Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-08 / 184. szám

4 ★ RIPORT ★ 2001. július 8. Képzeljék, el, hogy elviszik az autójukat a szervizbe, és Havas Henrik hajol be a motortérbe. Vagy Nagy Bandó András tolja az építkezésükön a talicskát. Esetleg az egyenruhás Schobert Norbi kéri a jogosítványukat. Ugye, furcsán éreznék magukat? Holott volt idő, ami­kor mindez természetesnek számított, hiszen a mai híres emberek némelyike polgári foglalkozást is űzött. Vitray Tamás nyolc éve a Színművészeti Fő­iskolán tanít, s állítja: nagy hátránnyal lép­nek ki az életbe azok a fiatalok, akik egész addigi életüket csak iskolapadban töltötték.- Félreértés ne essék, ezek a gyerekek okosak, helyesek, csak épp nagyon kicsik. Minimális az élettapasztalatuk. Én minden, sajtóban és színpadon dolgozó fiatalnak csak ajánlani tudom a fizikai munkát. Növeli a beleérző képességet, s ugye az empátia, a jő kommunikációs képesség egyik szakmá­ban sem hátrány. Havas Henrik szamára is óriási előnyt jelentett a munkás múlt.- Az egyszerű emberek megérzik, ha valaki ismeri a világukat. Nekem, aki ugyanúgy a fe­ketefuvarokból éltem, mint a többi sofőr, a rá­diónál nem okozott problémát egy cigányem­berrel interjút készíteni, vagy lemenni a bányá­szokkal a föld alá. Ugyanúgy kapcát tekertem a lábamra, mint ők, mentem velük mindenhová, még együtt is fürödtem velük. Egy mai fiatal új­ságíró valószínűleg hanyatt esett volna attól, ami abban az öltözőben volt. Egyébként is: a mostani pályakezdők szinte félnek a hétközna­pi emberektől. Aggódom is a tanítványaimért, hiszen úgy mennek ki az életbe, hogy még soha nem láttak egy parasztot vagy bányászt... Norbit nem vették komolyan és próbálja túlélni... Ke­mény büntetést kaptam: a 630 forintos fizetésemből 200 forintot levontak. S hogy mi lehetett volna Vitrayból, ha a színházban marad? Nos, évekkel ké­sőbb, már ismert televízi­ósként találkozott a mű­szaki felügyelővel, egykori főnökével, aki meglapo- gatta a vállát, s azt mondta neki: látlak a tévében, jó amit csinálsz, de tudod, ha nálunk maradsz, már zsi­nórmester lehetnél... Kevesen tudják, hogy Schobert Norbi rendőr­ként kezdte pályáját: von­zotta a férfias feladat, rá­adásul karrierrel, lakással csábították. A munkában nem kellett csalódnia, ám az ígéretekből semmi sem vált valóra.- Emlékszem, amikor 1990-ben kivezényeltek a VIII. kerületbe, eleinte sen­ki nem vett komolyan. Kö­lyökképű, egyenruhás srác Gondolták volna Vitray Tamásról, a magyar tele­víziózás doyenjéről, hogy már 11 éves korában inas­ként egy könyvkötészet­ben serénykedett? A nagy­apja ugyanis könyvkötő mester volt - nappal. Este pedig beballagott a szín­házba, mivel ott néző­téri ügyelőként dolgozott. Vitray mégsem emiatt lett 18 éves korában a Magyar Néphadsereg Színházá­nak (ma Vígszínház) dísz­letmunkása.- A Színművészeti Fő­iskola színházrendezői szakára jelentkeztem, de nem vettek fel. Major Ta­más akkor azt tanácsolta, hogy egy évet töltsék el színházban. így lettem két évig díszletmunkás. Pon­tosabban zsinóros volt a .beosztásom, ami azt jelen­tette, hogy a zsinórpadlá­son dolgoztam. Emlék­szem, egyszer a Cyrano de Bergerac egyik jelmezes főpróbáján például a kö­zépső függőhídról kellett hullajtanom a lombot. Drámai jelenet volt, mivel épp akkor halt meg Cy­rano. Én viszont akkori­ban sokat tanultam éj­szaka, fáradt voltam, s hogy hogy nem, egy óvatlan pillanatban a ko­saram is lehullott. Mon­danom sem kell, a komor színpadi szituáció he­veny nézőtéri röhögés­be fulladt. A műsza­kiak főnöke csak annyit mon­dott: most menjen 1 e , voltam, akire a nehézfiúk csak legyintettek. Szeren­csére nemsokára lett egy társam, egy nagydarab, ba­juszos óriás. Onnét kezdve én voltam a hang, ő pedig a viharfelhő... Norbi később kiképző tiszt lett, s tán még ma is a fiátalokat oktatja, ha a közvetlen főnöke nem né­zi rossz szemmel első fit- nesz-videokazettáinak a megjelenését.- Amikor vettem egy új kisautót, a felettesem vá­laszút elé állított: vagy a műsorok, vagy a rendőrpá­lya. Úgy gondoltam, rend­őr bármikor lehetek, ezért az előbbit választottam. Nagy Bandó András építésztechnikusként lé­pett ki a nagybetűs életbe, de volt kőműves, segéd­munkás, sőt: tányérfestő és zöldséges is.- Meg kellett élnünk - emlékezett vissza a nép­szerű humorista. - Nyá­ron kőműves voltam, té­len tányérfestő kisiparos. Egy időben komolyan ker­tészkedtem is, Tömörkény István lányának, Erzsébet néninek a kertjét bérel­tük. Akkoriban reggelente újságkézbesítő is voltam, Szegeden a Béke-telep volt a területem. Utána ro­hantam a fóliák közé, majd a kis taligámmal el­indultam, hogy eladjam az árut. Ráadásul 1973-tól már volt ORl-engedé- lyem műsorvezetésre, úgy hogy az emberek csak rö­högtek, hogy az esti bár­konferanszié nappal zöld­ségeskocsit húz fát a váro­son. Engem azonban ez nem zavart. Ja, majd elfe­lejtettem: 1963-tól karika­túrákat is rajzoltam a Dél- Magyarország című lap­ba, amatőr színészként pedig a Minerva Színpa­don játszottam. Én voltam a több lábon állás szocia­lista mintapéldája. Azóta tudom, hogy ha valaki akar dolgozni, az képes boldogulni. Havas Henrik a '60-as évek végén gépjárművil­Havas Henriket a felesége beszélte le arról, hogy kamionnal járja Európa országútjait lamossági műszerészként került a MÁV Egressy úti telepére. Ma is állítja: óriá­si szerencséje volt, mivel a GYSEV nyugati típusú autóit is ott javították.- Egyetlen érettségizett szakmunkás volt ott még rajtam kívül, a Feri. így aztán a márkás autókhoz csak mi nyúlhattunk. En­nek a tudásnak még ma is hasznát veszem. Né­hány éve két görög turis­tának segítettem a Hungá­ria körúton. Szenteste dél­utánja volt, csórikáim ott szerencsétlenkedtek a kis Fiatjuk körül. Megsajnál­tam őket, megálltam, és megjavítottam a gyújtás­elosztójukat. Havas a MÁV-telepről később a Fővárosi Kerté­szeti Vállalathoz került, s nem bánta meg a váltást. Egy kisautóval járta a vá­rost, s mint mondja, hálás feladat volt a locsoló lá­nyok fűnyíróit javítgatni...- Azután majdnem ka- mionos lettem, a felesé­gem beszélt le róla az utolsó pillanatban. Hu­szonhét éves koromig dol­goztam, élveztem azt az életet, jól megfizettek. Ha nem nyergelek át a médiá­ra, most valószínűleg len­ne egy autószalonom, vagy a saját kamionjaim járnák Európát... Prokopp Dóra - akár­milyen furcsán hangzik ez- hivatalosan ma is a Men­tőszolgálat orvosa. Soha nem hagyta el a pályáját, csupán gyesre ment, s ez­alatt jött be neki a televízi­ós karrier.- Ma is inkább orvos­nak tartom magam, ám van egy olyan érzésem, hogy új hivatásomhoz ­sajnos - már jobban értek. Egyébként mindig is a pszichoterápia vonzott, s bár nem elemzem folyton az embereket, ebbéli is­mereteim sokat segítenek akár műsorkészítésről, akár valamilyen tárgyalás­ról van szó. Lehet, hogy egyszer visszamegyek or­vosnak, de erre csak akkor kerül sor, ha a gyerekeim mellett ezt minden gond nélkül megtehetem. D. T. Prokopp Dóra régen és ma: hivatalosan jelenleg is mentőorvos Szépségszalont nyit Jimmy fia Zámbó Krisztián úgy látszik megnyugodott, miután nemrég megjelent könyve továbbra is sikeres. Ma már nem szégyell kilépni az utcára, ahogy mondja, éppen itt az ideje, hogy egyenesbe hozza az életét. Mint kijelentette, esze ágában sincs elköltözni Magyarországról, sőt rövidesen szeretné megnyitni a saját szépségszaionját, ami mellett szívesen se­gítene édesanyjának ingatlanok értékesítésében. Noha könyvének megjele­nését követően tartott az emberek reakciójától Zám­bó Jimmy legidősebb fia, az emberek feléje áradó szeretetét érezve úgy érzi, most jött el az ideje, hogy életét egyenesbe hozza. ' - A napokban mindent véglegesítek a vállalko­zásommal kapcsolatban, így rövidesen beindítom a Szép Hang Bt.-t, illetve sa­ját szépségszalonomat - jelentette ki a láthatóan megkönnyebbült Kriszti­án. - A könyvemben is szóba került az étkezde, a Zámbó Zabi így továbbra is csak terv marad egyelő­re. Ám édesanyámnak, akinek nagyon* sokat kö­szönhetek, megpróbálok minél többet segíteni a munkájában, ezért kipró­bálom magam az ingatlan- piacon is. Számos barátja és barát­nője jelezte a fiatalember­nek, hogy szívesen segíte­nek neki, sokan már most elígérkeztek a rövide­sen nyitó szépségszalonba fodrásznak, műkörmösnek vagy kozmetikusnak. Mint bevallotta, könyve fogadta­tása hatalmas lökést adott neki, most már ki mer menni az utcára.- Engem is meglepett, de vannak olyan ismerőse­im, akik eddig nem sok könyvet olvastak el életük­ben, ám a Vallomásomat már harmadszor olvassák végig - jegyezte meg nem kis büszkeséggel Krisztián. Bár korábban valóban felmerült benne, hogy el­hagyja az országot, mára már ez az elhatározása megváltozott. Mint mond­ta, legfeljebb egy-két hétre menne el nyaralni valame­lyik tenger partjára, ám ez most nem aktuális. Na­gyon örül annak, hogy egy­re többször találkozhat a testvéreivel, Sebastiánnal és Adriánnal, akikkel felejt­hetetlen órákat tölt el.- Elhatároztam, noha még mindig nem látom a hagyatéki tárgyalás végét, mindenképpen megegye­zésre törekszem Edittel. Számomra most már az a lényeg, hogy béke legyen a családban - árulta el. A könyv kiadója el­mondta, még mindig so­kan vásárolják Krisztián Vallomását, így a nyomda folyamatosan nyomja újra és újra. Még őt is meglepte, hogy az első nap elfogyott tízezer példány. Volt olyan könyvesbolt, ahol a vásár­lók majdnem megverték az eladót, mondván biztos a pult alá dugta a könyvet az ismerősei számára. Csorna Vera, a fiú édes­anyja szerint Krisztián na­gyon megkönnyebbült a könyv megjelenését köve­tően, mintha egy szikla gördült volna le a szívéről, hogy kiírhatta magából az édesapjával töltött éveket. Felszabadult a ránehezedő nyomás alól, manapság már ki mer lépni az utcára. Annak is örül, hogy a fia végre megkomolyodott és talpra tud állni az életben.- Noha kevés az önbi­zalma, de állítom, egy év gyakornokoskodás után önállóan is megállná a he­lyét az ingatlanpiacon - vé­lekedett az édesanya arról, hogy Krisztián segít neki a munkájában. - Nagyon kö­szönöm, hogy a család is a fiam mellé állt, hiszen ami­kor hosszú idő után lement a pubba, meg kellett él­nünk, hogy szinte hősként ünnepelték Krisztiánt. Amikor a napokban ha­zament, a lakásba belépve úgy érezte, visszajöttek Batu kán tatárjai. Persze azonnal megenyhült a szí­ve, amikor kérdőre vont fia elmesélte neki, hogy csak a három Zámbó fiú ugrott fel ebédelni egy rövid időre.- Ahogy láttam az örömtől ragyogó arcát, mi­után ő is hazajött, rögtön arra gondoltam, ha ezen múlik, akár mindennap le­het nálunk Zámbó-járás - tette hozzá nevetve Vera asszony. B. M. L. Krisztiánt édesanyja, Vera segíti az ingatlanpiac útvesztőiben i Ml VOLT. MIELŐTT SZTÁR LETT?

Next

/
Oldalképek
Tartalom