Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-02 / 118. szám

2001. Május 2., szerda R I P 0 R T 7. OLDAL KULTÚRA­Új Tartuffe-re lelt a drámaíró Sárosi István bohózatot ír a Vígszínház pályázatára Új darabon, vígjátékon dolgozik a betegellá­tás közti szabadidőben dr. Sárosi István is­mert pécsi orvos és író. Új Tartuffe-je a rendszerváltás hozta figura, ám semmiben sem különbözik a Tartuffe-elődöktől. Természetesen megjegyeztem, hogy boldog em­ber lehet az, akinek két hivatása is van. Ha az egyik szűkölködne sikerélményben, ott a má­sik. Sárosi István dráma­író és a pécsi egyetem Intenzív Therápiás Inté­zet kardiológus docense azonban csak elmoso­lyodott, s bár minden bi­zonnyal a lelke mélyén igazat adott, nem kom­mentálta a megjegyzést. Különös oka talán az le­het, hogy egy ideje nem fogadja a Pécsi Nemzeti Színház egyetlen darab­ját sem (ki tudja, mi­ért?), s már vagy nyolc éve volt az utolsó bemu­tatója, a Rákfene, amely frenetikus sikerrel ment. Mindenesetre azóta több munkája jelent meg, regény és novellák, s talán különös öröme, hogy egy nagy ívű drá­mája, a Jeruzsálem, Jeruzsálem... kötetben je­lent meg (előbb magyarul, majd tavaly június­ban angolul is), feladva a leckét a rendezők­nek, hogy e különleges színházi technikákat és tereket is igénylő, s ezért meglehetősen nehe­zen rendezhető darabot (Krisztus perújrafelvé­telét) bevigyék Thália templomába. Másrészt bizonyíték Sárosi töretlen bizakodására, hogy új darabon dolgozik: bohózatot ír a Vígszín­ház pályázatára. Az idő szorításában pörgeti a dialógusokat, hiszen a határidő június eleje, s szeretné e valóban jó kedvvel folyó munkát időre befejezni. A darab valójában visszatérés a szakmához. Az 1985-ös Zsákutca úrhatnám professzora, az 1993-as Rákfene szintén kórhá­zi miliője után ismét egy vidéki városi kórház (?) a helyszín, ahova neves sebész érkezik, s akiről menet közben ki­derül, hogy jelenünk (a harmadik évezred) Tartuffe-je. Sárosi István nem ta­gadja: a témát régóta hor­dozza magában, előbb komoly, társadalmi drá­mát akart írni (heroikus küzdelmekről), de aztán kiderült, hogy a jelen visszásságainak és a se­bész emberi gyarlóságai­nak tükröztetésére alkal­masabbak a vígjátéki for­dulatok, a bohózati ele­mek. (A kisvárosba érke­ző „neves” sebész szobát kap a kórházigazgató la­kásában, s ekként óhatat­lanul „bekerül” annak fa­míliájába is.) A Zsákutca botrányokat kavarva hozta az el­ső nagy sikert Sárosi István számára (a tv-játék főorvosának személyét látva tizennégyen is­mertek magukra és közülük többen perelték az írót), s úgy hírlik, hogy a most készülő darab főhősére, az Új Tartuffe modelljére is rá fognak ismerni majd a nézők. KOZMA F. Színdarabjaiban gyakran dolgoz fel egészségügyi témákat Tv-jegyzet Múltnak színei Pécsi diákok és az EU Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem jelent majd gyökeres változást azon szervezetek életében, ame­lyek az elmúlt évek során kapcsolatokat alakítottak ki nyugati társintézmények­kel. Ezek közé tartozik két pécsi gimnázium is. A Mobilitás Ifjúsági Szolgálat az oktatási rendszeren kívüli terüle­ten, a gyermek- és ifjúsági kor­osztály részvételével megvalósu­ló belföldi és nemzetközi progra­mokhoz nyújt támogatást pályá­zati formában. Az Európai Unió országainak bármely szervezeté­vel, iskolájával felvéve a kapcso­latot lehet pályázni. Bender Ág­nes, az Apáczai Csere János Gim­názium és Bölcskey Andrásáé, a Leőwey Klára Gimnázium tanára már 1998-ban közösen pályázott, s ősszel egy húszfős diákcsoport­tal ki is utaztak Exeterbe, majd egy újabb program, a „Kortárs oktatók szerepe a drogpreven­cióban” keretében 1999-ben az angol gyerekek látogattak ide. 2000-ben a baranyai diákok te­kinthették meg az angol rehabili­tációs intézményeket, s dolgoz­hattak workshopokban. Idén a téma ugyanaz maradt, s a napok­ban ideutazó vendégek ellátogat­tak többek között az ÁNTSZ-be, ahol a szakemberek a kortárs ok­tatókat képzik, a komlói Leo Amidbe, és megismerkedtek a város nevezetességeivel, kultu- rális programjaival, cseri László Helyey Lászlónak elhiszem Kár­pát-medence szomorúságát. Elhi­szem azt, hogy a hegyormok ros­katag várromjai között olykor vég­zetes szerelmekről és dicstelen el­múlásról suttog a szél, s hogy e suttogást hallgató lélekbe mélyen belevés rontó boszorkányok kör­me, kik között minden bizonnyal ott a csejtd várúmő, a szép Bátho­ry Böske is. Ugye milyen furcsa, fül nem szokta ez a muzsika? Ki fújja vajon a tárogatót? Miért most fújja? S hogy a kérdésekre válasz nem jön, beleunva és belefáradva e szokatlan hangzásba, a vándort követve a poros országúton ma­gam is betérek a Fekete Sasba. Egy kupa borra, zónapörköltre, s hogy kemencéből éppen kivett, friss ci­pó belével mártsam szaftját a múltnak. Kacagva és könnyezve Erdélynek góbéságain (hiszen a maga nyomorúságából merítve táplálkozik leginkább a magyar lélek), átutazva Kolozsvárott, Brassón és Székelyudvarhelyen, megmártózva a Gyilkos-tó jéghi­deg vizében, megkongatva Erdőszent-györgy templomának harangját (Rhédey Klaudiát viszi feleségül az angol herceg),- vagy megbámulva a Békás patakára rá­boruló, égígérő sziklafalakat. Csíksom-lyón búcsú van. A há­romszéki menetben (ne hagyjatok veszni minket, magyarok) a temp­lomi zászlókkal árnyak vonulnak évszázadok óta, se a búcsúba, se haza nem érve. Felvidék, Kárpátalja. Múltnak színei megszűrve, barnásvörösre festve. Máüik a vakolat, salétrom kezdi ellepni történelemkönyvek borítóit. Helyey László „csupán” a nar­rátora azoknak a nagyon szép és igaz tévé-esszéknek (1100 év Euró­pa közepén, ml), melyeket a mil­lennium jegyében készített Bayer Zsolt (szövegíró) és Nemes Tibor (rendező-operatőr). A hatvanöt ré­szes sorozatból éppen a hatvanne­gyedik etűdöt adták le a héten, s a közeli befejezés előtt nyugodt lé­lekkel mondhatom, hogy a mai iszonytató tévés dagonyában (mindaz, amit ránk zúdítanak tö­megkommunikáció ürügyén) a harmatcsepp üdeségével hatott e vállalkozás. S bár igencsak szeret­nék kritikai éllel epés megjegyzése­ket tenni, most nem megy. A bán­tó szó igaztalan volna. Legföljebb az szomorított el, hogy hétről hétre a délutáni dologidőben (15.25- kor), tehát pont akkor tűzte mű­sorra a műsorok kishitű szerkesz­tője, amikor kevesen láthatták. Minősítve evvel önmagát és egy ki­csit minket is. Mert hát ilyen hoz­záállással hogyan is hinnénk el, hogy akár Mátyás király is vissza­térhet ismét magyarok királya­ként, ha nagyon akarja az ember. KOZMA FERENC A konyhától Egymás után jelennek meg a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ kiadásában azok a füzetek, amelyek a helyi hagyomá­nyok közkinccsé tételét szol­gálják. A napokban a sorozat Baranya gasztronómiáját be­mutató darabja jelent meg. A Bor, borutak Baranyában, a Kézműves műhelyek Baranyá­ban, a Baranyai gasztronómiai kalauz címet viselő legutóbbi há­rom kiadvány nem kerül piaci forgalomba. Értéküket forintban meghatározni aligha lehet, ám a megye vonzerejének feltárásá­ban, erősítésében, közkinccsé té­telében betöltött szerepüket igen. Roisz Andrásáé, a füzetek és még annyi, Pécs és Baranya jó hírnevét öregbítő kötet szerkesz­tője szerint a kultúrának és az a kegyhelyig idegenforgalomnak együtt kell lennie, az előbbit az utóbbi szempontjai szerint is fel kell ér­tékelni. Ennek szolgálatában igen komoly munka egy-egy ki­advány anyagának összegyűjté­se, feldolgozása, különösen an­nak ismeretében, hogy például a gasztronómiai kalauz a megye tájegységei szerint szedi csokor­ba az ott élő adatközlők által be­küldött recepteket. A kiadás ter­mészetesen pénzbe kerül, ennek egy részét Roisz Erzsébet okos pályázatok révén szerzi meg, más részét a megyei önkormány­zat, szponzorok biztosítják. A megye értékeit bemutató so­rozat folytatódik. Várhatóan au­gusztusban jelenik meg az a fü­zet, amely Baranya vallási-közös­ségi nevezetességeit, emlékhe­lyeit mutatja be. FEKETE-FEHÉR PAPÍRCSODÁK. Országos origamikiállítás nyílott tegnap Pécsett, a Megyeri úti Ludvig Galériában. A papírból készült ékszerek alkotói között jól szerepeltek a szervezők, a Pécsi Origami Kör és a Petőfi Sándor Művelődési Ház tagjai. A bemutató a hónap végéig látogatható. ___________________________________ __ fotó: laufer László Tár ca Föld alatti reklám Jártam az alvilágban. Azaz - csak az undergroundban. A jelképesen föld alat­tinak nevezett ifjú és vad filmesek titkos stúdiójában. Inkább ócska fényképész­műhely és egy krokodilus kereszteződé­se, barkácsolt utánfutó a metróalagút­ban, büfé a színpadon - no de ugye ilyes­miben (garázsban, pincében) született hajdan az első személyi számítógép is. Ne becsüljük le a kégli és a sufni ná­szát. Ide s tova több mint fél évszázada örökké és újra a lázadó fiatal művészek közé keveredem, és nem merek ironiku­san mosolyogni magamon: maximum tíz év különbséggel egymás ellen is lázad­nak. A mai felforgató szemében a tegna­pi anarchista: ásatag, avítt ókonzervatív. Most, itt, ezek a fiatalok egészen titok­zatosak voltak. Zöld köd ült rajtuk. Sza­vamat kellett adnom, hogy soha senki­nek... Összeállításuk ugyanis illegális, törvényszegő, büntethető. Ha megné­zem és mégsem jelentem fel őket, talán nemcsak bűnrészes, de bűnpártoló is va­gyok. Összelopkodtak művükbe idegen tollakat, fütyültek a-ra. (Vagyis a szerzői jogokra.) Hétperces, az ő szempontjukból (és szándékuk szerint) korszakalkotó filmet láttam. Címe: „A Szép Család egy napja”. íme, a történések: az elegáns, tágas, derűs-kék fürdőszobában kora reggel a Szép család minden tagja boldogan és kacagva fogat mos. Utána a mama nyomban kitakarítja a fürdőszobát, a két gyerek boldogan, kacagva segít neki. Aztán integetnek az ablaknál, a papa lent beszáll egy szép, új gépkocsiba, mi­közben boldogan, kacagva mentolos és cukormentes rágógumit rág, amihez egy megnyerő, idősebb, fehérköpenyes fogorvos hivatalosan mosolyogva begra­tulál neki a leengedett autóablakon. Lát­juk a papát az irodában a szép, új számí­tógépén dolgozni, a számítógép is opá- los derűvel mosolyog - a szelíden jó­kedvű, gyönyörű melltartójú titkárnő is épp olyan szép lábú mint a mama - óh, mennyivel könnyebb ezen a vadonatúj számítógépen dolgozni mint a tegna­pin! (Boldogan kacag.) Rövid ebédszü­net, mennek a kollégákkal sörözni. A sörözésnél is vidámak, van, aki ugyan­ilyen boldogan kólát habzsol, és boldo­gan, kacagva integet. Délután anya és apa zuhanyoz, anya remek, új sampon­nal hajat mos, kacérkodik apával, aztán anya nagyot úszik a kék házi medencé­ben, nem is látszik egész pontosan, hogy van-e rajta fürdőruha, minden­esetre boldogan apára kacag... Nem folytatom részletesen az ismerte­tést. Azért annyit mégis elárulok, hogy vacsorát készítenek, levest porból, vidá­man, fehér süveges, biztatóan mosolygó szakács segít Anyának, van egyéb is az asztalon, csodálatos olasz tészta, finom csoki, gyümölcsital, azután tévéznek (a készülék: világmárka), a gyerekek egy gyerek-hifitoronnyal (világmárka) bú- jócskáznak, tehát élik boldog gyermek­korukat, végül mindenki lefekszik, hal­latlanul rugalmas matracú ágyakba, csak úgy dobálja őket, majdnem a plafonig, majdnem a csillagokig, gyönyörű éjjeli lámpák ragyognak, miközben Anya da­lolva és roppant könnyedén elmosogat, az odaégett olajat is villanat-gyorsan (nem reklám-magyarul: villámgyorsan) tünteti el a serpenyőből a híres szer, oly­annyira, hogy Anyának kedve támad ab­lakot és tükröt is mosni, miközben Apa a hétvégi kirándulásra pakkol, a sífelszere­lést készíti elő, és boldogan kacag és in­teget sísapkában. Remélem, unják. És persze tudják: reklámfilmekből rakták össze a fiatalok a maguk tudato­san bamba, pózos, giccses filmjüket. Az összekötő képsorokban, amelyeket ma­guk forgattak, saját színészeik is úgy mo­zognak, kicsit úszva a levegőben, a wécéajtót is úgy nyitva ki, mintha tan­góznának vagy keringőznének, a hajukat lágyan lobogtatva, mintha üldözné őket egy ventilátor, a combjukon a hidratáló krémet úgy dörgölve el, mintha csecse­mő fenekén habot vernének... S piciny­két meghibbantat játszva, úgy engedik le a kibomlott toalettpapír tekercset a X. emeletről, mintha gumikábel lenne a (vé­cépapír) bokájára kötve, de közben a szférák zenéje zeng - és amikor az ember már teljesen megőrül, belép a képbe föl- szabadítóan, kellemesen csúnya lány, az underground stúdió egyik rendezője és így szól:- Nem a reklámfilmesek ízlését, bam- baságát, linkségét, egyformaságát szid­juk. Tudjuk, hogy a reklámfilmesek kö­zött legalább ugyanannyi jó ízlésű, lele­ményes, eredeti és jópofa kolléga akad, mint minden valamirevaló stúdióban vagy kocsmában. A baj a megrendelővel van, aki rájött, hogy a legunalmasabb üdítőből is elfogy egy óceán, ha olyan hidegen fogyasztják, hogy az már érzés­telenít; meg ha mindig szép mellű lá­nyok és kiéhezett, harapós fiatal férfiak isszák. A hirdető azt gondolja, három­millió magyar tévénézővel számolva, hogy a jó ízlésűt úgysem képes meg­győzni arról, hogy a Vudu-Vudu haj­lakktól hosszúra nő a hajunk, tehát ér­vekre ne is pazaroljunk képet, időt - azt kell elhitetni, ha és amennyiben Vudu- Vudu hajlakk van a szekrényünkben, mi nyerjük meg a Forma 1-et, akkor is, ha kerékpározni sem tudunk. A Vudu- Vudu hajlakk azt jelenti, hogy az elithez tartozunk, hogy nekünk minden sike­rül, okosabbak leszünk és nagyon szexik. A reklámfilmekből kiderül, hogy minden tévénéző szép, fiatal, szexis, jó szagú, sikeres, szép a lakása, a szerető­je, az autója. Egyetlen lehetséges jellem­hibánk legföljebb az, hogy korpások va­gyunk, sebaj, ezen lehet segíteni. És aki nem szép, nem jó szagú, nem friss fog­sorú, kemény testű, gazdag, fiatal - az csakis ebbe a szerepbe képzeli szívesen bele magát. Igaz is, nem az öreg, fáradt nyugdíjasnak, a minimálbéres tanító­nak, az öt hónapja munkát kereső negy­venhét éves szerszámlakatosnak kell az új, 120 lóerős kocsi, de még a narancsil­latú sampon sem. Nos, mi ma céget ala­pítunk: olyan reklámfilmeket akarunk gyártani, amelyektől a néző (legalább gondolatban) a homlokára üt, elneveti magát, s másnap, ha ugyanaz újra látha­tó, bekiabál a gyerekekhez, összetrom­bitálja az egész családot, s az a három szó, ami elhangzik benne, szállóige lesz és viccek csattanója, és noha nem létező bolhaport reklámozunk, ami nem kell senkinek, másnaptól mindenki olyan sárga fél-sapkát keres a boltok­ban, amilyet a kutyánk viselt, olyan fes­téket, amelynek dobozára rá van írva: Politika - a filmben azzal festjük fehérre a fekete foxinkat és feketére a fehér usz­kárt... Bodor Pál (DIURNUS) X i r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom