Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-21 / 227. szám

2001. Augusztus 21., kedd KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL PÉCSI HUSZÁROK. Elkészült a Pécsi Huszáregyesület tagjainak új díszruhája. A már húsztagú társaság tagjai rendszeresen szerepelnek a városi rendezvényeken, így a hétvégén is több pécsi utcán láthattuk a fiatal lovasokat. __________________________fotó, laufer László De hol vannak a katonák? Feltárják a német háborús sírokat Magyarországon Szövetség a város peremén A megszüntetett művelődési házat pótolják civil erővel Talán a huszonnegyedik órában vagyunk ahhoz, hogy a második világhábo­rús német katonasírokra rá­leljünk. Akad némi tám­pont - az egykori Wermacht regisztrációja de legtöbb­ször az emlékeztüket kell vagy kéne segítségül hívni, hogy a sírok pontos helyére a keresők ráakadjanak. Siklóson kezdődik meg ma a má­sodik világháború csatái idején megyénkben elhunyt és elteme­tett német katonák felkutatásá­nak programja. E kegyeletteljes és az egykori kátonáknak vég­tisztességet adó munkát a Német Szövetségi Köztársaság és a Ma­gyar Köztársaság között 1994- ben kötött szerződés értelmében hazai és külhoni antropológusok vezetésével végzik immár három és fél éve az ország területén, s most került sor Dél-Dunántúlra, Baranyára és Tolnára. Mint azt Kolenkó Gábor, a ma­gyarországi exhumálás vezetője lapunknak elmondotta, összessé­gében nem kevesebb, mint 50000 katonasírt szeretnének megtalálni, hiszen az informáci­ók szerint ennyien lelték halálu­kat az ország területén a harcok során. A két ország között meg­kötött egyezség értelmében a fel­tárás és exhumálás után a sírban talált maradványok a Budaörsi Központi Katonai Temetőbe ke­rülnek. A Német Háborús Sírokat Gon­dozó Népi Szövetség kasseli köz­pontjában úgy gondolják a rendel­kezésekre álló információk alap­ján, hogy Baranya megye 92 tele­pülésén összesen 691 német kato­na sírja domborul. Ahhoz persze, hogy e sírokat a keresők maradék­talanul megtalálják, az adott tele­pülések lakóinak segítségére van szükség, az exhumáláshoz pedig a területek tulajdonosainak hozzájá­rulására. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a pécsi nagytemető elkülöní­tett részében lévő német katonate­metőben (Soldaten Friedhof) nyugvók sorsa, egyelőre Kolenkó Gábor nem tudott válaszolni. A döntés német kézben van, ám minden valószínűség szerint az exhumálás után a pécsi sírokban nyugvók is Budaörsre kerülnek majd. Persze nem biztos, hogy mindenki. Mód van esetleg arra - az eljárás meglehetősen nehézkes - , hogy a fellelt német hozzátar­tozók saját költségen a maradvá­nyokat hazavitessék. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy a rokonok e feltárás során szereznek arról tu­domást, hogy itt nyugszik valójá­ban a háború viharában eltűnt testvér vagy apa. Végezetül megtudtuk azt is, hogy az elkövetkező egy évben be­fejeződik hazánkban a német ka­tonasírok feltárása, s ezt követően Erdély, majd az egykori Szovjet­unió államai következnek. Orosz földbe 2,2 millió német katonát te­mettek el a harcok során, kozma f. Újabb öt évre ingyenes bér­letbe kapta a Pécs Önkor­mányzattól eddig használt meszesi helyiségeit a Bá­nyász Kulturális Szövetség. A civil szervezet az évtized elején megszüntetett József Attila Művelődési Ház sze­repét igyekszik szűkös esz­közeivel betölteni. A peremkerületi művelődési házak felszámolási folyamata ellentétele­ként Pécs Önkormányzata 1996- ban összesen mintegy 250 négyzet- méter alapterületű helyiségcsopor­tot adott bérbe díj fizetésének mel­lőzésével a Dobó István utcában a Bányász Dolgozók Szakszervezete Mecseki Szénbányák Nyugdíjas Szövetségének. A kimondott-ki- mondatlan indoklás az volt, hogy így a József Attila Művelődési Ház bezárásával sem maradt Meszes és vonzáskörzete kulturális alapellá­tás nélkül. Ebben az ingyenes bér­let volt a legfőbb önkormányzati részvétel. A szervezet később Bá­nyász Kulturális Szövetségre vál­toztatta nevét, boldogul, így kérel­mére a szerződést újabb öt évre meghosszabbították. A szövetség művelődési házból átmentett művészeti csoportok - fúvószenekar, néptánccsoport, honismereti, képzőművészeti szakkörök, nyugdíjas- és lakóterüle­ti klub - elhelyezéséről tudott gon­doskodni, és kezdettől megterem­tette számukra a működési feltéte­leket. A fejlődést tanúsítja az időköz­ben alakult népdalkor, a dia­bétesz- és a számítógépes klub, a már három csoportban működő gyógytorna. A több mint hatvan tagot számláló szőlő- és borbará­tok klubja igen eredményes. Kö­réből évenként rendszereim több klubtag jut be megyei és országos versenyekre és ott is elismerést aratva szerepelnek. A honismere­ti szakkör az egyik legjobbnak számít országosan is. Sakk-klub­juk van, és immár harmadik éve megrendezik a kispályás Bányász Kupa labdarúgótornát. Rendez­vényeik a hely szűkösségéhez ké­pest látogatottak. A nagyobb kö­zönségnek szánt programokat igyekeznek szabad téren megren­dezni, illetve a Kodály Zoltán Gim­názium aulájába, valamint a Cso­konai Vitéz Mihály Általános Is­kola tornatermébe hívják az ér­deklődőket.- Tevékenységünkhöz pályáza­tokon elnyert pénzből és saját be­vételeinkből teremtjük elő a 10 millió forintos éves költségveté­sünk fedezetét - mondja Csatlós Ferenc, a szövetség elnöke. Újsá­golja, hogy az újabb öt évre fel kell újítani a helyiségeket. Ehhez másfél millió forintos segítség megszerzését ígérte dr. Mikes Éva, a kerület országgyűlési képviselő­je. A fényterápia kialakításához pedig biotron lámpát kapnak, amit dr. Gógl Árpád volt egészség- ügyi miniszter ad majd át. DUNAI IMRE Nem hiszem, hogy Luc Besson ren­dezőként, illetve producerként be­mutatott filmjei közül a Yamakasi lenne a legjobb, de mégis azt gon­dolom, hogy talán ez a legrokon­szenvesebb. Lehet szeretni, mert van benne kaland, néhány rokon­szenves fickó, humor, s hozzá po­zitív, humánus üzenet, minden, ami egy kellemes, nyári mozi­darabhoz szükséges. Egészen olyan mint egy mai, aszfalton nőtt, városi mese. Van egy beteg kisfiú, akit meg kell men­teni, amihez sok pénz kell, mert a kórház igazgatója enélkül bizony hagyná meghalni a kis beteget, úgy tűnik, senkire sem lehet számítani, ám segít a hét falmászó, a legendás szamurájok és mesterlövészek je­lenkori örökösei. Erre a párhuzam­ra a rendező, Ariel Zeitoun szelle­mesen rájátszik. A Yamakasi akár A hét szamuráj ügyes paródiája­ként is felfogható. A film hősei is olyanok, mintha a mesebeli legkisebb fiú szerepére pályáznának. Elnyomottak, alullé- vők, megalázónak. Kétszeresen is azok. Külvárosi melósok, proligye­rekek, és ráadásul még „idege­nek” is. Vendégmunkások gyere­kei. Négerek, félvérek, keletiek, ara­bok. Lent vannak, de nagyon. Még a diszkóba sem engedik be őket („ilyen pofával”), ami talán szeren­cséjük is a nyomorúságban, mert legalább nem verekszenek, nem Fiúk a város felett Luc Besson és Ariel Zeitoun filmjében kábítószereznek, nem bántanak senkit, mást se, magukat se, csu­pán falakat másznak. Sérelmeiket, tehetetlenségüket azzal kompen­zálják, hogy akrobatikus ügyesség­gel felmásznak a toronyházak falai­ra, a tetőn állva hosszan elnéznek a felködlő messzeségbe, majd a szi­rénázva érkező rendőrök elől forté- lyos ravaszsággal lelépnek. A fiúknak híre támad. Külvárosi legenda. A környékbeli srácok fel­néznek rájuk. Példaképekké vál­nak. Követik, majmolják őket. Az­tán egy amúgy is beteg arab kisfiú leesik. Műteni kell. Ezzel az ese­ménnyel veszi kezdetét a lelemé­nyesen szőtt bonyodalom. A film azoknak a betyáros akcióknak a története, amelyek révén hőseink megszerzik a szükséges pénzt, s a maguk módján igazságot szolgál­tatnak. Luc Besson, aki a forgató- könyv spiritusz rektora, mesterien egyesíti a kalandos fordulatokat, az akrobatikus mozgások látványát, a falmászók és a rendőrök macska­egér harcából fakadó humort, s a szituációba rejtett társadalmi fe­szültség ábrázolásának mértéktar­tó szándékát. Luc Besson, mint minden tisztességes ember, az el­nyomottak mellé áll, és - a rende­zővel együtt - velük azonosulva, az ő szemükkel nézi a világot. Pazarul berendezett, mégis rideg és élette­len polgárlakásokat látunk, s kép­mutató főhivatalnokokkal találko­zunk, akik érzékeiden jogszabá­lyok sáncai mögé húzódva védik az érdekeiket, és sajátosan értelmezik az „emberi’ fogalmát. „A lakásban nincs senki”, mondja a miniszteri tanácsos az akciót irányító rendőr­nek, aztán kiderül, hogy mégiscsak van bent valaki: „Ja, igen, de az csak a takarítónő”, így a tulaj. Ezekután melyik néző nem örül annak, hogy a fiúk a rendőrök orra előtt emelik le a falról az értékes festményt? (Éppen ennek az ára hi­ányzik a műtéthez.) Persze, nem az esztétikai érzé­kük vezérli őket, de az ajtó mö­gül kihallgatták, amint a lakás gaz­dája, egy unatko­zó szépasszony, éppen dicsekedve mondta a lakás biztonságát ellen­őrző hatósági kö­zegnek, hogy „az egy Klimt”. Aztán szép csendben tá­voznak, semmit nem törnek ösz- sze, a benyomuló kommandósok vi­szont rommá lövik a lakást. A film hét ilyen akciót mesél el. Változato­san, szellemesen. Mert a gazdagok is heten vannak. Mint a gonoszok. Azok a főemberek, akik akadályoz­zák a beteg fiú meggyógyítását. Ki­zárólag őket károsítják meg hőse­ink, de tőlük is csak annyit vesznek el, amennyi a gyógykezeléshez szükséges. így erkölcsileg is rend­ben van a dolog. Luc Besson összevonta a szem­öldökét. Nagy Imre Boldog Asztrik elsöprő sikere Pécsváradon A művészeket ötször visszakövetelő éjféli vastaps a hála kifeje­ződése is, köszönet a botrány, a beígért színpadias megbotrán­kozás elmaradásáért. A siker iskolapéldája az, ami szombat es­te Pécsváradon történt a Boldog Asztrik küldetése bemutatóján. Amikor a különös színházi este első, színpad felől felhangzó hangjaként a keleti félteke legna­gyobb fohász-imáját, mantráját, az Om mani padme hum-ot hall­juk, egyből elkülönül a „valós vi­lág a valótlantól”. Érzékelhető persze egy fura egybeolvadás is. A színi előadás játéktere változat­lanul a gyakran felhangzó Óm­mal, Isten legrégebbi, szanszkrit nevének megzengetésével hatá­rolt valóság része marad. Valóság a darab is. De más... A köznapival össze nem cserélhető. Hazudni és igazat mondani színpadon és azon kívül, történelemkönyvek­ben és katedrákon egyaránt lehet. A sokféle hazugság ellenére törté­nelem azonban csak egyféle van. A művészetnek viszont nem ter­mészete a hazugság. Akik értik ezt, most hálásak, hogy szeren­csére Pozsgai Zsolt: Boldog Aszt­rik küldetése című történelmi já­téka igazi műalkotás, tehát létével eleve az üdvös igazságot szolgál­ja. A valódi kultúrában egyszerű­en nem lehetséges a botrány. Az Ilona napra is kedves kény- szerűséggel tekintettel lévő Béres Ilona Kossuth-díjas színművésznő, Kiváló Művész azt mondja: - Mér­hetetlenül elfáradtam. Fantaszti­kus élmény volt ez az este. Hogy így fölálljon és állva vastapsoljon a sokaság, nem mindennapos dolog. Hálás vagyok a sorsnak ezért a sze­repért. Es fáradtságom hátterében is ez van. Hogy még mindig én va­gyok Gizella. Az ő szokatlanul mély és súlyos érzelemvilágával. Szakácsi Sándor Érdemes mű­vész Asztrik apát megidézőjeként vallja: - A darabot egy hozzánk szóló, gondolkodásra tanító, má­nak címzett, segíteni akaró és tu­dó műnek tekintem. Csak mint Thália boldog papja mondom: örülök, hogy részese lehettem egy olyan hatalomnak, a szellem ha­talmának a megidézésében, amely nagyobb és erősebb mint a pénz, a politika és a média hatal­ma. E hatalom égisze alatt kell él­nünk és alakítanunk mindenkori jövőnket. Alighanem igen so­kunknak elegünk van már az átér­tékelésekből, a szellem világának a jött-ment érdekeknek való hang­zatos alárendelgetéséből. Pozsgai Zsolt, a darab szerzője és rendezője: - Példa nélküli a mostani kulturális életben, hogy egy egyszerű színházi produkció kapcsán egy megye, egy város, Pécsvárad, továbbá egy színtársu­lat ilyen hatékonyan működő kapcsolatot hozzon létre. A Pesti Magyar Színház a színházi oldalt, a többiek az anyagi technikai fel­tételeket ötvözték a lehető legoko­sabban, leghozzáértőbben, leg­tisztább szándékkal annak érde­kében, hogy ez a csoda itt megtör­ténhetett. Dr. Bíró Ferenc orvos, korábban országgyűlési képviselő: - Na­gyon örülök, hogy itt voltam, megnéztem ezt az előadást, ami­ben semmi olyasmit nem fedez­tem fel a darabot alkotó kulturá­lis, közfelfogásbéli elemek, moz­zanatok között, ami miatt inte­nem kellene valakit az előadás megtekintésétől. Sőt... Dr. Wekler Ferenc, az ország- gyűlés alelnöke: - Szerintem az ötszöri visszatapsolás önmagáért beszél a darab elsöprő sikere mel­lett. Ez azt a véleményt is jelzi, hogy mindenkinek egyedileg joga van úgy értelmezni a tapasztalata­it, ahogyan neki tetszik. Egyben az is érzékelhető, hogy az embe­rek erre a jövőben is jogot szeret­nének formálni. Dr. Kékes Ferenc, a Baranya Me­gyei Közgyűlés elnöke az előadás utáni pohárköszöntőjében annak az örömének adott hangot, hogy a „Kincses Baranya” újabb kinccsel, hatalmas értékű ékszerrel gazda­godott ezzel a produkcióval. Zsáli János, Pécsvárad polgár- mestere: - Jó érzés, hogy ez a mostani hangulat visszaigazolta törekvésünk jogosságát, hogy szerény lehetőségeink ellenére is részünk van az előadás létrejötté­ben, és hogy hozzá tudtunk járul­ni a művészi célok megvalósulá­sához, azaz a sikerhez. Igazolódni látszik tehát ezúttal is: a kultúra tükrözhet érdekeket, érdekviszályokat, de régen rossz, ha a túlpolitizált elmék abban lát­ják az érdekérvényesítés színte­rét. Ennek ellené­re az is világos: az erőszakos értedé­nek nem egykön­nyen adják fel po­zícióikat. Egy pi­páról készült fest­ménye alá írta címként Maigret: „Ez nem pipa”. A még gyengébbek kedvéért odaírhat­ta volna, ez egy festmény. Akkor meg azt kérdezték volna, mi van a festményen? Nem pipa...? Ilyesmi jár eme késő estén az ember fejé­ben az úgynevezett történelmi tárgyú művek, így a színművek kapcsán is. A történelem történe­lem, a színmű meg színmű. A szalmacséplés akörül folyhat, és abban a hiszemben, hogy a törté­nelem „meghamisítható”. Továb­bá, hogy ezt bárki elkövetheti, így például egy drámai mű szerzője is. Nem így van. A történelem a mai napig bevégeztetett. A történelem tudata, a történel­mi tudat nem a művészet által manipulálódik! Béres Ilona és Szakácsi Sándor jelenete FOTÓ: LÄUFER L. A művészetről ezúttal is ta­pasztalhattuk, hogy az - Hamvas Béla-i értelemben véve - inkább jótékony mágia. Most, ez a sokszintű, sokszóla­mú hangszerként is felfogható előadás volt valamiféle mentális­mágikus helyretétele a vakvágá­nyon tévelygő, úgynevezett való­ságnak. A magunk részéről egyelőre ennyiben maradnánk. így, éjfél­tájt egyébként sem igen tehetünk mást, nem bővelkedvén valami gazdag választékban. BEBESSI KAROLY _________Futnak a képek A hét falmászó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom