Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-20 / 166. szám

2001. Június 20., szerda SZÁRÁSZ B E MUTATKOZIK 9. OLDAL S zárász. Az Észak-Baranya csücskében fekvő kis település a legrapszodiku- sabb sorsúak közé tartozik, melyet 1976-ig még Egyházaskozárral sem kötött össze műút. Először 1382-ben olvashatjuk a nevét Zaraz alakban, majd a számos népességcserét - török hódoltság, majd a XVIII. századi betele­pítések és az 1945-46-os exodus - követően ma csángók, magyarok, kisebb részt romák laknak a településen. Fokozottan hátrányos helyzetű faluként érte meg a rendszerváltást, holott nevezetes állattenyésztő hely volt, ahol a XX. szá­zad elején az amerikai gazdák beköltözésével a farmergazdaságból is ízelítőt ka­pott a község. Kilépve az árnyékból Gerényes (V °Ág oTékes b Kisvaszar Liget Mecsék- ° pölöske Bikái Alsómocsolád ^Egyttí^askozSr SZÁRÁSZ Hegyhát­marócó oTófű Szalatnak o Köblény Kárászé» Vékény o / Magyaregregy Kisbattyán Szászvár ~6 . Máza Az 1946-ban még több mint háromszáz lelket számláló me­gyehatári település az aprófalvak keserű kenyerét eszi ma is, azonban az itt lakók egyre többet tesznek azért, hogy zártságukból kiszabaduljanak. Az előretekintés egyik legfonto­sabb kulcsa a múlt, maga a törté­nelem. Legalábbis erről árulkod­nak Albert István polgármester, az Egyházaskozári Általános Iskola magyar-ének szakos tanárának szavai, aki a 100 lelkes kis falucska bemutatását a múlt felidézésével kezdte. Mint elmondta, negyven itt feltárt sír tanúskodik arról, hogy Árpád-kori település, amelynek egyébként 1347-ben már önálló plébániája van. A török hódoltság idején Szárász is elnéptelenedett, ezt követően költöztek ide rácok. Majd ismét kipusztulás volt a sor­sa, hogy a XVIII. század második felében hesseni és würtenbergi né­met családok népesítsék be. Az 1945-46-os kitelepítések után ér­keztek a csángó magyarok Mold­vából - s ez a körülmény már csak azért is különös jelentőségű, mert a csángók tudós kutatója, Domo­kos Pál Péter néprajztudós 1946- ban ebben a faluban telepszik le, és három éven keresztül itt él. SZÁRÁSZ LÉLEKSZÁMÁNAK ALAKULÁSA H.Y1V \- Az egykor szarvasmarha- és lótartásáról is országos hírű tele­pülés volt: ebben a pici faluban 1938-ban 680 tehenet tartottak nyilván! mondja a polgár- mester. Mára en­nek csak egy-két hírmondója ma­radt. Ma a köz­ség olyan mél­tánytalan gon­dokkal küszkö­dik, mint a két kilométeres út megépítése Len­gyel felé. 1976-ig még Egyházas- kozárhoz se ve­zetett tisztessé­ges út. Végre va- lahára 1999-ben megnyert pályá­zati pénzből - 46 millióból - sike­rült megépíteni a két kilométernyi összekötő utat, kiszabadultunk a zsákutca szorításából, de egyelő­re kevés benne a köszönet. Ugyanis a kivitelező csak csök­kentett műszaki tartalommal va­lósította meg a munkát ennyiből, sőt bejelentették, a négyéves ga­ranciát sem vállalják, és még 8 milliót követelnek... A zsákutca végre megszűnt, ám ha öt éven belül nem kap az „itatott maka- dám” minősítésű út végleges fedő aszfaltborítást, akkor lezárják so­rompóval. Most készült el a falu­ban az új járda, az idén újítjuk föl a halottasházat 630 ezerért, társa­dalmi munkával és 200 ezer forint önrésszel a sportpályát. A közvi­lágítás korszerűsítését már meg­rendeltük 650 ezer forintért, a Há- bi-patak tisztítását ebben a hó­napban kezdi meg egy sásdi cég. Albert István polgármester szobája a község könyvtárának is otthont ad A korábbi, 1995-97-es fejlesztése­ink közé tartozik a kultúrház ki­alakítása orvosi rendelővel, amely akkor 3 milliós beruházást jelentett. Minden háznál van ká­beltelevízió, ami önkormányzati hozzájárulással családonként csak 600 forint, és a szervezett szemétszállítást is fizeti az önkor­mányzat. A szennyvízcsatorna ki­építéséhez az Egyházaskozárnál is közelebb fekvő Lengyellel kel­lene társulni és közösen pályázni. Most folytatunk tárgyalásokat Po- tapi Pállal, Bonyhád országgyűlé­O"-' Obánya si képviselőjével, akit arra is kér­nénk, hogy a két kilométeres út befejezéséért is járjon közbe a két település érdekében.- Ezek a kis falvak azért marad­tak életben, mert a rendszerváltás után visszakapták az önállóságu­kat - azelőtt Szárász is be volt so­rolva a szerep nélküli települések közé - sum­mázza a polgár- mester. A rend­szerváltás után jött a víz, javít­hattunk az utak állapotán: mind­ezt persze messze nem tudtuk volna megvalósítani a fejkvótánkból: hiszen intéz­mények híján mindössze 6 millióból gaz­dálkodhatunk évente. Viszont igencsak meg- külföldiek érdeklődése a nőtt a község iránt. Jómagam 1965 óta tartozom ide, ugyanis korábban Szárászon tanítottam. 1994-ben hívtak vissza a szárásziak, hogy legyek a település polgármestere. Sokan gondolták úgy, hogy majd a „tanár bácsi” intézkedik; azt hitték, hogy mindent meg tudok oldani. Sok csip-csup üggyel baj­lódunk így is, hiszen egy ilyen ki­csi község messziről és mások szemében néha semekkorának se látszik. Első fecske, lovakkal A vendéglő előtt, az út túloldalán a bekerített karámban két ló harapdálja egykedvűen a maradék fűcsomókat. A Féhér házaspár lovai. Fehér Gábor- né és férje minden bizonnyal első fecskének számítanak vállalkozásuk­kal a településen, hiszen a lótartás nyilvánvalóan több puszta passzió­nál: az itt is ébredező idegenforgal­mat szeretnék szolgálni. A második gyermekét váró fiatalasszony férjével vegyesboltot és vendéglőt üzemeltet a Petőfi nevét viselő főutcán. A korábbi áfész-bérleményt már megvásárolták, s mint a fiatalasszony elmondta, né­hány héten belül ki is költöznek Szár­ászra Egyházaskozárból. A lovarda a napokban nyitotta meg kapuit Képviselő­testület A falu polgármestere Albert Ist­ván. Alpolgármester Simon Péter. A testület tagjai: Borbandi Ist­ván és Fehér Gábomé. Az oldal a szárászi önkormányzat támogatásával készült Oldalszerkesztő: Bóka Róbert Templom, felkiáltójelnek Egyutcás település az út bal ol­dalára gombolt házakkal, melyek a Hábi-patakon túlra, jórészt megművelt földekre néznek. Szá­rász körül csak távolabb sejtenek föl dombok, a településnek sajá­tos hangulatot kölcsönöz az út vonalát lezáró és a tekintetnek is álljt parancsoló múlt századi ró­kái szomorkodó, de formára esz­tétikus templom már jó ideje javí­tásra szorulna kívül-belül. A fá­ma szerint talán még a torony is mozog, statikussal kellene meg­vizsgáltatni. Helyben nem akad vállalkozó, aki tehetne az épüle­tért valamit, a hívők pedig vég­képp kevesen vannak ahhoz, és a mai katolikus templom, amely legkevésbé sem tehetősek, hogy lombok mellvédje mögül maga- elegendő pénzt tudjanak össze- sodik elő szelíd felkiáltójelként, gyűjteni egy több milliót fel- Mint Borbandi István képvise-' emésztő beruházásra, lőtől megtudtuk, a szürke falak- _____ _ ________! Ad atok, tények tükrében Mint a kistelepüléseken szokás, az adatok naprakészen sorakoz­nak: a település 30 házában 100 lakossal számolnak jelenleg. A faluban 26 a nyugdíjasok száma, a 3-20 éves korosztályt 23-an képvisel jelleg.. Közülük 17- en óvódások illetve altalános is­kolások, négyen járnak középis­kolába, valamint egy főiskolás és egy egyetemista hallgató is van a faluban. A diákok étkeztetését 50 százalékos étkezési hozzájárulás segíti, akiknek a nyilvántartása azért nem olyan egyszerű, hiszen helyben oktatási intézmény nincs. A tanulók az Egyházasko- zár és Bikái által közösen fenn­tartott helyileg egymás közt meg­osztott általános iskolába járnak - a felső tagozatosok Egyházas- kozárra, az alsósok Bikáira -, de a szabad iskolaválasztásnak meg­felelően vannak, akik Szászvá­ron, Mágocson vagy éppen a Tol­na megyei Lengyelen tanulnak. Az is ritkaságnak számít, hogy a kis faluközösségnek saját, igen aktív diákönkormányzata van, amely nem először szervez ki­rándulásokat a fiatalok számára. Az idei nyáron egyebek közt a Balaton szerepel a terveik között. A munkaképes korú lakosság zöme ingázik, a közeli nagyobb munkaadók, Egyházaskozár, Má- gocs, Alsómocsolád, Lengyel vagy akár Komló vállalatai jelenthetik az úti célt, Szárász területén egy kozári lakosnak csirketelepe van. Ami a helyi állattartást illeti, csak egy háznál van erre példa, ahol 4- 5 tehén segíti a család megélheté­sét. Most települ Szárászra a bolt és a kisvendéglő tulajdonosa. A fa­luban 10 segélyezett munkanélkü­li van. Nagy eredménynek köny­velik el, hogy végre egy biztos kör­orvosa is van Szárásznak, amely hetente egy alkalommal rendel, látja el a hozzá forduló betegeket. Domokos nyomdokain A faluház falait csángó emlékek és a millenniumi zászló díszíti fotók.- laufer László A szárásziak tisztelettel tekintenek jeles, nagy egyéniségeikre, minden évben megkoszorúzzák Benke Já- nosné szövőasszony és népi énekes sírját, és Domokos Pál Péter tudós kutató szelleme is ott jár az öreg há­zak között. Napokig tartották itt, egy pádon ülve, azt mondták, meg akarja dönteni a ma­gyar államot! - mutat a házra a polgár- mester. - Volt úgy, hogy több száz leve­let hozott neki a posta - hogyne tekin­tették volna összeesküvőnek... A faragott ajtajú öreg ház hallgatag. Míves homlokzati díszei nem árulkod­nak arról, hogy itt a fennsíkon, a szelíd hullámokat vető puszta közepén négy évig lakott, 1946-tól 1949-ig itt élt és dol­gozott Domokos Pál Péter néprajztudós. A csángó magyarok vándorapostola volt, csíksomlyói származású, magyarázza a polgármester, ahogy benyitunk a kultúr- házba. A házban lévő terem aprócska, minden külsőséget nélkülözően szerény és egyszerű, mégsem tűnik szűknek, s minden a helyén van: a színpad, a szék­sorok. A színpad fölött a fehér selyem­vásznon a felirat: Csángó Magyarok Mil­lenniumi Találkozója. Még minden a ta­valyi, októberi nagy testvérforgalomra emlékeztet, amikor nemcsak Moldvából, de az ország minden részéből érkeztek csángók Szárászra.-163 Moldvából elszármazott csángó családról tudunk, 982 személyről - mondja a Domokos-életművet is kutató Albert István -, akik Egyházaskozáron, Mekényesen, Bikaion és a falunkban te­lepedtek le. Domokos csángó favakban • gyűjtött dalokat, nyelvészeti kutatásokat végzett. A csángó népi dallamvilág az ő közvetítésével jutott el Bartókhoz majd Kodályhoz. Száz éve, 1901. június 28-án született, erről Budapesten is ünnepség­gel emlékeznek meg. Viharvert élete volt: Romániában eltiltották a tanítástól, amikor visszacsatolták Erdélyt, később a Kolozsvári Tanítóképző igazgatója, majd Budapestre kerül - hadi árvákkal foglal­kozó miniszteri főtanácsos - de ott se le­het maradása. Saját kérésére kerül Szá­rászra, csángó magyarok közé. Ő kezde­ményezi a csángó hagyományőrző együttes megalakítását is 1948-ban, amely ma az ő nevét viseli, s jómagam az elnöke vagyok. Domokost aztán Bara­nyából is kitiltják. Végül fölkerült Buda­pestre, a Kafka Gimnáziumban tanít, majd nyugdíjas korától csak ír, ír, és ír. Még mindig van kiadatlan anyag az író­asztalfiókjában. Hosszú élete nemcsak erre adott neki lehetőséget, de az összes ellenségét is túlélte. Rendszeresen járt le Szárászra később is. Szép szál, 190 centi körüli ember volt, öregkorára is életerős, akinek kitűnő volt a memóriája is - min­den régen látott látogatóra, kedves isme­rősére úgy emlékezett, mintha tegnap járt volna nála. Sürgette - most a Magyarországra települt csángók történetét kellene megírni.- Nem tudom, mennyi erőm lesz hozzá, de jó lenne, ha hozzá tudnék já­rulni hagyatéka feldolgozásához. Meglátogatjuk Albert István irodáját is. A kis íróasztalon a falu címerzászla­ja a csángók cölöpjeleivel, alatta a ke­reszténységé, majd a két egymásra fek­tetett, munkára, nem pedig viaskodni hívó kaszapenge. Az asztal mögött a falon könyvek: ez a falu alkalmi könyvtára is. A falon a dokumentumok a hagyományokhoz való ragaszkodás­nak és a jelennek ezt a különös, fény­törő találkozásait mutatják; a csángó együttes első olaszországi útját Mode­nában és Velencében 1985-ből, Domo­kos Pál Péter látogatásait. Dániel István hivatalsegéd is betoppan és a könyvek közt’kalauzol lelkesedéssel - szavaiból kitűnik, hogy Szárászon még az író-ol­vasó találkozókat sem tekintik divatja­múlt önmutogatásnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom