Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-28 / 204. szám

6. OLDAL B E MUTATKOZIK 2001. Július 28., szombat H E GYHÁTMAR 0 C Együtt lépve az idővel Hol is van Hegyhátmaróc? Azok közé a csöppnyi falvak közé tartozik, amelyek egy-egy völgyszorosba, erdőnyiladékba hú­zódva élik életüket - „elvonulva a világ zajától”. Ám aki beko­pogtat, láthatja, ebben a csöndben is együtt lépnek az idővel.- Ami a fontossági sorrendet illeti, kezdjük a munkalehetőségekkel - javasolja Czinege Sándor polgár- mester (képünkön). - Azért is, mert ebben a 230 lelket számláló köz­ségben szinte minden családot érintett az egyházaskozári közpon­tú Haladás Tsz és a Bikali Állami Gazdaság felszámolása, de a bá­nyák bezárása is Komlón, majd Szászváron. Helyben munkalehe­tőség nincs, hacsak a községgel jó kapcsolatban lévő, kozári érdekelt­ségű Ládás Kft.-ét nem számítjuk ide. Az emberek ingáznak tehát, és ugyan a buszközlekedésre különö­sebb panaszunk nem lehet, azért egy menetrend szerinti járatért kü­lön fizet az önkormányzat, hogy HEGYHÁTMARÓC NÉPESSÉGÉNEK ALAKULÁSA 369 476 435 1941 1960 1970 1987 1998 2001 11M 255 217 230 bejöjjön a faluba... Az itt lakók élet- színvonala, közérzete eléggé ve­gyes képet mutat. A lélekszám ala­kulása is tükrözi ezt, azzal együtt, hogy a csönd, a táj ma egyre vonzóbbá vá­lik. Mostanság tucatnyian vá­sároltak ná­lunk ingatlant - zömmel kül­földiek. Rövid időn belül több német és hol­land, és továb­bi érdeklődők várhatók! Régi típusú házakat keresnek, amit szépen felújítanak. Én azt várom, hogy ez az életminőségben, a mun­kakultúrában is valami előrelépést jelentsen a településnek.- A másik, ami nagyon fontos, és ugyancsak az élet minőségét szol­gálja, az a fejlesztések köre az el­múlt évtizedben. Csak 1998 óta va­gyok a falu élén, ezért is hangsú­lyozom, nem az én érdemem, ha­nem a település korábbi vezetőinek és a környező községek összefogá­sának köszönhető, hogy rendszer- váltás óta van vezetékes ivóvizünk, kiépült a telefonhálózat, és 1998 őszére kistérségi összefogással megvalósult a gázprogram is. A há­zak 25 százalékában már gázzal fű- tenek. A vízvezeték ügy került kerí­tésen belül, hogy nem kellett érte fi­zetni, mérsékelt áron jutottunk a gázhoz is. A fejlesztések erőnkhöz mérten azóta is folyamatosak. Je­lenleg a szennyvízcsatorna-háló­zatra Egyházaskozár, Bikái, Tófű, Alsómocsolád, Nagyhajmás, Mekényes és Hegyhátmaróc közö­sen pályázik - gesztorközsége Bikái. Néhány éven belüli megvaló­sulására előtakarékossági akcióval is készülünk. A közelmúltban 180 HEGYHÁTMARÓC • b.------------------------— Tófű Sz álainak ' Köblény Vékény Kárász Magyaregregyo Gesztenyés méter szaka­szon kapott új aszfaltbur­kolatot a Hu­nyadi utca önerőből, és jelentős ön- kormányzati hozzájárulással újítot­tuk fel a templomtorony korhadt fa­szerkezetét is. Teknőszerű völgy­ben vagyunk, ezért sürgető a vízel­vezetés rendbetétele is. Állami pénzből az 1999-es nagy belvizet követően árokfelújítást, partfal­megerősítést végeztünk, tavaly 750 méternyi szakaszon markoltuk ki a földet a falu déli határán, ahol a mé­lyebben fekvő részeket gyakran árasztotta el a víz. Felújítottuk az orvosi rendelőt, falugondnoki szol­gálatot hoztunk létre, megszépült kultúrházban szeretnénk fogadni a falunap vendégeit. Közeli terveink közé tartozik a közvilágítás korsze­rűsítése - az energiatakarékos lám­pákat őszig szeretnénk lecserélni, hogy az évi 0,8 milliós villanyszám­la megfeleződjön -, játszóteret épí­tünk, három kis kápolnánkat az egyházzal közösen akarjuk felújíta­ni, virágosítunk-fásítunk, és az in­formatikai hálózatba is szeret­nénk becsatlakozni esetleg tele- ház létrehozásával, amit főként a fiatalok igényelnének. Meg kell tanulni hollandul is A kisbusz reggel fél nyolckor in­dul az alsó tagozatosokkal Bikáira, nyolckor az óvodásokkal Kozárra, magyarázza Martinka István falugondnok. Az ötven év körüli, jókedélyű férfi a Tolnai Megyei Állami Építőipari Vállalat egyik gyorsan karcsúsodó utód­cégénél volt kőműves, mielőtt többedmagával elbocsátották vol­na. Az önkormányzat 1999 őszétől hozta létre a falugondnoki szol­gálatot a tófűiekkel közös fenn­tartásban. A szolgálattal járó te­endőket szívesen vállalta az ak­kor még állástalan, az emberek­kel könnyen kapcsolatot teremtő, tősgyökeres hegyhátmaróci férfi.- Tizenegy idős embernek vi- Ebédet hozott a falugondnok szék ki házhoz ebédet a két falu­ban; Tófűn és Marócon - két férfi- nen. Csendes hely, talán ezért is ányozni, ami ma egy városban is nek és kilenc nőnek. Valamennyi- szeretik, és keresik egyre többen, megtalálható. De az is biztos, en egyedül élnek. Itt születtem, És a vezetékes víz, a gáz mellett hogy lassan meg kell tanulni hol- nemigen gondoltam arra se most, rövidesen lesz szennyvízcsator- landulis. se korábban, hogy elköltözzek in- na-hálózat is. Semmi nem fog hi- ______________________________! Zá szlóátadás Augusztus 4-én lesz falunap Hegyhátmarócon, amelyen a község millenniumi zászlaját 16 órakor dr. Szili Katalin, az Or- szággyűlés alelnöke adja át. ■ Képviselő-testület Polgármester Czinege Sándor. Alpolgármester Varga Lívia. Képviselők: Hajdú László, Km István, Beke János és Csemez Sándor. Az egyházaskozári kör­jegyzőséghez tartoznak. Kör- jegyző Úti Ferenc.____________■ Az oldal a hegyhátmaróci önkormányzat támogatásával készült Oldalszerkesztő: Bóka Róbert község neve, Maróc, szláv eredetre utal, de le­het a Marót személynév is, amely a járást is meg­jelölő „hegyhát” előtaggal együtt a falu neve lett. Maroth változat­ban bukkan fel először írásban 1339-ben. A török hódoltság alatt, számos aprófalu sorsában osztozva, elnéptelenedik. A szá­zadok során délszlávok ugyanúgy települnek ide, mint schwarzwaldi németek, majd az utolsó - már a második világháborút követő - ki­telepítések után felvidéki magyarok is. Nemzetiségi összetételében mindvégig vegyes képet mutat, ahol megélhetést a kemény munkával művelhető föld, esetleg az állattartás adott. Kápolnáját Szent Imre herceg tiszteletére emelik 1820-ban, temetőjé­nek nevezetessége, hogy itt található a földbirtokos Puchner báró csa­ládi sírboltja is. A település lakossága intézményeinek megszűnésével a hetvenes évektől fokozatosan csökkent, ma az infrastruktúra kiépülésé­vel kezd egy ellenirányú tendencia érvényesülni. Ingázásban a nyugalom Ami a kisközség foglalkoztatási szerkezetét illeti, meglehetősen változatos. Az egykori nagy me­zőgazdasági munkaadók - té- esz, állami gazdaság - kft.-ékké, magángazdaságokká forgácso- lódtak. Ma a környéken az Agroszász Kft., az egyházas­kozári székhelyű, német tulaj­donú TomakoTej és a Hegyhátmaróc határában sertés­teleppel, terményszárítóval ren­delkező ugyancsak kozári érde­keltségű Ládás Kft. számít a leg­nagyobb munkaadónak, ezeken kívül Mágocs ipari üzemei, az alsómocsoládi Agropig és a Mőbius. Kimondottan a nőknek néhány környékbeli varroda kí­nál munkát. Hegyhátmaróc lakosságából mintegy 70-en vannak a nyug- díjkoron túl, az aktív keresők száma 35-40-re becsülhető. A munkavállalók döntő többsége gyakorlatilag ingázó, azonban a vállalkozások, cégek viszonylag közel vannak, könnyen elérhe­tők és a háztartások többségéből a személyautó sem hiányzik. A 700 hektáros külterülettel ren­delkező településen a földek gyenge minőségűek, mindössze 3-12 aranykorona értékűek, en­nek ellenére a növénytermesz­tés , hagyománya a legerősebb. Ma is többen foglalkoznak őster­meléssel - elsősorban azok, akik munkahellyel is rendelkeznek. Mindamellett az önkormányzat több mint tíz állástalant részesít rendszeres szociális járadékban, és az is természetes, hogy a falu­ban csak az évi 3000 forintos kommunális adót vetették ki a szervezett szemétszállítás fejé­ben. Iskola, közös erővel A településen 1974-ig alsó tagozatos általános iskola műkö­dött. Ma az alsós kisdiákok a Bikali-Egyházaskozári Általános Művelődési Központ bikali, a felsősök az egyházaskozári né­met nemzetiségi tagozatos, kitű­nően felszerelt iskolájába jár­nak, és a kozári óvodában fogad­ják a hét maróci óvodáskorú kis­gyereket is. Az iskolafenntartó társulás tagjaként Hegyhátmaróc önkor­mányzata - hasonlóan a többi községhez - egységes elvek alapján iskolakezdési támoga­tásban részesíti általános isko­lás, valamint közép- és felsőfo­kon tanuló diákjait. Ez alanyi jo­gon több ezer forintos, évenként növekvő juttatást jelent. Az ön- kormányzat a család, illetve a kisdiák anyagi helyzetétől füg­gően a napközis és étkezési ki­adásokhoz is hozzájárul. Egy zsákutcányi csönd Valahol Tófű után a fennsíkot erdőfolt sö­tétzöldje bontja meg, amely a Kozárig fu­tó utat is hosszan betakarja. Ahol a lom­bok a legsűrűbbnek látszanak és már- már összeölelkeznek a szürke aszfalt fö­lött, kis tábla és egy buszmegálló is jelzi jobbra a települést - itt bújik el a fák kö­zött és fordul a bekötőút Hegyhátmaróc felé. Legfeljebb egy kilométer a faluig. Az út jobb oldaláról száz-százötven méter után elfogynak a fák, majd a Ládás Kft. telephelye - a tekintélyes szárító és a sertéstelep épületei tűnnek a szemünk­be még jóval a szélső házak előtt. Mini­Szüreti felvonulás atűr ipari táj, amely azért mintha a 84 portából és gyakorlatilag egyetlen utcá­ból álló falucska méreteihez volna han­golva. A zsáktelepülésnek nagyjából északi-északkeleti a bejárata, a házak kis teknőszerű, csaknem észak-déli irá­nyú völgyben sorakoznak az utca két oldalán. Á község innenső, északi fele partos, magas; lejjebb, a déli oldalon vi­zenyős rétekig fut a Hunyadi János ne­vét viselő főutca. Az épületek lábát is gyakran megáztató belvíz elvezetésére tavaly mélyítették ki az árkokat. Amúgy festő ecsetjére való a táj, amely nyíllö- vésnyi messzeségben komorló erdőivel, vonuló földjeivel ko­rántsem változatos­ságával, inkább sej­telmes, súlyos egy­szerűségével megka­pó. Körben mind magántulajdonú er­dők integetnek, első­sorban apróvadat - fácánt, nyulat rejtve, ám ha innen fordu­lunk a falu felé, éles kontrasztként tűnik fel egy-egy ház fris­sen kőporozott fala, a futómuskátlik abla­kokból zúduló piro­sával, a maga nemé­ben ritka, deszkázott tornyú, karcsú süve- gű katolikus temp­lom és a házakat fo­nalára tűző, elkanyarodó út. S hogy a szemnek tetsző színeket-változatokat növelje, itt-ott, az üres házhelyeken al­kalmilag művelt konyhakert kelleti ma­gát, kukoricás furakodik az épületek kö­zé. A maróciak a maguk szívós módján hűek maradtak a nehezen fizető föld­höz, akad, aki spárgatököt, tökmagot termeszt, amelynek egy konzervgyári kapcsolatnak köszönhetően van némi piaca. Voltak, akik korábban próbálkoz­tak gyógynövénnyel is.- Most fogunk majd telkeket kijelölni elsősorban a falu északi végén, dehát összközműves foghíjak vannak a falu­ban így is, először azokat kellene beépí­teni - magyarázza a polgármester rövid sétánk során. A közelmúltban négy-öt család Komlóról települt ide, tán a bá­nyabezárások viharát és lakótelepi re­zsiköltségeket is felejteni. Ma a külföl­diek kopogtatnak, de még jóval a rend­szerváltás előtt egy fővárosi színház szabómestere is ezt a zsákutcányi csen­det választotta otthonául. A polgármes­ter mutatja az élelmiszer- és italbolt előtt, illetve a buszváró körül kiszélesü- lő teret, ahová a falunapon a színpad s az alkalomhoz illő ünnepi dekorációk kerülnek majd. Közelebb lépünk az egyik tatarozás előtt váró kis kápolnához is. Kovácsoltvas rácsai mögül néhány szál, a forróságban gyorsan kókadó vi­rág, talán margaréta fehérük elő. A polgármesteri hivatal és a kultúr- ház épülete közös, a kultúrházi trak­tusban lévő garázsba húzódva néhány A templom fabordás tornyát tavaly renoválták közmunkás falatozik. Dél felé járhat az idő.- Polgármester úr, igazán hozathatna nekünk néhány üveg sört - szól oda egyi­kük, félmosollyal a bajsza alatt, ahogy a falunapra készülő épületet mustráljuk. Majd szedelőzködnek: az udvart átszelő út tükre készen, zúzalékkő- és kavicsal- jazattal várja a betont. A művelődési ház, előtte a kis gyerekjátszótérrel, méltóan szeremé fogadni vendégeit. A kultúrházi traktus egy éve még jóformán romos volt, azóta a nagytermét mozaiklappal, belül a falak lábazatát szellőző betonyp-Iapokkal burkolták, korszerű fűtést kapott.- Tavaly a millenniumi falunapon 700-800 embert gyűlt össze - idézi föl a polgármester de nem tudom, érde- mes-e leírni, mert úgysem hiszik el, hogy ennyien gyűltünk össze. Most kaptunk egy kedves meghívó levelet Kosztolányi Tibortól, a csallóközi Nemeskajal polgármesterétől is a falu­napjukra, de sajnos ők is ugyanakkor, augusztus első hétvégéjén tartják ünne­püket, mint mi. Ez a kapcsolat korább­ról ered, ugyanis a Felvidékről idetele­pült maróciak főleg arról a vidékről származtak el. * f

Next

/
Oldalképek
Tartalom