Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)
2001-08-10 / 217. szám
« I 20Ü1. Augusztus 10., péntek KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL MÜVÉSZTELEP KÁNBAN. A Nagybányai Kulturális Alapítvány szervezésében a hazai kortárs festőművészet kiemelkedő alakjai dolgoznak ezekben a napokban a káni üdülőfaluban. A résztvevők, többek között Véső Ágoston, Gyurkovics Hunor, Kenéz Anikó, Székely Géza munkáiból kiállítás is látható a jövő hét végéig az alkotótáborban.________________________________________________ fot6= iaufeb Oszló Eggyel kevesebb díszpolgár A volt nagynyárádi esperesplébános visszautasította a címet Nem tudni, hol a kályha. Ahonnan elindulva kezdettől nyomon követhető volna, mi okozta a törést - végső soron szakítást - a nagynyárá- di önkormányzat és a faluban nagyon szeretett és tisztelt pap között. A végét sem verték nagydobra, hogy tudniillik az esperesplébános visszautasította a díszpolgári címet.- Igen nemes gesztus lett volna az önkormányzattól - mondja Hágendom József (képünkön) polgármester -, egy díszpolgári cím azért többet ér egy mosógépnél, egy vájdlingnál, vagy főzőkanálnál. Ő azt mondja, jó volt közötte és a plébános között a viszony. Mások az ellenkezőjét állítják. A megromlott kapcsolat talán abban a vitában gyökerezik, amikor kemény összecsapások voltak a faluban amiatt, körjegyzőség maradjon-e Nagynyárád, vagy szakítsa le magáról Sátorhelyt. Akkor a falu - és további másik hété is - lelkipásztora egy falugyűlésen annyit mondott, ez mindkét településnek többletköltséget jelentene. Ez nem tetszett az önálló jegyzőséget óhajtóknak. Ma már a plébános Tamásiban szolgál. Közel másfél évtizeden keresztül szolgált a nyolc községben. Amikor idén júniusban átköltözött Tamásiba - ahonnan viszont az ő helyére került az új pap -, elbúcsúzott minden hivatalban, minden intézményben, minden hívőtől. Járt a polgármesteri hivatalban is. A falu első emberét nagyon meglepte a dolog, mint mondta, nem is tudott az áthelyezésről. A községben élők már két-három hete igen.- Nem búcsúztunk különösebben a plébános úrtól, mert meglepetésnek szántuk a díszpolgári címet - magyarázza Hágendom. - De ha nem fogadta el, nem erőltethetjük rá. Az eseperesplébános búcsúmiséje egyébként május utolsó vasárnapján volt. Ekkorra szervezett egy Duna-holtági gyermeknapot is a helyi önkormányzat. Sok gyereket azonban inkább otthon marasztaltak a szüleik a misére, ahol mindenki elköszönt papjától. A polgármester nem volt közöttük. A dm elutasításáról sehol sem akarnak beszélni. Sem a jegyzőségen, sem az egyházközségi képviselő- testület részéről. (Bár a hívők közül kevesen tudnak odaítéléséről és visszautasításáról.) Arról igen, hogy pár hete száztízen utaztak el Tamásiba Nagynyárádról, hogy találkozhas- sanak volt papjukkal. Az ottani hívők saját költségükre igen szívélyesen és terített asztallal várták őket. Arról is, hogy Tamásiból azóta negyvenen érkeztek látogatóba Nagynyárádra, s a Kékfestő Fesztivál költségeiből fedezték ittlétüket. A faluban viszont szóbeszéd tárgya a kurta elbocsátás. Annál inkább is, mert amikor a Tamásiból érkezett plébános misézett először, ott volt a nagy- nyárádi katolikus templomban az egész képviselő-testület, élén a polgármesterrel.- Én valami olyasmire gondolok - találgatja az egyházközségi képviselő-testület egyik tagja -, hogy a plébános úr a polgármester rideg magatartása miatt utasította vissza a díszpolgári dmet. Úgy kezelték, mintha itt sem lett volna másfél évtizeden keresztül. A plébános döntését egy rövidke levélben tudatta, a polgármesternek dmezve. Mint mondja, lezárt ügynek tekinti már, felesleges lenne felszaggatni sérüléseket, véleményét ebben a pár sorban megindokolta, további kommentárt nem akar fűzni hozzá. Hágendom utal rá, hogy valóban szerepel „valami ilyesmi” - mármint az udvariatlan és barátságtalan magatartásról - ebben. Nagynyárádon a kiváló szervezésnek és előkészítésnek köszönhetően országos sikert aratva rendezik meg július végén a Kékfestő Fesztivált. A településnek ez a rangot adó eseménye az alkalom arra is, hogy átadják az azt kiérdemlőknek a díszpolgári címet. Eddig egy jeles kékfestő, Sárái János, illetve a nagynyárádi gyökerű német állampolgár Johann Häffner vehette át. A címet 1999-ben alapították, ez lett volna a harmadik év, hogy odaítélik valakinek. Idén július 28-29-én volt a fesztivál. A képviselőtestület legtöbb döntése 4:3 arányban szokott megszületni. Most azonban egyhangúlag a cím adományozása mellett határoztak - az elismerést mégsem sikerült átadni. Elmarad a világtalálkozó Várossá avatásának 50. évfordulójára készülő Komlón a finisben vannak az ünnepi napok előkészületei. A rendezvénysorozat augusztus 28-szeptember 2. között lesz. A jubileum gyakorlatilag áthúzódik az egész éven, hiszen ennek része volt például a már lezajlott gyermekkórus-fesztivál, s lesznek majd decemberben a Borbála-napok is. A komlói napokra az önkormányzat négymillió forintot különített el, ebből egymilliót a kulturális bizottság pályázati pénzként kezelhetett, s osztott szét azok között, akik támogatást kértek a jubileumhoz kötődő rendezvényeikhez. Elmarad viszont - megszervezése igen sok energiát, költséget igényelt volna - a Komlóról elszármazottak világ- találkozója. AIII. Komlóért Expo - jellemzően gazdasági szervezetek bemutatkozása - augusztus 28-án nyílik, az érdeklődés a kiállítók részéről nagy, a Sportcsarnok és az előtte lévő Eszperanto-tér is megtelt már. A jubileum e kiemelt programját a szomszédos szabadtéri színpadon gazdag és változatos műsor kíséri majd. A várossá avatás félszáz éves évfordulója ad alkalmat arra is, hogy felavassák azt a parkot, ahova a komlói fafaragó táborban dolgozók alkotásai kerülnek, a színház és a Közösségek Háza közötti területen. Augusztus 31-én tartják az önkormányzat ünnepi ülését. Ekkor lesz a megemlékezés a bányászmártírok tavaly avatott emlékfalánál is, amelyen a veszélyes komlói bányák 321 áldozatának neve olvasható. Ezen a napon adják át a különböző, a városhoz kötődő kitüntetéseket, avatnak díszpolgárokat, s egyszeri alkalomként tizenhatan kapják meg Az 50 Éves Komlóért Émlékérmet. m. a. Emlékpark helyett szoborkert Alkotótábor létesítésének ötlete foglalkoztatja Pécsvárad Önkormányzatát a városból Németországba elszármazott szobrász kezdeményezésére. A táborban születő műveket a vár körüli ligetben helyeznék el. Az államalapítás ezredik évének megünneplésére egyebek között azzal az elképzeléssel készült Pécsvárad, hogy millenniumi emlékparkot hoznak létre a várkertben. A pályázatra benyújtott terv azonban nem kapott központi támogatást, a park megvalósítása elmaradt. Ugyanakkor arról lehet hallani híreket, hogy az önkormányzatot most egy szoborpark létrehozása foglalkoztatja.- Igazából az öüet szintjénél alig valamivel tovább jutottunk eddig vele - mondja Zsáli János polgármester (képünkön). Meséli, a Pécsváradról elszármazott, most Németországban élő Kardos Botorul szobrászművész tett az ön- kormányzat asztalára egy elképzelést a szoborparkról. Megjegyzendő, a csak Botond művésznevet használó szobrász elsősorban fémből kovácsolt, hegesztett alkotásai idehaza is, külföldön is szélsőségesen megosztó értékítéleteket váltottak ki mind a műkritikusokban, mind a közönségben. Vagy szeretik a műveit, vagy teljesen elutasítják, árnyaltabb értékelés, középút nem igazán van vele kapcsolatban.- Botond azt vázolta fel, hogy alkotóművészek jönnének Pécsváradra, eltöltenének hosz- szabb-rövidebb időt nálunk, esetleg alkotótábor jöhetne létre, az elkészült műveket pedig itt hagynák, azok kerülnének ki a kertbe. Az biztos, hogy idén már nem kezdhetünk hozzá, hiszen a megvalósulása elsőként azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e megteremtenünk hozzá az anyagi feltételeket. Most ezen dolgozunk, hogy jövőre esetleg már megnyílhasson az alkotótábor. Ehhez az érkező művészek - hazaiak, külföldiek - fogadását is meg kell oldani. Például van olyan ötlet, hogy a Dombay-tónál lévő táborban alakítsunk jf ** IS másik változat tu szerint a belvá■L . J| rosban is lenne —* tömbben, szo- ba-konyhás- fürdőszobás lakrészekben elszállásolni. A szoborkerthez a terület adott és bőséges, de sok kérdés még megválaszolatlan. Az is, hogy hány és milyen jellegű szobrot lehet kihelyezni ilyen közterületre, miként történhet az ilyen célú alkotótáborokban született művek zsűrizése - összegzi az elképzelést és a tisztázandó kérdéseket a polgármester.- Mennyire tekinthető komolynak a terv?- Az ötletet a nálunk élő, dolgozó művészekkel közösen háromszor is megvitattuk. A képviselő-testület is tárgyalta már a témát. Úgy gondoljuk, hogy az ötlet nagyszerű, a szoborkert öregbíthetné Pécsvárad hírét, növelhetné idegenforgalmi vonzerejét, de létrehozása mélyebb elemzést igényel. Botondot felkértük a részletes terv kidolgozására, s várhatóan ősszel újra tárgyalhatunk a tervről, azzal a kérdéskörrel együtt, hogy a városén kívül honnan lehetne még pénzforrást keríteni hozzá. dunai i. Baranyai fotók a Budavári Palotában Hat baranyai település jeles emlékeit ábrázoló fotók is szerepelnek a Nemzeti Galéria „Históriáim” című kiállításán, amely az ezeréves Magyarország kevéssé közismert értékeit kívánja bemutatni fényképeken. A Magyar Nemzeti Galéria „Históriáim” című kiállítása keretében közel száz magyar műemléket, művészeü alkotást, történelmi helyszínt bemutató több mint kétszáz fotográfia tekinthető meg augusztus 20-áig a Budavári Palota C-épülete első emeleti termében. Borsos Mihály sajátos országjáráson készítette felvételeit. Felkeresett falusi templomokat és várakat, nemesi kúriákat és polgári otthonokat, járt múzeumokban, remetebarlangokban, volt történelmi emlékhelyeken és temetőkben. Azt akarta bemutatni, hogy milyen sok olyan kincs van, amely nem kerül reflektorfénybe, méltatlanul nem jut nyüvánossághoz. A két esztendőn át folytatott utazásának több ezernyi fénykép az eredménye. Mindegyikük a művészet jegyében fogant, egy fotós szemszögéből az objektiven át született az ezeréves Magyarországról. A tárlaton mind a tizenkilenc megyéből szerepel legalább két értékes emlék. Baranyát hat település képviseli nevezetességeivel: Ibafa, Mecseknádasd, Palkonya, Pécsvárad, Siklós, Szigetvár. Nagy kár, hogy a Nemzeti Galéria ismertetője szerint ezek nem tartoznak az idegenforgalom által preferált útvonalakhoz.- Jó, jó, ezt hagyjuk. Viszont, már ha nem haragszik, arra gondoltam, elkelne itt egy festés.- Nem hiszi el, mennyi ideje rágom az illetékesek fülét. De semmi. Már nem is ígérnek.- Szóljon, ha fogadóképesek. Küldök néhány embert, és pár nap alatt kipofozzák az egész házat.- Ezt már megköszönni sem tudom - hálálkodik az igazgatónő. Zsiga megérkezik édesanyja szobájába. Némán átöleli, két oldalról megcsókolja a ráncos arcot, sokáig egy szót se szólnak. Az asszony töri meg a hallgatást, mintha egy nemrég abbamaradt beszélgetés folytatódna.- Én most is azt mondom, mint gyerekkorodban. Aki tűzzel játszik, megégeti magát. Nem ezt mondtam? Es nem lett igazam?- Nem lett igazad. Különben is, apa meg azt mondogatta, Nicht geschossen, nicht getroffen, nem várhatjuk, hogy a szájunkba repüljön a sült galamb!- Á, szegény apád, tudta is, hogy miket beszél. Semmi sem sikerült az életében. Fiatalon a front meg az orosz fogság, itthon B-lista... hiszen tudod jól. Csak benned bízott, majd a fia viszi valamire.- Most nem azért, de büszke lenne rám - válaszolja a fiú kissé bizonytalanul.- Azt hiszed?- Te talán nem vagy rám büszke?- Én csak azt tudom, hogy van egy szép nagy fiam, akit nem akarok megint elveszíteni. Minek a nagykutyákhoz dörgö- lőzni? Abból soha semmi jó nem származott a magunkfajtának...- A magunkfajtának! Hagyjuk már ezt végre... - csattan fel Zsiga - Azt hiszem, már bebizonyítottam, hogy senkinél nem vagyok alávalóbb. És ha ez Amerikában sikerült, itthon százszorosán sikerülnie kell!- Ugyan, fiam, minek ez az ön- fejűsködés! Tudod mit? Adhatok egy jó tanácsot?- Anyukám, te mindig - enyhül meg a fiú.- Nősülj meg, legyenek gyerekeid, akkor majd megtudod, miért élsz e világon. Xkkor fogod megtudni azt is, hogy tudsz-e igazán boldog lenni, kisfiam. De csakis akkor. 45. Gencsy irodájában, egy nagy dohányzóasztal körül ül Joe Buzek, Zsiga és Gencsy. Láthatólag elégedett, jó légkörű tárgyalás folyik.- Buzek úr azt mondja, hogy pontosan így képzelte ő is lebonyolítani ezt a kényes tranzakciót- kommentálja Zsiga Buzek elégedett mosolyát.- Ennek örülök. De Zsiga fiam, még egyszer nyomatéko- sítsd, hogy csínján kell bánni az emberek kirugdosásával. Ez itt még nem divat, jóllehet, tudjuk, hogy bizonyos értelemben elkerülhetetlen - aggodalmaskodik Gencsy.- Bízzad csak rám, Feri bátyám- nyugtatja meg Zsiga.- És amit még mondani akarok: a környezetvédelmi tárcával egy kicsit mindig feszült a viszony. Tudod, hogy van ez, ők is meg akarják mutatni, ki az úr a szemétdombon.- Természetesen.- És alapvetően igazuk van, én azt mondom.- What's the matter? - elégeli meg a kirekesztettséget Buzek.- He is talking about the responsibility what we should take about the labourers and the enviroment. The usual stuff... - siet segítségére Zsiga.- Tell him that we - in the States - have triple more strict rules of everything like this. Tell him that more than one third of our outcome goes into enviromental projects all over the country.- Legyél teljesen nyugodt e tekintetben, Feri bátyám. Mindany- nyian tudjuk, honnan fúj a szél. Ez egy összeszokott csapat. Nem szoktunk hibázni - mosolyog megnyugtatóan Zsiga.- Tudod, hogy bízom benned.- Amiért maximálisan hálás is vagyok.- Well, o.k.? - vonja magára ismét a figyelmet Buzek úr.-1 think the deal is done, Joe. A few more weeks untill the final confirmation, at least I hope so.- Very good - áll fel az amerikai papírmágnás, tőle telhetőén mosolyog. Kezét nyújtja Gencsy felé:- Nice country. Nice people.- Maradéktalanul örül - fordítja szabadon Zsiga.- Let’s keep in touch - mondja távozóban a tekintélyes amerikai.- Thank you, Mr. Buzek. Bye- bye - mondja magyaros kiejtéssel Gencsy úr.- Áviszontlátásrá! - viszonozza Buzek.- Kikísérem az öreget - fordul Gencsyhez Zsiga. A liftig kíséri a vendéget, kezet fognak, mikor kinyílik a lift ajtaja, Buzekra kacsint, aki sokatmondóan visszamosolyog. Zsiga visszajön az irodába.- Kis konyak a nagy ijedelemre? - tölt tele két kupicát Gencsy.- Hol volt itt ijedelem, Feri bátyám? Ment, mint a karikacsapás.- Istenem, ezt szeretem benned. Tudod, hogy mit kell csinálni, kikkel .és mikor - mondja őszinte csodálattal Gencsi úr. (Folyt, köv.) A TV-ben is téma volt A nagynyárádi falutévében is téma volt a lelkipásztor távozása. A polgármester fejtette ki a véleményét arról a meglehetősen elterjedt véleményről, az önkormányzatnak is köze lehet ahhoz, hogy az egyházmegye vezetője a papcseréről döntött. (Ez utóbbi egyébként természetes gyakoriak különösen papszentelés idején, az pedig, hogy egy önkormányzat ebbe beleszóljon, elképzelhetetlen.) A hívők úgy vélik, a polgármester a díszpolgári cím adományozásával azt akarta volna bizonyítani, hogy nem tett semmit az esperesplébános áthelyeztetése érdekében. A cím visszautasítása nem tette hihetőbbé a faluban Hágendom érvelését.
