Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-02 / 209. szám

2001. Augusztus 2., csütörtök R I P ŐRT 7. OLDAL KULTÚRA Kolostor-romkert függőben Birtokháborítási per az Ágoston tér mellett A pécsi északi elkerülő út Ágoston téri szakaszának megépítése előtt a középkori kolostor fellelt maradványai miatt megváltoztatták az ere­deti nyomvonalat. Az a terv, hogy a régészeti kutatás után itt romkert lesz. A terület je­lenleg vissza-visszatérően gaz­tenger, illegális alkalmi kutya- futtató és szemétlerakó. A fel­tárás befejezésének „csak” két akadálya van: a pénzhiány és egy birtokháborítási per. Az Ágoston téri rendezés tervezője, Dévényi Sándor építész azon zsör­tölődik, hogy ha volna a városnak a romkertre helyreállítási terve, ak­kor arra is lehetett volna központi támogatásért pályázni. Szóvá tette ezt már önkormányzati szakbizott­sági ülésen is. A pályázás sikere azonban két­séges. Dr. Huszár Zoltántól, a Bara­nya Megyei Múzeumok igazgatójá­tól tudjuk, hogy kétmilliós önkor­mányzati ön­rész vállalásával négymillió fo­rint támo­gatásárt pályáz­tak 2000-re a kulturális tárcá­hoz, de nem nyertek. Az idei évre már nem is írt ki a miniszté­rium olyan pályázatot, amelybe a pécsi kolostor feltárása beleférne. Pedig az nem sorolható a jelen­téktelen célok közé.- A történelmi Magyarországon csak három olyan város volt, ahol mind a négy kolduló rend - do­monkosok, ágostonosok, karmeli­ták, ferencesek - egyaránt letelepe­dett: Bártfa, Buda és Pécs. Ez volt a városiasodottság egyik ismérve a középkorban, ez mutatja a korabe­li Pécs rangját. Az ágostonosok re­mete rendként a városfaltól 60-70 méterre építették fel a kolostorukat. Azt tudjuk, hogy 1298-ban már itt voltak. Eddig csak a kolostor tömb­jét ástuk ki nagyjából. A finom fel­tárás még nem történt meg. Ha lesz elég pénz, akkor fél év alatt meg le­het csinálni. Az ágostonos temp­lom szentélye azonban magánterü­leten van, pedig jó lenne azt is fel­tárni és bemutatni. De az alig 200 négyzetméteres rész megszerzése nem könnyű. Az örökösök nem fo­gadták el érte a város által felaján­lott összeget. Amíg az egyezkedés be nem fejeződik, semmit nem tu­dunk tenni. A család azt akarja, hogy állítsuk helyre az eredeti álla­potot - mondja Kárpáti Gábor (első képünkön) régész. Hogy az eredeti állapot visszakö­vetelése miből is fakad, arra Kukái András, Pécs Közgyűlése közleke­dési és kommunális bizottságának elnöke utal:- Antikor a régész a feltárást vé­gezte, azt hitte, teljes egészében ön- kormányzati területen dolgoznak. Beásatott egy magántulajdonú te­rületre, és elszállíttatott néhány konténemyi szemetet meg földet. Emiatt birtokháborításért beperel­ték a múzeumigazgatóságot. Ha a bíróság azt mondja ki, hogy helyre kell állítani az eredeti állapotot, az tragikus lesz a romkert szempont­jából. Ősszel újra elővesszük a té­mát, és próbálunk olyan segítséget adni, hogy jövőre elkészüljön a romkert. Egy folyó per taktikai lépéseit, a felek törekvéseit menet közben nem lehet megszellőztetni. A hely­zet általános jogi környezetéről, az ilyen típusú ügyek lehetséges kifej­letéről dr. Czoboly István (második képünkön) ügyvéd sokféle fordula­tot érzékeltető képet ad:- A muzeális értékek állami tu­lajdonban vannak. Ha számítani le­het arra, hogy muzeális lelet buk­kan elő, az építkező tulajdonos kö­teles tűrni, hogy a múzeum ezt a kutatást elvégezze. Azt is igényel­heti a múzeum, hogy máshova építkezzen. Ha ez nem lehetséges, altkor finanszíroznia kell a muzeá­lis érték feltárását a beruházás 0,5 százaléka erejéig. Ha az ásatás so­rán derül ki, hogy át kellene menni más telekre is, akkor kutatási jogot kell szerezni. A szomszédtól kell engedélyt kérni és vele szerződést kötni, ha pedig az nem hajlandó, az állam elsődleges muzeális érdekére tekintettel a bíróságtól lehet igé­nyelni, hogy az jogosítsa fel a mú­zeumot a kutatómunka végzésére. Természetesen a tűrési kötelezett­séget a föníciaiak találmányával, pénzzel kell ellensúlyozni.- Milyen bírói döntés valószínű ilyen helyzetekben?- Ha engedély nélkül kutatott a területen a múzeum, akkor az bir­toksértő magatartás. Lényegtelen ebből a szem­pontból, hogy vétlen volt, hi­szen a kutatás közelében geo­déziai bemérést kellett volna kérni. Ha feltá­ráskor találtak valamit, el kell dönteni, hogy az mit ér. Ha elegendő konzerválni, akkor az eredeti állapotot, vagyis a korábbi terepszintet kell helyreállí­tani, feltéve, ha azt a tulajdonos igényli. Ha a helyszínen be akarják mutatni a feltárt értéket, utólag meg kell szerezni ehhez a bíróság­tól a szolgalmi jogot. Ha ez nagy mértékben korlátozza a tulajdon­jog gyakorlását, akkor a közérdekre tekintettel kisajátítást lehet, illetve kell kérni. Ennek lefolytatására a bí­róság felfüggeszti az eljárását. Egy tanulság máris adódik: a közterület fenntartójától - amely a munkavégzést engedélyezi és elvi­leg ellenőrzi - elvárható, hogy tud­ja, hol van közterület. Persze, úgy valamivel egyszerűbb, rövidebb és unalmasabb. dunai i. ■J MORVÁI FERENC sepsiszentgyörgyi fotográfus Útközben című ki­állítását tekinthetik meg az érdeklődők a pécsi Parti Galériában. A tárlat szeptember 26-ig látogatható.______________fotói mOlleb andrea Magyarul - magyarán Udvarias, udvariaskodó Nem szorul magyarázatra, hogy a cím elsősorban a nyelvhasználatra vonatkozik. Kosztolányi így emlékezik vissz; ifjúkori kínos nyelvbotlására. „Égj híres író fogadott. Elolvasta kézira taimat. Néhány nyájas, bíztak szót intézett hozzám. Végül fölha talmazott arra, hogy máskor is jöj jek el hozzá. Olvadoztam a meg tiszteltetéstől, s valami nagyon fi nomat, udvariasat akartam mon dani. - Igenis - rebegtem mélyer meghajolva -, majd máskor is elfá radok. Künn az előszobában sírv; fakadtam a szégyentől.” Azér idéztem bevezetésként e történe tét, hogy föltehessem a kérdést Vajon sírva fakadna bárki is, ha at eltúlzott udvariasság vélt hibájáb; esnék? Kiváló pedagógus nyelv művelőnk elgondolkodtató megái lapításokat tesz személyes tapasz talatai alapján „Az iskolai kommu nikáció nyelvi szintje” című írása ban. Az iskola a nyelvhasználat te kintetében is sajátos helyzet, s h; a beszéd valóban mindig szituath (ahogy a tudomány tanítja), akkoi tanárnak-tanulónak ehhet kell(ene) igazodnia. Csupán egy két megállapítására szorítkozom Kulcsszóvá vált az akar(juk) „Nem ezt a verset akarjuk megta nulni.” - A másik üyen a mikor. Terepbejárás a vulkánok szigetén Három évvel ezelőtt a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi In­tézetében vulkanológia terepbejárást szerveztek Dél-Itáliá- ba: Vezúv, Etna, Stromboli, Vulcano. Rengeteg fotóval és kő­zettel tértek haza. Jól jött a zsákmány, akkoriban alakult az egyetemen a földtani tanszék. Nem sokkal utána megszüle­tett a terv: néhány év alatt végig kellene látogatni Európa aktív vulkáni területeit. Ez a program nemrég zárult Izland- dal, de máris elhatározták a folytatást, irány Új-Zéland. Az utóbbi három évben jártak a Ka­nári-szigeteken, az Azori-szigetekre is eljutott egyikük, utána a görög Thíra következett. Mind között a legnagyobb falat, Izland maradt a végére, a Magyarországnál kicsit nagyobb sziget, amelynek a népsű­rűsége a három főt sem éri el.- Egy évig szerveztük az utat és a költségek szponzori fedezetét. Heten voltunk, öt oktató - rajtam kívül a vulkanológia speciálkollégi­umot vezető Kovács János és Pirkhoffer Ervin tanársegédek a földtani tanszékről, Mániái György fotós, Szabó Loránd doktorandus - és két pályázatnyertes hallgató - meséli Pap Norbert (képünkön), a Földrajzi Intézet adjunktusa, a túra szervezője.- Évente 200 ezer jól fizető tu­rista keresi fel a szigetet. Főleg a part közeli kiépítettebb részeket járják végig. Mi terepjáróval men­tünk a belső, nehezen járható terü­letekre. A hegyekben ott nyáron is hideg van, és kétméteres hóval is találkoztunk. A köd és a szitálás jellegű eső szinte folyamatos, és volt, amikor zuhogott. Lávaömlést nem láttunk, inkább vulkáni utó­működésekkel találkoztunk: kigő­zölgésekkel, termálvizekkel, gejzí­rekkel. Egyébként a kifejezés név­adója, a Geyzír is itt található. Jár­tunk olyan terepen is, ahol néhány évvel korábban még lávafolyás és vulkáni hamuszórás volt. Az 1510 méter magas Askja volt a legnía- gyobb vulkanikus képződmény, amit bejártunk. Kemény túrával jutottunk fel a kráter peremére és leereszkedtünk a krátertóhoz. Ez harminc-egynéhány fokos vizű ta­vacska. Meg is fürödtünk benne, miközben a levegő hőmérséklete fagypont körül volt. Ilyen termálvi­zes jelenséget több helyen is lát­tunk. Van, ahol meleg vizes pata­kok folynak.- Harmincnál több működő iz­landi vulkánt mondanak. Mennyi van pontosan?- Erre nem ismerek adatot. Iz­land egész szigete egy nagy vulkán. Határzóna, ahol a távolodó földké­reg-lemezszegélyek mentén mutat­kozik vulkáni aktivitás: az észak­amerikai és az eurázsiai lemez tá­volodik egymástól. A Thingvellir Nemzeti Park egyik attrakció­ja, hogy egy né­hány méter szé­les hasadék egyik oldalán Európa, a mási­kon Amerika van. Az emberi lét lehetőségeit, korlátjait tanulmányozni vulkánok közelében, különösen izgalmas volt társadalomföldrajzos számára.- Az izlandi történelmet nem a nagy háborúk szakaszolják, hanem a nagy vulkánkitörések. A 1783- ban Izland népessége egy vulkánki­törés miatt 40 ezerről 30 ezerre esett vissza. Ma az izlandiak olyan természetesen és gondosan viszo­nyulnak a sziget adottságaihoz és értékeihez, ahogy az nálunk elkép­zelhetetlen. Minimális emberi je­lenlétet engednek, noha világraszó­ló nevezetességeik vannak. A Watnajökull jégmezőről gleccserek ereszkednek alá az óceánig. A Jökkulsárlón öbölnél a jég borja- dzik, vagyis kisebb jéghegyek vál­nak le a gleccserről és úsznak ki a tengerre. Európában ilyen másutt nincs. Ehhez képest egy kis épület áll mellette és van három kétéltű jármű: azokon lehet bemenni az öbölbe. Más országban szállodák és éttermek sorakoznának ilyen lát­ványosságnál. A helybeliek szlo­genje valahogy úgy fordítható le, hogy Izland a természet forrása. De csak az ökoturizmust fogadják, nem akarnak gyorsan sok pénzt ke­resni a természeti ritkaságaikból a tömegturizmus révén - mondja Pap Norbert. Az izlandi út eredménye: rend­kívüli mennyiségű fotó, amelyek­ből őszre kiállítást szeretnének összehozni, valamint rengeteg kő­zet, amit a földtani tanszék használ fel oktatási és kutatási célokra. A ki­állításon túl egy multimédiás CD-t is szándékoznak készíteni. Azt már Izlandon eldöntötték, hogy folytatják. A következő ki­szemelt úticél a lehető legtávolab­bi: Új-Zéland. DUNAI I.- Hogy hívják ezt az ipsét? - kérdi kidülledő szemmel Kacsó.- Kérlek szépen, Vándor Zsig- mond a neve. Kacsó úgy az asztalra csap, hogy táncolnak a kupicák.- Ó, hogy az a...- Ismered?- Az egy strici! Beállított ide, ki­nyaltam mindenét a szegény ül­dözöttnek, és hogy hálálta meg? Elhappolta a legjobb bizniszeket, és játssza itt a kiskirályt.- No nézd csak - mormolja Kántor.- Rátette a kezét a papírra, ami­ről a múltkor röviden már mesél- tem.- Ő az?- Ő hát, a rohadék! Kántor vállat von.- Nagy ügy. Meg kell büntetni.- Meg is fogom! Épp azon va­gyok, hogy letöröm a szarvait.- így is kell - bólint Kántor. - Csak keményen. Kemény idők járják. Mi nem hibázhatunk. 35. Kacsó a Karikash étterem ren­detlen irodájában, székén hátra­dőlve telefonál, lába az íróaszta­lon, nyakkendője félrecsúszva.- Zsiga, te vagy az, édes fiam? Na végre. Téged elérni kész mű­vészet... Hogyhogy mi van? Hal­lod az otthoni híreket, nem? Ne­kem van egy-két egészen bizal­mas információm... Hát hogy mi lesz, hogy lesz... érted. Te, otthon most lehet keresni valamit, ha okosan belevágunk. Rád gondol­tam, lenne egy nagyon jó kis buli, amihez nem csak az én tapaszta­latomra, hanem a te nagy eszedre is szükség lenne... De, de, csak ne szerénykedj, én elismerem, ha va­laki jó. Összejöhetnénk egyszer megbeszélni a dolgokat. Mit szólsz hozzá? He...? Na, ennek igazán örülök. Mit szólnál, mond­juk, a csütörtökhöz. Oké? Délután fél négykor, itt nálam, egy kávéra szívesen látlak... Akkor megbe­széltük... Báj-báj. Csütörtök délután fél négykor Zsiga krómozott, régimódinak ál­cázott, de láthatóan méregdrága sportkocsija lassan bekanyarodik a Melrose Avenue-ra és megáll az étterem előtt. Paty ül a volán mö­gött, Zsiga szótlanul szívja szi­varját. Mögöttük egy hosszú fe­kete limuzin fékez. Jacobs és Moncsicsi kászálódnak ki a hátsó ülésről.- Itt semmi se változott - mondja Zsiga, mintha magát is meg akarná győzni.- Ez az a híres magyar étterem? - kérdezi Paty.- Kacsó mester sasfészke - vá­laszolja a férfi.- Miért nem megyünk be? - to­porog a kocsi mellett Moncsicsi.- Levegősebb idekint. Bent mindig sötét van és fokhagyma­szag - válaszolja erőltetett nyuga­lommal Zsiga.- Otthoni illatok! - szimatol só­várogva Moncsicsi.- Ha beszólna Kacsó úrnak, Andrew - fordul Jacobshoz Zsiga -, hogy itt vagyok. Egy kávéra, ahogy megbeszéltük. Úgyhogy várom.- Az utcán? - bosszankodik Ja­cobs - Itt rengetegen sétálnak.-i Akkor nem az utcán, hanem az étterem előtt. így jobb? - mo- solyodik el Zsiga. Jacobs kellet­lenül bemegy. Közben a limóból előmászik két tagbaszakadt fia­talember, zakójuk alól kiduz­zadnak a pisztolyok. Napszem­üvegük mögül élénken figyelik az utca forgatagát. A hosszú li- mó két oldalának támaszkodva várakoznak.- És mit főznek itt olyan na­gyon jól? - kérdezi Paty.- Mit? Sok mindent kifőztek itt már, kiscsibém...- De most ebédelni jöttünk, vagy nem?- Az attól függ, mit látunk az étlapon. Lehet, hogy mi eszünk, de az is, hogy minket akarnak fel­szolgálni. A háttérben felbukkan Kacsó, maga hozza a kávét, mögötte Ja­cobs.- Kit látnak szemeim? - mond­ja túláradó nyájassággal Kacsó. - Egy régi kedves ismerős...- A munkatársaim - mutat kör­be Zsiga.- Üdvözlet a szép hölgynek - hajlik meg színpadiasán Paty előtt Kacsó. Zsiga elveszi a kávét:- Látom, minden a legnagyobb rendben.- Ahogy tőlünk telik. Öregesen kicsit...- Ugyan már. A beszélgetés elakad, kínos fe­szengés. Zsiga a kávét kortyolja, szivarozik. Kacsó homloka gyön­gyözik, lopva órájára pillant. Mindkét irányból rendőrautók ka­nyarodnak a Melrose-ra, mint egy karmesteri pálca intésére. And­rew Jacobs azonnal futásnak ered. Moncsicsi kihátrál a képből. Kacsó a földre veti magát.- A jó kurva életbe! - mondja Zsiga és egy erélyes mozdulattal kirántja Patyt a vezetőülésről.- Gyerünk, gyerünk, befelé! Karon fogja Patyt és belép az étterembe. Háttal a bejárat oldal­falához lapul, mellette a lány. Az utca északi oldalán közeledő vil­logó fényű rendőrautóból kiug­rik két fegyveres rendőr. Az el­lenkező irányból érkező kocsik nyitott ajtajai mögött már harcál­lásba helyezkedett néhány egyenruhás. (Folyt, köv.) Nem vitatható a diáknak az a joga, hogy kérdezhet, még a legszigo­rúbb tekintélyi rendben is megte­hette, ha a cél az informá­ciókérés. „Mikor javítjuk a dolgoza­tot?”. - A hanghordozás, a közeg, a tanári válaszra adott viszontvá­lasz egyértelműen követelést feje­zett ki. - Még egy apróság. Egy le­ánytanuló neve Agnes. A tanár így szólította meg. Mire ő parancsoló hangon, félreérthetetlen követelés­ként közölte, hogy ő nem Ágnes, hanem Ági, azaz szólítsa a tanár a becenevén. A tanár szerint sok­szor utasításokat, számonkérést közöltek vele. Ez van (némely) is­kolában. És azon kívül? Egy húsz év körüli fiatalember „nagyanyja lehetne korú”-hoz a buszon: „Nyanya, hogy jutok el leggyorsabban az állomásra?” - Megkapta a talpraesett választ: „Ügy, hogy még egyszer nyanyá­nak szólít.” - Sajnos, kevés az ilyen bátor ember. Bátrat mond­tam, mert az utcán, buszon, mo­zik előcsarnokában a fiatalok szá­jából (is) válogatott trágár, útszéli kifejezések hangoznak el. S ha va­laki szóvá teszi, megkapja a magá­ét, s a többi utas vagy jelen lévő - akik különben egyetértenek a tilta­kozóval -, lapítva cserben hagyja. Úgy látszik, kevesen forgatják a Nyelvi ülemtan című nagyszerű kiadványt. Rónai Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom