Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)
2001-07-22 / 198. szám
2001. július 22. ★ ARCKÉP *7 Sosem építettem a karrierem! Noha manapság hihetetlenül elfárad estére fizikailag Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPP elnöke, ezt egy cseppet sem bánja. Ugyanis éppen a szabadságát tölti, amelyet négy kisfia jelentős mértékben kihasznál. Húzzák-vonják édesapjukat, mintha ezekben a napokban akarnák bepótolni az év közben elvesztegetett időt. Pokornit egyébként felesége erősítette meg abban a hitében, hogy szeretne pártja elnöke lenni. A legnagyobb kormánypárt elnöke bízik abban, hogy rövidesen megegyeznek kisebbik koalíciós partnerükkel, az MDF-fel, de akkor sem lesz elkeseredett, ha csak az 1998-as választási megállapodás adja a két párt egyezségét. Az MSZP- vei való nagykoalíciót elképzelhetetlennek és szükségtelennek tartja, ráadásul biztos benne, hogy a polgári oldal újabb lehetőséget kap 2002-ben. VR: - Szokott-e azon töprengeni, mi lehet Pokorni Zoltánból, ha jövőre ismét a Fidesz nyer?- Nem tartozom azok közé, akik felépítik a karrierjüket. Annak idején még a politikusi pályára is véletlenül tévedtem, tüntetőként a rendőrőrszobán belesodródtam az eseményekbe. Sosem volt bennem olyan szándék, hogy az életutamat előre megtervezzem, így adódott. Egyetlenegy hiúság dolgozik bennem, hogy bármely poszton a legjobban csináljam a dolgom. Két évig vállaltam el a pártelnöki tisztséget, van bőven tennivalóm, hiszen két választás, remélem a polgári oldalra nézve sikeres országgyűlési és önkormányzati választás van előttünk 2002-ben. Ha ezt tisztességesen végigcsinálom, még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy visszatérek az oktatáspolitikába. Nincsenek vágyaim, hogy mi legyek, ha nagy leszek! Ha megemlíthetem a feleségemet, neki viszont az a vágya, hogy minél többet legyek otthon és neveljem a négy gyermekünket. VR: - Andrea asszony még 1998-ban, a választások második fordulóját követően azt mondta, hogy a győzelemmel lezárult életük legszebb négy éve, most jóval nehezebb időszak következik. Azóta eltelt három év. Igaza volt a feleségének?- Én is így gondoltam, hiszen bennem is volt egyféle aggály. Addig ellenzékben politizáltunk, ám a választóknak köszönhetően a kormányrúdhoz kerültünk, és onnan nagyon sok mindent másképp lát az embert. Nemcsak kívülről lehetünk okosak, hanem építhetünk, létrehozhatunk valamit, amely az ország javát szolgálja. Persze volt bennünk félsz, hogyan kell ezt csinálni! Még akkor is, ha évek óta csak erre a lehetőségre készültünk. Szerintem hazudik, aki ezt nem vallja be. Nem volt elég innentől kezdve a helyes utat elméletileg megmondani, azt ki is kellett csiholni az államigazgatási gépezetből. Nemcsak bírálnunk kellett immár, hanem egy országot vezetni. Azt gondoltuk akkor, ‘hogy ez jóval több energiát emészt majd fel, többet leszünk majd távol a családunktól. Ma már pontosan tudom, hogy ezek az aggályok nem bizonyultak igaznak, hiszen semmivel sem dolgozunk többet most, mint ellenzékiként, hiszen egyszerűen képtelenség többet dolgozni. Nem bírja az ember szervezete. Inkább a felelősségünk lett jóval nagyobb, így bátran mondom, három év elteltével az elmúlt időszak szépségei is látszanak már számunkra. Éppen ezért feleségem akkori mondatát én úgy alakítanám át, hogy ez a három esztendő volt eddigi életem legemlékezetesebb és talán politikusi értelembe véve a legboldogabb időszaka. Mindig meg szoktam hallgatni azokat a kollégáimat, akik fáradtságra, a sok munjam, én nem ébredek fel, ha éppen enni kér ordítva az éjszaka közepén, viszont arra azonnal kinyílnak a szemeim és indulok, ha a három nagyobbik közül ébred fel valamelyik. VR: - Ahogy hallottam, reggelente Ágostonnal már-már rituálé, hogy amíg a többiek még alszanak, addig apa és fia fo- gócskázik csendben a lakás másik részében... í Ágoston hamar rájött arra, ha korán felkel, akkor van másfél órája, amíg csak és kizárólag az övé vagyok. Reggel fél hat és hat között a legnagyobb csendben beoson a hálónkba, hogy felébresszen. Arra rettenetesen vigyáz, hogy a többieket ne ébressze fel, hiszen akkor azonnal osztoznia kellene rajtam. Amikor aztán már tisztes távolságban vagyunk az alvóktól, hatalmas fogócskázásba, majd más játékba kezdünk. Ez eltart negyed nyolcig, amikor elmegyek friss péksüteményért és kezdődik a nap a család számára. VR: - Négy fia van. Egy népi bölcsesség szerint a hetedik biztos, hogy lány lenne...- Nem tervezünk egyelőre több gyermeket, ezt a négy fiút, akiket a feleségemmel együtt az élet legnagyobb ajándékának tartunk, szeretnénk tisztességesen felnevelni. VR: - Sokan tudják önről, hogy nem engedi szá- mítógépezni és tévézni a gyermekeit. Az utóbbit, nézve a kínálatokat, még meg tudom érteni, ám a számítógép esetében nem fél attól, hogy a fiai az iskolában hátrányban lesznek a többiekkel szemben?- Nem félek, hiszen egy gyermek borzasztóan hamar megtanulja a számítógépek kezelését, sokkal hamarabb, mint mi felnőttek. Éppen ezért úgy érzem, még nincs itt az ideje, hogy a nap bizonyos részét monitor előtt töltsék el, most Pokorni Zoltán kézben tartja a család legifjabb sarját, Barnabást kára panaszkodnak, de magamban mindig azt válaszolom nekik: miért, nem ezt akartuk, nem ezért küzdöttünk éveken át? Benedek, a legidősebb fiú Ágostoné a reggeli fogócska Ábel kisajátítja az édesapját VR: - Egyszer azt nyilatkozta, hogy mindig odafigyelt, hogy a gyermekeivel hétköznap is találkozzon, sőt ha úgy ért haza, akkor a meseolvasás is önre várt. Pártelnökként több ideje jut a családra?- Egy darabig kettős feladatkört láttam el, amely még több időt igényelt tőlem, ám miután nemrég lemondtam a miniszteri tisztségről, elmehettem pár napja szabadságra. Ezek a napok viszont megmutatták, mennyire igénylik a fiaim, hogy foglalkozzam, játsz- szam velük. Noha a pici, Barnabás még nem tudja ilyen érzelmeit kimutatni, mert energiáját az köti le, hogy megtanulja a fejét megtartani és felülhessen a járókájában, a másik három fiú, Benedek, Ágoston és Ábel minden erejét latba veti, hogy kisajátítson a maga számára. Reggel hattól este kilencig kizárólag engem akarnak, bizony fizikai értelemben igencsak elfáradtam az elmúlt napokban, de gyönyörű élményeket kapok tőlük. Fogócska, hinta, társasjáték, aztán kezdődik minden elölről. Mindegyik ki akar sajátítani, egymásnak is hatalmas konkurenciát jelentenek. Ha Ábél- lel játszani kezdek, a két nagyobb hajlandó tudomásul venni ezt, ám Ábel nem tolerálja, ha nem vele foglalkozom. Két évének minden energiájával igyekszik magának megszerezni, majd megtartani. VR: - Legkisebb fia, Barnabás hagyja aludni éjszakánként a szüleit vagy ő is felkelti apucit a legédesebb álmából?- Egy szobában alszunk a kicsivel, majd akkor kerül át Ábel mellé, ha már képes lesz arra, hogy végigaludja az éjszakákat. Be kell vallVR: - Felesége pszi- hológus. Mennyire jelentett ez segítséget önnek azokon a napokon, amikor a politikai vitáktól, a rengeteg munkától meg- csömörlötten hazatért a családi fészekbe?- Andrea a legjobb feleség, aki a férjével való törődés mellett négy gyermeket nevel, amely szerintem nagyobb teljesítmény, mint az én időnkénti pátyolgatá- som. Nem pszihológusként ad tanácsot, hiszen én legfeljebb férfiként vagyok az esete. Nem is lenne helyes, ha szakmai kihívásnak tartaná a legszemélyesebb viszonyát. VR: - Megtörtént, hogy kikérte egy-egy fontos döntés előtt a véleményét?- Néha. Arról például órákat beszélgettünk, hogy elvállaljam-e a pártelnöki jelölést vagy sem. Komoly dilemma volt ez számomra, hetekig gondolkoztam, mi lenne a helyes döntés. Aztán hozzá fordultam tanácsért. VR: - Megfogadta a tanácsot? Pokorni Született 1968. január 10. Végzettsége: magyar-történelem szakos tanár (ELTE Bölcsészkar) Család: nős (felesége Andrea - pszihológus), 4 gyermek apja - Benedek (9), Ágoston (5 és fél), Ábel (2) és Barnabás (4 hónapos) Foglalkozása: középiskolai tanár (1987-94 Toldy Ferenc Gimnázium), országgyűlési képviselő (1994-től), oktatási miniszter (1998-2001), a Fidesz-MPP elnöke (2001. május 5-től) Zoltán- Hosszan beszélgettünk, és ez alatt mindkettőnk előtt nyilvánvalóvá vált, hogy akarom ezt a feladatot. Még akkor is, ha voltak aggályaim vagy sajnáltam otthagyni az oktatásügyet, de én már az új feladat megoldásán törtem az agyam, miként tudok minél jobban megfelelni ennek az elvárásnak. Feleségem nem tanácsot adott, hanem megvilágította számomra, hogy mit is szeretnék valójában csinálni. a másfajta* képességeik fejlesztésére helyezzük a fő hangsúlyt. A televízióról csak annyit, hogy a nagyszülőknél nézhetik a műsort, éppen ezért egyre sűrűbben kérdezik, mikor megyünk a nagyiékhoz. VR: - Mostantól ismét politizáljunk egy kicsit. Az egyszerű polgárok számára is nehezen érthető az, hogy a Fidesz és az MDF, noha megegyezésre törekednek, mégis mintha számháborút vívnának a közös jelöltek számáról.- Mi szeretnénk továbblépni, szeretnénk, ha a 2002-es választásokon is együtt indulnánk, mégpedig közös listán. A két párt évek óta sikeresen kormányozza az országot. Nem hiszem, hogy néhány képviselői hely miatt fel kellene bontanunk a szövetségünket. Bízom abban, hogy megoldjuk az ön által is említett számháborút. Kétségtelen, jobb lett volna, ha már az év elején megkötöttük volna a választási szövetséget, ám még most sem késő. Arra kell törekednünk, hogy az országnak, és ne valamelyik pártnak legyen jó és előnyös a polgári pártok együttműködése. Persze az sem baj, ha csak olyan megállapodás jön létre, mint 1998- ban, hiszen az is biztosította a polgári erők többségét a parlamentben. VR: - A két választási győzelemre esélyes párt, a Fidesz és az MSZP jelenleg fej-fej mellett áll a felmérésekben. Az elmúlt időszakban mi szólt a Fidesz mellett és mi ellene?- Mellettünk kétségkívül azok az eredmények szólnak, amelyeket a polgári kormány az elmúlt három évben elért. Az emberek megértették, hogy számukra nem az a fontos, hogy mekkora a GDP, hanem az, hogy legyen munkájuk és meg tudjanak élni abból, amit a hó elején hazavisznek. Ami viszont nem tett jót a polgári oldalnak és a Fidesznek sem, az az elmúlt időszak kisgazdabotrányai. Tiszta szívemből pártolom, hogy végre ne portások, jogásznők és titkárnők vigyék el a balhékat, hanem azok, bármely magas pozíciót töltöttek be valaha, akik elkövették a bűn- cselekményeket. VR: - Elképzelhetőnek tartana egy nagykoalíciót a szocialistákkal?- Nem tartom elképzelhetőnek és szükségesnek sem. Noha sokan ilyenkor azonnal az MSZP állampárti múltjával szoktak érvelni, szerintem ma már nem is ez a legfontosabb szempont. A két nagy párt győzelemre törekszik, ráadásul nagyon sok dologban homlokegyenest másként látjuk a megoldást. VR: - Majd egy éve lapunk hasábjain Kövér László azt mondta, ha győznek 2002-ben, hajlandó lenne megválni ékességétől, a bajuszától. Ön mit ajánl fel?- Én már a katonasaág alatt levágtam a bajszom, így most hirtelen nem tudok mit mondani. De tudja mit! Úriember úgy sem fogad biztosra, így én sem ajánlok fel semmit, hiszem biztos vagyok abban, hogy a polgári erők további bizalmat kapnak a választásokon. B. Molnár László
