Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)
2001-06-29 / 175. szám
2. OLDAL VILÁG TÜKÖR 2001. Június 29., péntek iÁfilHB Hírek EREDMÉNYTELENÜL fejező dött be csütörtök reggel vezető izraeli és palesztin biztonsági illetékesek rámalláhi találkozója a tűzszüneti megállapodás gyakorlati megvalósításáról. A közel-keleti körúton tartózkodó Colin Powell amerikai külügyminiszter Jeruzsálemben elsőként Mose Kacav államfővel folytatott félórás megbeszélést, találkozott Simon Peresz külügyminiszterrel, és ellátogatott a ciszjordániai Rámalláhba is, hogy találkozzék Jasszer Arafat palesztin vezetővel. A KATOLIKUS egyháznak a társadalom erkölcsi megújításában és az európai integrációban vállalt szerepéről folytatott eszmecserét Józef Glemp bíborossal, lengyel prímással Mádl Ferenc. A magyar köztársasági elnök külön köszöntötte a bíborost abból az alkalomból, hogy húsz esztendeje áll a lengyel katolikus egyház élén. A JUGOSZLÁV alkotmánybíróság csütörtökön felfüggesztette a jugoszláv kormány múlt heti rendeletének a végrehajtását, amely Belgrád és a Nemzetközi Törvényszék együttműködését szabályozza, és lehetővé teszi Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök kiadását. Az alkotmánybíróság arra hivatkozott, hogy helyrehozhatatlan károkkal járna, ha a vitatott rendeletet annak alkotmányossági felülvizsgálata előtt alkalmaznák. A MOSZKVAI Vörös téren többtucatnyi orosz környezetvédő tiltakozott a kiégett nukleáris fűtőelemek importját engedélyező törvény ellen: a rendőrség az engedély nélkül tartott megmozdulás 36 résztvevőjét őrizetbe vette. A zöldek a Lenin mauzóleum melletti egyik tribünön bontották ki hatalmas jelszavukat, amelyben követelték Vlagyimir Putyin elnöktől, hogy állítsa meg „a nukleáris behatolást, hiszen még van egy esély”. FOLYTATÓDOTT az áresés a kőolaj szabadpiacán. A kuvaiti olajminiszter úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség az OPEC termelésének növelésére, sem pedig csökkentésére, amíg az ár a szervezet megjelölte 22-28 dolláros célsávban marad. ELHUNYT Jack Lemmon. A kétszeres Oscar-díjas amerikai színész egy Los Angeles-i klinikán halt meg rákbetegségben. A legutóbb januárban Golden Globe-életműdíjjal kitüntetett művész 76 éves volt. ■ Tisztázó párbeszédek Elszigetelődnek a státustörvény szélsőséges értelmezői Több mint húsz támogató aláírással került az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének házbizottsága elé az a magyar javaslat, amely a nemzeti kisebbségek önazonosságának védelmét szolgáló együttműködés tanulmányozását ajánlja a nemzetközi szervezet figyelmébe. Strasbourg - Budapest - Bukarest A kezdeményezéshez csatlakozott több nyugat-európai politikus is, néhányan közülük a korábbi román indítványtól visszalépve sorakoztak fel a beadványhoz. Strasbourgi tájékoztatás szerint elszigetelődni látszik az a korábbi román próbálkozás, amely a magyar státustörvénnyel kapcsolatos kifogásokhoz kívánt egyetértő véleményeket összegyűjteni. Tegnap Budapesten a kérdéskörről egyeztetett Orbán Viktor, Martonyi János és Markó Béla. A kormányfő, a külügyminiszter és az RMDSZ-elnök megbeszélésén részt vett Németh Zsolt, a külügyi tárca politikai államtitkára is. Martonyi János és Markó Béla lényeges elemként emelte ki: a román és a magyar kormány egyaránt fontosnak tartja, hogy ösz- szeüljön a két ország kisebbségi vegyes bizottsága. Az RMDSZ elnöke kívánatosnak tartja, hogy a kérdés megoldására a jövőben ne politikai, hanem szakértői vita folyjon. Markó fontosnak nevezte, hogy a magyar és a román fél között a kedvezménytörvény nyomán kialakult vélemény- különbségek mihamarabb tisztázódjanak. A romániai magyar politikus újságírók előtt elmondta, hogy a megbeszélésen a munka- vállalás ügye is szóba került. Szavai szerint a miniszterelnök, megerősítve korábbi álláspontját, kifejezte a kisebbségi magyarság szülőföldön tartásának közös érdekét. Martonyi János szerint most már látszik, hogy a jogszabállyal összefüggésben mely pontokon vannak nézetkülönbségek. Ám ezek jelentős részére létezik megoldás, és „kölcsönös jóakarattal úrra lehet lenni a problémákon”. Bukarestben csütörtökön a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának öttagú küldöttsége folytatott eszmecserét a státustörvénnyel kapcsolatos problémákról. A vita főként a jogszabály azon rendelkezéseit érintette, amelyekről a román államfő, a kormány és a parlamenti pártok, valamint az újságok azt állították: nem felelnek meg az európai elveknek és normáknak; diszkriminációt eredményeznek, és területen kívüli alkalmazásuk miatt befolyásolják egy másik ország belső rendjét. A román tárgyaló fél mindamellett elismerte: Magyar- országnak jogában áll, hogy támogassa a határon túli magyar közösségeket. Szóba kerültek azonban Bukarestben más kérdések is: tárgyaltak a Temesvár-Kikinda vasútvonal megépítéséről, két új határátkelőhely megnyitásáról, az autópálya Debrecentől Kolozsvárig terjedő szakaszának megépítéséről. A budapesti küldöttség biztosította a román parlament képviselőit: támogatják Románia csatlakozását a NATO-hoz. A romániai sajtóban egyébként nagy teret kapott Günther Verheugen EU-bővítési biztos értékelése is, miszerint a státustörvény nem mond ellent Magyarország és az Európai Unió társulási megállapodásának. A Ziua című lap szerint annak a jele a külügyi bizottság küldöttségének bukaresti látogatása, hogy Budapesten felismerték: nem az arroganciával és a makacssággal, hanem a párbeszéddel lehet előre jutni. „Ha a román kormányok erőfeszítései az elmúlt évtizedben a reformokra összpontosultak volna, akkor ma Magyarország nem volna abban az előnyös helyzetben, hogy azt tudja felkínálni a román állampolgároknak, amit Románia képtelen nyújtani nekik: a fejlődés lehetőségét, vagy legalább az anyagi biztonságot. A most kialakult helyzet a legpontosabb érv a román politikai elit tehetetlenségére, azt bizonyítja, hogy ez az elit még most sem képes felismerni, ki hibázott” - írta a román újság. A koalíció szakítópróbája Az Európai Unió bővítése kihatással lehet az osztrák belpolitikára Az osztrák kormánykoalíciót szétzúzhatja az Európai Unió bővítésének kérdése, mert az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) csak igen nehezen tehet le népszavazásra vonatkozó ígéretéről, az Osztrák Néppárt (ÖVP) számára viszont ez döntő kérdés - írta csütörtökön a Die Presse című konzervatív napilap. Becs A tagállamok kormányainak sorsa szorosan összefonódott az Unió sorsával, és Göteborgban nyíltan is szó volt arról, hogy a bővítés menetrendjét befolyásolják a 2002 tavaszi franciaországi, 2002 októberi németországi és 2001 szeptemberi lengyelországi választások, de a 2003 őszén esedékes ausztriai parlamenti választásokon is erőpróbával fenyeget a kérdés. A szokásos csőriének induló kérdés lassan komoly konfliktussá válik Ausztriában. Nem tudni, hogy az FPÖ a népszavazás követelésénél betervezte-e - s ha igen, mennyire komolyan - a visszavonulás lehetőségeit, annyi azonban bizonyos, hogy az ÖVP ebben a kérdésben a szokástól eltérően nem tud, és nem is akar engedni. Mind Wolfgang Schüssel kancellár, mind Benita Ferrero- Waldner külügyminiszter nagyon világosan leszögezte, legutóbb a múlt hét végén, hogy népszavazás M az EU bővítéséről nem .jl. lesz. Az ausztriai választási kampányban csak úgy lehetne elkerülni a kérdést, ha a csatlakozási tárgyalások mielőbb - lehetőleg 2002 végéig - lezárulnának, ám ez a többi tagállam választási menetrendje miatt alig valószínű. Ha viszont a csatlakozási szerződések ratifikálása még a választások előtt napirendre kerül, az FPÖ-nek be kellene váltania a népszavazásra vonatkozó ígéretét, miközben az ÖVP-nek feltett szándéka, hogy a szerződéseket az ellenzék támogatásával a koalíciós partner nélkül is ratifikálja, s e tervébe kénytelen belekalkulálni a szakítás lehetőségét. A rendszerint jól értesült Die Presse szerint a kormány köreiben úgy vélik, hogy az FPO a tárgyalásokon addig - például a közlekedési kérdésekben - elért sikereket saját eredményeként állítja majd be, s ezen az alapon feleslegesnek minősíti az addig követelt népszavazást. A hosszú távra kidolgozott visszavonulási stratégia első jele a lap szerint, hogy Susanne Riess- Passer alkancellár, az FPÖ elnöke kijelentette: a párt igennel szavaz a bővítésre, amennyiben a tárgyalások jó eredménnyel járnak. ÁLLÁSPONT KERCZA IMRE A bebetonozott demokrata Torgyán József megerősítette: nem mond le. Azt is, hogy nem beteg. Szerinte minden 69 éves ember megirigyelhetné, ha ennyi idős korában csak egy lábon kihordott influenzára és némi tüdőgyulladásra panaszkodhatna. Másként egyébként makkegészséges. Torgyán Józsefet nem lehet leváltani. Az előbbit maga az elnök jelentette be, az utóbbit pedig a pártalkotmány tartalmazza, amelyet előszeretettel megint csak az elnök idéz. Torgyán tehát a választások után még hatvan napig székében marad, és azt csinál, amit akar. Például nem megy el a bírósági idézésre, hanem helyette orvosi igazolást küld, elmegy viszont a pártja kibővített elnökségi ülésére, s a tájékoztatón még el is dicsekszik, hogy a bíróság „az más dolog”. Torgyán elnök dolgozik most is, akárcsak korábban. Akkor, amikor minisztereket akart visszahívni, képviselőket zárt ki, „lebegteti” a koalíciót, fenyeget és fenyegetettnek érzi magát. Információkat terjeszt arról, hogy veszélyben van, megnevez személyeket, akik veszélyeztetik, s ha konkrétan kérdezik, eltereli a szót. Úgy, ahogy éppen kedve diktálja. Torgyán kedve pedig hullámzó és pereskedő. Pereskedik a tévériporterrel, aki nagyon is simulékony kérdéseket tesz fel, de figyelmeztetni próbálja a műsoridő végére. Perel a pártütőkkel, a koalíciós partnerrel, a miniszterelnökkel, s írja, mondja munkája gyümölcsét, a sikerjelentéseket. Csak éppen egyre kevesebben hiszik el. Torgyán azonban biztosan ül a székében, nem mond le és a demokráciára hivatkozik. Torgyánt egyébként éppen a demokráciára hivatkozva nem lehet leváltani sem. Pedig a demokrácia egyik ismérve éppen az, hogy nincsenek, nem lehetnek, nem alakulhatnak hit- bizományok. Akit választottak, azt választói bármikor leválthatják. Természetesen csak akkor, ha a (párt)alkotmány betűjével és szellemével is a demokráciát szolgálja. Előírásaival egyébként megalkotóinak demokráciaigényét és demokrácia értelmezését is jól mutatja. HÁMORI ZOLTÁN A derűlátás viszontagságai A pesszimista ember szerint minden nő romlott. Az optimista csak reméli. Valahogy így vagyok én a benzinár-csökkentéssel. Örülök is, meg nem is. Sajnos a bizonytalanságom nem csökken. A této- vaság pedig rossz tanácsadó. A május közepihez képest most 23 forinttal olcsóbb a benzin. A többszöri, négy-öt forintos áresés miatt. Ez igen örvendetes. Viszont a Mól Rt. képviselője felhívta a figyelmünket arra, hogy a kőolaj ára továbbra is magas, ami hosszabb távon ismét megemelheti a benzin árát. Hogy nem a levegőbe beszél a részvénytársaság embere, azt az is bizonyítja, hogy tavaly bizony így is történt. Az év vége felé kétszer csökkentettek négy-öt forinttal, aztán egyszer emeltek tizenöttel. (Mintha Lenin találta volna ki: két lépést hátra, egyet összevissza.) Az optimizmus mégse ezen múlik. Hanem a saját sorsunkat másokéval összehasonlítva lehet a boldogságot üstökön ragadni. Én például a napokban panaszkodtam egy kollégámnak, hogy festenek a lakásomban, minden ki van pakolva, én már a feleségemmel együtt az őrület határán állok. Mire azt mondta: de jó neked. En építkezem, éppen a lépcsőt betonozzák, de már beköltöztünk a házba, viszont mind a négy gyerekem egyszerre kapta el a bárányhimlőt: hasmenésük és hányingerük van, a WC még nincs kész. Megnyugodtam. Kegyes hozzám a sors; mit panaszkodom ezzel a kis semmi festéssel? Talán megnyugtathatna bennünket az is, hogy a benzinár adótartalma forintban magasabb Ausztriában, mint nálunk. De nem tud megnyugtatni. Meri Magyarországon 142 forint egy literre számolva, Amerikában pedig 32 forint. Az adótartalom. Nehéz ügy ez. Én abban bízom, hogy optimista csak az az ember lehet, aki egyszerűen látja a világot. Mint például Leacock, az angol humorista, aki a következőképpen határozta meg a villamos áramot: „Van negatív áram, meg pozitív áram. A pozitív drágább, de tartósabb, a negatív olcsóbb, viszont belemegy a moly.” A lustálkodás butít A nyaralás kockázatai és mellékhatásai Csábító ajánlatokkal árasztják el nyaranta az utazási irodák a pihenni vágyó polgárokat. Megfeledkeznek azonban a kockázatokról és mellékhatásokról. Pedig annak, aki hosszabb szabadságra megy, számolnia kell a hátrányokkal is. Berlin Halál a kannibálra! Az még csak hagyján, hogy három hét a Kanári-szigeteken egy kalap pénzbe kerül. Rámehet akár az egész család összes megtakarítása. Sokaknál eleve szóba sem jöhet egy ilyen kéjutazás, ám ha csak saját kis, ütött-kopott vityil- lónkba vonulunk is vissza, megtörténhet a baj. A lustálkodás ugyanis káros az egészségre, pontosabban a szellemi egészségre. Három hét „boldog semmittevés”, s máris húsz ponttal csökken az ember intelligenciahányadosa. Legalábbis ezt állítja Siegfried Lehrl, aki szerint szabadság után pedáloznunk kell, hogy sikerüljön visszakapaszkodni korábbi színvonalunkra. Lehet ebben a felismerésben valami - írja a Die Welt című német napilap. Japánban tudniillik az emberek többsége legfeljebb egy hét pihenést engedélyez magának, s lám, káprázatos találmányokkal árasztják el a világot. Nemcsak a tamagocsi beszédes sikere bizonyítja ezt, hanem a legutóbbi „telitalálat”, a simogató robot is, amelynek főként a magányosok örülhetnek. A német szakember szerint a hosszabb szabadsággal járó butu- lást nem ellensúlyozza az úgynevezett aktív pihenés sem. A könyvolvasás vagy a múzeumlátogatás ugyanis nem egyéb passzív befogadásnál, ami nem edzi a gondolkodási képességet. A sakk, a malmozás, a bridzselés ezzel szemben mérsékelheti a nyaralással járó súlyos kockázatot. Mi tehát a megoldás? Ne menjünk szabadságra? A pszichológus elméletének ellentmondani látszik, hogy sokan ismerünk munkamániásokat, akik közül nem mindenki lángész. A nyaralás kockázata tehát nem túl nagy, éppen még elviselhető: főként ha hétágra süt a nap, s hívo- gatóan kergetőznek a víz hullámai. Jobb tehát, ha nem vesszük komolyan az elméletet. Lehet, hogy kiötlője éppen egy hosszabb szabadságról tért vissza? TORONYI ATTILA Tokió A japán főváros felső bírósága elutasította annak a halálraítéltnek a fellebbezési kérelmét, aki megölt négy kislányt és megitta a vérüket. Mijazaki Cutomut 1997-ben ítélték kötél általi halálra a négy gyermek meggyilkolása és kannibalizmus miatt. A szörnyűséges bűncselekmény az 1980-as évek végén borzasztotta el Japánt. A férfi megölte 4-7 éves áldozatait, megcsonkította őket, tetemükkel szexuális kapcsolatot létesített, és némelyiküknek megitta a vérét is. Az egyik kislány holttestét elégette, és evett a hamuból is. A tokiói felső bíróság csütörtökön elkerülhetetlennek ítélte a halálbüntetést a bűncselekmények előre megfontolt jellege és példátlan kegyetlensége miatt. Az ítélet végrehajtását illetően a japán legfelsőbb bíróság mondja ki a végső szót. A felső bíróság elutasította a védelem azon álláspontját, hogy szörnyű tettének elkövetésekor az elítélt beszámíthatatlan volt. Az elmegyógyászok véleménye megoszlik a tekintetben, hogy milyen mentális rendellenességben is szenved az egykori nyomdász, aki a megbánás legcsekélyebb jelét sem tanúsítja. Az elítélt egyre csak azt hangoztatta, hogy híres ember akart lenni. Ügyvédei szerint a japán kannibál virtuális világban élt, amelyet a televízióban és videón látott fümek alkottak. Amikor letartóztatták, 5700 videokazettát találtak a lakásán. Apja 1994-ben öngyilkosságot követett el Mijazaki rettenetes bűncselekményei fölötti elkeseredésében.
