, rühellve az egész fölhajtást; és ami a „szakzsargont” illeti, ez még leheletfinom, sőt gyengéd kifejezés a többihez képest. Ha idéznék, a szavak többségét ki kellene pontozni. Ezzel együtt vagy épp ezért a South Park egyre népszerűbb a fiatalok körében, akik már eleve nem ülnek fel a világmegmentő konferenciák zajos ígéreteinek, és nem hisznek az önszabályozó piac demagógiájában. Néhány hónapja a pápuák és a földjükre érkező első angol expedíció találkozásáról láthattunk pompás dokumentumfilmet Kepes András műsorában, az Oázisban. A pápuák azt hitték, elhunyt őseik szellemei tértek visz- sza. Láthattuk a harcosok porfelhőt verő meztelen talpát, ahogy kezükben a dárdákkal, óriási eltökéltséggel tapossák simára a repülőgép - az érkező óriási madár - leszállására kijelölt rétet. Most vasárnap Molnár Margit misszionárius 1928-ban megkezdett Mános-szigeteki gyógyító és iskolalapító tevékenységéből kaptunk ízelítőt az ml „Magyarok az emberevők földjén” című útifilmsorozatában. De hol vannak már ezek a romantikus idők? Egyelőre leküzdhetetlen ellentmondás, hogy amíg a civilizált világ úgy érzi, a politikai határok elmosódnak, és karnyújtásnyira kerültünk egymáshoz, addig a „felszabadítandó övezet” éhezik. Bár aki csak a Bahamákig lát, úgy tudja, a pápuák mobiltelefonok láncára verve járják táncukat, és a királynő köldökét díszítő aranykarikába chip van beépítve, hogy hasbeszéddel is üzenni tudjon New Yorkban vagy Budapesten élő gazdag unokabátyjának, aki most nyitotta meg „Békés emberevőkhöz” címzett éttermét. BÓKA RÓBERT Bezárult a Retina Egy festményfilm, a budapesti Bánóczky Tibor Holtágban című alkotása nyerte a fődíjat a sellyei Retina 2001. Nemzetközi Video- és Filmművészeti Találkozón. A kockánként festett filmszalagon egy magányos ember ábrándozik a természetről, az életről. A második helyen Neuberger Gabriella kecskeméti művész Fotolite című munkája végzett, a harmadik pedig Gyulay Líviusz Szinbád Don Voyage filmje lett. Az MTV elnökének díját Tóth Pál igen eredeti munkája, a szentjánosbogarak nemi életét bemutató háromdimenziós produkciója nyerte. A legjobb török film Sezgla Türk nagyjátékfilmje lett, míg Hóból község díját a japán Akiko Tsui Life Point, Sellye városét pedig a szegedi Lóránt Anikó Mintha alkotása kapta. Az egyetlen baranyai kitüntetett Egle Anita Formáció alkotásáért. A fesztivált a szakmai közönség igen jónak minősítette, s valószínűsíthető, hogy jövőre több kisebb település is bekapcsolódik a rendezésbe. Természetesen továbbra is Sellyén lesz a rendezvény központja, de a somogyi fürdőhely, Csokonyavisonta és Baranyából Felsőszentmárton is esélyes a csatlakozásra. Mindenesetre a következő találkozó alapjait máris lerakták, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2 millió forint bértámogatást küldött a Retina szervezőgárdájának. M. B. E. Egy kupaknyi szerencse Miként oktatja Fortuna istenasszony a betűvetést, avagy két pécsi takarítónő vitás esete az ipszilonnal Ezrek gyűjtötték a kóláskupakokat a nyáron a kisebb-na- gyobb nyeremények reményében. Két pécsi takarítónő - korábban barátnők - szerencsésnek bizonyult a Betűvető játékban, rátaláltak a főnyereményre. Egyikük milliomos lett, aki pedig segédkezet nyújtott hozzá, örök életében átkozni fogja ezért Fortunát.- Míg élek, azon fogok őrlődni, hogy ott volt a nagy nyeremény a kezemben, és én meggondolatlanul odaadtam a kolléganőmnek a milliókat érő kupakot, minden ellenszolgáltatás nélkül. Ráadásul pontosan azt a betűt, az ipszilont, melyből csak három került forgalomba az egész országban - tehetetlenül magába roskadva így emlékezik a történtekre az egyik pécsi gimnázium takarítónője.- De hogy sorjában kezdjem, a Coca Cola Betűvető játékán a nyár folyamán a kupakokban található betűkből szavakat lehetett kirakni, s egyik-másik értelmes szóért értékes ajándékokat nyerhettek a beküldők - idézi az előzményeket a játék minden bizonnyal legnagyobb vesztese. Én az iskolában még júniusban találtam egy kupakot Y-nal, s mivel most nem foglalkoztam különösebben a játékkal, odaadtam a többiek szeme láttára a kolléganőmnek. Ismertem a Betűvető lényegét, mert húsvét tájt magam is szorgosan gyűjtöttem a kupakokat, de akkor nem nyertem. Többeknek odaadhattam volna a munkatársaim közül, de őt választottam, mert tudtam, hogy a gyerekének rollert szeretne nyerni, azért keresi megszállottan az üres kólásflakonokat. Jóba vqI- tunk ezelőtt mindig, a gyerekek ruhákat cseréltek egymás közt, afféle munkahelyi barátság volt köztünk. De ez a kupak elrontott mindent. Mert augusztusban megtudtam, ez volt a kulcsbetű a főnyereményhez, a NYÁR szóval elvihető 12 millió forintot érő balatoni nyaralóhoz. Ő meg is nyerte az üdülőt, én pedig hiába kértem hogy kárpótoljon valamiképp, mindmáig nem történt semmi. Pontosabban ügyvédhez fordult, s ott a szemembe vágták, nem jár nekem egy fillér sem.- Ez a NYÁR nem az én nyaram - folytatja. - Nem kértem pedig nagy ellenszolgáltatást, 500 ezer forintot csupán, hogy segíteni tudjak a lányomon. Négy gyereket neveltem fel egyedül, s tudom, hogy hova kell nagyon a pénz. A hat unokám közül ő nevel egy 100 százalékosan rokkant tízéves gyermeket, kézbe kell vinni az orvoshoz is, nekik nagy szükségük lenne minden forintra. Eleinte a kolléganőm még hitegetett, hogy majd odaadja a nyaralót egy-két hétre, később már csak egy hétvégét emlegetett, de én úgy érzem, több illet meg mindezért. Természetesen szó szót követett, egy ideje már nem is beszélünk egymással. A legjobban az fáj, hogy kezdettől fogva tudott róla, hogy nyer, de az utolsó pillanatig eltitkolta, miközben a férje úton-útfélen eldicsekedett a sikerükkel. Hát én ezt egész életemben nem fogom tudni megemészteni.- Nem tagadom, valóban tőle kaptam az ipszi- lonos kupakot, s ez kellett a nyaraló, a 42 négyzet- méteres, amerikai kony- hás, nappalis, hálós, fürdőszobás lakrész megnyeréséhez - mondja a szerencsés hölgy. - Másrészt én mindvégig a JÉG szóra gyűjtöttem, ami aztán nem is jött össze, pedig volt vagy hatvan kupakom. Már lemondtam róla, hogy az egész kupakgyűjtési akciónak valami eredménye legyen, amikor augusztus elején egy ismerősöm kérdezte, nincs-e Y-om, mert neki már csak az hiányzik. A férjem ekkor böngészte át a halmot, s jött rá, hogy a NYÁR szót mi is ki tudjuk rakni az összeszedett darabokból. Ekkor olvastuk el alaposabban a tájékoztatót is, és döbbentünk rá, hogy sokkal többről van szó, mint egy roller. ^De ^hog^ vételekor nyugodtunk meg. Ekkor egyébként a •betűk melletti számokat is leellenőrizték, s nagy megkönnyebbülésünkre ott is mindent rendben találtak. Igen, valóban jártunk ügyvédnél - teszi hozzá, és a jogtanácsos egyértelműen elmagyarázta a dolgok állását: nem kötöttünk szerződést, amikor a kupakot megkaptuk. Én nem ígértem, hogy a nyereményen osztozunk, a kolléganőm pedig ilyesmit nem is kért, tehát minket illet mindenestül a nyeremény. A nyaralót nem akarjuk eladni, van két kiskorú gyermekünk, egy 10 éves leány és egy 12 éves fiú, ők fognak itt vakációzni rendszeresen. Készpénzünk ellenben nincs, hogy kifizessük a kért összeget. Hozzá kell tennem azt is, hogy volt idő, amikor a kolléganőm a nyaraló árának a felét kérte. Továbbra is csak azt tudjuk ajánlani, hogy töltsön el ott a családjával néhány napot. Mert az tény, hogy a sorozatos szúrkálódá- sok miatt már mi is nagyon ki vagyunk borulva. A kollégák megosztottak, akad, aki úgy látja, a négy betű arányában kell osztozni a nyereményen, s olyan is, aki szerint ennél sokkal több jár, hiszen ezen a betűn múlott minden. A Szerencsejáték Rt. jogügyi osztálya szerint ellenben igen bonyolult peres ügyre van kilátás, de kicsi a reménye a győzelemre a kupakot adományozónak. Dr. Cséry Kont ügyvéd (képünkön) a bírósági véleményeket is összegezve úgy fogalmaz, esélytelen az Y-t adó helyzete, mert ajándékozásként kell kezelni az ilyen ügyletet, s az ajándék után nem jár semmiféle ellenszolgáltatás. Más kérdés, hogy mit diktál ilyenkor a nyertes lelkiismerete, a szíve. De ez már nem a jogi, hanem az emberi oldala a történetnek. MÉSZÁROS B. ENDRE Peres esélyek Jogászok szerint ez a kupakos adományozás nem rokonítható a közös lottózás azon esetével, amikor valaki nem fizeti be a ráeső pénzt a havi szelvényvásárláskor, aztán a nyereményből mégis megilleti a részesedés. Ott ugyanis egy rendszeres fizetési gyakorlatból marad ki valaki egyszer valamilyen okból, a cikkben szereplő kupakátadáskor viszont az ajándékozással lemondott az illető minden jogosultságáról, a nyerés lehetőségét is átadta. Ha a kupak átvételekor elhangzott volna akár csak tréfából is, hogy „de a nyereményen majd megosztozunk”, akkor egészen más lenne a helyzet. Mert ezt szóbeli szerződésként lehetne kezelni, ha vannak fültanúk. )
