Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-11 / 187. szám

2001. JÚUUS 11., SZERDA KULTÚRA -riport 7. OLDAL Víg játék a bohózat próbáján A nyár pécsi szenzációja Camoletti „Boldog születésnapot!” című darabja Tv-jegyzet Kanapé Marc Camoletti „Boldog születésnapot!” című, háromfelvonásos vígjátékának nyilvános főpróbája ma este 21 órakor kezdődik a Pécsi Horvát Színház udvará­ban - az Anna utcai Nyári Játékok kere­tében majd pedig július 12-én, 13-án, 14-én, 15-én (16-án esőnap), 18-án, 19-én, 20-án és 21-én (22-én esőnap) nyolc elő­adás várja a baranyai közönséget. Teljesen nyilvánvaló: a színészek maguk is él­vezik a játékot, amelyben szinte minden pilla­natban történik valami. Márton András maga formálta bicebócasága (légyottról kiugorva az ablakon, az ülepére esett) még a rendezőt is felderíti, Hegyi Barbara pedig olyan parlagian aranyos a cselédszerepben, hogy a próba dél- előttje gyér nézőközönségének (a rendező, az asszisztens és az újságíró) soraiból óhatatlanul is fel-felkacagott valaki. Valóban vérbő bohózatról, míves darabról van szó, amelyben hamar kiderül, hogy Marc Camoletti mesterien ért a matematikai pontos­sággal szerkesztett félreértésekhez, szerepcse­rékhez, ugyanakkor nem lépi át a hitelesség határát. Ebben segítenek a szereplők, a nagy­szerű csapat, a csupa főszereplő. Három hölgy, Hegyi Barbara, Liptai Claudia és Melkvi Bea, valamint a két úr (szerepük szerint jó barátok), balikó Tamás és Márton András. Illetlenség elárulni a sztorit, mindenesetre mi nézők is számítsunk arra, amit Telihay Pé­ter rendező a próba szünetében említ. Azaz olykor szembesülünk önmagukkal, vágyaink­kal, gyarlóságainkkal.- Barbara a barátnőm - vallja meg Liptai Claudia, akit először láthatunk pécsi színpa­don -, s a közös trécselések során merült fel, hogy nekünk, két „repedfazékhangú” lány­nak, már egy darabban is kéne játszani...-És jó együtt?- Már, hogyne volna az! Rendkívül techni­kás, pontos váltásokat, reakciókat és nagy kon­centrációt igénylő bohózatról van szó, amelyre rá kell készülni. A szerepem szerint naiv fele­ség vagyok...- Az életben is készül a feleségszerepre?- Az ilyesmi ismereteim szerint mindig a legváratlanabbul érkezik, amikor az ember nem is számít rá. Telihay Péter a darabról mondottakat meg­erősíti:- Nem bonyolult, ám igényli a mesterségbeli tu­dást, bizonyos élettapaszta­latot. A színész számára is kihívás. Ez az ötös pedig nagyon érti a dolgát. Balikó Tamástól megtu­dom, hogy bár a Pécsi Hor­vát Színház és direktorkol­légája, Vidákovics Antal prezentálja a nyári hely­színt, az Anna udvart, ám a produkció a Pécsi Nemzeti Színházzal közös, s remé­nyeik szerint szép utóélete lesz. Az új évadban bevi­szik a Kamarába is.- Valóban megeshet, hogy Bemard szerepe lesz Liptai Klaudia és Balikó Tamás számomra az utolsó mosta­nában Pécsett -mondja Márton András -, ám nem végleg távozom. Mindenképpen visszajö­vök, hiszen pécsi lettem, mondhatni, hogy már a sírhelyemet is kinéztem a temetőben...- New York messze van.- A Magyar Intézet megalapozása lesz a fel­adatom, s örömmel vállalom. Balikó szerint - bár ezt inkább mondja ő - Szombathy Gyuszi veszi át a szerepem. Balikó rábólint. Hegyi Barbara Brigitte-1 szerepében har­sányra hangolt, Melkvi Bea, mint Brigitte-2, na­ivan csöndesre.- Nem lenne jobb a nyárban pihenni?- Biztosan arra is sor kerül majd - mondja Hegyi Barbara -, de egyelőre remekül érzem magam a színpadon, hiszen a Vígszínházban ilyen szerepem nemigen adódik. De nem csak ezért különösen öröm a részvétel. Mi itt, nem­csak kollégák, hanem barátok is vagyunk. Melkvi Beát kérdem: FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ- Kinek ajánlaná e darabot? Milyen lelkület- tel érkezzen a néző?- Rólam, rólad, rólunk szól. Ezért bárki jöj­jön, arra készüljön, hogy övé a hatodik fősze­rep, s esetleg néhány felhővel tarkított felhőt­len kikapcsolódást kap az esten... Valóban erre szólít e klasszikus francia bo­hózat, némi társadalmi rajzolattal, pikáns háló- szobaütkokkal, bocsánatos szerepcserékkel. S ha mindehhez hozzáteszünk valamit a medi­terrán nyári lelkületűnkből, remek esténk lesz. A próbán látott víg játék alapján szavatolom. KOZMA FERENC Kézbe fogható történelem A tárlókban, egyenlő nagyságú kazettákban 300 érem. Bárme­lyikhez nyúlunk, királyokat, fejedelmeket, történelmi esemé­nyeket, nagy csaták színhelyeit ábrázolják. Ez is volt a cél, amikor a pécsi Iványi István elhatározta, hogy elkezdi gyűjteni az érméket. Közel negyedszázada már, hogy Mohácson, a csata 450. évforduló­ján éremkiállítás és -börze is volt. Iványi István is betért ide - két év­re rá már gyűjtőnek mondhatta magát. 1987-ben Székesfehérvá­rott szép sorozatot indítottak útra: az érmék a koronázóvárosban trónra emelt és eltemetett királya­inkat ábrázolták. Idén jelent meg az utolsó, ID. Andrásról, illetve az úgynevezett sorozatzáró érem is. Természetesen mind ott van Iványi István kollekciójában. De ott vannak a honfoglaló Ár­pád és vezérei, a tizenöt erdélyi fe­jedelem, az aradi vértanúk, törté­nelmünk más nagyjai. Amikor egy-egy iskolában kiállítják az Iványi-féle tematikus gyűjteményt, a kisdiákok lényegében történel­münket foghatják kezükbe, ezüst­ből és bronzból. Magyarországon az Állami Pénzverdén túl csak Szegeden működik egy hasonló műhely, Szabó Géza ötvösművész verdéje. Innen nagyon sok érem kerül ki. Iványi több mint 500 darabos gyűjteményének nem kis része is. Bár - mondja - a millennium tisz­teletére összeállított történelmi kollekciója sem teljes, legalábbis ő nem tartja teljesnek, mert na­gyon hiányzik még neki Szent Ist­ván megkoronázása ezüstből. Hi­ányzik más is, panaszolja az egyébként versírással is foglalko­zó gyűjtő, nincs még Arany Já- nos-érméje. Mint minden gyűjteményben, itt is vannak kuriózumok, érde­kességek, ritkaságok. Ezek közé tartozik például a szegedi gyűjtő­társ, Dombi Gyula 75. születés­napja tiszteletére megjelent érem, amelyből mindössze tíz darab ké­szült. Vagy az 1970. december 12- én megjelent alumíniumérme: Egymilliomodik hűtőszekrény, Jászberény. Ritkaságnak, becses darabnak számít az Iványi- gyűjteményben a Szent Eligius- érem is. Tudomása szerint az utóbbi két évtizedben ez az egyet­len, amelyet a pécsi éremgyűjtők egyesülete adott ki, hátlapján a Barbakánnal. Eligius az éremgyűj­tők védőszentje is. Az Esztergár utcai hatalmas la­kóépületek egyikének házmeste­reként Iványi István csak az elér­hető áru érmékre gondolhat, s azt is meg kell fontolnia, hány alka­lommal vállalkozik gyűjteménye kiállítására. Az első még 1996-ban volt Drávaszabolcson, Pécsett elő­ször csak a múlt évben tudta be­mutatni kollekcióját, azóta több általános iskolában is. Most is ké­szül egyre, a szeptember 5-9. kö­zötti szigetvári Zrínyi-napokon ta­lálkozhatunk a magyar történe­lem nagyjait, eseményeit repre- zentáló éremkollekciójával, m. a. Amit a romákról tudni kell Amit a romákról tudni kell cím­mel kezdődik holnap konferen­cia a Cigány Kulturális és Köz- művelődési Egyesület és a Kulturkontakt Austria szervezé­sében a pécsi Rácz Aladár Kö­zösségi Házban. A vasárnapig tartó program során bemutatkoznak a megye nemzetiségei, szó lesz a nemze­tiségi oktatásban vállalt szere­pükről. Előadás hangzik el a ci­gányság történelméről, a cigány nyelvekről, és sor kerül irodalmi estre is. A magyarországi cigány oktatás jelenéről és jövőjéről tart előadást az Oktatási Minisz­térium képviselője, s különböző oktatási intézmények pedagógi­ai programjait mutatják be az óvodától az egyetemig kiváló szakemberek. Lesz kézműves bemutató, ellátogatnak a részve­vők a Gandhi Gimnáziumba, az alsószentmártoni cigányóvodá­ba, megismerkednek a cigány építkezési hagyományokkal, a cigány gasztronómiával és a pé­csi vásárral. cs. l. Hazánkban legalább ötvenen vannak levegőből és fényből élők, akik közvetlenül kozmikus energiákból táplálkoznak a TV2 híradása szerint. A cigány lová­ról szóló anekdota megdőlni lát­szik, bár a kreatív túléléshez - mint láttuk - néha kell egy kis szilvalé is. Ám mielőtt a hitetle­neket fejcsóválásra késztetné a hír, emlékeztetnék Téchy Olivér Buddháról szóló könyvére, amely a mitológiai háttérrel együtt is racionális okfejtéssel ír a herceg megtisztulásáról, az odavezető út stációiról, az átlé­pés Istent kísértő kockázatáról. Mi, köznapi emberek, akik több­nyire alvással jutunk egy kis energiához, azzal se nagyon fog­lalkozunk, hogy ilyenkor a prá- naáramlást szabályozó félorr- lyukas légzést végzünk (váltva: tágabbra nyíló, illetve elszűkülő orrnyílásokkal), éjszakai „forgo- lódásunk” mélyén ez a vegetatív vezérlőelv működik, s tudjuk, hogy a léleg(k)zet irányítása az egyik kulcs az életerőhöz. Ez a vasárnapi paranormális blokk ezenkívül még a büssüi gömbvillámról, a somogymeggye- si „fekete lyukról”, valamint em­ber és ló valódi, szereteten alapu­ló párbeszédéről szólt. A szavazó nézők 20 százaléka a valóság tör­vényeire voksol, ők azok, akik tu­dásunkat érzik kevésnek, amikor bizonyos jelenségekre nem talá­lunk választ. 80 százalék viszont hisz a természetfeletti erőkben, és népünk bölcsességét példázta, hogy sokuknak kizárólag a politi­kusok jutottak az eszébe a meg­magyarázhatatlan jelenségekről hallva. E nézői intuíciót igazolta a somogymeggyesi „időkapu" is. A kis falusi parasztházban a ka­napé alatt ugyanis egy látó asz- szony rátalált az időkapura. Már a ház szobája, hol hagyma-, hol vaníliaillatú falai is a Bermuda- háromszög rejtélyét idézték fel a látó asszony tálalásában, aki már járt kinn az univerzumban, így bizton állítja, hogy a kanapé alatt öt bolygó erővonala metszi egymást, átdöfődve a Földanyán. Bővebb kommentár híján a Fi- deszre, azMSZP-re, aMIÉP-re, az SZDSZ-re és a Kisgazdapártra gyanakszunk. A kanapé porszí­vózását ez nem gátolja, ám ha rá­ülünk - és itt jön az igazi titok -, akkor bizsergető macerát érzünk, majd megáll velünk az idő. A lá­tó asszony férje és a riporter is ki­próbálta, csak arra kellett ügyel­niük - szól a figyelmeztetés -, hogy a macerától ne folyjanak szét. Bizonyos, idősödő honatyák­nak kimondottan jót tesz tehát, ha ezen a kanapén időnként elül­dögélnek, de javallott az eszméi­ket és bájaikat konzerválni igyek­vő hölgyeknek is. ___________________BÓKA RÓBERT DIN U RADULESCU BÁBEL TORNYA CÍMŰ, 1985 ben készült szobrát 99 évre adta kölcsön a Siklósi Alkotótelepek Kht. a görcsönyi Bamba Klubnak. A héttonnás alkotást tegnap emelték új helyére Görcsönyben egy magyar-svájci kft. szakemberei. A szobor körüli parkot a klub tagjai és helyi szponzorok finanszírozásával alakítják ki. Avatása a szeptemberi búcsúkor történik.______fotó: laufer László A tavasz a Mátyás téren a leg­szebb. Amikor a környező gang­házak szűkös lakásaiból előbotor­kálva a díszes társaság ismét ott zsugázik a betonasztal körül, mert a zsuga maga az élet. Feri bá, egy ötven év körüli, ko­pasz, izzadó, nagy hangú férfi ter­peszkedik középütt.- Anyád ne sirasson! - rikoltja minden lapnál. Szemben vele Zsiga, szőke, jó­képű srác rezzenéstelen arccal vá­laszodat.- Még egy lapot ide.- Nem vagy kicsit telhetetlen, haver? - óbégat bele Lenyó, Feri bácsi jobbkeze, egy ragyás, krumpliorrú suhanc. A kompániát Joci, egy huszon­éves, barna hajú, halk fiú egészíti ki. Ma igazán jó lapjárása csak Zsi­gának van, egymás után mondja be a huszonegyeket.- Győzött a jobbik - teszi hoz­zá, mintegy ténymegállapítás­képp.- Gengszterek ezek. Mi a túrót kezdjek két ásszal! Rátok borítom mindjárt az asztalt - üvölti Feri bá.- Betonból, Feri bá’, beton­ból? - szólal meg egyszerre Joci is.- Kisfiam, te is mindjárt beton­ból leszel. Halkan mondom: kuss - hajol az arcába Lenyó.- Nye gavarítye annyit. Osztani - rendelkezik Zsiga.- Anyád ne* sirasson, milyen nyelven pofázol itt? - mérgelődik tovább Feri bá. Aztán átles a szomszéd asztalhoz. - Na tes­sék... Odaát két öregúr befejezi a sakkpartit, Szolnoki úr, egy vas­tag szemüveges, mosolygós férfi feltekeri a viaszosvászon táblát, a kis zsákba szinte egyenként he­lyezi be a sakkfigurákat.- A doktor úr végzett az agytor­nával! - bűbájoskodik Feri bá.- Doktor Korcsnoj! - sikítja Lenyó.- Inkább csak korcs... - véli Fe­ri bá halkabban, majd odakiált: - Szolnokikám, mindig a sakk, csak a sakk? A huszonegy meg marad­jon a prolinak, ugye?- Ugyan, Török úr - fordul oda a vastag szemüveges ember. - Tudja, hogy nem erről van szó. Nagyon is becsülöm én a kártyát. Valaha szenvedélyes bridzsjáté- kos voltam, de sajnos régen szét­ment már a partink... Amióta nyugdíjban vagyok, nem enged­hetem meg magamnak az efféle luxust.- Mért, a sakkot nem pénzre játsszák? - röhög fel Lenyó.- Jöjjön, ereszkedjen le egy ki­csit hozzánk. Ez is csak játék - mutat helyet Feri bá. - Kiegészíti egy kicsit a nyugdíját... - Feri bá csak a szemével int a két kibicelő suhancnak, akik erővel leültetik Szolnokit az asztalhoz.- Hát ha már ilyen szívélyesen invitálnak... - mondja mosolyog­va.- Maga úgyis olyan nyerő tí­pusnak néz ki! - nyerít ismét Lenyó.- Tessék, üljön le csak ké­nyelmesen - szólal meg ekkor Zsiga, és ő is, meg Joci is felkel, ám a helyükre gyorsan odaül a két haver.- Szabad kérdeznem, mennyi az alap? - érdeklődik Szolnoki úr.- Ne vicceljen! Tíz fillér - tárja szét a kezét Feri bá.- Mit gondol, hazardírozunk? Becsületes zsugások köré kevere­dett ez egyszer - kontráz szokás szerint Lenyó, majd villámgyor­san oszt, és kezdődik az első par­ti.- Tessék, csak tessék, olcsón megszámítom!- Két forint - böffenti Feri bá.- Tartom - feleli bizonytalanul Szolnoki.- Még lapot? Egy finom kis Stüszi vadászt?- Öt forint - licitál Feri bá.- Jó... legyen öt forint... - rebe- gi Szolnoki úr.- Nekem elég - jelenti ki a fő­nök. _- Én, ha szabad, kérnék még egy lapot.- Parancs, egy lapocska, ugyan kicsit laposka... - humorizál Lenyó.- Na, akkor terülj, terülj asztal­kám! Húsz! - kiáltja Feri bá.- Meg egy híján húsz, az tizen­kilenc - jelenti Lenyó. A két su­hancnak kevesebbje van.- Maga, mester? - érdeklődik kedveskedve Feri bá.- Nekem sok - érkezik a halk felelet.- Van ez így. Sose búsuljon, sport­társ - vigasztalja vigyorogva Lenyó.- Na, akkor lehet a tíz filléreket becsengetni! - vezényel Feri bá. így megy egy darabig, és hama­rosan nyilvánvalóvá válik, hogy Szolnoki módszeres és teljes meg- kopasztása a végcél, akármilyen ígéretes lapja van, Feri bának egy- gyel mindig jobb jut.- Huszonegy - teríti le a három lapot Szolnoki, arcán báva mo­sollyal.-Fejlődőképes - rikkantja Feri bá. - De ez is huszonegy. Ráadá­sul csak két lapból. Egy ász meg egy tízes. Úgyhogy...- Tessék, vigye. Sajnos, én a le­hetőségeim végére értem, úgy né­zem. Maradt... összesen három forintom.- Édes istenem, az is pénz. Már osztok is - fontoskodik Lenyó. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom