Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-07 / 214. szám

2001. Augusztus 7„ kedd RIPORT 7. OLDAL KULTURA­DRÁVASZABOLCS PARKJA. Gondozott közterületek fogadják a határátkelőhely falujába érkező vendégeket. Az idegenforgalmi szezonban már nem csak a bevásárló turisták, de a szomszédos Harkányban nyaralók is szívesen megpihennek a település parkjában, amelyet Trischler Ferenc pécsi szobrászművész alkotása díszit._____________________________* ______ fotó: laufer László A saját pénz kevés Amerikához Az amatőr koncertút Pécsről a Csendes-óceánhoz A Pécsi Ifjúsági Ház Vonószenekara egyedülálló az országban. Az 1975-ös alapítása óta zömében olyan amatőrökből verbuvá­lódik, akik valamikor zenét tanultak, de más pályát választot­tak. Évente adnak egy nagy koncertet Pécsett. Ezen túl már be­mutatkozott az együttes több helyen külföldön is. Őszre az USÁ-ba szól a meghívásuk. Az utazási költség fedezetét jelen­leg egy kétmilliós forintos polgármesteri ígéret dúcolja alá. Tv-jegyzet Limonádé-becsület A középiskolások, egyetemisták mellett az alapítás idejéből is van tag a mai együttesben, s még szá­mosabban olyanok, akik legalább egy évtizede zenélnek együtt he­tenként. Ők szívesen emlegetik, hogy a zenekar kitalálója Dobos László egykori zeneiskolai igaz­gató volt, a két alapító karnagy Mihályi István és Marosi László. Fejér Gábor, a pécsi adóiroda főmunkatársa alapító tag. Immár 53 évesen hegedül az Ifjúsági Ház zenekarában, és ezt cseppet sem érzi anakronizmusnak. - A lélek nem őszül meg - mondja. - Ré­gen voltunk 35-40-en is, most már csak 25 körül. Egyre keve­sebben áldozzák fel az idejüket ilyen amatőr dolgokra. Ha me­gyünk valahova szerepelni, mi álljuk az utazást, miként a hang­szerek javítását is - egy hegedű- húr-készlet 8-10 ezer forint -, de akkor is megéri. A zene szeretete tart bennünket össze. Dr. Erhardt Éva, a gyermekkli­nika orvosa 19 éve lett a zenekar tagja. - Nekem azért is jól jött az IH zenekara, mert én soha nem akartam profi zenész lenni. A muzsika, a hegedű csak hobbi, bár csupa nagybetűvel. Teljesen kikapcsol a másfajta elfoglaltság, és az, hogy ebben a közösségben nemcsak szakmabeliekkel talál­kozik az ember. S. Vági Ágnes, a PTE Egészség- ügyi Főiskola tanulmányi előadó­ja 17 éve tagja a zenekarnak.- Komoly szándékaim nem vol­tak a hangszertanulással, de a ze­ne sokat jelent számomra. Ha nincs ez a zenekar, a hegedű sincs, hiszen nem valószínű, hogy otthon csak úgy nekiállnék játszani. Most már leginkább a közösségért járok a próbákra. Az ember tartozik valahova. Má­sutt akik először halla­nak róla, hogy hegedü­lök, meglepődnek. Né­ha büszkeséggel is tölt el, hogy olyasvalamit tudok, amit sokan nem. Az életemnek ez a területe csak az enyém, és szerintem fontos, hogy legyen egy ilyen - mondja. Tavaly Pécsett járt Seattle-ből a város ven­dégeként egy ifjúsági szimfonikus zenekar. Az IH zene­karának tagjai házigazdáskodtak mellettük. Az lett a folytatás, hogy Seattle-ből meghívták a pécsieket. Az ottani magyarság vendégei lesz­nek, tudtuk meg Győri Koméitól, a zenekar jelenlegi karnagyától. A Pécsi Szimfonikus Zenekar nagy­bőgőse, zenetanár, kóruskarmes­ter, autodidakta zeneszerző és kar­mester a 80-as években főiskolás­ként játszott egy ideig az IH- zenekarban, aztán Árvái Attilával együtt 1993-tól a zenekar karnagya lett, s tavalytól már az egyedüli.- Amikor belevágtunk az ameri­kai út szervezésébe, volt egy-két szponzor, akik milliós támogatás­sal kecsegtettek. Jelenleg úgy néz ki, hogy a zenekari tagok fejenként 130 ezer forintot fizetnek be az uta­záshoz. De ez még fele sem a 7 mil­liós útiköltségnek. A szponzorok­tól eddig kevés pénz jött. A közgyű­lés kulturális bizottsága megszava­zott egymillió forint-támogatást, de még kétmillió hiányzik. Pedig már le kellett foglalni a repülőjegyeket, és a vízumkérelmet is be kell adni a nyáron. Toüer László polgármester ígérte, hogy segít szponzori támo­gatást szerezni. Jobb híján remény­kedünk, hogy október 17-én fel tu­dunk szállni a repülőgépre - vázol­ja a helyzetüket. Ha így lesz, Vancouver, Victo­ria, Seattle, Ellensburg lesznek az állomások. Pécs másik amerikai testvérvárosa, Tucson is meghív­ta őket a november 4-i testvérvá­rosok fesztiváljára. DUNAI I. Déli Szél a csúcson A pécsi alapítású Déli Szél Alapít­vány legújabb programja - „CSÚCS - egy hét szabad művé­szet a hegyen”- során augusztus 5-12. között hat fiatal alkotómű­vész dolgozik a Jakab-hegy csú­csán. Alkotásaikból egy - fára épí­tett lak - marad a hegyen. Vasár­nap, 12-én este többek között kü­lönleges, fényhatásokra, sajátos diakép-kivetítésre épülő záróprog­rammal várják azokat, akik az es­ti kiránduláson túl szellemi él­ményre is vágynak. A Déli Szél­nek ez már a Barbakánt, a Hild- udvart, az Apolló mozit követően a negyedik bemutatkozása, iaai Első jubileumához érkezett idén a nemzetközi diákhét: az augusztus 9-én este nyíló ötödik fesztivál mostanra már Európa egyik legran­gosabb nemzetközi diáktalálkozó­jává nőtt. A szervezők körében er­re emlékeztetve kezdte a rendez­vényt beharangozó sajtótájékozta­tót tegnap Tarróssy István (képün­kön), a Nemzetközi Diákcseréért Alapítvány (SIEN) elnöke, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) külügyi igazgatója. Az augusztus 9. és 19. között zajló fesztivál fő témaköre a média és a művészetek kapcsolata lesz. Különböző munkacsoportokban az ifjúsági kultúra, a filmek, a divat, a média és a mozgásművészet té­májában tartanak úgynevezett workshopokat, szemináriumokat. A SIEN elnöke hangsúlyozta: a ju­Önmagától elidegenedve tikkadt szöcskenyájként legelészett a jegyzetíró a tévécsatornák által kínálta kopár szik sarján. Re­dőnyt le, függönyt behúzva pró­bál Mset teremteni a szobában, de jobbára csak félhomályt sike­rül. A felforrósodott agyat nem terhelő üdítőkre vágyott, és mivel a sörreklámok már a fülén jön­nek ki, igazi jó és új limonádét kí­vánt. Tudta, hogy ritkaság iránt ácsingózik, mégis bizakodott. Az­tán kiderült, hogy főként cukros kólát kaphat, szinte nincs is más raktáron. Például a két nem mű­holdas tévécsatornán szombaton és vasárnap a sorozatokkal együtt játékfilm gyanánt sugár­zott negyvenöt opusból harminc­négyet Sam bácsi tengerentúli bi­rodalmában gyártottak. Megadóan észlelte, a kultúra ezen határmezsgyéjén a globa­lizáció már szinte teljes. S mivel széllel szemben nem ajánlatos fü­tyülni a tendenciákra, hajlandó lett belátni, hogy a kóla is üdít. De akkor érte a csalódás. Az újabb keletű produkcióban az erőszakkal egyetemben túlteng a lenyelhetetlen zagyva misztikum és távol-keleti harcművészetet utánzó akciók helyettesítik a cse­lekmény fordulatait. Vagy még azok sem. Mert nézzük csak - noha jó szívvel nem ajánlható - az új Tarzan-sorozatot: ha nem lenne dögunalmas, paródiának is el­menne. A hétvégén egyébként új­ra adták a Johnny Weismüllerrel fémjelzett filmek egyikét. így feke­bileumhoz méltó diákhetet és fesz­tivált kívánnak rendezni, és a mos­tani program a lehető legjobban nyitott lesz a város lakossága szá­mára. (Még az angol nyelvű plená­ris előadások is a PTE konferencia- termében.) Az internetes jelentkezések alapján 56 országból, Ausztrália ki­vételével az összes lakott konti­nensről 567 diák jelezte részvételi szándékát, és több mint kétszáz már biztosra regisztráltatta magát. A két szám közti különbség az uta­zási problémákból adódik a költsé­gektől kezdve a vízumokig és a részvételi díjig. Nemcsak szakmai, hanem szó­rakoztató kulturális programok so­ra is várja az érdeklődőket. A Kultu­rális Kavalkád 16-tól 18-ig tart. A Sé­tatéren zsibvásár, bábelőadások, te-fehéren kiderült, hogy a régi Tarzan élvezhetőbb. A forróságban a tévé előtt izza- dót azonban mindenekfölött az a gátlástalanság bosszantotta, ahogy a mostani produkciók - a nézőket aljasul becsapva - klasz- szikus művek cégére alá lopják be magukat. Ráadásul ezzel legin­kább a fogékony ifjabb nemzedé­ket célozzák meg. Borzongató gondolat, hogy a gyanútlanab­bak azt hihetik, élményt szerez­tek az egyik legsajátságosabb an­gol regényből, a görög mitológiá­ból, az arab Ezeregyéjszakából. Pedig a most futó Mauglinak csak alapeszméjében van köze Kipling történetéhez. Az ifjú Herkulesre még villámokat szóró főisteni atyja, Zeusz sem ismerne rá. Szinbád meg inkább elveszne egy hajótörésben, mintsem vállalná a számára idegen kalandokat. Ezekhez mérve az eredeti fantá­ziatermékként reklámozott Xéna tisztességes nőszemély, de sajna alighanem maga sem tudja, hogy kicsoda. A legbecsületesebb limonádé címét a jegyzetíró végül - férfi­szemmel elfogultan - a VIP-Több, mit testőrnek osztotta ki. Ez a so­rozat Pamela Anderson dekoltá­zsának körítése, de ennél többet nem is ígér. A valóságtartalmát tehát csak a kebelbarát plasztikai sebészektől lehetne számon kér­ni. De nincs olyannyira elidege­nedett tikkadt szöcskenyáj, akit ebben a témában az efféle lelep­lezés érdekelne. néptánc-bemutatók, koncertek szórakoztatják majd a közönséget. A 17-én délután tartandó Diploma­ta Napra eddig 17 külképviselet je­lezte részvételi szándékát. Aznap délután tartják a találkozó újdonsá­gaként a Pécs Karnevált is, ame­lyen a fesztivál résztvevői hazájuk hagyományos öltözékében vo­nulnak fel. Jelentős tá­mogatást nyúj­tott a kultúrhét- hez fővédnök­ként az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Kultu­rális Örökség Minisztériuma, az Ifjúsági és Sport­minisztérium, valamint a Külügy­minisztérium. Pécs Önkormányza­ta egymillió forinttal járult hozzá a fesztivál költségeihez. Újdonság, hogy 19-től a fesztivál utolsó két napjának rendezését a Pécsi Kultu­rális Központ veszi át. d. l Győri Kornél karnagy, bőgősként is fellép a zenekarban DUNAI IMRE Kultúrhét és diákfesztivál Négy kontinensről több száz részvevőt várnak Pécsre Péntektől rendezi meg a Nemzetközi Diákcseréért Alapít­vány V. nemzetközi kultúrhét fesztiválját, amelynek a mé­dia és a művészetek kapcsolata lesz a fő témaköre. A prog­ramot minden eddiginél nyitottabbnak szánják. A stadion biztonsági helyiségé­ben tévémonitorok előtt régi is­merősünk, Lenyó ül, CB adó-ve­vőn rövid utasításokat ad az em­bereinek:- Sanyikám, a kilences szektor! Oké, csak mondom. B-közép! A tizenkettes sorból azt a kámzsás csávót szedjétek már ki többi közül... Zoli, figyelj, nem akarok még egy petárdát látni, értve va­gyok? Leereszti a CB-t, magának mondja:- Ennyi baromarcú... Kántor és Kacsó lép be a helyiség­be. Lenyó szolgálatkészen pattan fel.- Mélységes tiszteletem!- No, áll a bál? - kérdezi Kántor.- Itt bál? Le lesznek rendezve.- Hányán vagyunk kint? - fon­toskodik Kacsó.- Néző?- Frászt. Tricepszesek, tőlünk.- Ja, mindjárt mondom. Ponto­san negyvenen - vágja rá Lenyó.- Az elég kell legyen. Dolgozza­nak egy kicsit a zsaruk is - teszi hozzá Kacsó.- Nem lesz itt semmi gond, főnök. Aki csúnyán néz, már ki is emeltük, aztán küldjük haza az anyjába.- Derék gyerek az a Lenyó - for­dul elismeréssel Kántorhoz Kacsó.- Az én nevelésem - vágja büsz­kén hátba Lenyót. - Igaz, köcsög?- Hát persze, főnök. Mivé is let­tem volna nélküled? - vigyorog niko­tintól sárga fogaival Kántorra Lenyó.- Na, coki vissza! - érzékelteti finoman Kántor, hol húzódnak a társadalmi határok. - Te, a BM-től nem telefonáltak?- Kicsoda? Valami Vashegyi?- Az nem az.- Egyáltalán, megjöttek már a le­hallgatóberendezések? A Charlie becsszóra ígérte, hogy elsejére ide­érnek - aggodalmaskodik Kacsó.- Az rendben van, a cucc befu­tott. Csak még ki kell tanulmá­nyozni őket. Ezek az orosz szar­hoz szoktak.- Mikor is lesznek a választá­sok? - kérdezi Kacsó.- Négy hét múlva.- Akkor talán nem vagyunk el­késve.- Dehogyis, Nagyon jók va­gyunk - nyugtatja meg Kacsót Kántor. - Igaz-e, Lenyókám? Lenyó csak röhög, mint a fakutya. 40. Gyönyörű tavaszi napsütés dél­előtt. Zsiga a Gellért Szálló tera­szán, vele egykorú urakkal kár­tyázik. Már az első látásra meg le­het mondani, melyik az itteni ma­gyar, melyik az amerikás. Az öltö­nyök színe, szabása, az ingek és a nyakkendők árulkodnak viselőik­ről. A választékosán öltözött Moncsicsi is tagja a partinak. A li­la zakós Ferenc úr a közelmúlt­ban csődbe jutott Papír Nagyke­reskedelmi Vállalat igazgatója a harmadik játékos, vele szemben ül Matus, akinek valódi kereszt­nevét senki sem ismeri, eddig mindenki az elvtársat használta. Most, hogy szélesebb körben el­vesztette szalonképességét ez a cím, szinte fogyatékosnak érzi magát, valahányszor vezetékne­vén szólítják, hiszen az „úr” vala­hogy nem jön senkinek sem a szájára. Ő ugyanennek a vállalat­nak a jogtanácsosa.- Valahogy csak lesz, olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy - hümmög Ferenc úr.- Majd az új kormány gatyába rázza az országot - jegyzi meg Moncsicsi.- Ezt, kérem szépen? Akkora lyuk van azon a gatyán, hogy alul minden kipotyog rajta! - folytatja Ferenc úr.- Arról van szó, amit Ameriká­ban már rég kitaláltak, hogy nem csak a háborúhoz, hanem a béké­hez is három dolog kell: pénz, pénz és harmadszor is pénz - böl- cselkedik Matus.- Ahogy Montekukurikú meg­mondd - teszi hozzá Moncsicsi, miközben elrendezi lapjait. - Nem volt az hülye gyerek.- Miért, mi hülye gyerekek va­gyunk? - kérdezi Zsiga.- Majd csak lesz valahogy... - nyargalja ugyanazt a lovat Ferenc úr.- Mit is tud ez a híres-neves vállalat? - néz fel lapjaiból Zsiga.- Mindent. Csak éppen nem működik. Ötven bolt szerte az or­szágban.- Tizennyolc raktár, nagyrészt vidéken. Egy központi raktár So­roksáron. Meg az irodaépület, az se semmi - adja meg a választ Ma­tus.- És a balatoni üdülő Révfülö­pön? - teszi hozzá Ferenc úr.- Na, ki oszt? - kérdi mintegy mellékesen Zsiga, paiután mind­nyájan passzoltak az előző kör­ben.- Mindig aki kérdi - vágja rá Moncsicsi.- No jó, legyen - egyezik bele Zsiga, de egyelőre csak kevergeti lassan a kártyát.- Talán meg kellene várni a vá­lasztások második fordulóját. Ak­kor okosabbak leszünk... - jegyzi meg Ferenc úr.- Mit számít, ki győz? - vála­szolja Moncsicsi- Hogy az istenbe ne számítana?- Talán félsz? Már elnézést, hogy így neked szegezem a kér­dést.^- Én? Miért kéne félnem?- Na látod. Megy tovább az élet. Néhány pancser befészkeli magát a parlamentbe. Egy évig a folyosókon fognak kóvályogni, mire megtalálják a szobájukat. (Folyt, köv.) i ) )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom