Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-11 / 187. szám

2001. Július 11., szerda POLITIKAI 11. OLDAL _______ V I T A F Ó RUM Se nki sem önálló sziget Az embernek feltétlenül tartoznia kell valahova. A kötődés adja a fogódzót, az határozza meg kinek-kinek az érték­rendjét. Mégis sikk, büszkeség például kijelenteni: nem vagyok, nem voltam... semmilyen pártnak tagja. De mitől, kiktől határolják el magukat úgy általában oly sokan, még azok is, akik azért a közéletben helyet kérnek maguknak. Köz­tudott lélektani tény, nincs független, érzel­mektől, érdekektől, kapcsolatoktól mentes ember. Pártonkívüli persze lehet, de valami­lyen világnézete, szemlélete van. A politika a letűnt diktatúrában „a” pártra és az általa irányított fiókszervezetekre kor­látozódott. A polgári demokrácia nem csu­pán több párt engedélyezését és működését jelenti, hanem azt is, hogy a polgárok akár egyénileg, akár a saját maguk alakította tár­sadalmi egyesületekben szabadon beszélhet­nek, tevékenykedhetnek. Valóban, amint fel­emelkedett a sorompó, a pártok mellett előbb sok, gomba módra szaporodó, függet­lenséget hirdető egyén is harcba indult pozí­ciókért, később pedig a hasonlók szervezete­ik révén igyekeztek betörni és szót kérni a társadalom életének különböző színterein. Tisztelet a kivételnek, szerephez jutott több­ségük manapság befolyást, hatalmat gyakorolva színle­li a pártatlan közszolgála­tot. Kuratóriumok, bíráló- bizottságok, polgármeste­rek és képviselők, média­sztárok, szakértők, magu­kat függetlennek hirdető intézmények és hírlapok sokasága tanúsítja, hogy milyen álságos a büszke el­határolódóknak, a független civileknek a tá­bora. Vegyük észre, bármilyen megnyilvánu­lás mögött ott van a személy érzelemvilága. Nem kell ahhoz pártkatonának lenni, hogy valaki annak gondolatait képviselje. És egyetlen pártnak sem kell súgnia, kérnie vagy utasítania ahhoz, hogy a megfelelő he­lyen és pillanatban adott ember az ő szájíze szerint szóljon vagy cselekedjen. A függetlenség sokszor hamis látszata mel­lett, demokráciánk másik sajátos vonására is" figyeljünk. A volt pártállami káderek a maguk módján profik, hisz a politikacsinálás volt a dolguk. Egykor némaságra ítélt, ma szóhoz jutó kortársaik pedig jobbára gyakorlatlan amatőrök. Nem kétséges, hogy az előbbiek, az eddig befutottakon túl, most a civil egyesü­letek vezetését igyekeznek megkaparintani, főleg az összefogást hirdető nagyobbakét. Ta­lán ezért is bábáskodnak annyira az utódpár­tok körülöttük, a választási szövetség lehető­ségét is nyíltan hangoztatva. Különben néz­zünk csak szét: már addig is, a közéleti állás­helyeket elnyert függetlenek, civilek és szer­vezeteik nagyobbrészt kikkel álltak össze? Schmidt Pál dr. A hatalom Történelmi példák igazolják, hogy a hatalom mennyire kri­tikus tényezője az államveze­tésnek. Elkerülhetetlen volt, hogy felvilágosult elmék a kü­lönféle hatalmi ágak (tör­vényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) elválasztását és kö­vetkezetes ellenőrzését szor­galmazták. Egyszersmind megteremtették a hatalom- gyakorlás jogállami kereteit. „Az ellenőrizetlen hatalom út az önkényhez” - vallották. S ez igaz is. A hatalomnak talán a jellemde­formáló hatása a legártalmasabb. Ismerhetünk példákat arra, hogy korábban toleráns, demokra­tikus érzelmű, mások jogait tiszte­letben tartó emberek érzésvilága, magatartásfor­mája miként torzult el, mi­ként változott meg, ahogy ha­talmat ruháztak rájuk. Önteltté, gőgössé, kiva- gyivá, arrogáns­sá váltak. Emel­lett valósággal elöntötte őket a hatalomhoz tarto­zás mámora, s végül kvázi ször­nyetegfigurák lettek. Sokak számára kizárólagos cél a hatalom. Hajlandóak bármiről le­mondani, bármit megengedni, megtenni, elnézni érte. Ha pedig az ilyenek hatalomhoz jutnak, maguk válnak megtestesült hatalommá. Következésképp nem élnek, hanem visszaélnek vele. Vannak olyanok, akik csak hatalom nélkül lehetnek környezetük hasznos tagjai. A hatalom említett szimptómái a mai politikai gyakorlatban is mar­kánsan fölismerhetőek. Tizenegy esztendő óta (a polgári társadalom nyújtotta korlátlan demokrácia vi­rágzása korában) előfordult, hogy némelyek az „ördöggel is cimbora- ságot kötöttek” - a hatalomért. Né­melyeket annyira megrészegít a hatalom, hogy bűvköréből később sem tudnak szabadulni. Képtele­nek gyakorolni a világi pozícióról való lemondás nem kis önfegyel­met és önkontrollt igénylő művé­szetét. Ném tudják magukévá ten­ni a cum dignitaté recedere (méltó­sággal visszavonulni) normát. Csakis akkor fogadják el a primus inter pares (egyenlők közt első) el­vet, ha az egyenlőnek minősülő társak között mindig ők kerülnek élre. Szűkebb és tágabb környeze­tünkben pedig csak a kritikátlan ki­szolgálóknak lehet élettere. Politi­kai babér kizárólag azok számára teremhet, akik szolgalelkűségről tesznek tanúbizonyságot, s akik el­lentmondás nélkül hajlandók azo­nosulni a megátalkodott hatalom­gyakorlók másoknál mindent job­ban tudó, tévedhetetlenséget hir­dető ostoba képzetével. Dr. Südi Bertalan Gondolatok a híradó után Alapigazság, hogy a munka a társadalmi integráció legsike­resebb formája. A szociális gondok zöme a munkahelyek megszűnéséből ered. De nincs szociális párbeszéd. A magu­kat fiatalnak és demokraták­nak nevezőknek tudniuk ille­ne, hogy erős érdekképvisele­tek nélkül nincs demokrácia. Az Európa Unió Foglalkoztatott­ság Európában című kiadványá­ban lévő elemzés szerint hazánk foglalkoztatási mutatói rendkívül rosszak. A munkaképes lakos­ságszám viszonyítva a munka­hellyel rendelkezők számával ki­mutatásban az utolsó előtti he­lyen vagyunk. Mögöttünk Bulgá­ria. Az uniós átlag eléréséhez kb. 500 ezer új munkahelyet kellene teremtenünk. Tettek nincsenek, csak a nyilvántartásban szereplő munkanélküliek számáról hal­lunk jelentéseket. Egyes ágazatok leépülésével több helyen egész régiók kerültek kritikus helyzetbe. Ezek felzár­kóztatására szánt amúgy is szű­kös keretet szétlobbizzák, a klien­túra prédájává teszik, jobb eset­ben költségvetési pótkeretnek te­kintik, elaprózzák. A fejlődés le­hetőségét valóban adó munka­helyteremtő beruházásokra, inf­rastruktúra-fejlesztésre kevés jut. A keresztény és nemzeti fogal­mak állandó sulykolásával óvato­sabban kéne bánni! Ma a vüágban az emberek egymás gyilkolászá­sát mindenhol vagy nacionalista vagy vallási indíttatásból teszik. MIEP-éhez ha­sonló mentali­tású politizá­lás eredménye, hogy a volt m ^ _ Jugoszláviában * c* 150 ezren meg­haltak, 400 ez­ren nyomorék­ká és 1,5 millió­an földönfutók lettek, és legalább 20 évvel vissza­lökték magukat a fejlődésben. A határon túli magyar kisebb­ségekért való aggódásunk csak akkor hiteles, ha mi is kritikusan tükörbe nézünk. A Monarchia valóban minden kisebbségének azonos jogokat biztosító törvényeit a kiegyezés után erősen megnyirbáltuk. Trianon ennek a nemzeti radi­kális gondolkodásmódnak, en­nek a „magyarkodásnak”, rossz kisebbségi politizálásnak is a kö­vetkezménye. A Vajdaságban, Er­délyben a többségben lévő szer- bek, románok szabadságuk visz- szakapásának élhették, élték meg Trianont. A közép-európai népeket nem megosztani kell! A státusztörvény minden következménye nem belát­ható. Dr. Sütő László, Baksa Értékek mentén politizálni... Mostanában meglehetősen gyakran lehet hallani és ol­vasni arról, hogy a magyar politikai élet kétpólusúvá vált. Ugyanakkor vitatkoz­nak arról is, hogy a pártpoli­tizálás vált e kétpólusúvá, vagy a társdalom széles réte­gei képviselnek két különbö­ző értékrendet, melyekhez a pártok csatlakoznak, karak­teresen képviselve azokat a társadalom életében. Én az utóbbival értek egyet, ugyan­is egyedül az értékek különbözősé­ge hozza létté a kettős pólust és ezért történhetett meg az, hogy a mai pártformációk sokarcúsága megszűnőben van Magyarorszá­gon, ugyanis, a karakteresen külön­böző értékvilág képviseletére két párt - ahogy ez már több ország­ban is működik -, tökéletesen ele­gendő. Magyarországon most ott tartunk, hogy egy polgári értékeket képviselő nagy társadalmi csoport különbözteti meg magát egy úgy­nevezett szocialista értékeket valló tábortól, illetve fordítva. Mindezek után itt a szűkre szabott lehetősé­gekkel élve'a polgári értékrendről kívánom véleményemet kifejteni. Ugyanakkor egy igen fontos fogal­mat szeretnék tisztázni, mégpedig azt: van-e semleges civil? Akármi­lyen furcsán hangzik, nincs. Ugyanis a civil ember értékek men­tén él, értékeket képvisel és a vá­lasztások időpontjában e szerint voksol. Polgári értékrend az, amelyben hisznek az emberek egy erkölcsileg megalapozott társadalom létreho­zásában, ugyanakkor tisztában vannak a szabadság korlátáival. Ahol fontosnak tartják a szabad, de egyben felelős ember megjelenését a társadalomban, egy olyan ember megjelenését, aki nemcsak szabad, hanem szolidáris is mások iránt, egy kisebb csoportért, a családjáért, egy régióért és a nemzetért. Ahol a tisztességesen elvégzett munka, az adott szó betartása, a jó társadalmi légkör és az, hogy mindenki becsü­li a másik jó hírét, stabilitást ad a társdalom szá­mára. Ezen érté­kek megvalósí­tásában hatha­tós segítséget adnak a törté­nelmi egyházak és az egyre idő­södő generáció, akiknek nevel­tetése, az ügy­höz való pozitív hozzáállása elévül­hetetlen érdemeket szerzett az új demokratikus jogállam megterem­tésében. Egy jogállam megteremté­sében, ahol a szabadság és a rend jól megfér egymás mellett, ahol a jogok és kötelességek egyensúly­ban vannak és a szabadság nem degradálódott szabadossággá. A magyar társadalom jobbkö­zép-polgári értékeket képviselő ré­sze egyre jobban tudja és érzi, hogy mindezeket nem lehet csak ajándékba kapni, ezeket el kell sa­játítani, illetve buzdítani kell a fia­talokat az alapvető értékek megis­merésére. Ezek olyan pillérek, ahol érvényesíteni kell a személy elsődleges méltóságát, a szolidari­tás elvét, illetve a szubszidaritás alapelemeit, ahol a nehéz helyzet­ben élőknek nem csak másoktól kell segítséget várni, saját maguk­nak is tenniük kell felemelkedésük érdekében. Mindezek megvalósításáért a Fi- desz-Magyar Polgári Párt összefog­va a nemzeti erőkkel sokat tett az elmúlt években, célul megjelölve egy esélyteremtő, polgárközpontú, erős, ugyanakkor korlátozott hatás­körű állam megvalósítását, elérve ezzel azt, hogy a Széchenyi-tervre alapozva a polgári kormány 2002 után is tovább folytathassa gazda­ságfejlesztő, nemzetépítő tevé­kenységét. Regényi Béla, a Fidesz-Magyar Polgári Párt pécsi szervezete Szilánkok Medgyessy Péter, az MSZP mi­niszterelnök-jelöltje mondta: „Megállítjuk a közpénzek elszi­várgását! Igaz, ezt minden párt megígérte, de most csőtörés van!” „Több mint kormányváltás, keve­sebb mint rendszerváltás!” Tet­szenek emlékezni a Fidesz jel­mondatára ’98-ból? Most már mi is tudjuk, mit értettek alatta. Egyébként ügyesek ezek a fiúk! A mondat második felét még túl is teljesítették... Meixner András, MSZP www.volkswagen.hu,wap.volkswagen.hu Német autó, magyar ár. • A Volkswagen Classic HUF több mint 703 000 Ft árkedvezménnyel, még magasabb felszereltséggel várja Önt márkakereskedésünkben. • Dupla légzsák • Klímaberendezés • Szervokormány • Központi zár Volkswagen Classic 1 Metálfényezés > Elektromos ablakemelők elöl 1 Ködfényszórók iw# Az Ön Volkswagen márkakereskedője: Pécsi AutóCity Kft. 7630 Pécs, Diósi út 1. Tel.: 72/517-555 Fax: 72/517-560 E-mail: autocity@autocitypecs.hu il latozott darabszámú, 1,61-es 75LE-S gépkocsira, és a 2001. július 2-től kötött ■ • v unatkozik. Megnyugtató .ha bármikor... .ha bárhonnan... .ha gyorsan és biztonságosan... .ha költségtakarékosam.. .ha azonnal választ kap vállalkozásával kapcsolatos valamennyi kérdésére. OTP e-Forint — VÁLLALKOZÓI BANKSZÁMLA A k

Next

/
Oldalképek
Tartalom