Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)
2001-07-20 / 196. szám
6. OLDAL LAPÁNCSA 2001. Július 20., péntek Ml BEMUTATKOZIK Csendes faluként megmaradni A korridor elkészülte átalakíthatja a település életét biKiosnagyraiu j QKistapolca a Egyházasharaszti LAPÁNCSA íAlsószenlmárton lllocska0 Valamikor népes településnek számított a falu, aztán a történelem viharai megtizedelték a lakosságot. A második világháború után meg még azokat a közintézményeket is elvesztették, amelyek a világégés előttről még megmaradtak. Zsák- település, bár ezt a helyzetet szeretnék megváltoztatni, de csak egy Beremendig menő kerékpárúira van esélyük. Beruházásra kevés pénz jut, éppen ezért örülnek még a kitelepítettek adományainak is. A még csak tervben létező észak-déli autópálya (korridor) azonban alaposan átalakíthatja a falu életét, hiszen egy európai útvonalra kapcsolódnának rá. A keresztet és az emlékművet pihenőpark fogja övezni A második világháború után a falu lakosságának csaknem egyharmadát - sváb származása miatt - kitelepítették, a falu lélekszá- ma azóta fokozatosan csökken. No, nem csak ezért hagyták el szülőhelyüket az ötvenes, hatvanas években a fiatalok. A jugoszláv határ közelsége miatt a Rákosi-korszakban szinte minden fejlesztésből kimaradtak, aminek hatását ma is érzik. A hetvenes években körzetesítették az iskolát, a gyerekeknek manapság is Magyarbólyba kell naponta buszozniuk. Igaz, az iskolaépületet jelenleg jól hasznosítják, itt van ugyanis a polgármesteri hivatal, valamint az orvosi rendelő. Elvitték a plébániát, amely azért is fájt a falu lakóinak, mert Bere- mend mellett itt működött egyedül ilyen intézmény. A község néLAPÁNCSA LÉLEKSZÁNIÁNAK ALAKULÁSA pe nagyon sajnálta, hogy a plébános elhagyta a települést.- Most már nincs itt más, csak a csend - mondja Kiefer Ferenc a polgármester, aki ehhez még azt is hozzáteszi, nem akarja magukat sajnál- tatni, csak hát a régi dicsőség... Itt is, mint sok más baranyai településen, az önkormányzatiság visszaállítása teremtette meg a fejlődés lehetőségét. Önállóvá válásuk után azonnal hozzákezdtek a település infrastrukturális lemaradásának csökkentéséhez. Villany volt, vízvezetékkel azonban nem rendelkeztek. A kilencvenes évek elején kormányprogram rendelkezett a vidéki kistelepülések ivó- vízellátásának javításáról, pályázni lehetett az állami támogatásra, az önkormányzat nem is késlekedett a tervek beadásával. - Összefogtunk mocskával, közös pályázatot nyújtottunk be a vízmű megépítésére - magyarázza az akkoriban már első polgármesteri ciklusát töltő Kiefer Ferenc. - Kaptunk is rá 3,5 milliót, van két 110 méter mély kutunk, meg egy hidroglóbuszunk, s mindenkihez eljutott a vezetékes ivóvíz. Az is igaz, nem kapták ingyen, az 50 ezer forintos befizetést viszont hosszú lejáratú hitelből oldották meg. Most már minden adósnál lejárt a törlesztés. A járdák, vízlevezető árkok felújítása sem tűrt halasztást, ezt is pályázaton nyert pénzből finanszírozták. Kétszer is nyertek, úgyhogy mostanra már a főút mindkét oldalán (a falu egyutcás) betonjárdán közlekednek a polgárok. - Aránylag kis értékű beruházások ezek - magyarázza a polgár- mester -, de hát egy ilyen kis településen nem is kell nagy arányokban gondolkozni. Néhány millióval javítjuk a közérzetet, hiszen az a legfontosabb, az itt élők jól érezzék magukat lakóhelyükön. Aztán jöttek sorban a közérzet- javító akciók. A templomot há-t rom részben újították fel, 100-100 ezer forintos költséggel. Először a torony teteje kapott alumínium lemezborítást, aztán a főhajó tető- szerkezetét renoválták, majd végül a sekrestyét és a ravatalozót újították restaurálták. A kábeltévé létrehozásáról sem volt vita, ugyanis mindenki azon a véleményen volt, hogy az itt élő embereknek meg kell adni a szórakozási lehetőséget, hogy válogathassanak a műsorok között. Tíz csatornát tudnak fogni, s bizony ha ez nem lenne - mármint a kábel- rendszer -, akkor a tetőantennával a közszolgálati tévé műsorát is alig tudnák fogni. Sok az idős ember a faluban, azoknak jólesik, ha nem kell az orvoshoz bejárniuk Magyarbólyba mert hedelmi viszonyaiktól függően kell térítést fizetniük. A beruházások, felújítások költségét nemcsak a pályázatokon nyert pénzek fedezik, hanem az adományok is. Az innen erőszakkal kitelepítettek valutáiból például fásítottak, elektromos orgonát vásároltak a templomba (a régi, muzeális értékű Angster-or- gonát garázdák tették használhatatlanná), meg az új játszótér kialakításába is besegítettek. Kiefer Ferenc, a falu polgármestere tente kétszer háziorvos várja a panaszosokat a körülményekhez képest jól felszerelt rendelőben. Sokan igénylik közülük a napi egyszeri étkeztetést, egy közhasznú munkással szállítatják házhoz az ebédet. A nyugdíjasoknak szociális helyzetüktől, valamint jöve- Az idén júniusban először rendeztünk falunapot, amelyre meghívást kaptak a település egykori és jelenlegi lakói. Az egész napos programban több száz ember vett részt, ekkor került sor a falu címerének és zászlajának felszentelésére és bemutatásra. ■ L apáncsa. A község neve az írott forrásokban először 1349-ben bukkant fel Lappanch változatban. Valószínű a magyar laponya, lapály, mocsaras terület jelentésű főnévvel tartozik össze, s alapszava a lapos, lapály szavakéval azonos. A középkorban Lappanch és Gátwége néven szerepelt, itt végződött a Dunától húzódó gát. Lapáncsa és Magyarbóly között a török időkben nagy csaták voltak, a lakosság emiatt elmenekült, a terület néptelenné vált. A török hódoltság után, 1760 körül népesült újból be német telepesekkel. A település mellett folyik el és szakad kisebb vízfolyásokra a Karasica-patak. A környék mind éghajlati, mind domborzati, mind pedig a talajadottsági szempontból mezőgazdasági termelésre kiválóan alkalmas. A munkaképes korú lakosság többsége jelenleg is az agrár- gazdaságban dolgozik. MUNKANÉLKÜLISÉG. A faluban gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség, olyannyira, hogy a közhasznú munkákra is alig tudnak embert szerezni. A munkaképes korú lakosság jó része a kilencvenes évek előtt a beremendi cementműbe járt dolgozni, az átszervezések miatt azonban ezek a munkahelyek megszűntek. Most a legtöbben Villányban találtak munkahelyet, az egyik legnagyobb foglalkoztató a Villányi Uj Alkotmány Termelőszövetkezet. A szennyvízcsatorna hiányzik Amikor a kilencvenes évek elején megépült a vízmű (a teljes rendszert 1993-ban adták át), a lakosság már akkor arra ösztökélte a település elöljáróságát, hogy az ivóvízellátás megoldását követően haladéktalanul lássanak hozzá a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséhez. A víz bevezetésével ugyanis többszörösére nőtt a szennyvízmennyiség a községben, a tárolókat sűrűbben kellett üríteni, a szippantás sem kerül manapság már fillérekbe. A környezetszennyezés-növekedés káros hatásáról nem is beszélve. Igen ám, de amikor a testület utánanézett a költségeknek, elborzadva látták, hogy a szennyvíztisztító, a hálózat kiépítése több mint egymilliárdba kerülne, úgyhogy saját forrásból ezt semmiképpen sem tudták volna megoldani. Marad az állami támogatás, ennek igénylésére társulást hoznak létre, amelynek tagjai Lapáncsán kívül lllocska, Kislip- pó, Lippó, Sárok és Bezedek. Egyelőre csak a szándéknál tartanak, a pályázat előkészítésével vannak elfoglalva, úgyhogy a közeljövőben nem számítanak arra, hogy a csatornaépítés elkezdődik. A lakossági hozzájárulás öszszege is jelentős mértékben terheli meg a családi költségvetést, a A falu hangulatos pincesora bevezetésért 150 ezer forintot kell majd fizetniük, a legtöbben már az egyik lakástakarék-pénztárban gyűjtögetik is az erre szánt forintokat. Az infrastruktúrából ezt követően csak a földgáz bevezetése van hátra, a környéken ezt már megoldották, a lakosság viszont úgy döntött, a csatorna előbbre való, a gáz még ráér. A fűtés a vegyes kazánokban megoldható hulladék fával, a palackos gáz pedig a főzésre elegendő hőmennyiséget biztosít. A település gazdái A polgármester - immár harmadik ciklusban - Kiefer Ferenc. Alpolgármester Kiss Ferenc. A képviselőtestület tagjai: Boros Jánosné, Deák Lajosné, Hengl Jánosné és Krizsán János. A település önkormányzata nem működtet bizottságokat, a részfeladatokat a képviselők végzik. Körjegyző: dr. Szabó Jánosné. Nincs jelentős számú nemzetiség a faluban, éppen ezért kisebbségi önkormányzat alakítására sem volt igény. A falu egyedüli díszpolgára - amelyet 1995-ben adományoztak - a település szülöttje, ám jelenleg a németországi Göppin- genben él és a Baden-Württenber- gi Tartományi Tanács reszortfelelőse, Julius Schmidt. m Az oldal a lapáncsai önkormányzat támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor Faluházat szeretnének építeni Hogy szükség van-e a faluban játszótérre, nem volt kérdéses, hiszen az itt lakók visszaemlékezése szerint a településen mindig is volt olyan terület, ahol hintázhattak, libi- kókázhattak, labdázhattak a gyermekek. A játékszereket azonban megette az idő vasfoga, balesetveszélyessé váltak, ideje volt felújítani. A képviselőtestület is támogatta a beruházást, volt adományból ösz- szegyűlt pénzük is, kicserélték tehát a játékszereket. A falu egyetlen vállalkozója, a polgármester asztalosműhelyében készültek el a szerkezetek, tavaly ünnepélyesen át is adták a gyerekeknek az új játszóteret. A csak időnként használt kultúrházat is fel kell újítani, állaga nagyon leromlott, a külső és belső tatarozás, a villamos vezetékek cseréje már nem tűr halasztást. A beruházásra gyűjtik a pénzt, a külső javításokat már az idén el tudják végezni, Egy pillanatig sem csendes az új játszótér a többi munkálatok finanszírozá- luházat létrehozni, akkor majd lesára meg pályázatokból szeretné- hét klubokat szervezni, s a közösnek támogatást nyerni. Az elkö- ségi rendezvényeket is kulturált vetkező években akarnak egy fa- körülmények között lehetne lebonyolítani. Az utak meglehetősen rossz állapotban vannak, ezen saját erőből nem tudnak változtatni. Lapáncsa zsáktelepülés, a Karasicánál van az út vége, onnantól kezdve már csak földúton lehet eljutni a közeli, már lakatlan majorhoz. Abban bíznak, hogy a Dráva menti határfalvakat összekötő, majdan megépülő kerékpárúton a nagy esőzések után is könnyen el tudnak jutni Bere- mendre. A templom felújításra szorul A falu életében központi helyet foglal el katolikus egyház, a templom állapota mindig is foglalkoztatta az embereket. Amíg plébániája volt a településnek, addig hívőkkel többé-kevés- bé megoldották a kisebb tatarozásokat, ám a nagyjavításokra teni. Igaz, Galambos Göller Ferenc kanonok - aki egykor a faluban teljesített szolgálatot - jelentős adománnyal járult hozzá a templom felújításához, ám ez is csak induláshoz lenne elegendő, a teljes költséget nem fedezné. Valószínű, hogy lehet a tatarozásra pályázatot is benyújtani, ennek útját-módját keresik a laA temető a templom szomszédságában kapott helyet már akkor sem futotta. A kilencvenes évek elején az önkormányzat segítségével, néhány százezer forintból a legszükségesebb felújításokat elvégezték, ám ezzel egyáltalán nem oldódott meg a külső tatarozás ügye. A hívők „perselyforintjából” évtizedes takarékosság után sem gyűlne ösz- sze annyi pénz, hogy a felújítás költségeit fedezze, az egyház- község pedig nem sokat tud segípáncsaiak. A helyzetet bonyolítja, hogy az épület műemlék, úgyhogy csak az erre szakosodott hatóság által meghatározott, eredeti vagy ahhoz haspnló formában lehet helyreállítani. A templomot egyébként 1781- ben szentelték fel a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. A lakosság nagy része római katolikus vallású. * r t