Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-13 / 189. szám

2001. JÚUUS 13., PÉNTEK ALMA MELL É K 9. OLDAL BEMUTATKOZIK A lmamellék a nevét az Al­más-patakról örökölte, sorsa számos apró tele­pülésével fonódik össze. Szent István idejében a Vátyi Ispánság része még a 17. században is tu­catnyi telepü­lés - puszták, egytel- kes fal­vak - la- zább- erősebb szövet­ségeként. A török hódoltság vé­gén szinte egyedüli lakott hely horvát betelepülőkkel, majd a 18. század végén németekkel. A Bat­thyány, majd a Biedermann csa­lád birtoka. Területén található a Bakonyból érkező németek, szlo­vákok által 1799-től munkára fo­gott lukafai üveghuta, amely 1888-ig működött. Katolikus templomát 1890-ben emelik. A XX. századi első felére a német családok száma válik domináns­sá, és a vidék egyik leggazda­gabb faluja lesz. 1945-ben a né­meteket kitelepítik, vasútvonala 1976-ban megszűnik, a környék elnéptelenedik, Almamellék la- i kossága csökkenésnek indul, hátterében a termelőszövetkeze­tek többszöri átalakításával. Még az átmenet, a peremre sodródás nehéz esztendeit éli. Képviselő-testület A polgármestere Schwartz Jó­zsef, aki 1980 óta folyamatosan a falu élén áll. Alpolgármester Hemer Rudolf. Képviselők: Szu- batics Miklós, dr. Knapp Márta, Kálóczi Ferenc és Lang József. Az Almamelléki Körjegyzőség­hez tartozik Csebény, Horvát- hertelend és Ibafa. Nevezetes napok A község minden év áprilisának harmadik szombatján ünnepli a Kisvasút napját, amellyel a lakók a gazdasági jelentőségén túl a vasúthoz való érzelmi és szak­mai ragaszkodásukat is kifejezik. Minden júliusban rendezik a népszerű Almatő-kupát a kör­nyékbeli labdarúgócsapatok részvételével. A névadás az Al­más-patak „tövénél” fekvő tele­pülésre utal. A falunapot minden év májusának első vasárnapján tartják az almamellékiek. Az oldal az almamelléki önkormányzat támogatásával készült Oldalszerkesztő: Bóka Róbert Ahol a puszták találkoznak Somigyhársá^:-:;^4M^^fl^4^Í!l> Szentlaszló Ibafa Almamellék a „legek” települése. A megye legnagyobb kül­területtel és legkisebb működő kisvasútjával rendelkező ap­rófalva, s mint Schwartz József polgármester (kis képün­kön) szavai tanúsítják, nagyok a jövedelemkülönbségek a nehéz helyzetű községben.- A hatvanas években a mára szin­te teljesen elnéptelenedő puszták­kal együtt 1300 lakosa volt Alma­melléknek. Terecsenypusztán 160-170-en, Szentmárton-pusztán 130-an, Szentegyed-pusztáin 60-an éltek, de Németlukafa, Korcsány- puszta is lakott volt, míg ma 501- en vagyunk - sorolja a polgármes­ter. - Az állattartás jelentette a fő megélhetési forrást a pusztákon, de a rendszerváltás előtt még Al­mamelléken is 130 szarvasmarha volt a házaknál, ma jó ha öt ma­radt. Volt munkája a kondásnak ALMAMELLÉK NÉPESSÉGE 1200 1000 800 600 400 200 906 1117 503 501 1930 1975 1996 2001 is... Megszűnt a Görösgaü Állami Gazdaság, most fejeződik be a té- esz felszámolása. A szigetvári munkaadók - cipőgyár, Mezőgép - már korábban leépítették a lét­számukat. Csak a cipőgyárban húsz asszony dolgozott. Az aktív korúak 140-en lehetnek a faluban, a munka nélkül maradtak szá­mát a jelen pillanatban nehéz len­ne meghatározni. Tény, hogy 13- an részesülnek állandó, szociális segélyben, 7-en jövedelempóüó tá­mogatásban, kiegészítő családi pótlékot 84 gyermek után fize­tünk, 137 nyugdíjasunk van. Re­ménykeltő, hogy a 25 férőhelyes óvodánkba 35 kicsi jár, és az álta­lános iskola első osztályába is több gyerek iratkozott be, mint tavaly.- Viszont ma sem dúskálunk munkahelyekben, a Szigetvári MEFA alig egy tucat embert foglal­koztat, a két-három helyi mezőgaz­dasági vállalkozás - az egyik Kor- csányban halastavakat is működ­tet, a másiknak Szent Egyed-pusz- tán van tehenészete - inkább csalá­di jellegű. A többség ingázik. Hely­ben az önkormányzat intézményei a legnagyobb munkaadók. A kör­zeti általános iskolába járnak a gye­rekek Csebényből, Horvátherte- lendről és Ibafáról is, amely az idén januártól tartozik a körjegyzősé­günkhöz. 120 diákunk van 15 ne­velővel, az iskola szerves része a 40 személyes diákotthon és a 150 ada­gos konyha is, ahol igény szerint az idősek számára is főznek.- Sajnos pályázataink is tükrö­zik hátrányos helyzetünket. Hat beadottból általában egy sikeres, holott jelentős támogatásra szorul­nánk, és köztudott, hogy a pályá­zatkészítés sok pénzbe kerül. Any- nyira alacsony jövedelmű rétegek laknak itt és a környék falvaiban, hogy ez a szegénység minden jó szándék ellenére se tud összefogni, annyi önerőt előteremteni, amely a komolyabb előrelépést garantálná. Sasrét magányos cédrusa A nyírott füvű zöld teret a volt vasútállomás pasztellsárga épüle­te uralja, ablakaiban piros virágok özönével. Körben szelíd, ligetes a táj, egy-egy ágaskodó faóriás mö­gött csodásán kitáguló horizont­tal. Előttünk a faragott, tornácos váró ötlik a szemünkbe finoman megmunkált oszlopaival. A szigetvári MEFA Erdészeti Rt. emelte 1995-ben. Jobbra is, balra egy-egy apró remíz, kar­nyújtásnyira egy kis lóvontatású vasúd kocsi kelleti magát. Lóré a negyvenes évekből, tudom meg útikalauzomtól, a polgármester­től, az egykori pályamestertől, aki fél év híján három évtizedet szol­gált a MAV-nál. Keletre apró vas­úti síripár tűnik el a fák közt,. amely északra fordulva fut Sasrét- pusztáig a halastó majd a Lukafa- pusztai-patak vonalát követve. Pá­colt tölgyfarönkön Vanyúr István szigetvári szobrászművész dom­bormű vésete árulkodik arról, hogy egy most száz­éves kisvasút, a „zselici csühögő” képzeletbeli vagy akár valódi utasa lehetek. Ma főként az erdé­szet munkásaival és diákokkal zakatol berkeken, tölgyeseken át. Noha a 600 milliméteres nyomtá­vú, 7 kilométeres 308. számú almamelléki vonal az ország legkisebb működő kisvasútja, igen fon­tos szerepet tölt be mindmáig tekintettel az inten­zív erdő- és vadgazdálkodásra. Ez akkor is így volt - egészen 1977-ig -, amikor még a Kaposvár-Szi- getvár közötti vonal létezett. Erről a gazdag és el­lentmondásos múltról az állomásépületben 2000- ben megnyitott Erdészeti és Vasúttörténeti Múze­umban kaphatunk képet. Sasrétet látni kell. Egyebek közt egy fölkopaszo­dott öreg fenyőfa, a helyiek „magányos cédrusa” jelzi, hogy a Somogyba is átnyúló erdő szívében Az egykori uradalmi kastély most vadászoknak ad otthont FOTÓK, LÄUFER LÁSZLÓ járunk. A kisvasút végállomásánál fűrészüzem van, odébb a báró Biedermann család nagyszerű örökségét, a bérvadászokat csalogató hatszobás vadászkastélyt találni. A báró csapoltatta le és alagcsövezte a sasréti lápot, az erdő mélye iparos múlt - boksa, üveghuta - emlékét is rejti, tudom meg Könyves Kálmántól, a MEFA Erdészeti Rt. igazgatójától. A vadkár elleni védekezést szolgálja a 300 hektáros vaddisznókért és a maga nemében országosan is egyedülálló 700 hektáros, immáron hatéves szarvaskert, 120-as törzsállománnyal. Az 1996-tól működő és az iskolai csoportok ál­tal egyre „belakottabb” erdei iskolát Pappné Né­meth Tünde vezeti; igazi kuriózum ősbükkösben kanyargó tanösvénnyel, a diákok révén is gazda­godó természetrajzi gyűjteménnyel. A gázvezeték és a szennyvízcsator­na-hálózat kiépítésére ezért sem gondolhattunk, nem beszélve ar­ról, hogy a szétszórtan beépülő, egykor 12 kis faluból összenövő község rendelkezik a. legnagyobb, 4335 hektáros külterülettel a me­gyében. A legerdősültebb rész is! A földek silányak, 3-12 aranykorona értékűek, de gazdagok legelőkben, úgyhogy itt továbbra is az állattar­tás jelentené a jövőt. Helyi tőke Somögy­hatvani tk. ...Szulimál Ő Somogyviszló . o " .. Csertő Somogyapáti 9 j Mozsgó ,.0 Átmás­zó keresztúr Dinnyeberki Zsibőt Nyugotszent­9. Patapoklosi Tótszent­syü'W Át Szigetvár erzsébet Beceta J Botykapeterd Kacsóta Nagyváty Nagypeterd ? kormányzat soha nem volt tétlen, az 1990-es esztendőt követően új orvosi rendelő épült, rendbe tettük az utakat, úgyhogy már a szőlőhe­gyi présházakhoz is kövesutak ve­zetnek. Jómagam MÁV-pályames­A falu központját uralja a dombon a templom hiányában erre alig van remény. A kommunális adót is csak az idei év­től vezettük be, a szervezett sze­métszállítás fejében. Azért az ön­ter voltam, de már 1980 óta állok a falu élén, ismerem a múltját, az itt élők törekvéseit. Apró lépésekben A nemrégiben felszámolt szeméttelep, az Arany Já­nos utcában öt vadonatúj ház is jelzik, hogy a község a csekély költségvetéséből is sokat tesz lakóiért. A 76 milliós költségvetés 75-80 százalékát üz iskola és diákott­hon, az óvoda, valamint az egészségügyi intézmény mű­ködtetésére kell fordítaniuk. Azért a fejlesztésre is mindig ki­csikartak némi pénzt és önerőt az elmúlt évtizedben. Nagy erő­feszítést jelentett a kátyús utak rendbetétele, s az, hogy a szőlő­vel foglalkozók présházaihoz ma már kövesutak vezetnek. Az elmúlt években újították fel az óvoda épületét, hozták rendbe az iskola beázó födémjét, na­gyon szép orvosi rendelő épült, villannyal látták el a faluköz­ponttól távoli temetőt. Küszöbön áll a közvilágítás korszerűsítése. Az idén készül­tek el a közművelődési célokat és tornacsarnokával a testnevelést szolgáló faluház tervei - ugyanis az egykori, pajtából kialakított kultúrházat az idén lebontották. Ha a beruházás nem kapna jelen­tőségéhez mért pályázati támo­gatást, akkor az önkormányzat kényszerűen, lépésenként - évi 3-3 milliós költséggel - lát a meg­valósításához. Rövidesen elkészí­tik a zselici községekkel közösen kidolgozott idegenforgalmi kon­cepciójukat is. Művésztelep, páratlanul Aki benyit a diákotthon társalgójá­ba, most is talál nagyon szép színes ceruzarajzokat, ragasztásokat. Ez­úttal tíz diák - Cservék Zsófia, Ma­kói Ivett, Varga Edina, Kerti Alex, Vusics János, Puskás Kinga, Specht Fruzsina, Bmmer Dalma, Nagy Dorina és Borjas Csaba - munkája emlékeztet a hely szellemére. Egy évtizede Lantos Ferenc kép­zőművész és Apagyi Mária zongo­raművész kezdeményezésére Al­mamelléken művésztelep nyitotta kapuit, amely itt mutatkozott be először. A zselici dombok páratlan festőisége, a falu épített környeze­tének sokszínűsége, múltjának gazdagsága és nem utolsósorban a helyiek fogadókészsége miatt vált Almamellék ideálissá. A telep azzal a pedagógiai céllal létesült, Lantos munkásságára és kidolgozott elmé­letére alapozva, hogy a vizuális mű­vészetek és a zene termékeny in­tegrációját felmutassa, és a külön­böző érzékterületek, tudások egy­mást erősítő, kreatív gondolkodást szolgáló hatásával a vüág kozmikus egységének szemléletére neveljen. Azóta minden augusztusban mű­vésztanárok, diákok a vendégei a diákotthonnak. ■ Kastély, csónakázótó A táj természeti gazdagságát, vonzerejét a csak néhány éve üze­melő Vitái Kastélyszálló holland, német vendégei, és újabban a nö- fortosabban téri úszómedence áll a vendégek rendelkezésére. A szálló kétágyas szobákat is kínál a lehető legkom­A kastélyszálló már minden évszakban népszerű vekvő hazai vendégforgalom is ta­núsítja. A szálló, amely a Bieder­mann család nyári lakhelye volt, Szentmártonpuszta egyik ékessé­ge. A főépületben a négyágyas szobákon kívül 50 fős konferen­ciaterem is van. Teniszpálya, sza­una, nyáron nagyon szép szabad­televízió, telefon, minibár - felsze­relve. A lovassport szerelmesei és a vadászok is hó­dolhatnak szen­vedélyüknek - a kastélyt 150 hektár erdő öve­zi. A közelben lévő 12 hektá­ros, horgászni hívó halastó a főként almamellékieket tömörítő Zselic Horgászegyesület kezelé­sében van, csónakázási lehető­séggel. Mindössze néhány kilo­méterre van innen a híres ibafai pipamúzeum és a Sasrét csodás vadrezervátuma is. A helyi emlékezet őrei Régi és új temető, Krisztus-keresztekkel, háborús emlék­művel övezett, nemrégiben felújított templom, a jelen éle­dő közösségeit jelképező sportklub, egy felépítendő új kul- túrház reménye. Német nemzetiségi tagozatos, szellemé­ben eleven általános iskola. A múlttól a jövőig a szellemet, az írott múltat és a tárgyakat tekintve is szinte együtt van minden: az em­lékek tárházát most, átmenetileg az általános iskola őrzi. Ami a vágya­kat illeti, az önkormányzat egy mű­emléki értékű nagyon szép Kos­suth utcai parasztházban szeretné ezeket az értékeket elhelyezni. Ami a felsorolhatatlanul színes történelmi múltat és a hagyomá­nyokat illeti, elsők közt Horváth J. Gyulának, a falu hűséges espere­sének munkásságát, középkori fa­lutörténetét kell kiemelnünk. Tör­ténelmi tábláihoz a kitűnően raj­zoló postamester, Sipos Lajos ké­szítette az ábrákat; említenünk kell Pakuts Károly téesz-történetét, a falu múltját kutató, korán el­hunyt Pintér Árpád terecsenyi ta­nító, valamint Kuncz Elekné isko­latörténeti munkáit, a már nyugdí­jas Zselic-kutató dr. Lehmann An­tal falutanulmányát. Számosán gyarapították a mú­zeumi anyagot tárgyi gyűjtésükkel vagy adományukkal; Pulai Imre al­mamelléki népművész sétabotja is a végleges helyét megtaláló tárlat ékessége lehet. Ma az iskolában megtekinthetjük a székelyeknek emléket állító vitrint, majd azt, amely a helyi magyarok és néme­tek, s nem utolsósorban a második világháború után idetelepült felvi­déki magyarok öl­tözékét és haszná­lati tárgyait mutat­ja be. Szövőszék, számos rokka ta­núskodik a ken­derfeldolgozás ha- gyományáról, amely a kender- nyüvéstől, áztatás- tól kezdve a tilolá- son át a fonásig a leendő bemutató egyik leggazda­gabb anyaga lehet. De aligha mondha­tó más a kaszálás-aratást vagy ál­lattartást szolgáló eszközökről, szerszámokról és cserépedények­ről, például a mezőre vitt ivóvíztá­roló edényről, a béresbucsiról, amelynek a nevét nagy tudósunk, Györffy György a „bocsárból”, a pohár ősi magyar nevéből eredez­A készülő helytörténeti kiállítás egy részlete az iskolában teti. Ezt a különös alakú hordócs­kát a béresszekér rúdjának elejére függesztették fel, hogy igyanak be­lőle. Hogy a „bocs”, borosfazék je­lentéssel is bírna, abban főként a nép egykori szegénysége miatt is kétkednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom