Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-13 / 189. szám

I 2001. JÚLIUS 13., PÉNTEK 7. OLDAL KULTÚRA - R PORT Ökocentrum avagy tíz év tilalom Mint azt korábban megírtuk, bogádi magán­telkére hónapokig szállított építési törmelé­ket egy pécsi vállalkozó, önkormányzati képviselő, megsértve a szemétlerakásra vo­natkozó helyi tiltó rendeletet. A képviselő szerint mindent a falu érdekében tesz, mert ott ökocentrumot kíván létrehozni. A bogádi polgármester szerint a szállítások nem áll­tak le, a tervek pedig komolytalanok. Tárgyalás mellőzésével hozott végzést a Pécs Városi Bíróság június közepén arról, hogy a romonyai körjegyző határozatát - amely Mischinger István vállalkozót köztisztasági sza­bálysértés elkövetése miatt határozatban szólí­totta fel a telkére szállított nagy mennyiségű tör­melék 15 napon belüli elszállítására - hatályban tartja. Alaptalannak tartotta Mischingernek a ha­tározat ellen benyújtott kifogását, s megállapí­totta, hogy valóban köztisztasági szabálysértést követett el. Mischinger István pécsi képviselőt, vállalko­zót korábban már többször felszólította a bogá­di önkormányzat, hogy a település határában lévő magántelkére hosszú ideje folyamatosan szállított, nagy mennyiségű, engedély nélkül lerakott törmeléket vitesse el, hiszen egy helyi rendelet mindennemű szemét és törmelék lera­kását tiltja a faluban. Mischingert még április­ban felszólította a körjegyző is, hogy szállíttas­sa el azt a törmeléket, amely a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség megállapítása szerint 10 tonnánál több kommunális hulladé­kot is tartalmaz. Mischinger lapunknak akkor ígéretet tett arra, hogy azonnali hatállyal leállítja a törmelékszállí­tást, s arra, hogy a természeten ejtett sebet gyó­gyítandó, egy neves pécsi vállalkozóval kötött szerződés alapján hatóságilag el­lenőrzött, természetes anyaggal elvégezteti a terep rendezését. A tereprendezés után ugyanis öko­centrumot szeretne létesíteni a területen. Mischinger szólt arról is, hogy enged a polgármester kérésének, mert békességet sze­retne, remélve azt, hogy az ön- kormányzat hozzájárul a falu ér­dekét szolgáló munkahelyterem­tő létesítmény engedélyezéséhez. A beruházás­sal kapcsolatban konferenciát is rendezne, és a települést bekapcsolná a nemzetközi vérkerin­gésbe turistaközpont kialakításával. Ruppert Edina körjegyző a Pécsi Körzeti Föld­hivataltól kért tájékoztatást arról, hogy Mischinger István a tulajdonában lévő földterü­letére rendelkezik-e más célú hasznosításra vo­natkozó engedéllyel. A földhivatal által megkül­dött válaszból egyértelműen kiderül, hogy a te­rületre nem is kértek más célú hasznosítási en­gedélyt. Czár János (képünkön) polgármester szerint a vállalkozó ígéretei komolytalanok, hiszen nemcsak hogy nem viszi el a szemetét, de foly­tatja, ha csökkentett mennyiségben is a törme­lékszállításokat, s az új szemetet földdel takar- tatja le. Nem maradt más fegyverük ezután, mint bírság kiszabása. Mischinger István érdeklődésünkre elmondta, hogy csak földet szállít a területre, arról nem tud, ki szállít oda szemetet. Készül az ökocen­trum tanulmányterve, amelyet a Széchenyi-terv pályázatára is benyújtanak, s megbíztak egy cé­get, amelynek feladata a feltöltött rész, illetve a területen lévő víz vizsgálata, az esetleges szeny- nyező anyagok kimutatása. Mischinger István egy június 18-án kelt leve­lében, amelyet a polgármesteren és a körjegy­zőn kívül elküldött a képviselőknek és a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének is, arról tájé­koztatja a címzetteket, hogy a Mischinger Kft. két tevékenységet is előkészít. Az egyik a Deutsche Center, amely „német-magyar nagykö­vetségen keresztül, kanadai nagykövetségen ke­resztül beruházókat keres, segíti az idetelepü- lést”. A másik az Öko-Centrum Bogád, amely mikroelektronikai összeszerelő üzemet foglal magában, továbbá lakóparkot, sőt, alkotótábort a Pécsi Hírlap alkotói részére. Mischinger azon­ban nem éri be ennyivel: „a terület többi része­in, 200.000 km2 (sic!), sportlétesítményeket, tu­risztikai központot, halastavat, vadas parkot, lo­vardát kívánok létesíteni”. A július 2-án kelt, Ruppert Edinának címzett levelében arról tájékoztatja a körjegyzőt, hogy a térségben a befektetési szándéka töretlen. „Eh­hez kellő saját erővel, német és canadai befekte­tői partnerekkel és neves közéleti, tudós és szak­ember kapcsolatrendszerrel rendelkezem. Jelen­leg a Széchenyi terv által adott lehetőségeket vizsgáljuk.” Mindehhez Czár János polgármester azt fűzi hozzá, hogy a területre az önkormányzat változ­tatási tilalmat rendelt el. Ez addig tart, amíg el nem készül a falu szabályozási terve. Hogy ab­ban a Mischinger-féle ötletek helyet kapjanak, augusztus végéig konkrét, és tisztességes elkép­zelést kellene letennie az asztalra. Ha ez nem történik meg, tíz évre szóló tilalmat rendelnek el a területre. A polgármester úgy véli, a Széche- nyi-tervhez jól előkészített tervdokumentáció szükséges, de Mischinger ötletei még embrioná­lis állapotban sincsenek. ■ . ■ ■ ■__________________CSERI LÁSZLÓ vzotthíoüv) llhgaro : blöqeü1!' au 1 •irX tutim,toc Összevont nyári Jelenkor Megjelent a Pécsett szerkesztett Jelenkor július-augusztusi dupla száma, amelyben Tandori Dezső és Bozsik Péter versei után Simon Balázs, a közelmúltban elhunyt fiatal költő költeményei olvasha­tók. Darvasi László Sen-jün, a kertrejtőző című novelláját Visky András „pünkösdi homíliája” kö­veti, majd Sava Babic belgrádi író adja közre Esterházy Péterrel ké­szített interjúját. Solymosi Bálint rövidprózai írásai, Zalán Tibor, Csengery Kristóf és Ácsai Roland versei után Jorgosz Baia novellája és Méhes Károly regényrészlete olvasható. Mecseki Rita Eszter és Poós Zoltán költeményeit Marno János Paul Celan-fordításai köve­tik a fordító esszéjével, a szépiro­dalmi rovat Csordás Gábor Ke­resztben át a végtelen úton című írásával zárul Korniss Péter fotog­ráfiáiról. A tanulmányok között Szigeti Csaba elemzi Petri György költé­szetének metaforikus nyelvét, Vá­ri György Vas István emlékiratai­ból közöl tanulmányt, Milbacher Róbert „S mi vagyok én, kér­ded...” címmel az Arany János- önéletrajz narratív rétegeit vizs­gálja. A kritikarovat Forgách András Füst Milán Teljes naplójáról szóló írásával indul, majd Györffy Mik­lós A legenda paródiája? címmel Darvasi László Szerezni egy nőt novelláskötetét, Karátson Endre pedig Kibédi Varga Áron legutób­bi lírakötetét recenzálja. Horváth Györgyi Kritikájának tárgya Müllner András Körösi Csorna Sándor levélregénye, végül Papp Ágnes Klára a magyar származá­sú Ágota Kristóf Tegnap című re­gényéről írt bírálatot. „A Jelenkor postájából” rovat­ban Kántor Lajos Levél-féle Bodor Ádámhoz című írása olvasható, mely hozzászólás a lap februári- márciusi-áprilisi számaiban köz­readott Bodor Ádám-interjúhoz. LELETEK A KUPOLÁBÓL. Ásatás kezdődött Pécsett, a Nádor Szálló épületében. A Kárpáti Gábor ve­zette régészek a kupolaterem alatt dolgoznak. A feltárás során középkori épületmaradványok kerültek elő, amelyeket a leletmentés végeztével betemetnek, így a felújítás a tervek szerint folytatódhat. TOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Jegyzet 9 A színek nyoma Hírcsatorna A PÉCSI Bach Énekegyüttes egy II. és egy III. díjat, valamint kar­nagyi különdíjat nyert Európa egyik legrangosabb kórusverse­nyén, a 40. C.A.Seghizzi Nemzet­közi Kórusversenyen, az olaszor­szági Goriziában. A Lakner Ta­más által vezetett együttes 14 or­szág 25 kórusával mérte össze tudását három kategóriában, (d) AZ AMERIKAI Egyesült Államok Bírósága a kényszermunkával kapcsolatos igényeknél csak a még élő károsult áldozatoknál is­merte el a kárpótlási kötelezettsé­get, így a jelenleg még élőknek, il­letve az 1999. február 15-én még életben lévő kényszermunkások örököseinek fizetnek a svájci, il­letve német és osztrák alapból. A pécsi Rácz Aladár Közösségi Ház­ban jelentkezhet minden 56. élet­évét betöltött roma származású állampolgár humanitárius segély igénylése kapcsán. (d) AZ V. JUBILEUMI PÉCSI Nemzetközi Kultúrhét és Diák­fesztivált rendezi meg augusz­tus 9-19. között a Nemzetközi Diákcseréért Alapítvány. Az idei téma: média és a művészetek. Ezen belül a divat, a média a fi­atalság kezében, a mozgásmű­vészet, a filmek hatalma és az ifjúsági kultúra és szórakozás altémákkal foglalkoznak a rész­vevők. (D> Össze volt nőve az a cigányem­ber a fával. Úgy bántak egymás­sal, mint akik együtt nőttek fel. Azt mondja most már maga a tudomány is, megrezdülnek- megrémülnek a növények, ha valaki ártó szándékkal - fejszé­vel, fűrésszel, metszőollóval - kö­zelít feléjük. Megdöbbentő ki­mondani: félnek. Ez az amatőr faragóművész , pedig mintha mindent előre megbeszélt volna egy-egy rönkkel. A történetet, ahogy ő képzeli a honfoglalást, s azt, miként domborítja majd a regét a fa erezetének, ágcsonkjai bütykének, gyökerei makacs gör­bületeinek használatával. Ez a fa nem félt. Egyformán kemények, ráncosak, időt látóak voltak a faragóval. Az amatőr művészek, legyen a kezükben ecset, toll, kréta, vagy éppen faragószerszám, mintha jobban hallgatnának a környezet, az anyag szavára. Nem azt szeretnék elérni, hogy amihez nyúlnak, abból a lehető legtöbbet hozzák ki, hanem any- nyit, amennyi benne van. Amennyit nekik mond a fa, a fém. Nem tesznek hozzá, nem vesznek el belőle. Az anyag és a cigány kapcsola­ta talán még bensőségesebb. A pécsi Dante Kávéházban a na­pokban bontottak le egy kiállí­tást. Ott voüak a versendi általá­nos iskola roma kisdiákjainak al­kotásai is. Különös vonalak, kü­lönös színek, különös látásmód. Használhatnánk komoly kifejezé­seket tehetségről, akarásról, köz­lési vágyról, de inkább az egysze­rű szavaknak van helye. Szép és érdekes. Hanem a színek! A nap sárga, de ha hunyorgó szemmel próbálom vakító fényét oldani, le­het az kék is, pirosas is, de még a zöld is ott lopakodik benne. És ezt ezek a gyerekek már tudják. Tud­ják, hogy a tengernyi zöld mezőn egy szem virág több, mint az ösz- szes szál fű. A Nemzetközi Romafesztivál egyik rendezvénye volt ez a kép­zőművészeti kiállítás. A gyöke­rek persze messze vannak, de nem kell messze menni. Elég a pécsi Erdős Kamill Múzeumig. Kész csoda. Érdemes lenne az ott látható világot minden lehető al­kalommal felbontani, és para­vánra tenni máshol is. Hogy ér­zékelhessék a sajátos világlátás­ra kíváncsiak, milyen űr marad, ha a falról egy idő múltán eltűn­nek a cigány művészek színes al­kotásai. MÉSZÁROS ATTILA- Csak kártyáztunk. Én nyertem. Ennyi történt. Csak azért, mert győztem! Már ez is büntetendő?- kiabálja távozóban, miközben az anyja az ajtófélfának dőlve zokog.- Istenem, édes istenem... 4. A kerületi bírósági tárgyaló zsúfolásig tömve. A bíró épp a ta­núk kihallgatását folytatja.- Kovács Gedeon? - kérdezi attól az öltönyös férfitól, aki kórházban fenyegetőzött Zsigá­val szemben. - Álljon ide. Tes­sék, mondja el, mit tapasztalt azon a délutánon a Mátyás té­ren?- Én csak arra sétáltam - kezd a mesébe a férfi. - Nem szoktam kártyázni, meg ilyesmi. Azt lát­tam, hogy az asztalnál nagyban verik a blattot. Kiabáltak, dobál­ták a kártyalapokat. A gyanúsí­tott egyén nagyon fel volt bő­szülve... Durván szidalmazta a sértettet, olyanokat mondott, hogy na, mi van, kaphatsz egyet a pofádba, meg minden. A kö­vetkező pillanatban felugrott, és ütni kezdte a Török elvtársat. Erre ő elővette az igazolványát, igazolta magát előírásszerűén, de ez csak olaj volt, kérem, a tűzre. A vádlott ettől még inge­rültebb lett. Azt üvöltözte, hogy mi vagy te, szemét, majd én megmondom, hogy mi vagy. És akkor történt az, hogy szembe került vele, és egyetlen mozdu­lattal a betonasztal széléhez csapta a Török elvtárs koponyá­ját. Hát tessék elképzelni, mi volt ott. A Török elvtárs azonnal eszméletét vesztette, lezuhant a földre, a fejéből dőlt a vér. Min­denki meg volt döbbenve, és kérdezték a vádlottat, hogy lát- ja-e, mit tett? De ő nem csinált semmit, és ahelyett, hogy segí­tett volna, fogta magát, és elsza­ladt.- Tehát ennyit látott. Egyebet semmit? Az öltönyös erre csak a fejét rázza és a vállát vonogatja.- Köszönöm. Üljön le. A követ­kező tanút kérem - az előtte fekvő papírról olvassa a bíró a nevet -, Kalmár József! Joci áll fel és átadja a személyi igazolványát.- Akkor halljuk, mit tud ne­künk elmondani erről a sajnálatos eseményről? Joci egy pillanatot még vár, elő­ször Zsigára, majd az öltönyös emberre néz, aztán fog bele.- Kérem, a téren ilyenkor dél­után mindig egy ismerős társa­ság van ott. Szolnoki doktor az ügyvéd úrral sakkozik, mi meg kártyázni szoktunk, na. A Feri bá is időtlen idők óta ott verte a blattot a haverokkal. Mi nem tudtuk, hogy ő a Török elvtárs. Senki sem tudta. Nagy kártyás­nak adta ki magát, és igazság szerint elég piszok szerencséje is volt. Aztán hogy mennyit csalt, az más kérdés. Valamiért nagyon a bögyében volt a Szol­noki doki, a sakk miatt, most is őt kapacitálta, hogy jöjjön kár­tyázni. Leült, elkezdtek játszani. A Zsiga meg én akkor kiszáll­tunk. De látható volt, hogy a Fe­ri bá, a Lenyó, a Csabi, meg a Ti­bi azon vannak, hogy a Szolnoki urat teljesen megkopasszák. Ami, mondjuk nem volt nehéz. Lehet, hogy harminc éve bri- dzsezni tudott, a huszonegyhez szegény tökhülye. Úgy ültek: Fe­ri bával szemben a Szolnoki úr, és a Zsiga meg én mögötte áll­tunk. A Csabi még kibicelt, de más ott nem volt. Ezt az embert soha nem láttuk a téren. És tes­sék elhinni, az nem úgy van, hogy valaki ismeretlenül csak úgy odajön, és bámulja, hogy mi hogyan zsugázunk. Ezt még a Feri bá sem tűrte volna. A Feri bá azon kapta fel a vizet, hogy a Zsiga beszállt a Szolnoki úr mel­lé, és elkezdtek nyerni. Egyik partit a másik után. Fogta, oda­vágta a lapokat. Ez az egy igaz. De ő vágta oda! Aztán felugrott, meg akarta ütni a Zsigát, és el­esett. Nagyon szerencsétlenül esett, bele fejjel az asztal sarká­ba. Dehát ezt látta mindenki, tessék megkérdezni őket is, hogy így volt. Biztos nem fogják letagadni...- Rendben. Üljön le - adja ki az utasítást a bíró, majd magá­hoz inti a népi ülnököket sugdo- lózik néhány szót, azok helyeslő­én bólogatnak. Majd ismét ő szó­lal meg. - Álljanak fel. A Népköz- társaság nevében. A VIII. kerüli bíróság a Vándor Zsigmond elle­ni vádat emberölés kísérletének bűntettében elejti, és indítvá­nyozza, hogy ellene hivatalos közeg elleni erőszakért emelje­nek vádat. Ezzel egyidejűleg a bí­róság indítványozza Vándor Zsigmond ideiglenes szabadláb­ra helyezését. A tárgyalást a nyo­mozás folytatásának elrendelése mellett bizonytalan határidőre ezennel elnapolom. 5. A' Mátyás téren továbbra is burjánzik a tavasz, mintha mi sem történt volna. Zsiga, Joci és Sári üldögélnek egy napsütötte pádon. Körülöttük illatozó orgo­nabokrok.- Meglátod, nem lesz semmi baj. A védő is tök jó fej - mondja Joci, maga elé, a kavicsot sikálva a cipőjével. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom