Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)
2001-07-06 / 182. szám
I 2001. JÚUUS 6., PÉNTEK R I P ŐRT 7. OLDAL KULTURA-RIPORT Portréfilm az „öregemberről” Bükkösdi Lászlóról filmet készítettek a Magyar Televízió munkatársai, hajdani tanítványai. A film az Egy öregember vallomásai címet kapta, amelyben „Büki”, - ahogy ismerősei és barátai nevezik - életének legfontosabb állomásairól mesél. A kétszer huszonöt perces portrévázlat második részét ma délután egy órakor sugározza a közszolgálati televízió. Bükkösdi László évtizedek óta meghatározó személyisége a pécsi kulturális életnek: többek között volt kultúrház-igazgató, újságíró, művészeti főtitkár a Pécsi Nemzeti Színháznál, a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának alapító tagja és főrendezője, az utóbbi néhány évben pedig a Pécsi Kulturális Központ igazgatóhelyettese. Mellesleg borszakértő, szexológus és kiválóan ért a főzéshez. A filmről meglehetősen kritikusan beszél. Jobban szerette volna például mások véleményét hallani, saját „öndicsérete” helyett. Aki igazán ismeri, nem lepődik meg bírálatán. Büki a végletekig maximalista; maga körül mindenkitől, minden téren tökéletes teljesítményt vár el. Szakmai „könyörtelenségét” öniróniával - nyíltan vállalja. Annak ellenére, hogy idén még csak 62 éves, jó nagy adag cinizmussal hosszú évek óta hirdeti öregemberségét. Legendás szigora miatt ugyan már húsz évvel ezelőtt sem volt ritka, hogy vénembernek titulálták, mostani, saját maga által vállalt némi „öregsége” azonban inkább egyfajta cinikus beletörődés - egészségi állapota miatti - lassabb életritmusába. A Dunántúli Naplóban szombatonként megjelenő írásait is Egy öregember emlékiratai címmel veti papírra. Mindez azonban közel sem pesz- szimizmus: sokat elmond életviteléről, hogy az utóbbi időben ugyan többször is megélte a közvetlen életveszélyt, a kórházat alig elhagyva, két kávét rendel a vendéglőben. A róla készült filmnek fontos motívuma a nőkhöz fűződő legendás viszonya. A hölgyek többsége előzékenysége, udvariassága miatt tiszteli. „Bűid” egyébként rendszeresen tartott szexuális felvilágosító előadásokat a ’60-as évek elejétől. A nemiségről köntörfalazás nélkül beszél: magát ugyan családpártinak tartja, de nem titkolja, nemegyszer hagyta magát elcsábítani. Mivel mindig is hirdette, hogy a szerelem és a szexualitás a kultúra része, így az általa rendezett műsorokban is sok esetben központi szerepet kaptak. Példaként huncut mosollyal az arcán meséli: a „Legyen a vendégünk egy pajzán lakomára” című rendezvényről - ahol az elmúlt hatezer év erotikus költeményeit olvasták fel színészek, s a vendégek „görög fütyit” és herepörköltet kaptak a belépőjegyért - csupán egyetlen egy vendég rohant el felháborodva. A ma délutáni filmbemutatón is a sokak által irigyelt „könnyed komolysággal” mesél magáról, életéről, életfilozófiájáról. SZABÓ ANITA Millenniumi sokadalom A nagy sikerrel zajló Művészeti és Gasztronómiai Hetek keretében mától a Millenniumi Sokadalom háromnapos programján vehetnek részt az érdeklődők Pécsett, a Sétatéren. Vasárnap estig a népi kultúra elemeit, népzenei és néptáncegyüttesek produkcióit, kézműves-bemutatókat felsorakoztató országos rendezvény, a Millenniumi Sokadalom veszi kezdetét. Pénteken többek között a pécsi Mecsek, a Leőwey, a Baranya és a Vasutas Pannónia tánc- együttesek bemutatójára kerül sor. Szombaton délelőtt 10 órától gyermeknéptánc-együttesek, majd a berzencei, hosszúheté- nyi, sióagárdi és a zengővárko- nyi hagyományőrző táncegyüttesek, utána a hagyományőrző szólisták és kisegyüttesek mutatják be műsorukat. 17 órától a nemzetiségi táncegyüttesek lépnek fel, 18.30-kor a Zengő együttes ad koncertet, majd a Budapest Táncegyüttes és a Honvéd Együttes műsorát táncházi program zárja. A vasárnapi programok közül kiemelkedik a Fanyűvők és a Csík zenekar koncertje és a táncház. b. k. Készülnek az ajándékok Immár hagyomány Sely- lyén, hogy nyaranta festők és szobrászok lepik el a települést. Az idei Ormánsági Nemzetközi Festő és Faszobrász Alkotótáborba több mint húsz művészt hívtak meg, köztük többen közeli és távoli országokból jöttek. Nyolcadik alkalommal rendezik meg az Ormánsági Nemzetközi Festő és Faszobrász Alkotótábort Sellyén. A kéthetes program július 2-án, Magyar László festőművész tárlatával kezdődött, és július 14-én, a részvevők közös kiállításával zárul. Két esztendeje a millennium jegyében zajlik a tábor munkája, mondja Szatyor Győző, az Ormánsági Művészeti Központ kuratóriumának elnöke, de voltaképpen minden művész saját alkotói egyéniségét szabadon bontakoztathatja ki. A tábort a sellyei önkormányzat finanszírozza nagyon sok helyi szervezet és vállalkozó segítségével, s mindezért a „fizetség” hagyományosan egy-egy alkotás ajándékozása. Természetesen marad így is elég műalkotás, amely egy leendő ormánsági képtár anyagát jelentheti. Mindez akkor valósulhat meg, ha sikerül a városnak annyi pénzhez hozzájutnia, hogy megépülhet a nagy szabadidőközpont, amelynek egyik része lesz a képtár. Az alkotótáborban elkészült szobrokat ősszel, a város napján avatják, ezek az arborétum különböző helyein kapnak elhelyezést. Az alkotótábornak köszönhetően Sellyén már húsz szobor áll városszerte. Gondoltak az utánpótlásra is, mondja Szatyor Győző, hiszen a rendezvénnyel párhuzamosan, az alkotótáborral szorosan közreműködve, ifjúsági művésztelepet is működtetnek. CS.L A festő, Magyar László Kárpátaljáról érkezett FOTÓ: TÓTH L. A Lenintanyán gyerekeskedtek A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet nyomán 1953 őszén 750.190 (!) ember mentesült (szabadult) korábbi, politikai jellegű büntetéséből, internálótáborokból, Recskről, Tiszalökről, Kazincbarcikáról, kitelepítésből, börtönből, kapott bíróságtól közkegyelmet vagy oldották fel rendőri felügyeletét. Baranyában e közkegyelmi törvény pontosan 7105 „osztályidegent” érintett - olvasható abban a könyvben, melynek ma van Budapesten a sajtóbemutatója, s mely a Kitaszítottak sorozat első kötete. Hortobágyról, az oda internált családokról szól. „Csak téged sajnállak, kislányom" - mondta az ÁVH-s tiszt, és megsimogatta Balogh Irmuska fejét. A sok furcsa, kavargó, szívet gyötrő emlék közül egy, amelyet dr. Guzsvány Mihályné, Irmuska (első képünkön) soha nem felejt el. Akkor nyolcéves volt. Ott állt a vagon előtt szüleivel, s fegyveresek vették őket körül. Nem tudták, hogy miért, és azt sem, hogy hova viszik őket. Hajnalban törték rájuk Old községben lévő házuk ajtaját; s három évig lettek kitaszítottak. Elvették mindenüket. Több mint hétezren jártak hasonlóan, főleg a déli és a nyugati határsáv lakói közül. Vagyonelkobzás, internálás - ítélet nélkül. Főleg Baranyából, annak is 131 településéről. Guzsványné (Pécsett él ma, pedagógusként ment nyugdíjba) megsárgult dokumentumot őriz. A járási rendőrkapitányság vezetője által 1950. június 22-én aláírt határozat az 1929. évi XXX. törvényre hivatkozik, s csak annyit mond, hogy „...nevezettnek a községben való tartózkodása a közrend és közbiztonság szempontjából aggályos...” Kubicsek Ferencné (második képünkön) Nagyharsányban lakott szüleivel. Akkor tízéves volt.- Hajnali háromkor ugatott fel a kutya - meséli -, s pillanatok alatt bent voltak a fegyveresek a házban. Dobtáras géppisztolyt szegeztek ránk, majd édesapámat elvitték a tanácsházára. Könnycsepp pereg az arcán.- Az a csoda, hogy nem őrültünk bele... Guzsványné' és Kubicsekné, született Beremeni Ida ismeretsége, barátsága innen ered. A Lenin tanya birkahodályában gyerekeskedtek. Ida (ma Pécsett él, a Vendéglátó Vállalat nyugdíjasa) kimondja:- Három év gyötrelem, majd sok-sok év nélkülözés és nyomor Szigorúan bizalmas Jegyzet Ha... Ma véget ér a XI. Nemzetközi Zenei Fesztivál rendezvénysorozata, amely Pécs város kulturális életének egyik fontos mozzanata. Pontosabban: fontos a zenekedvelő közönségnek, de kevésbé fontos a város politikai, kulturális vezetőinek. Ha fontos lenne, akkor elvállalja megnyitását a polgármester, vagy ha nem ér rá, akkor a három helyettese közül valaki. De a megnyitón sem ők, sem a kulturális bizottság egyetlen tagja nem jelent meg. Nem voltak kíváncsiak a további előadásokra sem, bár ami a kulturális bizottság tagjait illeti: elvétve látni őket csak valamire való kulturális megmozduláson. Ha nagyobb figyelemre méltatja a város a kultúrát, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy a székesegyházban zajló koncerten a közönség Liszt Esztergomi miséjével párhuzamosan hallgassa a téren zajló roma fesztivál gálaestjének kihangosított eseményeit a magyar, a beás és a lován cigány himnusztól kezdve a talpalávalóig. A kínos eset azonban nem a roma fesztivál kifogástalanul munkálkodó szervezőinek felelősségét veti fel, hanem városét, amely nem tudott úrrá lenni a káoszon. Ha a kulturális vezetésnek nemcsak fontos volna a kultúra, hanem elmélyülne a kultúra szó jelentéstartalmában, akkor nem a kulináris élvezeteknek rendelné alá a tavaszi, a nyári és az őszi rendezvénysorozatok azon szakaszait, amelyek nem a gasztronómiáról szólnak elsősorban. Ha nagyobb súllyal esne latba a kultúra, akkor tisztában lennének a politikusok azzal, hogy annak léteznek különböző rétegei, s ha Európa figyelmét szeretnék felkelteni a város iránt, erőteljesebb hangsúlyt adnának a magas és halványabbat az alacsony nívójú megjelenési formáknak. Ha vezetőink tisztelnék a magas kultúrát, akkor tudnák, hogy a nemzetközi zenei fesztivál, a kisplasztikái bi- ennále, a kortárs magyar fotográfiai kiállítás, a nemzetközi plakátkiállítás, a színházi fesztivál, a könyvhét stb. nem ösz- szemérhető minőség a sörsátrak, a műanyag poharas boriváA táborban az őrök kényére kedvére, teljes kiszolgáltatottságban éltek. Olykor szórakoztak velük. A felnőttek hajnaltól estig dolgoztak, a gyerekek tízéves kortól, szintén. Répát egyeltek, vizet hordtak. Éheztek, fáztak. Ha berúgott az őrség, rájuk fogták a fegyvert, és különféle dolgokra kényszerí„Feljegyzés Pőcze Tibor miniszterhelyettes Elvtárs részére. .. .jelentem, hogy az Államvédelmi Hatóság a déli és a nyugati határsávból és egyéb helyekről kitiltotta az ellenséges, megbízhatatlan elemeket családjaikkal együtt és Hortobágy környéki állami gazdaságokba telepítette őket. Az utasítás szerint zárt területre, ahova belépni csak az őrsparancsnok vagy a megyei kapitányság vezetőjének írásbeli engedélyével lehet... A telepítettek a zárt területet nem hagyhatják el, kötelesek a számukra kijelölt munkát elvégezni. A szabályok megszegőivel szemben fenyítéseket valamint kihágási büntetéseket kell alkalmazni... Sebestyén László rendőrezredes, főosztályvezető Budapest, 1952. december 9.” Egy éwel később, 1953 őszén: „Tárgy: Az internálásról, a kitiltásról és a rendőrségi felügyeletről szóló Minisztertanácsi határozat végrehajtása. ...Az intemálótáborokból elbocsátott egyes személyek tevékenységének és magatartásának következetes ellenőrzése és megfigyelése az a módszer, amellyel a köz- biztonság és a közrend megzavarását a rendőrség meg tudja előzni...” lett az osztályrészünk, szüleinket, nagyszüleinket végleg tönkretették. Én Hortobágy miatt nem tanulhattam. tették őket. Egyszer a silógödörbe kellett beleugraniuk a gyerekeknek... Szokás volt büntetni.- Mondjuk csak meg őszintén, hogy időnként az éhség miatt loptunk. (Egy újabb korabeli dokumentum: Balogh János kocsis 1952. XI. 12-én abrak szállítása közben az abrakból saját céljára kiszedett. Ezért büntetés járt.)- Édesapám többször is hozott haza abrakot, hogy édesanyánk kását főzhessen belőle. Orvos ritkán érkezett, iskolába nem járhattak. S bár a Lenin tanyán akadt egy fiatalember aki számolni, olvasni, írni tanította a kisebbeket, a hortobágyiak általános iskolai bizonyítványából három év hiányzik... (Idának utólag csupa kettessel egy pécsi iskolaigazgató „elfogadta” a Lenin tanyai stúdiumot.)- A bevagoní- rozás hajnalán nagymamám gyalog utánunk jött Óidról a harsányi állomásig, hogy megtudja, hova visznek minket - meséli Guzsványné. - Mi már akkor a vagonban ücsörögtünk, szüleim és a három gyerek, amikor hallottuk, hogy az ÁVH-s a Balogh nevet kiáltja. „Magukat szátok, a giccsparádé világával. Akkor nem az lenne az elsődleges, hogy a pécsi vásár zajos, szemetes, külterületre való forgatagát minden áron betelepítsék a történelmi belvárosba. Ha a város különbséget tudna tenni a jelentős és a jelentéktelen elemek között, akkor nem fordulhatna elő, mint ami a néhány éve az önkormányzat által kiadott reprezentatív fotóalbum esetében, hogy a lehetséges témák közül a legtöbb oldalt a borrendeknek szánja, mert ez a hely nem a boráról nevezetes, a pécsi bor olyan európai mércével mérve, mint a pécsi foci jelene: említésre sem méltó. Ha nyomatékkai bírt volna a vezetők számára a kultúra, akkor nem írnak ki olyan riasztó pályázatokat a színház és a galéria vezetésére, amelyekre az éppen funkcionáló igazgatókon kívül csupán egy-egy pályázó jelentkezik. Ha érdekelné őket az, hogy mikéntlehetne idecsalogatni a világot, akkor például komolyan vették volna, hogy egy pécsi úr évekkel ezelőtt felajánlotta szolgálatait a városnak, aki egy kis segítséggel meg kívánta teremteni itt a fúvószene kelet-európai centrumát. De ma nem Pécs, hanem a svájci Saas-Fee, a mindössze Pel- lérd méretű település az, ahová rangos fúvószenei együttesek járnak nyaranta Japántól az Egyesült Államokig az előbbi pécsi, Bogyó Imre fesztiváligazgatósága alatt. Ha nélkülözhetetlen lett volna a városnak a kultúra, akkor ma lenne tisztességes hangversenyterme, s ha már nincs, akkor nem szabotálja el az e célra alkalmatlan orvos- egyetemi aula akusztikájának jobbítására beígért terveket, s nem dilettáns módon alakítgatja át a régi moziépületet próbateremmé. Ha valóban fontos lenne a város politikusai számára a kultúra, akkor hosszú távon gondolkodnának, nemcsak négy évben, s nem kizárólag politikai hatalmuk átmentésén. Akkor átérezhetnék, hogy az ország a közelmúltban talán legcsodálatosabb városának egyik lehetséges felvirágoztatása a hagyományaira alapozva, a kultúra felemelése által volna megoldható. CSERI LÁSZLÓ keresik!” Ám amikor kinyílt a vagonajtó, ahelyett, hogy megmondták volna, hogy mi lesz velünk, belökték a nagymamát is. Nagypapám pedig hiába várta. Egyedül maradva nem bírta elviselni, hogy feleségét, fiát, menyét, unokáit internálták valahová... Idős Balogh János a fia születésnapján lett öngyilkos. Fölakasztotta magát. „Magukkal fogjuk megzsírozni a földet!” - üvöltötte az ÁVH-s tiszt, amikor a szerelvény megérkezett, s mielőtt elkezdték volna szortírozni őket, ki hova menjen a tizenhárom tanya közül. Kócsra, Tedejre, Bödön- hátra, Ebesre vagy éppen Borzasra... Kézenfekvő a kérdés:- Akadtak-e szebb napok? Némi boldogság? Természetesen. Az együttlétek, egy esti éneklés vagy imádkozás. Ha levél jött vagy mehetett. (Egy év után tudathatták a nagyvilággal, hozzátartozóikkal, hogy merre is vannak.) Jó volt, ha kialudhatták magukat. Jó volt, ha nem egrecíroz- ták őket az őrök... Aztán jó volt a szabadulás. KOZMA FERENC 1 « s
