Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-24 / 230. szám

2001. Augusztus 24., péntek KULTÚRA - R I P 0 R T 7. OLDAL „Maradjon nyoma a bányászatnak” Bírósági bejegyzésre vár a pécsi szén- és uránbányászati emlékek megőrzé­sére létrehozott közhasznú szervezet. A csapat egy központi helyen emlék­mű állításával kívánja tudatosítani a bányászat meghatározó hatását Pécs fejlődésére. Lassan egy évtizede már, hogy egy kis csa­pat Szirtes Béla bányamérnök (képünkön) vezetésével megpróbál mindent megtenni azért, hogy a pécsi bányászati múltat megis­mertessék a nagyközönséggel. Tanulmányt készítettek a Széchenyi-akna megmentésére és egy emlékpark létrehozására. Általuk szervezve-rendezve jelenleg is látható kiállí­tás nyílt Széchenyi-aknán és a Várostörténe­ti Múzeumban, a harmadik pedig a szep­temberi bányásznapra nyílik majd a bányá­szati múzeum anyagából. Helytörténeti cik­keket írnak, és a Pécsi Erőmű Rt., valamint a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt. támo­gatásával már több könyvet is megjelentet­tek. Az első a Mecseki kőszénbányászat cí­mű kötet volt 1993-ban. Tavaly jelent meg egy bányászzsargon szótár, a Nem szól már a Klopacska című kiadvány vasasi bányász­emlékekről, és a mecseki szénbányászatot elbúcsúztató konferencia előadásainak vas­kos kötete. A Pécsi Szemle eddig kilenc helytörténeti cikküknek adott teret. A legközelebb megjele­nő két írás annak összegzése, hogy a szénbá­nyászatnak és az uránbányászatnak milyen meghatározó hatása volt Pécs XX. századi fej­lődésére. Egy következő tanulmány a mecse­ki szénbányászat történeti arcképcsarnokát mutatja be: mintegy százat a legjelesebb sze­mélyiségekből. Az arcképcsarnok listáját el­juttatták az önkormányzatnak is.- A 250 évig műkö­dött szénbányászatnak Pécs rengeteget köszön­het. Nélküle egy lenne a megyeszékhelyek kö­zött. Fejlődésben a szénbányászat különö­sen meghatározó ténye­ző volt. A 19. század második felében a 13-14 ezres városkából az év­század végére 40 ezres lett a betelepülések ré­vén. Sok minden a bá­nyászatból származó pénzből épült. A székes- egyházi rekonstrukció, a püspöki énekiskola, a papi szeminárium épü­lete mind a Duna Gőzhajózási Társaságtól kapott bérleti díjból valósult meg, ahogy a cég adójából számos nagy városi fejlesztés is. Er­ről nem tud a nagyközönség. Bányászról pe­dig egyetlen közterület sincs elnevezve Pé­csett. Mi arra törekszünk, hogy a megszűnt bányászatnak legalább tisztességes nyoma maradjon. Ezt szolgálnák a közterületi elne­vezések, az emléktáblák, vagy legalább egy album a legkiválóbb személyiségekről. Legfő­képpen azonban a világhá­S borús hősökéhez hasonló jellegű közös emlékművet szeretnénk állítani a szén­ás uránbányászoknak, mégpedig központi helyen - mondja Szirtes Béla bá­nyamérnök, a bírósági be­nyásztörténeti Alapítvány kuratóriumának elnöke. Ebhen a grémiumban a városi önkormányzat mellett a bányászatban érdekelt cégek képvi­selői vesznek részt. Az említett legnagyobb célokon túl a köz­hasznú szervezet keretet ad a bányászati múltra vonatkozó kutatásoknak, emlékek gyűjtésének, emlékhelyek felkutatásának, fenntartásának. Szeretné előmozdítani, az ar­ra érdemes bányászati épületek helyi védett­séget kapjanak. Támogatja rendezvények, kiállítások szer­vezését, kiadványok, publikációk megjelente­tését. Ösztöndíjakkal és pályázatokkal igyek­szik felkelteni a tanuló ifjúság kutatói érdeklő­dését a bányászati múlt iránt. Az emlékmű mellett a legnagyobb feladatnak a Mecseki Bá­nyászati Múzeum újbóli megnyitása ígérkezik. DUNAI I. Néhányan a múltból Berks Péter 1808 és 1845 között volt pécsi kincstári bánya­igazgató, bányakormányzó. Nagy szerepe volt a mecseki bá­nyászat megszervezésében, a szénmedence feltárásában. Madarász András, a híres festőművész apja 1843-ban vasgyá­rat alapított Pécsett és az Istenáldása-völgyben bányát nyitott. Littke Lőrinc vállalkozó, az 1844-ben alapított Szénbányászati Társaság főrészvényese, a későbbi pezsgőgyáros. Riegel Antal bányamérnök vállalkozó, a Karolina-akna és me- csekszabolcsi Sándor- akna alapítója, az észak-mecseki bá­nyászat fellendítője. Nendtvich Károly botanikus 1851-ben először ő írta le szak­szerűen a mecseki kőszén előfordulását, tulajdonságait. Vörös Mihály őrkanonok, a székesegyházi uradalmak főkor­mányzója a 19. század derekán, sokat tett a mecsekszabolcsi és a somogyi uradalmi bányászat fejlesztéséért. 1851-ben ő telepítette a József-aknát. Iliitek DEÁK ZSUZSA KIÁLLÍTÁSA. A Hosszúhetényben élő grafikusművész különleges textilmunkáiból nyílik bemutató ma Pécsett a Kisgaléri- ában. A szeptember közepéig látható tárlatot dr. Szirmai Imre egyetemi tanár nyitja meg. ______________________ fotós laufer László Videó A nők orvosa Ne áltassuk magunkat, ezt a filmet kizárólag a borítón található színé­szek nevei miatt fogják népes tö­megek kikölcsönözni a tékákból, hogy azután ugyanezek a népes tö­megek fanyalogva és csalódottan adják vissza a kazettát (remélhető­leg visszatekercselve, hogy bravú­ros utalást tegyek itt a Titkos gyil­kos mama című filmre, bár azt nem Altman rendezte). És ne áltassunk magunkat másodszor pediglen azért, mert akik a Dr. T és a nők cí­mű filmet mégis annak reményé­ben hurcolják haza önelégült mo­sollyal kísérve, hogy egy igazán nagyszerű, elgondolkodtató, és ha­misítatlan Altman-filmet fognak ké­nyelmes fotelből végignézni egy ké­ső nyári estén, nos bizony azok is fanyalogva és csalódottan adják majd vissza a kazettát (remélhető­leg ők is visszatekercselve). Hogy rövidre zárjam: ez a film keveseknek fog tetszeni. A nézőcsalogató szereposztás Altman elvitathatatlan érdeme ugyan (miként a Cuki hagyatéka cí­mű filmje kapcsán már Kiejtettem: a rendező hívására a legnagyobb sztárok gondolkodás nélkül mon­danak igent), ám most visszaüt: Richard Gere, Helen Hunt, Farrah Fawcett, Laura Dem, Tara Reid és Liv Tyler nevei mást ígérnek, mint amit a gyanútlan néző kap. Dr. T eredendően Travis, nő­gyógyász és Dallasban él. Travist csak és kizárólag nők veszik körül: feleség, lányok, sógornő, titkárnő és megszámlálhatatlanul sok páci­ens. A látszólag minden férfi kedvé­re való, ám .valójában elborzasztó erdő szituációt egy bizonyos Fellini ne­vű olasz rendező már ábrázolta volt A nők városa című alkotásá­ban, Altman azonban az álom he­lyett itt a valót mutatja: a férfit, aki abból él, hogy kezeli a nőket, még­sem ért semmit sem belőlük. így aztán nem csoda, hogy sem felesé­ge betegségével (Farrah Fawcett a pláza szökőkútjában - zseniális), sem titkárnője rajongásával, sem lánya leszbikusságával, sem szere­tője viselkedésével nem képes mit kezdeni - Travis látszólag tökéletes élete rövid fdő alatt összeomlik. Altmant ez a folyamat érdekel­te. Míg azonban Rövidre vágva cí­mű filmjében a felszín alatt a való­ságban is ott volt a veszély: a föld bármikor megrenghetett; itt Alt- mannak úgy kell érzékeltetnie a fe­szültséget, hogy ebben semmi másra nem támaszkodhat, mint saját tehetségére. Aki a hétköznapi feszültség bravúros ábrázolásában leli örömét, minden bizonnyal él­vezni fogja a filmet, amelyben saj­nos a megdöbbentően közhelyes mondanivaló miatt sok más élvez- nivaló nem is nagyon van. A rendezés és a színészi játék (Gere és Fawcett mellett Laura Dernt és Liv Tylert kell kiemelni) megmenti valamelyest a filmet - miként maga Dr. T is megmene­kül, egy remekül fotografált, meg­lehetősen abszurd, ám bugyuta jelenet kedvéért. ___________________________UHUVÁ) DÁVID Dr .Tésa nők (Dr.T&The Women) r.: Robert Allman amerikai, 2000 (Intercom) YT 'Uá íi-'/uí[<Hiii r,; y • y i Kutatás a régiós versenyről A Magyar Tudományos Akadé­mia Regionális Kutatások Köz­pontja „A magyar régiók és tele­pülések VérsetiyképeSsége az európai gazdasági térben" című pályázatával elnyerte a Nemzeti Kutatási-fejlesztési Program tá­mogatását. A 112 millió forinttal finanszírozott hároméves pro- j ekt kutatöiifunkájá í gyakorlati­lag ősztől, az egyetemi oktatási tanév kezdetétől indul be inten­zíven, hiszen a program megva­lósítására szövetkezett konzorci­umnak négy regionális egyetemi műhely is tagja: a budapesti EL­TE, a pécsi, a szegedi és a mis­kolci. A tudományos konzorci­um munkáját dr. Horváth Gyula, a Regionális Kutatások Központ­jának főigazgatója irányítja Pécsről. A program során a kutatók a hazai térségek versenyképessé­gét az uniós csatlakozás követel­ményeivel vetik össze. Vizsgálják a magyar viszonylatban nagy­nak, illetve középes méretűnek tekintett városok időszerű fej­lesztési feladatait. Ennek során elérnzéseket készítenek arról, az említett városi kör tagjai milyen tervezési, megújulási programot igyekeznek azzal a céllal végre­hajtani, hogy az európai területi munkamegosztásban minél haté­konyabban közreműködhesse­nek. A kutatás természetesen jó­val tovább terjed annak felméré­sénél és elemzésénél, hogy az egyes városok az uniós csatlako­zási folyamat kényszerűségeiből, követelményrendszeréből miket ismertek fel maguk számára te­endőkként és azokat miként hajt­ják végre. A vizsgálódás azt is fel kívánja tárni, hogy az egyes régi­óknak, illetve várostípusoknak, városoknak földrajzi, gazdasági, közlekedési és kulturális adottsá­gaik alapján mit kellene tenniük versenyképességük növelése ér­dekében. EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Szelet vetettem Múlt heti tárcámra a szokásosnál is többen reagáltak. Hogy eretnek gazembernek, vagy pokolfajzat- nak nevez egy-egy olvasóm, arra számítottam. Minél tájékozatla­nabb valaki, annál magabiztosab­ban ítélkezik. Csodálkoztam vi­szont, mennyien ismerik az őstör­ténet-kutatás új eredményeit. Ők gratuláltak. Ám sokan jelezték, köztük diplomás történelemtaná­rok, hogy egy kukkot sem értettek írásomból. Nekik szól, tisztelettel, mai, prózai magyarázatom. Történelmünk kapcsán, A Tu­dományra hivatkozni, mint döntő érvre, fellengzős dolog. Akadémi­ánk védelmét élvező tudósaink holdkórosoknak nevezik ellenfe­leiket, akik egyetlen publikáció­ban sem felejtik el megjegyezni egy-egy akadémikusról, hogy ol­vasni sem tud. Egy biztos, a leszólt emigráns történelemtudomány képviselői, szabadon elolvashattak, olyan for­rásokat, melyekről az itthonmara- dottak nem is tudtak. Őket nem kötötte a pártfegyelem, sem a tu­dományos karrier. Persze, vannak köztük habókosok is, ahogy a konzervatívok közt is bugyuták. Figyelemre méltó, hogy leg­jobb külföldi kutatóink, mind, a sokat támadott László Gyula pro­fesszort és szellemi körét igazol­ták. Ma már tényként fogadhatjuk el, amit ő hipotézisként mert csak hirdetni. Ennek lényege, hogy a nyelvtudomány terrorizálta törté­nelemtudomány eredményei ha­misak. S miért megyek egy aktuális vi­ta kapcsán Ádámig-Eváig vissza? Mert a hazai történelemtanár kép­zésben szinte szó sem esik a Part­hús birodalomról, a Római, méltó keleti párjáról és ellenfeléről. Scíták alapították i.e. 250-ben. 18 tartományába Örményország, Babylon, Bactria beletartozott, államberendezésük,az európai hűbériség előképe, amelyet bu­kásuk után négy utódállamuk is megőrzött, köztük a Sassanida birodalom és Scíthia. Itt szakrá­lis erőt tulajdonítottak a kirá­lyoknak. A Jézus születését köszöntő napkeleti bölcsek a Párthus biro­dalomból jöhettek csak. Babylonban és Nisibisben a zsidók teljes vallásszabadságot él­veztek. A pártusok félezer éves vi­rágzásának letéteményesei hun és avar törzsek fejei s a később ma­gyarnak nevezettek, katonai arisztokratái voltak. A kulturális érintkezés az utódállamok között is fennmaradt. Dokumentált az avarok szerepe az első keleti eret­nekmozgalmak terjesztésében. S már a párthus korban, Osrhene fejedelmei felvették a keresztény­séget. Scíthiai püspökségek küldöttei szerepeltek a niceai zsinaton 325- ben. Innen kezdve számos doku­mentum bizonyítja, hogy a no­mádnak nevezett rokon népek, először nem Pannóniában talál­koztak a kereszténységgel, nevez­ték őket hunnak, avarnak vagy magyarnak. Csak kicsit lazábban kezelték. S ami fontosabb, e né­pek családi hagyományként őriz­ték az államszervező és biroda­lomirányító képséget. Krónikáink megírják, Árpád harcosait magya­rul beszélő népek köszöntötték. A honfoglalás addig tartott, amíg a nyugati határ azonos nem lett a korábbi avar határral. (Enns fo­lyó.) Innen már akadémiai kiad­ványok alapján sűrítek: Géza trónra kerülése után, megkezdődik a harc a passaui püspökség és a salzburgi érsekség között a leendő magyar egyház fe­letti joghatóságért és tizedért. Az Árpád-ház többi hercege elsősor­ban Keleten kötelezte el magát há­zassággal, új keresztséggel. Ez annyira nem volt elítélendő, hogy Szent István, Imrének bizánci hercegnőt kért feleségül, számára Veszprémvölgyben görög apáca­monostort alapított. A bizánci keresztényt, csak a joghatóságát féltő passaui püspök tarthatta pogánynak, fél évszázad­dal az egyházszakadás előtt. Imre halála után sem István, sem felesé­ge érdeke nem volt, Vazul megva- kíttatása. Sőt ez idő tájt ellene is merényletet szerveztek. Eztán hívta haza unokaöccsét, Pétert. S amikor a velencei zsarnokságát másodszor is megelégelték a fő­rendek, köztük főpapok is, haza­hívták Vazul fia Endrét, aki már ki­rállyá emelése előtt leveri a Vata- féle lázadást, s I. Andrásként, mint a kereszténység megszilárdítója, az istváni rend helyreállítója, a magyar-német viszony rendezője, írta be magát történelmünkbe. így vélem. Nem állítom. Nem vagyok kutató, csak olvasó. (Las­san tán minket is védetté nyilvání­tanak.) Amihez viszont több kö­zöm van, olvasatomban, Pozsgai Zsolt Pécsváradon bemutatott drámája, amely szigorúan a kon­zervatív történelemtudományra épít, a lelkiismeretről és a deter­minációról szól, az őt megillető művészi szabadsággal. Darabjá­ban emberek csapnak össze, nem miniatúrák. S végül is, a sosem volt pécsváradi találkozó után hét évvel, Endre a király. A többi már a színikritikára tartozik. Mai viszonyok alapján nem le­het egy történelmi epizódot meg­ítélni. Bükkösdi László ) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom