Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)
2001-06-13 / 159. szám
6. OLDAL POLITIKAI 2001. Június 13., szerda T A F 0 R U M A nyugdíjasokért - tárgyilagosan Az Új Dunántúli Napló május 23-i számának Politikai vitafórum oldalán írás jelent meg „Az MSZP a nyugdíjasokért” címmel. A cikk mondanivalójának lényege a kezdő mondat: „A jelenlegi kormány 3 éven át a szőnyeg alá söpörte a nyugdíjasok és a nyugdíj- rendszer problémáit.” Megállapításait ebben a szellemben folytatja, konkrét adatok nélkül, de különböző sértő jelzők kíséretében. Szükséges tehát az olvasó tájékoztatása. Elkerülhetetlen rövid visszatekintést adni az MSZP-SZDSZ országosának idejére vonatkozó helyzetről. A Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság nyugdíjpolitikai főosztályának korábban kiadott tanulmánya megállapította, hogy a nyugdíjak reálértéke (1989=100) 1994-ben - tehát az előző kormány átadási évében - 86,9% volt. A Horn-Kuncze-kormány első évében 78,03, majd 71,03, továbbá 72,00 és végül 76,06 % arányú lett. Ez nemcsak azt mutatja, hogy az előző ciklus záró évéhez képest 8,5%-kal csökkent a nyugdíjak reálértéke, még az MSZP-SZDSZ-kormány ciklusán belül is nemcsak ingadozás, de csökkenés volt, az utolsó évben az első évhez képest. Ízelítőül még néhány adatot: 1995-ben a tervezett 20% inflációval szemben 28%-os infláció. Az 1996-ra tervezett 19-20%-os infláció mértékével szemben 24%-os infláció következett be. Előfordult ugyan kiegészítés: pl. fél %- os nyugdíjemelés is volt. Időközben került sor, 1997 júliusában a nyugdíjtörvény megállapítására. Horváth Lajos vagy hiányosan ismeri ezt a törvényt, vagy ismeri, de attól eltérően nyüatkozik. Utal pl. a bérkiáramlás nagyságára. Emlékeztetem a fenti törvény 62 § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésére, amely szerint: „1998. január hónapban 1997. évben várható nettó keresetnövekedés 2,5% ponttal csökkentett mértékben kell emelni” - a nyugdíjakat. Ezt követően a kormány 187/1997. (X. 31.) Korm. Rendelet 1. §-ában megállapítja, hogy 1998. január hónapban a nyugellátásokat 19%-kal kell emelni. Ugyanitt megállapítja, hogy az 1997. évi nettó átlagkereset-növekedés 21,5%-os, de a törvény előbbi rendelkezésére utalandó csökkenés miatt végül is 2,5%-kal kevesebb mértékű emelés lehetséges. Nincs mód ezúttal a törvény 62. §-nak további ismertetésére. Összegzésként annyit, ha a polgári kormány e törvény szerint jár el, akkor a nyugdíjak 2001. évre vonatkozó emelésének mértéke 7,3% lett volna. Ehhez képest ez a kormány 10,3%-os mértékű emelést állapított meg. Amikor pedig a tervezett infláció csökkenésének mértéke nem az elvárás szerint alakult, akkor további 3,5% nyugdíj- emelést állapított meg, így az ez évi nyugdíj- emelés mértéke 13,8% júniustól, visszamenő- legesen január 1-jétől. Ha már a fenti törvénynél tartunk, óvatosan úgy fogalmaznék, hogy a jelenlegi polgári kormány - úgy tűnik - nem törvényesen járt el. Ugyanis a nyugdíjtörvény olyan rendelkezést tartalmaz, hogyha kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani, akkor azt november hónapban január 1-jei visszamenőleges hatállyal kell megállapítani. Amikor tehát Szekeres Imre, a MSZP frakcióvezető-helyettese az Aktuális c. tv-műsorban erőteljesen a májusi végrehajtást követelte, egyszerűen tanújelét adta annak, hogy a törvényt ő sem ismeri. Dr. Aszódi Pál, az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöke Folytatódik a „pécsi modell” A pécsi önkormányzat az 1990 és ’94 közötti ciklusban országosan egyedülálló méretű csatornázási programba kezdett. E program egyik forrásaként a több mint huszonnégyezer volt tanácsi bérlakás döntő többségének értékesítéséből befolyt összegek szolgáltak. Ez milliárdos nagyságrendű pénzösszeget jelentett. Az önkormányzat jól járt, mert nem kellett az adófizetők pénzét a tanács által teljesen elhanyagolt bérlakások felújítására fordítani. Ha ezt megtettük volna, akkor összesen akkori áron több mint hétmilliárd forintot - egy akkori teljes év költségvetését - kellett volna a lakásokra költeni. A bérlők is jól jártak, mert országosan egyedülállóan alacsony összegért (egy átlagos lakást akkori áron kb. százötvenezer forintért) tudtak megvásárolni, és valódi tulajdonossá váltak. Azonban véleményem szerint azon családok is jól jártak, akik az eladott lakások befolyt összegéből elindított csatornázási program révén rákapcsolódhattak a szennyvízhálózatra. Ezt a vagyonátkonvertáló programot (a bérlői szerződések tartalma miatt félig-meddig holt lakásvagyon értéknövelő csatornázásba átfordítani) akkor úgy hívták az országban és a belügyminisztériumban, hogy a „pécsi modell”. Természetesen a „pécsi modellel” sem lehetett a csatornázást teljessé tenni a városban, ezért különösen örülünk annak, hogy belátható időn belül a Mecsek-oldali szennyvízhálózat építése is elkezdődhet. Erre azért nyílhat mód, mert a kormány a 2001. május 25-i ülésén elfogadta a fejlesztéspolitikai tárcaközi bizottság ISPA albizottságának jelentését arról, hogy a 2001. évi ISPA keret terhére az Európai Unióhoz benyújtásra kerül a pécsi önkormányzat csatornázási és vízbázis-védelmi pályázata. Ezzel újabb milliárdos nagyságrendű infrastrukturális és környezetvédelmi program indulhat a városban. Fontos tudni, hogy a program brüsszeli elfogadása esetén a finanszírozás 50%-át az unió, 40%-át a kormány vállalja. így városunknak a források „csupán” 10%-át kell biztosítania. Reméljük, hogy a Mecsek-oldal- ban lakók türelme a döntésig még kitart, és a nem távoli jövőben komfortosabbá, értékesebbé tehetik otthonaikat, egészségesebbé környezetüket, és így védelemben részesülhet a rendkívül értékes pécsi vízbázis. Körömi Attila országgyűlési képviselő, Fidesz-Magyar Polgári Párt Ki a bűnös Pécsett? Megdöbbenten tapasztaljuk, hogy az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete részére nyújtott önkormányzati támogatás fel- használásának ellenőrzése kapcsán készült jelentés megállapításainak elbagatellizálása miatt ismét a Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetőjének „városházi” ügyét hozza elő a szervezet, és a magyar sajtó is több í^ben ír tényként az esetről, melyet még a bíróság nem tárgyalt. Úgy gondoljuk, hogy a legitim, több ezer szavazó jóvoltából működő Kisebbségi Önkormányzatnak erkölcsi és jogi felelőssége, hogy ellenőrizze, a város mire és hogyan használja fel a cigányságra szánt pénzeszközöket. Nem engedhető meg - és ez nem pozitív diszkrimináció -, hogy jól körülhatárolt pályázati és szerződési feltételekkel nyújtott foglalkoztatási támogatást ne a célnak megfelelően használja fel a szervezet. Az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete, s nevében egyedüli utalványozási joggal rendelkező vezetője, a belső célvizsgálat megállapításai szerint nem jól sáfárkodott a rábízott közel 12,5 millió forinttal. A szerződésben vállalt havi 40 fős közcélú foglalkoztatásnak nem tett eleget. így több száz roma munkanélküli nem jutott munkához, s segélyhez sem, hiszen erre is hivatkozva a város 2000-ben több mint 100 millió forintot vont ki a szociális ágazatból, csökkentve az egyszeri segélyezési keretet is. Emellett a teljes körű közhasznú foglalkoztatásnak sem tett eleget, amivel további szabadon felhasználható forrásokat spórolt meg. A 22 oldalas jelentés kitér arra is, hogy a szervezet vezetője a közpénzt, a város adófizető polgárainak pénzét a sajátjaként is kezelte (mobiltelefon-vásárlás, autópályabérlet, kiküldetés stb.). Talán Pécsett ezek a tények nem számítanak? Dr. Kosztics István közel 20 éve tisztességesen, céltudatos munkával küzd a cigányság kulturális felemelkedéséért, polgárosodásáért. Fáradságot nem kímélve építette fel a Rácz Aladár Közösség Házat, hogy a cigányság is méltó otthonra leljen a több nemzetiségű városban. Vajon kinek és miért érdeke az egyetlen hiteles vezetőnk lejáratása? Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Nem szociáldemokrácia A kereszténydemokrácia első számú jelenkori politikai váltótársa a szociáldemokrata mozgalom. Miben is ragadható meg napjainkban az elsődleges különbség? A baloldalt az emberről kialakított liberális-libertariánus elképzelés mozgatja, a „kultúrforradalom” programja, melyet a szociáldemokraták a tömegek számára fo- gyaszthatóbb módon, kevésbé elrémisztő hevességgel jelenítenek meg, míg a polgári radikális mozgalom ennek szélsőséges formája. A szociáldemokraták hajlandók engedményeket tenni a tömegek gyakran még maradi, „kispolgári” elképzeléseinek, a következetes liberálisok Viszont teljes erőbedobással küzdenek a legkülönfélébb kisebbségek jogaiért. Eszerint a kereszténydemokrácia a maga sajátos emberképében, valóságfelfogásában tér el a baloldaltól. Nem fogadja el, hogy az ember végül kioldható minden tradicionális kötődésből (liberalizmus) és azt sem, hogy a piac okozta veszélyek és igazságtalanságok legjobb ellenszere a mindent átható állami ellenőrzés és gyámkodás (szociáldemokrácia). Ebből következően a kereszténydemokrata politizálás nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megerősítse a helyi kötődéseket és támogassa azokat a társadalmi rétegeket, melyek életformája és munkája az önálló kezdeményezés és az egyéni felelősségvállalás szellemét erősíti. Ezért nem elfogadható az a társadalomkép, mely a nagyvárosokban élő és oda özönlő tömeget tekinti a jövő emberiség kitüntetett formájának, s ezért tesz meg mindent a nyugateurópai kereszténydemokrácia, hogy a parasztgazdaságokat, a hagyományos vidéki életformát megtartsa, hogy ne bomoljék fel a társadalom szövete ott, ahol a szolidaritás, egymásrautaltság és segítő- készség nem jelszavak, hanem az élet által kikényszerített valóságok. A modem baloldal fő kifogása a konzervatív politizálás ellen, hogy a szabadpiaci társadalom és a hagyományos család, valamint a hagyományos nemzet nem összeegyeztethető. Kétségtelen, hogy szinte megoldhatatlan ellentétek alakultak ki. A valódi kérdés azonban az, hogy a konkrét feszültségekre milyen típusú megoldást ajánlanak az egyes politikai irányzatok. A baloldal boldog örömmel megy elébe a változásoknak és üdvözli a hagyományok szükségszerű megszűnését. A kereszténydemokrata gondolkodás elismeri bizonyos történelmi folyamatok belső logikáját, de feladatát nem abban látja, hogy ezeket minél inkább gyorsítsa, hanem hogy romboló hatásukat mérsékelje és hoz- záigazítse őket ahhoz az emberi mértékhez, amelyen belül nem következett be és nem is következik be semmilyen változás. Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Az MDF agrárprogramja Az MDF agrárprogramjában megfogalmazott a célok elérése érdekében megjelölhető főbb feladatok: A termelés szerkezetét át kell gondolni. A nagyüzemeknek perspektívát kell adni a tenyésztési-termelési színvonal emelése, kifejlesztése, a technológiai kísérletezés-fejlesztés, a magas színvonalú költségigényes eljárások kialakítása, adaptációja területén. Az árutermelő családi gazdaságok megélhetési biztonságát garantálni kell. A legjobban támogatandó birtokméretet e körben nemzeti konszenzussal kell megállapítani. Még egyszer át kell tekinteni a köz- és szakigazgatási funkciók hazai hagyományokon kialakult és az EU-hoz való zökkenőmentes csatlakozás érdekében módosítani szükséges szerkezetét. Véglegesen meg kell formálni az új agrárpiaci intézményrendszer kiépítését (Nemzeti Kifizető Ügynökség szervezeti informatikai ellenőrzési rendszere), másrészt a már felállított szervezések működési hatékonyságát fokozni kell (ARH. terméktanácsok, agrárstaüsztika, információ és adatgyűjtés intézményei). Az intézményrendszer jelentősen megerősíteni szándékozott részét képezik az érdekképviseletek, melyek működtetéséhez központi segítséget szánunk. Szükséges az átfogó mezőgazda- sági törvény megalkotása, melyben rögzíteni szándékozunk a mező- gazdasággal kapcsolatos alapelveket. A földtörvény átfogó módosítása is szükséges, a Nemzeti Földalap feladatainak törvénybe foglalása mellett. A bel- és külföldi spekulációs tőke földtulajdonszerzésből való kiszorítása, a működtethető birtokok rendszerének kialakítása, a törvénykerülő földszerzési technikák kizárása (kézizálog), általában az ámtermelő honi gazdaságok preferálása érdekében szükséges szabályozás kialakítása a fő célkitűzés. A mezőgazdasági szövetkezés valódi tartalommal való megtöltése érdekében le kell rombolni az előítéleteket, lehetőséget kell biztosítani a gazdálkodás minden területén a szövetkezéssel történő előrelépésre. A szövetkezésekkel kapcsolatos feladatokat az MDF kulcskérdésnek tekinti. A költségvetési törvénykezésben elő kell segíteni a rövid és hosszú távú célkitűzésben megjelölt célok megvalósulását. A költségvetési törvénynek a hosszabb távra történő áttekinthető gazdálkodás feltételeit biztosítani kell. ■ KDNP kongresszus A Kereszténydemokrata Néppárt Országos Választmánya hosszú politikai vita után úgy döntött, hogy szükséges a kongresszus összehívása, többek között azért is, mert dr. Giczy György elnök jelezte lemondási szándékát. A június 9-én megtartott kongresszuson a küldöttek jelentős szótöbbséggel dr. Bartók Tivadart választották meg a KDNP országos elnökévé. Megválasztották a párt három alelnökét, és a hét regionális országos elnökségi tagot is. A kongresszus meghatározta az irányvonalat, amely mentén a párt a 2002-i országgyűlési választásokra készülhet. Ez egyértelműen a jobboldali pártokkal való együttműködést jelenti. A KDNP visszavárja sorai közé azokat a volt tagjait, akik elfogadják a párt új célkitűzéseit, és nem vonják kétségbe a párt legitimitását. A kongresszus jóváhagyta az alábbi politikai nyilatkozatot: „A KDNP III. kongresszusa a párt egységének, belső békéjének helyreállítását célozta meg. A KDNP évtizedek óta vallott alapelveinek megfelelően a társadalmi igazságosság, a szolidaritás és az önkormányzatiság erősítését tartja a harmadik évezred kezdete legfontosabb feladatainak. Valljuk, hogy a rend, fegyelem, ezen eszmerendszer tiszteletben tartásával is kialakítható és fenntartható. A párt egységének és belső békéjének helyreállítását követően, megerősödve, a hasonló értékrendet valló pártokkal együtt tervezzük a 2002. évi választásokon való indulást.” Czukor Antal, KDNP Baranya Megyei Szervezet Párttagok, kvázi kommunisták A rendszerváltás utáni hónapokban született akasztófa-humor szerint „csakis a halott kommunista jó kommunista”. A humorfakasztók e minősítést nyilván azoknak szánták, akik „fő bűne”, hogy pártba szerveződvén megsértették a magántulajdon szentségét anno, s akik e tettükkel negyven évig megakadályozták, hogy Magyarországon krőzusok születhessenek. Nem véletlen tehát, hogy a tőke letéteményesei a kommunistákra fújnak leginkább kénkövet. A’ kommunistaság efféle pejoratív minősítését cáfolta meg a miniszterelnöki kabinet kulturális titkárságának vezetője a Népszabadság március 22-i számában. Szerinte léteznek volt kommunisták, mint például a mostani kormány tagjai közül Stumpf István, Pintér Sándor, Martonyi János, Gógl Árpád (ez utóbbi már nem miniszter)- említhette volna még Matolcsy Györgyöt és elődjét, Chikán Attilát, Járai Zsigmondot, Boros Imrét, Szabadi Béla volt államtitkárt -, akik „hiába voltak ugyanannak a pártnak (MSZMP-nek) tagjai, a felelősségük és az erkölcsi megítélésük soha nem lehet azonos a mar- xizmus-leninizmus szánalmas megszállottjaiéval, a század szégyenével, a diktatúra fizetett lakájaiéval, ideológiai rohamosztagosa- iéval”. „Az Orbán-kormány e néhány tagja a diktatúrában becsületes civil volt, jól képzett és sikeres szakember az MSZMP-tagság szépséghibájával.” Kedvező jel a politikában, hogy vannak olyan egykori MSZMP-ta- gok, akik (még ha szerecsenmos- dató célzattal is) fölmentést kapnak pártbéli „eltévelyedésük” hátrányos következményei alól. Ők azok, akik párttagságuk ellenére legszembeszökőbben bizonyították: az „átkosban” is lehetett becsületesen tevékenykedni. Megjegyzendő: az említett urak csak párttagok voltak, de nem voltak kommunisták. A kommunistaság ugyanis elkötelezettséget jelent a baloldal eszmeisége mellett. Akik ezt utóbb megtagadták, renegát1 nak minősülnek; baloldali elkötelezettség híján pedig csakis haszonelvűség függvényében lettek a baloldaliak pártjának tagjai. Jó érzékkel ismerték fel, hogy párttagság birtokában válhatnak a szocialista rendszer igazi haszonélvezőivé. Ezért vették igénybe az MSZMP-t egzisztenciális emeltyű gyanánt. Miközben a szerző nehezményezi, hogy valamiféle „főfoglalkozású kommunisták” egykori párttársaikat stigmázzák, maga is méltánytalanul bélyegzi meg azokat a baloldali elkötelezettségű személyiségeket, tisztségviselőket, akik egy olyan emberközpontú társadalmi formáció működésének irányításában vettek részt, melynek jóvoltából a most egzisztáló kormányzati tényezők többsége is úgy végzett egyetemet, főiskolát, hogy a tanulmányaiért fizetnie sem kellett. Miért lenne szégyellnivalója az egykori MSZMP tagságának? Évtizedekig olyan társadalmi rendszer építésén munkálkodott, melynek befejezése éppen az inkriminátorok néptévesztő törekvései következtében hiúsult meg. Dr. Südi Bertalan A I
