Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-23 / 229. szám

2001. Augusztus 23., csütörtök KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL A politikát nem lehet kirekeszteni Évadnyitó társulati ülést tartottak tegnap a Pécsi Nemzeti Színházban 1 * 1 Magyarul - magyarán f ■O Si- 11 ÍJ inl jyn 1 „Lefokozás” A Pécsi Nemzeti Színház művészei szá­mára is vége a nyárnak. Mint ahogy azt a tegnapi évadnyitó társulati összejöve­telen Simon István gazdasági igazgató mondta: „Naponta háromkor és hétkor próba van.” Egy színház sikerét a taps mellett a bevéte­lek emelkedése, a telt ház, valamint a szak­ma és a kritika elismerése jelezheti. Az el­múlt évadban az efféle örömökben bővelke­dett a Pécsi Nemzeti Színház társulata. Ám azt se feledjük, hogy az emlékezetes bemu­tatók mellett - Pillantás a hídról, West Side Story, Mesél a bécsi erdő -, amelyek tovább­ra is a színlapon maradnak, a színházi fesz­tivál is olyan csemegéket hozott Pécsre, amilyenekre régen volt példa. Minden való­színűség szerint a jó színházhoz szokott kö­zönség még jobbat akar, így aztán meglehe­tősen magas a mérce és sok a teendő az új évad startjánál. Ehhez kívánt a tegnapi évadnyitó társulati ülésen jó erőt és hitet dr. Toller László, Pécs polgármestere és dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke. Vajda Márta, a Magyar Színházi Társaság ügyvezető titkára a szakma nevé­ben köszönte meg azt a munkát, amit a pé­csiek a színházi fesztivál idején végeztek. Nos, mint azt Balikó Tamás színidirek­tor említette, megpróbálnak mindenképpen megfelelő érzékenységgel reagálni a kihívá­sokra, s reményei szerint a város kulturális életében maradandó lesz a 2001/2002-es évad is. A társulat megfrissült. Hargitai Iván sze­mélyében új művészeti vezetője van a pró­zai tagozatnak, s az ígéret szerint sok új ar­cot fogunk látni (vendégművészként) az előadásokon is. A tagozat új színésze Harsányi Attila, míg az operisták között Várnái Marianna debütál Pécsett. Megújult és megfiatalodott - majd­hogynem kicserélődött - a balett, s a remények a nem­zetközi és hazai sikereket halmozó új direktorban, Keveházi Gáborban vannak, akit Egerházi Attila művé­szeti vezető segít munkájá­ban. Csak jelzésképpen: ti­zenhárom új táncosa van a Pécsi Balettnek, köztük hat magántáncos: Csenkér Bernadett, Csöppiis Márton, Fülöp Nóra, Szigeti Oktávia, Vincze Balázs és Valkai Csaba Csanád. Végül, de nem utolsósorban ejtsünk szót a karmesterváltásról: egészségi okok miatt Papp Zoltán helyét a következő évadban Stauróczky Balázs foglalja el. Jó volt látni a széksorokban a régi arco­kat is, köztük azt a Péter Gizit (képünkön), akit a társulat szűnni nem akaró vastapssal köszöntött, hiszen ötven éve lépett először a Pécsi Nemzeti Színház deszkáira. A Csár­dáskirálynőben, Stázi szerepében. Az évad műsorszerkesztéséről szólva Balikó Tamás elmondta, bár nem szereti, ha a direkt politizálás beszivárog a színház falai közé, a közéletet nem lehet és nem is szabad teljesen kirekeszteni. Különösen azért nem, mert jövőre választások lesz­nek, s hogy nem akármilyen csata várható - fogalmazott -, az máris érezhető abból, ahogy hisztérializálódik a közélet. Erre hangolva került az új darabok közé Gogol A Revizor című szatírája, Büchner drámá­ja, a Danton halála, és ebbe a vonalba illik Spiró György a színházat és a színészetet is karikírozó darabja, Az imposztor. De olykor más színművekből is a mára és magunkra ismerhetünk. A zenés darabok kedvelői számára szin­tén három csemege kínálkozik: minden va­lószínűség szerint Puccini Pillangókisasszo­nyával kezdődik majd októberben az évad. A nagyoperettek sorát Lehár Víg özvegye követi; s a musicalkedvelőké a Valahol Eu­rópában lesz. Végül jó hír, hogy Camoletti Boldog születésnapot bohózata, amely Pécsi Horvát Színház és a nemzeti közös produk­ciójaként az Anna utcában fergeteges siker­rel ment, bekerül a Kamarába, miként új kamarai előadásként két címében „krimi­ízű” darab próbái is megkezdődtek. Christopher Hampton Veszedelmes viszo­nyok és Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten című színművekről van szó. kozma f. A fokozás a nyelvtanban a tulaj­donság- és körülményfogalmak különböző mértékét jelző, illet­ve módosító eljárás. Az alapfok nem fejez ki összehasonlítást, a szokásos mértékre vonatkozik (magas, kevés, közel, alsó - sza­már). A középfok két összeha­sonlított közül a nagyobb mér­tékűt jelöli meg (magasabb, ke­vesebb, közelebb, -szamarabb). A felsőfok a legnagyobb mérté­kű tulajdonságra, állapotra mu­tat rá (leg-, leg- leg). Viszonylag ritka az ún. túlzó fok (leges- leg...). Ennek a fordítottja az ún. ne­gatív fokozás, tréfás elnevezés­sel: a lefokozás. Lényege, hogy a tulajdonságnak vagy a határo­zói körülménynek csökkentett mértékét fejezi ki. Nyelvi meg­formálása úgy történik, hogy a középfokban az alapfok elé a legkevésbé kerül: a legkevésbé távol. A melléknévi igenevek (il­lő, illendő, bevált) esetében a legtermészetesebb, akárcsak a körülírt fokozás: (ide) kevésbé illő, (a gyakorlatban) legkevésbé bevált. Nélkülözhetetlen olyan más szavak használatában is, amelyeket újabb toldalékkal már nem fokozhatnánk (kevés­bé jobbra), valamint olyankor, amikor nincs pontosan ellenke­ző értelmű párjuk (a legkevésbé fájdalmas). Bizonyos társas érintkezések­ben (például szülők és pedagó­gusok viszonyában) szinte nél­külözhetetlen. Ilyenkor hasznos eszköze a vélemény tapintatos megformálásának, amelyet egyenesen kimondva durvának tartanánk. Ha például az osz­tályfőnök az anyukát így tájé­koztatja: Zoli kevésbé éles eszű, mint a bátyja volt - az anyuka sokkal kisebb lelki gonddal tá­vozik az értekezletről, mint ha azt közlik vele: Anyuka, a maga fia egy tökkelütött hülye. A kevésbé éles eszű vagy a ta­gadó minőségű ilyen vélemény­be: nem lángész, a szellemi ké­pességek széles skálája belefér, s nem hervasztja le a szülők re­ményeit csemetéjük sikeres jö­vőjét illetően. Ebben viszont benne van a csábítás az óvatos­kodásra, köntörfalazásra. Van­nak, akik ezzel kerülik el a ha­tározott, egyenes, állító kifeje­zést. Nem azt mondják, hogy valaki lustább, hanyagabb, ne­veletlenebb stb. a kelleténél, ha­nem csak azt, hogy kevésbé szorgalmas, kevésbé lelkiismere­tes, kevésbé takarékos. Az ilyenféle kertelésnek is le­het létjogosultsága, de alkalma­zásához ismernünk kell a verbá­lis kommunikáció, a nyelvi köz­lőkapcsolat alaptörvényeit. Rónai Béla Cigány művészetoktatás A Cigány Szociális és Művelődési Módszertani Bázis ősztől indítja be a Fund Cigány Művészetokta­tási Iskolát, amelyről Orsós Fe­renc, a bázis megbízott igazgató­ja elmondta: azt a célt tűzték ma­guk elé, hogy a tananyaghoz il­leszkedő képzéssel segítsék elő a gyerekek felzárkózását és tehet­séggondozását. A képzés háromlépcsős: elő­képző (egy évfolyam), általános képző (hat évfolyam) és tovább­képző (két évfolyam), és négy fő területre koncentrálódik: zenei, képző- és iparművészeti, tánc- és mozgáskultúra és nyelvi oktatás. Az oktatás napközi rendszerű és több helyszínen zajlik. A gyer­mekek személyre szóló pedagó­giai nevelési terv alapján vesznek részt az oktatásban. Á beás és lo- vári nyelvi képzések elsődleges szerepe a lakókörnyezetbe, a ro­ma társadalomba történő beil­leszkedés segítése. A saját nyelven történő kom­munikáció növeli az identitástu­datot, erősíti a kapcsolatokat. Se­gíti megőrizni a néphagyomá­nyokat, elsősorban az irodalom területén. Segít a hétköznapi kommunikációs készségek és ké­pességek fejlődésében, elősegíti a beszédkészség fejlődését. Az is­kolába még szeptember 30-ig le­het jelentkezni. B. K. „Csak ne hebehurgyán döntsenek” Máriagyűdön nem mindenki akar elszakadni Siklóstól Amióta Siklós várossá lett és hozzácsatolták Máriagyűdöt, azóta tér vissza-vissza az elválás gondolata. Érvek és ellen­érvek hangzanak, mindenesetre az együttlétet eddig nem­igen veszélyeztette semmi. Az öreg gyűdiek szerint nem ér­demes az elválást forszírozni. A régió egyik legfontosabb búcsújáróhelye, évente tízezrek keresik fel fotó: l. l. Búcsújáró helyeink közül a régió­ban az egyik legfontosabb - a messze mutató, kéttornyú gyűdi templom mindig békét tudott a lelkekben teremteni. Innen a dombtetőről messzire ellátni, a siklósi vár sziluettje in­nen is káprázatos. Siklósról vi­szont mintha időnként kevésbé lehetne észrevenni a templomot. Rajnai Jenő szerint, aki néhány éve lakik itt, s aki a siklósi önkor­mányzat képviselője, éppen itt az ideje annak, hogy a település lát- szódjék: önálló legyen.- Még ha részönkormányzatot alakítanánk, akkor is jobban járna Máriagyűd - mondja. - Biztos va­gyök abban, hogy a teljes önálló­ság pedig még jobban kedvezne, a falu fejlődését megalapozná. Példálózik, hogy a helyi zártlán­cú tévéközvetítésen keresztül jól érzékelhetik a gyűdiek, hogy megy Siklóson az önkormányzati ülés, miként döntenek a fejlesztésekről, a pénzekről. Rajnai nem titkolja: a közeljövőben aláírásgyűjtésbe kezd, s megpróbálja a népszava­zást tető alá hozni. Sürgős a tenni­való, hiszen a törvények szerint az önkormányzati választások előtt egy évvel, már nem lehet a telepü­lések szétválását kezdeményezni (amolyan „kampánycsend” van), tehát most kell sürgősen lépni.- Mit gondol - mutat a gyűdi újtelep házaira -, vajon mennyi haszna lehetett a parcellázásból Siklósnak? Döntő érvként csattan: Ha nem volna Siklósnak szüksége Gyűd- re, már rég lerázták volna. Dr. Túrós Sándor a legrégibb gyűdi polgárok közül való, már amennyiben ősei a török időktől e településen éltek. Olyan szépen beszél a községről, hogy szó sze­rint kéne idézni. Említi, hogy gyermekkorában, amikor a szép Magyarországról esett szó, min­dig olyannak képzelte a szépet, mint ezt a falut, a domb volt a Kárpátok vonulata, alant a síkság a Nagyalföld.- Bizony nem ártana, ha nem billegne a járda, ha felfelé kaptat az ember - mutat a fölfelé vezető útra -, s többet érdemelne e nem­zetközileg is jegyzett település. De hogy váljunk?... Nem is tudom. Á döntéshez nemcsak pontosan felso­rakoztatott érvek és el­lenérvek kellenek, ha­nem több olyan ember is, akik a települést a vál- lukra vennék... Polgár- mester, képviselők... Nem hiszi, hogy men­ne a dolog. S így, be­hunyt szemmel ugrani az ismeretlenbe? Nem érdemes. Lupék István, Máriagyűd ön- kormányzati képviselője nemigen hisz Rajnai Jenő elképzelésében, vagy hogy másként fogalmazzak, nem áll ki maradéktalanul mellé, nem óhajt a népszavazási kezde­ményezésben részt venni. Pedig érzi és sorolja a helyi sérelmeket. Apró példa, de jellemző: drágább a busz Siklós és Gyűd között, mint Siklós és Harkány között. Pedig az egyik helyi közlekedés volna, a másik meg távolsági... Hogy hátrányban vannak, sok mindenben érezhető. Mégis azt mondja:- Jobban előkészítve, több is­meret birtokában minden bizony­nyal kétszer is meggondolná az ember, hogy mit tegyen, mire sza­vazzon: kell-e az önállóság avagy sem? De azt senki sem mondja, hogy mit veszíthetünk evvel. Mit Siklós és mit Gyűd? Lupék Istvánt ez sem hatja meg, a ciklus lejártával nem vállal képviselőséget. Elfoglalt, s vallja, hogy a képviselőséghez egész ember kell. Különben nem sokat ér a dolog. És persze csalódott is. Amikor a jelöltséget vállalta, úgy hitte, a polgármesteri iroda azért van, hogy segítse a képviselőt. De hiába vet fel dolgokat, hiába java­sol, tenne, úgy érzi, hogy az ötle­teire nincs fogadókészség. A faluban - a gyűdi városrészen - természetesen szóbeszéd tárgya a meghirdetett elválás. Akad, aki lándzsát tör emellett, de akad, aki szerint bolondság az egész. Jó volt ez így, s jó lesz továbbra. Volt, aki szerint nem árt időről időre valamivel emlékeztetni a többségben lévő siklósi város­atyákat, hogy Gyűd is a világon van. Ezért aztán föl-föl kell röp­penteni az elválás gondolatát. Ugyanis ha Gyűd elvinné a maga 1600 lakosát, Siklós a 10 000 lélek­számúnál kisebb városok sorába kerülne, oda lennének a képvise­lő-testületi listás helyek, s a jelen­legi 21 képviselő helyett meg kéne elégedniük héttel. Ez viszont nagy érvágás a pártoknak... Persze szó esett máról is. Saj­nos, hogy nyíltan nem vállalta föl a véleményét, de egy gyűdi polgár még azt is kimondta, hogy azért nem érdemes leválni, hogy né­hány ember abból megéljen. Mert akadna Gyűdön is, aki csak erre vár. Ekként aki a saját pecsenyéjét szeretné sütögetni az elválással, egyéni egzisztenciáját javítani - és esetleg polgármesteri címről ál­modik - az menjen inkább... más­hova. Nem fognak rá szavazni. Kántor Lajos valaha siklósi volt, most Gyűdön él. A nyugdíjas emberek bölcsességével, lakoni- kus rövidséggel fogalmazta meg: - Nekem mindegy... Csak ne hebehurgyán. (Háttér, előzmények: www. dunantulinaplo. hu) KOZMA FERENC Előnyök és hátrányok A válás vélt előnyei: a helybeliek kézbe vehetik a település fejlesztésé­nek jövőjét, a bevételek minden forintját az utolsó fillérig Gyűdre költhetik. ' Lesz polgármesterük, saját képviselő-testületük, s a térség nemzetközi idegenforgalmát maguk menedzselhetik. A válás vélt hátrányai: meg kell teremteniük a válás személyi feltételeit és azt az infrastruktúrát, ami a település igazgatásához kell; polgármesteri hivatalra van szükség és körjegyzőséget kell alakítaniuk, csatlakozva vala­melyik szomszéd településhez (Siklóshoz?). Ki kell vetni helyi adókat. Isko­la kell, vagy megfizetni a fejkvótát egy másik településnek. Meg kell szer­vezniük a kommunális ellátás feltételeit, például a szemétszállítást. Peres­kedni kell Siklóssal a vagyonmegosztás ügyében. ■m légi és új arcok - ezúttal színészek a nézőtéren FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom