Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)
2001-05-13 / 129. szám
2001. május 13. ★ ARCKÉP * 7 Lengyel László tűnődései Lengyel László közgazdász, közíró, mellesleg Benedek Elek dédunokája. Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy az 1986-87-ben írt Fordulat és reform című program egyik szerzője és szerkesztője volt, hogy részt vett a monori, majd a lakiteleki találkozókon, s hogy 1988-ban negyedmagával kizárták az MSZMP-ből. Lengyel Lászlónak tehát távolinak tűnő világok közeledésében és közelítésében is szerepe volt. Ki hitte volna, hogy ilyen sűrű lesz történelmünk utóbbi évtizede! Lengyel a tíz év alatt látszólag alig változott. Csöndes, bölcs, jó beszélgetőtárs. A múltról és a máról, no meg a könyvekről, a könyveiről váltottunk vele szót. nők támadtak bennük. Egyébként egy kicsit meg akartam „emelni” a dolgot, de - furcsa módon - nem hittem volna, hogy itt most életről és halálról van szó. Ez a mi sorsunk! Nem arról beszélek, hogy kivisznek valakit és lefejezik, hanem hogy kiderül: Magyar- ország egy döntéssel Európa részévé válhat, vagy egy döntés következtében kiszorulhat onnan. A dolgok érdekessége, hogy miközben mindennapi, mai szövegek hangzanak el, a világ középkori. Ha valaki elkezdi üldözni a macskákat, egyik oldalról nevetséges, a másik oldalról viszont ném biztos, hogy az!- Ez valahol Bulgakov!- A könyv tele van ilyen utalásokkal. A röhej az, hogy amikor még csak felvázoltam az ötletet a macskákkal, egy barátom azt mondta: te nem tudtad, hogy ez a Szent Bertalan- éjszaka után így folyt Párizsban? Kiderült, hogy miután a hugenották legyilkolták a protestánsokat, a katolikusok minden évben, Szent Bertalan napján a téren, ahol a kivégzéseket tartották, hatalmas máglyákat gyújtottak és macskákat égettek el. Éveken keresztül a király fia, a dauphin lobbantotta lángra a máglyát, és a csőcselék - vagy hát a nép - a macskákkal együtt ordított, sikoltozott, mint egy igazi népünnepélyen! Ennyit az inkvizícióról - közelről. Milyen jó lehetett... Amikor az ember azt mondja, hogy macskákat égettek - az egész bizonyos értelemben humanizált valami, mert embereket is égethettek volna!- Amit művel, az irodalom vagy köz írás ?- Tele van irodalommal, de mégsem akartam irodalmat csinálni abban az értelemben. Ez politológia is, Machiavelli. Ő mondja: „Csak ellenség és barát van”. Köztük nincs semmi! És akkor itt, előttünk ma fölidézik Machiavellit... Rafael Balázs- Hogy miként lehetne olyan MIÉP-támogatást szerezni, amely külső, nem látható, és mégis kielégítené a mostani kormányt? - teszi fel a kérdést Lengyel László aktuálpolitikáról folyó beszélgetésünk közben. - Olyan ez - válaszolja meg mindjárt mint az ismert népmeséi fordulat: „Viszek is ajándékot, meg nem is. A galambot két tányér közé zárva ugyan átnyújtom, ám a jószág elrepül, ahogy a felső tányért felemelik”. Azt kell tehát kitalálni, amit különben ma is alkalmaz Orbán Viktor, hogy a MIÉP szavazatai a parlamentben az övék legyen anélkül, hogy komoly engedményt tennének érte. Kérdés persze, hogy Csurka István beéri-e „jutalom” nélkül? Mint ahogy az is kérdés, hogy mi lesz a jutalom, ha mégis elvárja Csurka? A MIÉP ettől kulcspárttá válhat. A másik oldalon meg az SZDSZ lehet sajátos kulcspárt, mert nélkülük a szocialisták nem tudnának kormányozni.- A népmesékről térjünk át Benedek Elek dédunokájának könyveire. Sokszor nyilatkozott arról, hogy nem szépirodalom, nem népszerű köz- gazdaságtan, hanem köz írás, amit művel. A Magyar alakok, a Korunkba zárva írásaira ez igaz. De a két utolsó kötet ezekhez képest más. A Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal folytatott párbeszédet mi „generálta”?- Nálunk még soha nem történt meg, hogy egy püspök és egy nem hívő értelmiségi között mély és nyilvános párbeszédre kerüljön sor, és a tetejében ennek szövegét még ki is adják. A keresztény értelmiségi Babits Mihály és mondjuk Prohászka Ottokár között, aki megpróbált egyházi reformot csinálni, ilyen típusú beszélgetés elképzelhetetlen volt. Pilinszkyvel vagy Rónay Györggyel sem ültek volna le egyházuk vezetői, hát még egy nem hívővel! Ezt egyébként a protestánsokra is mondhattam volna. Ilyen eddig csak Nyugat-Európában volt elképzelhető. Példának az Umberto Eco és Martini bíboros közötti párbeszédet tekintettük. Ma Kelet-Európábán a katolikus és a protestáns egyházaknak, másutt az ortodox egyháznak is van sajátos szellemi és morális szerepe, amellyel hatást gyakorolnak az átalakított társadalomra. A lengyel katolikus egyház mellett a horvát, a szerb és az orosz társadalmakban is nagyon komoly, szinte harci szerepe van az egyháznak.- És Magyarországon?- Nálunk ez kisebb, de létező szerep. A katolikus egyház bizonyos értékek képviseletével magára vállalta iskolák és karitatív szervezetek működtetését. A másik oldalról nekem mint nem hívő értelmiséginek, szembesülnöm kell azzal a dilemmával, hogy egy magamfajta értelmiségi milyen morális értékekre alapozza a tevékenységét. Milyen alapon gondolkodik, politizál, él, ír, próbál meg hatni vagy előadást tartani?- Ennek megfogalmazása a Kádár-korszakban sem volt könnyű!- Nem, de akkor ellenzékiként vagy félellenzékiként egy csomó mindent fel lehetett sorolni, ami miatt azt mondhatta az ember, Névjegy Született Budapest 1950. november 22. Családi állapota: nős (1971), Takáts Erzsébet; gyermekei: András (1972), Flóra (1990). Pályája: az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jog- tudományi Karának hallgatója (1969-74), a Pénzügyminisztérium Államigazgatási Szervezési Intézete (1974-76), a Pénzügykutató Intézet (1976-87), a Pénzügykutató Rt. (1987-) munkatársa, tudományos igazgatója (1989-90), elnök-vezérigazgatója (1990-). Elismerései: Demény Pál-emlékérem (1991), Lónyai Meny- hért-díj (1992), Opus-díj (1994). Utóbbi években megjelent művel: Micsoda év! (1991), Tépelő- dés (1992), Útfélen (1992), Magyar alakok (1994), Korunkba zárva (1994), A kisnyúl pártján (1995), A rendszerváltó elit tündöklése és bukása (1996), Mozgástér és kényszerpálya (1997) , A piac köztársasága (1997), Pártházból palotába (1998) , Kívül és belül (1998), Beszélgetőkönyvecske (Várszegi Aszúikkal, 1999), Fortinbras királysága (2000). „Es akkor itt, előttünk ma fölidézik Machiavellit...” hogy ezeket képviselem velük szemben. De hogyan kell gondolkodni most életről, halálról, szegénységről, gazdagságról, nőkről, férfiakról? A Várszegi Aszt- rikkal való találkozás szerencsés helyzet, mert olyan személyisége a katolikus egyháznak, akivel lehet ilyen párbeszédet folytatni.- Miközben az egyház eszdéeszesének nevezik...- Igen, liberálisozzák, sőt zsidózzák is. Engem azonban az érdekelt, hogy egy püspök, egy pannonhalmi szerzetes képes-e ilyen párbeszédre és hajlandó-e rá? Elfogadja-e a kihívást egy nem hívő részéről. Ez az ő oldaláról egy vállalás. Hogy tulajdonképpen magával az ördöggel ül le beszélgetni, meghallgatja annak kritikai észrevételeit és megpróbál azokra jó válaszokat adni. Én is meghallgatom az észrevételeit és megfogalmazom azokra a magam válaszait. A találkozás betöltötte hivatását: elképesztő könyvsiker lett belőle, harmincezer fölötti példány, ami ma eszeveszett nagy szám. A nem hívők körében azt tapasztaltam, hogy nagyon nagy érdeklődést váltott ki a könyv, tehát igenis érdekli a magyar értelmiségnek ezt a részét, hogyan kell gondolkodni ezekről az értékekről.- Várszegi Asztrik beszámolt a visszhangról, a saját tapasztalatairól?- A kötet az egyszerű hívők körében nagyon pozitív visszhangot keltett. A magyarországi hívők furcsa helyzetben vannak. Egyik oldalról kivételezettségtu- datuk van, a másik oldalról pedig kisebbrendűségi érzésük, mert kisebb- j ségnek érzik magukat az országban. Fontos volt számukra, hogy egy magamfajta értelmiségi komolyan vette őket, nem gúnyolódott az érzelmeikkel. A hierarchia- Ő azért számolhatott ezzel... r Igen, sejtette és tudta. Ennek ellenére kellemetlenül érintette, mert más sejteni vagy tudni valamit, és megint más szembesülni dolgokkal. Lehetett volna ennek jó reakciója is; a katolikus egyház hallatlan sikert kovácsolhatott volna belőle magának. Ehelyett a hallgatást választották. Úgy tettek, mintha nem is jelent volna meg a könyv. A párbeszéd az ő hallgatásuk miatt sajnos nem folytatódott.- Lehet tudni, hogy miért nem reagáltak?- Azért, mert helytelenítették ezt a fajta párbeszédet, amit szomorúan veszek tudomásul. Ettől függetlenül persze nagyon széről. Én szabad értelmiségi vagyok, engem megróhatnak a kritikákban, ám ettől én még szabadon beszélhetek. Most kiderült, hogy az egyház mennyire hasonlít a Szovjetunió Központi Bizottságához vagy a magyar MSZMP-hez. Hogy embereket ki lehet taszítani, „központi bizottsági” döntéseket lehet hozni arról, hogy „elvtárs, ezt nem kellett volna megtenni, a pártnak ez kellemetlen!”- Az új kötetével bajban vagyok, a Fortinbras királyságát nyilván másként kellene olvasnom, párhuzamok keresése nélkül. Elővettem Cs. Szabót, talán őneki van a legjobb Shakespeare-tanulmány- kötete... En ezzel szemben néma maradt. Ez kellemetlen.-És a főapátnak?- Igazából neki, mert én nem számítok. nagy megbecsüléssel gondolok beszélgető- társam szerepvállalására. Furcsa, de nem hittem volna, hogy ehhez bátorság kell, pedig - mint utólag megtapasztaltam - nem kis bátorságra volt szükség ré- Én is használtam...- ...s akkor ráéreztem, és azzal együtt próbálom párhuzamosan olvasni. Miért keresem állandóan az analógiákat? Nem tudom. A Róka, a Tigris, a Hóbagoly meg a többiek esetében nem volt nehéz lefordítani, kikről van szó.- Nem vagyok biztos benne, hogy kell keresni.- Tudom, de mégis ezt teszem.- Ez óhatatlan. Azt gondolom, ha úgy nézzük - tisztességtelen persze magamat Shakespeare-hez hasonlítani az ő közönsége is állandóan „beazonosított”. Valójában kevésbé érdekes, hogy kiderül-e, ki a csuda ez a III. Richard. Shakespeare nézője azt kérdezte: „Lehet, hogy ez az én váruram?” A dolog mögött hatalmi szerkezetek működnek. Ez a figura akár Esztergom, Békéscsaba vagy Pécs ura is lehetne, és ugyanígy viselkedhetne! azt szerettem volna elérni, hogy a hatalomszerkezetek látszódja- nak. Húsz év múlva már nem is tudjuk, ki volt az, akiről most írtam. Azt viszont tudni fogják belőle, hogy így értekeztek az 1990-es, a 2000-es években.- Nevezetesen, hogy miként alakít ki valaki maga iránt félelmet?- Pontosan! Ma egy csomó dolog félelmetesen hangzik, s ezt nem is ez a kormány alakította ki bennem. Azt kell mondjam, hogy írás közben gyakran jk a ’80-as évekkel, az akkori párttitkárral szembesültem. A szövegben sokszor nem lehet fölismerni, hogy melyik származik egy kormánytagtól, melyik Shakespeare-től vagy egy irodalmi helyről. De az is kiderült, hogy sok mindent „irodalmilag” mondott Kövér László vagy Simicska. „Irodalmilag” például az átkok egy jelentős részét. Azt gondolom, hogy hatalmi idejük egy részében atavisztikus ösztö1 4
