Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-19 / 195. szám

I 2001. Júuus 19., csütörtök KULTÚRA -RIPORT 1 7. OLDAL Régiók együttműködése Ökoturisztika találkozó ke­retében mutatták be tegnap két régió - Közép-, illetve Dél-Dunántúl - közös mun­kája eredményeként megje­lenő ökoturisztikai térképet Simontornyán. A vár lovag­termében egy széles körű összefogást célzó megálla­podást is aláírtak, részesei a két régió területén működő idegenforgalmi bizottságok, a Magyar Turizmus Rt. re­gionális marketing igazgató­ságai, több nemzeti park - közöttük a Duna-Dráva -, a WWF Magyarország, illetve az Ifjúsági és Sportminiszté­rium regionális szolgáltató irodái. A rendezvény egyben felkészülést jelent 2002-re, az ökoturizmus - a termé­szet- és környezetbarát ide­genforgalom évére. nemzetközi GYERMEKVÁROS DOBOZOKBÓL. A Városi Könyvtár Kilenc Király Gyermekkönyvtárában napok óta lázas munka folyik. A régi kastélyok és várak című foglalkozáson a gyerekek várakat terveznek, rajzolnak, amelyek a végleges formájukat majd szeptember 21-én egy játékos program keretében nyerhetik el. FOTÓ: MÜLLER ANDREA Beépített repedések A bükkösdi építkezők változatlanul hiába várják a kivitelezőt Két héttel a botrány kipattanása után a kivi­telező Orsóséknál megjelent. Hozta a fürdő­kádat, a WC-kagylót, apróbb dolgokat, vil­lanyszerelési anyagokat. Valamit meg is csi­náltak, azután megint elmentek. Ez múlt év nyarának végén volt. A többi házba be sem néztek. Azóta a vállalkozónak nyoma ve­szett, mondják a pórul jártak.- Perre? - kérdez vissza Borbásné Szegő Edit. - Gon­doltunk rá, de elvetettük. Az is pénzbe került volna, inkább a házra költöttük. A házra, amelynek már régen állnia kellene. Las­san három éve lesz, hogy Bükkösdön megjelent az önkormányzatnál egy építkezési vállalkozás. Ez ab­ban az időben volt, amikor a szocpol-támogatás há­rom gyermek után otthonteremtés esetén megha­ladta a kétmillió forintot. Azt kérték, közvetítsék ki őket olyan családokhoz, amelyek élni kívánnak ez­zel a lehetőséggel és ők gyorsan és olcsón megépí­tik a házaikat. lekre a vizet, utána jönnek bekötni. Bevezették, a vállalkozó azóta sem jött. Elmeséli azt is, utoljára idén húsvét környékén tudott beszélni a kivitelező­vel, ígérték neki a fürdőkádat, a bojlert, nem jöttek. Varga Jenőné jogi tanácsot kért, az ügyvéd egyértel­műen a rendőrségi feljelentést javasolta.- Féltünk a huzavonától. így ahelyett, hogy az 1998. októberi kezdést követő három hónap múltán kész, beköltözhető otthonhoz jutottunk volna, el­költötték a szocpol-kedvezményünket, és mi továb­bi legalább 400 ezer forintot fordítottunk az épület­re. Amibe még mindig nincs bevezetve a villany, még mindig nem tudunk költözni, s amit a vállalko­zó megcsinált, azt is állandóan javítani kell, pereg a festék, hézagok nyílnak az összeeíesztéseknél, por- lik a beton... Szabóék egyébként az építkezés kezdésekor kénytelenek voltak a feleség húgához költözni - ötödmagukkal egy szobába, a másik szobában test- véréék szintén öten. Még most is ott kell lakniuk, lassan mindenki idegeinek a terhére. A bankintézetnek átutalt szocpol-támogatásból egyébként 100 ezer forintnak meg kellett volna ma­radnia, amit a beköltözésre fordíthatnak a kedvez- Voltak más települések önkormányzatainál is, jnónyezettek. Ezt azonban csak akkor vehetik fel, ha hasonló kéréssel. Három hónap múlva, ígérte a vál- az illetékes építési szakhatóság megadja a lakhatási lalkozás, lehet beköltözni. 1998. október végén ír- engedélyt. Az már a Szentlőrincen működő szakem­ták alá a bükkösdi szerződéseket, öt család ugrott az invitáló szóra. Egy ház sem kész. Az öt szerződőből egy időben kiszállt, az egyik építtető - amilyen a ház, olyan - beköltözött. Ot, meglehet, az szorította a kényszer- helyzetbe, hogyha nem foglalja el az épületet, a ko­rábbi körülményeik alapján akár elvehette volna tő­lük gyermekeiket a gyámhatóság. Inkább a félkész ház... A többi három még mindig lakatlan. Üresek viszont azok a bankszámlák is, ame­lyekre az építtetőknek kiutalt, ám a vállalkozó ál­tal a házakra költhető szocpol-támogatás érkezett. Borbásékén ugyan maradt a 2,2 millióból 100 ezer, de Varga Jenőék egy fillért sem találtak rajta. Mondják, más falvakban is kutakodnak a vállalko­zással szerződő szocpolos építtetők, hol a pén­zük? És hol a ház? Szabó Sándomé egy levelet említ, ugyancsak még a múlt év augusztusából, amit egy fenyegető telefon után kaptak a vállalkozótól, hogy vezessék be a te­bert dicséri, hogy látva a gödörbe ejtett építkezők helyzetét, ezt az engedélyt jóindulattól vezérelve megadta. Nem dicsérik viszont az otthonuk befeje­zésére várók a helyi polgármesteri hivatalt, mert - mint mondják - „nem kötelessége rajtunk segíteni, hiszen nem ő rángatott be bennünket, de emberség­ből tehetnének valami lépést az elsőként mégis csak őket megkereső vállalkozással szemben”. Végül is a vállalkozó cég telefonjának a nyomára jutottunk. Napokon keresztül mindkét szám foglalt volt, vagy későbbi hívást kért. Ők talán tudják, mi­ért nem veszik fel a kagylót. Ha még egyáltalában van ez a cég, mert előd, majd az utód egyaránt fel­lelhetetlen. Annak idején, amikor a szerződéseket aláírták, még Teoton Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek hívták. MÉSZÁROS A. Mai japán-magyar grafikák kiállítása Mai japán-magyar grafika címmel nyílt kiállítás a Pécsi Galériában. A világ népességének egyre na­gyobb hányada válik a számító­gép rabjává - mondja Wakabaya- shi Fumio grafikusművész, a kiál­lítás egyik szervezője -, s a köl­csönös kommunikáció, úgy tű­nik, zsákutcába jut. Reméli azon­ban, hogy ez a kiállítás ösztönöz­ni fogja a művészek alkotótevé­kenységét. Hiszen a tárlat japán művészei elsősorban ugyanolyan technikákat alkalmaznak, mint a középkor mesterei, mégis, az al­kotás folyamatában és gondolko­dásmódjában egyaránt benne rej­lik a kortárs grafika tézise. A hat japán és hét magyar művész tárla- ta augusztus 12-ig látható, cs. l Magyarul - magyarán Agyon - halálra Aki valaha tanult nyelvtant, annak nem ismeretlen az igekötőnek nevezett szófaj. Sőt még a helyesírásáról is tud valamit. Ha példákat kell mondani, akkor a le, fel, ki, be, esetleg a meg ki is meríti az emlékezetben tárolt készletet. Pedig a helyre, hozzá, végig a leltárnak csak a második rovata. Ezeket követheti a törté­netileg újabb haza-, tönkre-, egy­be-, előre-, hátra-. Az egybeírás megállapodott formája miatt te­kintjük igekötőnek a közzé­tesz), végbe(megy), végre(hajt) és társai-féle alakulatokat. A róla tanult ismeret lényege, hogy gyakran alapvető jelentésválto­zást idéz elő az igén. A szóössze­tételhez hasonlóan néha egészen új, bonyolult, sokszor nem is egészen magától értetődő jelen­tést társít. Gondoljunk csak az ilyenekre, mint a becsap, berúg, beszámol, elemészt, elszelel, le­pipál stb. A legfeltűnőbb jelentésválto­zás valamennyi igekötőnk közül az agyon szavunkon ment végbe olyan mértékben, hogy a legrit­kább esetben tudatosodik ben­nünk az eredeti jelentés. Az agy régi ’fej, koponya’ jelentéséből természetesen alakult ki az agyon = fejen, koponyán, illetve fejbe határozó igekötői szerepe ilyen kapcsolatokban, mint az agyonüt, -csap, -lő, szúr, -vág, - ver. Általános tapasztalat, hogy az agyi sérülések gyakran halállal járt, az agyon igekötőhöz a ’halá­losan, halálra’ jelentés társult. A jelentésváltozás azonban ezzel nem ért véget. A hatás totális kö­vetkezményének az enyhülésé­vel a ’nagyon, túlságosan, a vég­kimerülésig’, illetve a ’szüntelen, untig’ sokkal mérsékeltebb kö­vetkezményig jutott el. Ezért ma joggal kapcsoljuk az agyon ige­kötőt a felsorolt igékhez akkor is - látszólag logikátlanul, illetve a nyelv logikája szerint -, ha a ha­lálos vagy nagyon súlyos sérülés nem az agyat éri. Pl. agyondöf, -gázol, -nyom, -rúg, -sújt, -szorít, -tapos, -zúz. Ma már a ’nagyon, túlságo­san’, tehát a halálosnál enyhébb, de még mindig végletes mértéket kifejező agyon természetesen kapcsolódik igen sok igéhez: agyonbeszél, -cukroz, -csigáz, -di­csér, -éget, -etet, -hajszol, -hall­gat, -kényeztet, -használ stb. Az agyon igekötővel részben azonos értelemben elég gyakori a halálra határozói alak használa­ta: halálra gázol, gyötör, kínoz, sebez, sújt. Átvitt értelemben is helyes a halálra búsít, halálra ijeszt, illetve rémül, sápad stb. A halálra ver tehát újabb kevésbé tömör kifejezés, mint az agyon­ver. Az igekötővé válás fejlődési iránya azonban fölismerhető len­ne, de a határozós szerkezet je­löltsége még egyelőre útját állja az igével való egybeírásnak. Áz agyon és a halálra azonban ko­rántsem használható egymás he­lyett tetszés szerint. A fölcserél- hetetlenség szélsőséges példái: a halálra ítél helyett nem mond­hatjuk, hogy agyonítél, az agyon­lő igét pedig nem helyettesítheti a halálra lő tófejezés. A mai köznyelvben túltengeni látszik a halálra határozó, pl. ha­lálra keresi magát, ...dolgozza magát. (L. még a haláli jelző di­vatját!) Lehetőleg kerüljük argó­beli párját, a hullára szóalakot. Rónai Béla Akadálymentesítés vontatottan Nagy örömmel fogadták a pécsi mozgássérültek, hogy az Athinay utcai könyvtárban elkészültek az akadálymente­sítési munkálatok egy részével. Ennek során kiszélesítet­ték feljárót, ezzel megkönnyítve számukra a könyvtárlá­togatást. A másfél milliós beruházás közel felét a Fogyatékosok Esélye Köz- alapítvány biztosította és remél­hetőleg fogja a jövőben is, ami­kor még komfortosabbá kívánják tenni a könyvtárat a balesetve­szélyes szőnyegpadló kicserélé­sével, amely önmagában még hárommillió forint. Fischemé Dárdai Ágnes, az Egyetemi Könyvtár vezetője el­mondta, hogy a PTE is tervezi könyvtárai fejlesztését. Egyelőre azonban még csak a tervezés stádiumában vannak, a konkrét pályázás, illetve szervezés csak a következő évekre yárható. A ko­ordinálást nehezíti, hogy a ren­geteg kari könyvtárt is szeretnék egyenként bevonni az átalakí­tásba. A Kerek Világ Jóléti Szolgálat felmérése szerint Baranya közin­tézményeinek csupán öt száza­léka közelíthető meg a mozgás- sérültek számára. Ez az öt száza­lék is csak azt jelenti, hogy ki- sebb-nagyobb átalakítást már vé­geztek (korántsem kielégítően) az adott épületeken. Kővári Já­nos (képünkön), a szervezet ve­zetője elmondása szerint ez szá­mokban kifejezve azt jelenti, hogy a megye 830 középületéből körülbelül negyven alkalmas a különböző mozgássérültek szá­mára a zökkenőmentesebb meg­közelítésre. Egy 1998-as törvény szerint a minisztériumoknak és az önkormányzatoknak évi költ­ségvetésük 1-2 százalékát az akadálymentesítésre kell fordíta­niuk, illetve 2005-re min­den közintéz­ménynek al­kalmassá kell válnia arra, hogy a moz­gássérültek ál­tal is látogatha- tóvá váljék. A szolgálat ezért megpróbálja ösztönözni az in­tézményeket a törvény betartá­sára, illetve a rendelkezésükre bocsátja a fejlesztésbe bevonha­tó pályázati tőke elnyeréséhez szükséges anyagokat. MÉSZÁROS ZSOMBOR- Na, itt lennénk. Tetszik a kég­li?- Nem rossz - vélekedik Zsi­ga­. - Ha nem rossz, akkor a kö­vetkező bizniszt ajánlom nektek- mondja Kacsó, miközben a zárral bajmolódik. - Kicsit ki ké­ne pofozni, főleg a tetőt kell rendbe tenni. Ha megcsináljá­tok, amíg itt vagytok, ingyenes a szállás. Totál frí. Érthető? Miután sok választásuk nincs, hamar megegyeznek, és Kacsó elégedetten porzik el ha­tár Cadillacjén. Joci és Zsiga az éj leple alatt bejárják a hatalmas házat, mindenen kellőképp cso­dálkoznak az otthoni gangos, szoba-konyhás lakásuk után - itt külön hálószobát választhat­nak maguknak, hogy ne hallják egymás horkolását! A garázs­ban azonban különös felfede­zést tesznek, ugyanis a hatal­mas helyiség telis-tele van pa­pírral. De mivel már láttak egy irodafélét a szomszédban, józan pesti ésszel arra a következte­tésre jutnak, hogy Gyuri bá bi­zonyára itt szerkeszti az újsá­got. Semmi közük hozzá: ők mától tetőfedők... 16. A következő nap már munká­val kezdődik, annak rendje s módja szerint dolgoznak a tetőn ­már ahogy tőlük telik. A nap hét­ágra tűz, izzadnak is rendesen, amikor az utcán ismét megjelenik Kacsó Cadillacje.- Hé, fiúk! Tud valamelyikőtök főzni? - érkezik a kérdés odalent- ről.- Én éppenséggel a konyhán dolgoztam katonáéknál... - vono- gatja a vállát Joci.- Veri gúd! - örvendezik Kacsó. - Mássz le, és gyere velem. A Mellrose-on van egy magyaros ét­termem. A szakácsomnak ebéd előtt jutott eszébe, hogy kilép. Be- állsz a helyére. Kaja, szállás in­gyen van, fizetés egyelőre nincs, a többit majd meglátjuk. Joci tétovázva nézeget hol Zsi­gára, hol lefelé.- Akkor jöjjek?- Mit gondolsz, mire várok, édes fiam! Búcsúképp átadja Zsigának a kalapácsot, majd lemászik a te­tőről, és azon mód, koszos ruhá­ban beül az autóba, a kocsi el- porzik. 17. A „Karikash” étterem személy­zeti asztalánál ülve Joci szakács­öltözetben ebédel Zsigával együtt, Kacsó telefonál.- Csiken-paprika. Itt így hívják - magyarázza Joci tele szájjal.- Anyám azért jobban tudja - véli Zsiga, de azért tömi magát de­rekasan.- Lehet. De nem is vagyok az anyád.- Volt már valaha fényképező­gép a kezedben, fiam? - bök Ka­csó az állával Zsiga felé. - Kéne egy pár képet csinálnod. Van ked­ved hozzá?- Annyit ehhez is értek, mint a tetőfedéshez - vonja meg a vállát a fiú. Kacsó szó nélkül feláll és be­húzza a fiút az irodájába.- Hát a pofád tudod-e tartani?- Ha kell, az is megy.- Most kell! - Egy drága kame­rát ad a fiú kezébe. - Szuper­gyors filmtovábbító van benne. Vakut tilos használnod. Az én motorommal mész. Négyre légy ezen a címen. Keresd meg a tér­képen. Négy óra tízkor a ház előtt meg fog állni egy UPS teher­kocsi, olyan nagy, barna csomag- szállító, és egy színes televíziót adnak át a ház tulajának. Ehhez persze alá kell írnia az elismer­vényt. Nincs más dolgod, mint hogy mindezt lefényképezd. Ke­ress valami rejtekhelyei, egy ko­csi mögött, vagy a sövény között. Ha észrevesznek, ki vagy rúgva, ha nem érsz oda időben, agyon­verlek. Ha vacak lesz a kép, még a kárt is megfizeted. De ha min­den okésan megy, kapsz egy szá­zast. Világos? Zsiga összehúzott szemöldök­kel méregeti Kacsót.- Ötszázat - mondja aztán ha­tározottan.- Hármat. De igyekezz, mert nincs sok időd. 18. Zsiga motorral haladva keres­géli a házszámot, meg is találja, és elbújik. A mondottak szerint hamarosan megérkezik a UPS au­tó. A sofőr kiszáll, becsönget.- Miszter Backwalter?- Igen. Mi tetszik? - kérdezi egy mogorva, kopaszodó, szemüve­ges férfi.- Meghoztam a küldeményét.- Mi van? Miféle küldemény?- Tessék parancsolni, a szállí­tólevél. Egy darab színes televí­zió.- Én erről az égvilágon semmit nem tudok. Ki küldte? Minek?- Nekem annyi a feladatom, hogy átadjam önnek, rendeltetés­szerűen.- Nem tetszik ez nekem... - for­gatja a papirost a szemüveges.- Itt írja alá - bök oda a tollal a sofőr. Zsiga, aki eddig egy konténer mögül kattogtatta a gépet, hirte­len ötlettől vezérelve átszalad az úton. A szemüveges észreveszi, egy pillanatra eltűnik a házban, majd puskával tér vissza, ordít. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom