Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)
2001-07-17 / 193. szám
2001. JÚUUS 17., KEDD RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Párizsban járt a pécsi Dukát Két évvel ezelőtt alakult meg Pécsett a Dukát Néptáncegyüttes, amely a közelmúltban sikeresen szerepelt a Párizs melletti Argentuilben megrendezett 6. Európai Folklórfesztiválon. Ezen a fesztiválon évről évre az anyaországon kívül működő szerb néptáncegyüttesek vesznek részt, idén 34 volt a színpadra lépő csoportok száma, amely azt bizonyítja, hogy szerb népi táncot nemcsak a Jugoszlávia körüli országokban járnak. Az idei fesztivált, mondja Tamóczi Attila, a Dukát vezetője, a helybéli francia együttes nyerte, de a rangos zsűri elismerően nyilatkozott az ő teljesítményükről is. A Dukát Néptáncegyüttes pécsi és Pécs környéki fiatalokból áll, s nemcsak a pécsi települési és a szerb kisebbségi önkormányzat támogatja őket, hanem Olasz, Szederkény, Szalánta és Nagykozár önkormányzata is, továbbá az olaszi horvát és német önkormányzat. Tagjai között a legtöbb a horvát származású, s hogy mégis szerb táncokat adnak elő, az bizonyítja azt, hogy a kultúrát lehet politikától függetlenül is művelni. CS.L. FÁBAN FOGALMAZOTT GONDOLATOK. Csóti Gábor budapesti képzőművész (felvételünkön) kiállítása várja az érdeklődőket a pécsi Műhelygalériában. A tárlat augusztus 5-ig látogatható, fotó! műller andre* A paradicsomi eper az élet sója Közel száz munkanélküli embernek adott reményt néhány éve Mindszentgodisán az Életsó Kft., amely azóta is sokuknak tartozik a munkabérrel. A kifizetésre, úgy tűnik, ugyanannyi az esély, mint arra, hogy mint ígérték: paradicsom nagyságú amerikai epret termelnek. Három éve jelent meg Mindszentgodisán egy hölgy és egy úr, az Életsó Kft. emberei, akik egy nyolchektáros földet béreltek, hogy ott mezőgazdasági tevékenységet folytassanak. Kezdetben rengeteg embert akartak felvenni, s nagyon sokan jelentkeztek is a Baranya Megyei Munkaügyi Központ komlói kirendeltségének közreműködésével, mondja Stégemé Milassin Erika kirendeltségvezető (képünkön). Többször is sor került csoportos tájékoztatásra Mindszentgodisán, a művelődési házban. A munkáltató képviselője elmondta, mivel szeretnének foglalkozni. Voltaképpen mindennel, olyan képtelen ötletek is elhangzottak, állítja Stégemé, amelyek az őrület körébe tartoznak. Aztán néhány hónap alatt befulladt az egész vállalkozás, de még utána is gondok jelentkeztek, hiszen az embereknek nem adták ki a szükséges igazolásokat a munkaviszonyról, nem fizették ki a munkabéreket.- Rettenetesen zűrös társaság volt - emlékezik vissza Stégerné. - Már a legelején is akadtak gyanús jelek, amikor 9-re ígérték a jövetelüket, s 11-kor még nem voltak sehol, az emberek pedig egyre kevesebb türelemmel vártak. Nem lehetett pontosan tudni azt sem, ki a tulajdonos, problémák mutatkoztak a föld tulajdonlása körül, bajok voltak a bankkölcsönnel is. Az önmagáért beszél, hogy a cég 1997-ben jött létre, és már felszámolás alatt áll, mondja Wágner Béla, a Baranya Megyei Munkaügyi Központ Munkaügyi Felügyelőségének vezetőhelyettese. Az első bejelentés a felügyelőségre már 1998-ban megtörtént, s akkor kötelezték a munkáltatót a jogszabályok betartására, s több százezer forint munkaügyi bírság kiszabására is sor került. Tekintettel arra, hogy ezt nem teljesítette a kft., elindult a behajtására irányuló államigazgatási eljárás, amelynek a mai napig nincs eredménye. Aztán végrehajtási bírsággal sújtották a felelős személyt két esetben is, amelyeket különböző eszközökkel sikerült befizettetni.- Mindenfélét akartak ezek - panaszolja Kiss Jánosné, a károsultak egyike -, azt mondták, hogy amerikai eperfát kell ültetnünk, amely másfél méteresre nő, és kisebb paradicsom nagyságú epret terem. Az első hónap után fizettek, de aztán semmi. 94 munkanélküli embert vettek föl, ebből húszán jelentettük fel őket. A munkaügyi bíróság is a javunkra döntött, de azóta sem láttunk egy fillért sem. A tulajdonos budapesti volt, ő eltűnt a pénzzel, még a számítógépüket is egy éjszaka lopták vissza az irodából. Nekünk a férjemmel százezer forinttal tartoznak. Adatszolgáltatásra kérik fel ilyen esetben a céget, vagyis arra, hogy bocsássák rendelkezésre az iratokat, a pénzt, ha van, tájékoztatott ár. Rácz Zsuzsanna felszámolóbiztos. Az erre vonatkozó kérésük azonban válasz nélkül maradt. Rácz Zsuzsanna pesszimista, nem valószínű, mondja, hogy a kifizetésekre sor kerül, mert tudomása szerint se pénz, se vagyon nincs. Ezért feljelentést tesznek csődbűntett miatt a tulajdonos ellen, s feltehetően fél-háromnegyed év alatt lezárul az ügy az egyszerűsített eljárás szabálya szerint, hiszen nincs értelme az eljárás folytatásának. A büntetőfeljelentés pedig, ha másképp nem is, legalább pszichésen megnyugtathatja az érintett károsultakat. CSERI LÁSZLÓ Pannon Magyar Ház Ősszel adják át rendeltetésének Pécsett az országban első ilyen létesítményként a Pannon Magyar Házat. Feladata a hozzánk érkező határon túli magyarok segítése. A baranyai kezdeményezés megvalósítását a másik három dél-dunántúli megyén - Somogy, Tolna és Zala - kívül határon túli magyar szervezetek is szorgalmazták, a létesítmény kialakításában pedig Pécs város önkormányzata mellett a megyei területfejlesztési tanács és szponzorok is közreműködtek. A Pannon Magyar Ház lényegében közösségi és információs központja lesz a Pécsett és a régióban tartózkodó határon túli magyaroknak. Rugalmas fogadó- készséget szeretnének működtetni, amibe például a számítógépek használatától a város egyetemein felvételiző külhoni magyar fiatalok szálláslehetősége egyaránt belefér. A baranyai önkormányzat adta át a János utcában lévő ingatlanját a csaknem tíz éve létrehozott Határon Túli Magyarságért Alapítványnak. Jelenleg az átalakítást végzik az épületen, mintegy 10 millió forintos költséggel. Ezt a részt ősszel már átadják, de szeretnék a felújítást folyatni a második szinten, azt remélve, hogy a kialakításhoz, működtetéshez kormányzati segítség is érkezik, mert a befejezéshez további 13 millió forintra lesz szükség, w. *. A hét végén egy kissé a hőség is hozzásegített, hogy bekapcsolva a tévét időnként a képernyőre pillantottam a nagyvilág iránti kíváncsisággal. Utazni vágyó embervolnék, s mert lehetősségem a szűkebb környezetre korlátozódik, örömmel néztem a hideg sör mellől, hogyan tölti óráit az emberevők földjén a misszionárius, miként vájják ki a fatörzsből a rózsaszínű kenyér-lisztet a pápuák, majd végigutaztam a világ egyik legöregebb (1898-ban készített) kisvasúlján, Körösi Csorna Sándor nyomdokain Darjiling főutcájától a Himalája lábáig. Még a délelőtti Főtér is vonzott. Mi tagadás, ráébresztett, hogy időnként nem árt a hazai kisvá- rosok-falvak világára, a helyi szokásokra rátekinteni, megízlelve a táj ételét, italát, s hogy a rétessütés vagy a halászléfőzés helyi titkai kedvesebbek lelkemnek mint a legtöbb tévécsatornát és főidőt elárasztó szappanoperák nya- valygásai vagy a bugyuta akciófilmek véráztatta győzelmei. A vasárnap délelőtti országjárás botladozásai és olykor meglehetősen gyöngén előkészített interjúi ellenére is szívemhez nőtt a főtérbeli mosolygós szemű riporterhölgy olykor természetes, olykor erőltetett rácsodálkozása a „népi Magyarországra’’. Az öreg asztalosműhelyre, rozsdásodó ráspolyra, a repedt fazekaskorongra vagy éppen utolsókat fújó kovács- fújtatóra. Rádöbbentett, hogy minden averzió ellenére egyre jobban megbecsülöm és tisztelem azokat az erőfeszítéseket, melyeket manapság a közszolgálati televíziónk tesz annak érdekében, hogy száműzze olykor-olykor legalább félórára-órára a „nézettségi indexet”, és a magamfajta deviánsoknak a televíziózás hőskorában fakasztott tévészomjál is valamivel enyhítse. Mert mi tagadás, mostanában alig kapunk valamit abból, amit annak idején a kultúra elektronikus közvetítésének hajnalán, a múlt század hatvanas éveiben (ugye milyen furcsa kimondani) a kísérleti adások körül bábásko- dók beígértek. Nos, ezért szeretem és nem bántom nagyon a Főtér kalandozásait (ezúttal illő a villányi-siklósi-harkányi háromszögben tett villámlátogatásukat kissé megkésve megköszönnöm), hiszen egy merőben reklám-ráfizetéses nézőpontból próbál valami szépet, valami nemeset fölmutatni. S ha nincsenek is köztünk emberevő pápuák, rádöbbent, hogy akadnak azért apró kincseink, s hogy a munkájukra-min- dennapjaikra büszke emberek se szívódtak fel végképp az évez- redelős globalizációban. KOZMA FERENC Befutott a Rockmaraton A sikeres főpróba legalább öt évre prolongálta az előadást Arról lehet vitatkozni, hogy mennyire értékhordozó egy rockfesztivál, miként a most záruló Rockmaraton esetében is, de az tény, hogy rendre többezres tábort vonzanak, és a vészjósló hangok ellenére sikeresen, különösebb rendbontás nélkül zajlanak. A próba jól sikerült, a Rockmaraton fesztivál öt esztendeig mindenképpen Pécsett kerül megrendezésre, megkaptam hozzá az engedélyt az önkormányzattól - mondja a főszervező Máté Attila (képünkön). A kérdés leginkább az, hogy miként lehet a jó indulás után még nagyobb hatásfokkal üzemeltetni a vidék legnagyobb rocktalálkozóját. Nagyon klassz az új környezet, remélem jövőre is itt lehetek - ez volt Deák Bili Gyula véleménye az arborétumi helyszínről, a Pokolgép és a P. Mobil együttes tagjai pedig úgy látták, hogy ennél ideálisabb helyszínt nem is találhattak volna. Az arborétum növényei - a szóbeszéddel ellentétben nem védett növényekről van szó, hanem díszes híjákról - hiánytalanul állnak, mondja Máté Attila, az önkormányzat szakemberei ma tartanak terepszemlét, miután lebontották a nagysátrat. Öt nap alatt 12 ezer látogatója volt a Malomvölgyi Arborétumban megrendezett rockfesztiválnak. Három húzósabb, 3-4 ezer emberes nap volt: a kezdeti ingyenes, az alternatív zenekarok estje, valamint a pénteki P. Mobillal és Deák Bili Gyulával fémjelzett. Kezdésnek jónak mondható ez a nézőszám, vélekedik a főszervező, de hosszú távon arra számít, hogy napi 8 ezer zenerajongónak kell biztosítani az ellátását. Az egyik legmeglepőbb tanulsága az első pécsi Rockmaratonnak, hogy a szombat nagyon gyengén sikerült. Hiába játszott például ekkor a Tátrai Band, a pécsiek a hétvégén nem mozdultak ki otthonról. A konklúzió a következő találkozóra: marad a hagyományos leosztás, blues-, altematív- és metálnap jövőre is lesz, de új színként több pécsi, baranyai csapatot akarnak meghívni, s egy külön napot szánnak a könnyedebb zenének (Bestiák, Pa-Dö-Dö, Irigy Hónaljmirigy stb.). Másrészt várhatóan egy nappal rövidülni fog a találkozó, szerdától szombat estig tart majd legközelebb. Átkerül a zenekari dobogó is a katlan másik oldalába, ahol a zártabb tér jobb akusztikát teremt, másrészt hangfoszlányok sem juthatnak el a városba. Az első év másik nagy tapasztalata, hogy napi szinten kell kalkulálni a táborba igyekvők mozgásával: az együttesek várható rajongó- tábora alapján napokra bontva rendelik meg az autóbuszos szállítást a helyi tömegközlekedési cégtől. A buli elindult, de még csak 30- 40 százalékon égett a tűz, a városnak, a résztvevőknek is jobb, ha a Rockmaraton ennél magasabb hőfokon zajlik. Mindenesetre a szervezőkön nem múlik, többek közt azon is munkálkodnak, hogy egy- egy nevesebb külföldi bandát is meghívjanak a későbbiekben. MÉSZÁROS B. E.- Dobre, magyarok. További jó utat a napfényes... Lipicába!- Hú... Ez nem lehet igaz! Leizzadtam rendesen - morogja még Zsiga is, miután a határőr elhagyja a kupét. Joci térképet vesz elő, azt kezdi el tanulmányozni.- Hol vagyunk?- Valahol itt - mutatja Sári. - Már csak a zöldhatáron kell átjutnunk sötétedés után.- Nyugi, sikerülni fog. A lipicai lovakra mondom! - jelenti ki Zsiga. A vonat megáll, a három fiatal lekászálódik. 10. A sötét bozótosban sötét árnyak lopakodnak a határ felé. Csak a fű és az ágak zizegése hallatszik és a kora nyári bogárzümmögés. A távoli őrtoronyból ekkor hirtelen reflektorfény világítja meg a rémült alakokat, akik azonnal lehasalnak.- Sztoj! - hangzik a kiáltás feléjük.- A rohadt életbe - átkozódik Zsiga.- Ne moccanj, mert lőnek! - suttogja Sári.- Mondták?- De hülye vagy. Nem szokták előre bejelenteni. A következő pillanatban megjelenik egy jugoszláv határőr osztag, farkaskutyákkal megerősítve. 11. Az éjszakai határőrállomáson Zsigáék egy szűk szobában állnak, ám az íróasztal mögött különös módon ugyanaz a határőr terpeszkedik, atóvel a vonaton találkoztak. Nézegeti az útleveleket.- A híres magyar delegáció, ugyebár... Aztán mi van a lovakkal, ha szabad érdeklődnöm?- Minden a legnagyobb rendben - feleli halkan Sári.- Szóval rendben, azt mondod? Akkor jól van. Reggel mehettek is vissza Magyarországra, ezek szerint. Erre nincs mit felelni, ők hárman még csak egymásra sem néznek, hanem a cipőjük orrára, mintha oda lenne felírva, milyen sors várhat rájuk otthon. A határőr egy darabig még firtatja az arcukat, majd int, hogy vigyék el őket, de az utolsó pillanatban felkel a helyéről, és Sárit hátrahúzva visszaadja az útleveleket és súgva mondja neki:- Innen öt tólométerre. Lekov- nál, ott meg lehet próbálni. Pontosan éjfélkor, érted? Hajnalra a di- góknál lesztek. Na, indulás, te magyar lány... 12. Az első szökés sikere után hátra volt még a következő állomás, az olasz-francia határ. A vonaton utazva Zsiga a térképen próbálja szemléltetni, miképpen is fognak túljárni ezúttal az olasz határőrök eszén.- Tehát idáig megyünk most vonaton. Itt kiszállunk, a francia határ előtt. Világos?- Hát persze. De biztos, hogy az olaszok visszavinnének? - aggódik Sári.- Ne akard kipróbálni. Inkább átsétálunk gyalog. Itt kell lenni a határnak pár száz méterre.- Vaullair-du-Sur-Meaurille... Ki a franc tudja ezt kimondani? Ekkora baromságot! - hőzöng Joci.- Ne feltűnősködj már a kiejtéseddel! És ideáig kell eljutnunk gyalog. Nincs messze. Mint Triesztnél. És akkor onnan már irány - Párizs, aztán Amerika!- Na de itt szép havas hegyek vannak, kisapám! - bámul tó az ablakon Joci.- Jó, vannak. És?- Csak mondom. Felőlem indulhatunk. A vonat megáll egy kis hegyi állomásnál, leszállnak, a szerelvény eltűnik egy alagútban. Kicsit tanakodnak kezükben a kis térképpel. Már erősen szürkül. Az eget felhők borítják, a szél is élénk. A két fiú a pesti crombi kabátban, fejfedő nélkül, Sári magas sarkú cipőben indul el egy köves úton, az ismeretlenbe, amerre a határt sejtik. 13. A máris félig sötét havasi ösvényen baktatnak egymás után, leghátul Sári.- Várjatok már! Ez a nyavalyás cipő!- Törd le a sarkát. Itt nem lehet tűsarkúban ugrálni! Párizsban kapsz újat - adja tó a rendelkezést Zsiga.- De piszok hideg van! - jegyzi meg Joci.- Nem a Riviéra, az tuti.- Azt mondtad, pár száz méter. Már gyalogolunk három órája.- Te is láttad a térképet, nem?- Ne nyafogjatok már annyit! - szól közbe Sári. - Tempó, uraim, tempó! Inkább gyönyörködjetek a hóban. A kis csapat újabb elhatározással vág neki a lassan sötétségbe vesző tájnak. A szél is mind inkább feltámad, a sötéttel együtt a hideg is megérkezik. Zsiga is érzékeli, hogy ez a túra sem lesz olyan egyszerű, mint ahpgy elképzelte. Kínjában egy idő után nem tud mást kitalálni, mint hogy forduljanak vissza. De tó tudja már, merre van az a bizonyos vissza?- A nyomainkat befújta a hó - jelenti Joci, mintha a sötétben oly sokat számítanának a nyomok. (Folyt, köv.)
