Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-05 / 121. szám

2001. Május 5., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA NAGY TALÁLKOZÓRA KÉSZÜLNEK. Több mint háromszázan jelezték már részvételi szándékukat a hajdani és mai tagok közül a Zengővárkonyi Hagyományőrző Művelődési Egyesület május 26-i rendezvényére. A számtalan elismeréssel, díjjal kitüntetett, Töttös Sándor vezette népi együttes jeles évfordulóhoz érkezett: harmincéves fennállásukat ünnepük. _________________________________fotó: tóth László Gy ermeknapra Mátyás mesék Zenés bemutató előtt a Pécsi Harmadik Színház Mátyás királyról szóló mesék elevenednek meg a Pécsi Harmadik Színház legújabb produkciójában, abban a ze­nés mesejátékban, amelynek a bemutatóját éppen gyer­meknapra, május 27-re időzítették. Prága városának börtönében a Ló és a hűséges szolgáló Andul- meglehetős izgalommal várja a ka. Nos, a rabok bepillantva a jö- Magyarországról érkező híreket vőbe (vajon mi történne, ha Má- ifjú Hunyadi Mátyás a barátaival, tyás lenne a király?) megelevení- s találgatják, hogy mi lehet az ép- tenek szép meséket és kedvenc pen ideérkező küldöttség célja, történeteket az igazságos király- Csak annyit tudnak, hogy Budán ról. Thuróczy Katalin szellemes, a nemesség királyválasztásra kedves, fordulatokban bővelkedő gyűlt össze. , színdarabjához, a Mátyás mesék­A börtönben a társak az olasz hez Papp Zoltán komponált mu- hunlanista, Jacopo Bárdi, a Holló, zsikát. Rendező: Moravecz Leven­te. Mátyás szerepében Steiner Zsolt, a Ló Dévényi Ildikó, a Holló Széli Horváth Lajos, Andulka Ta­más Éva, Jacopo Bárdi pedig Bar­kó György. A Pécsi Harmadik Színház az új darab mellett még négy gyer­mekműsorral fogadja az évadban a legifjabbakat. Továbbra is mű­soron Moravecz Levente rendezé­sében a Csillaglány, az N. Szabó Sándor rendezte Ágacska és Kós Lajos Jászai-díjas művész által színpadra állított Pinokkió és A gyáva kistigris. K. F. Erdelezi Véráldozattal egybekötött kétna­pos tavaszvárót szervez ma és holnap Szent György-nap tiszte­letére a pécsi Khetanipe a Romák Összefogásáért Egyesület és a Zsutipe Egyesület Erdelezi cím­mel. A véráldozat voltaképpen két birka leölését jelenti, ame­lyekből birkapörkölt készül, a lá­nyokat és a fiúkat pedig megjelö­lik, hogy szerencséjük legyen há- zasodásuk során. A mulatságot sportrendezvényekkel ötvözik, amelyek többnyire focimeccsek­ben nyilvánulnak meg. Több mint száz főt várnak, nemcsak a megyéből, hanem más megyék­ből és külföldről is a meszesi is­kolába. CS. L. Nyelvtanulás csökkenő támogatással A Devon-Baranya angol oktatási programra továbbra is szükség van A kapcsolatfelvételtől számítva idén 10. évébe lépett az angliai Devon és Bara­nya megyék együttműködése. Az okta­tási programról szóló első megállapo­dást 1992-ben írták alá, a cél az angol nyelvű tanítás fejlesztése volt. A legutóbbi esztendőkig a tapasztalatok na­gyon kedvezőek voltak. Ám tavaly és idén már feltűnően visszaesett az érdeklődés Devonban. Kiderült, az ot­tani tanárok döntően az ala­csony közalkalmazotti bé­rek miatt nem vállalták, hogy Baranyába utazva itt tanítsanak. A pedagógusok itteni fizetéséhez, lakáskölt­ségeihez a megyei önkor­mányzat évente összesen 3 millió forint támogatást adott. A baranyai közgyűlés 1 legutóbbi ülésén arról dön­tött, hogy ezt a támogatási összeget 2 millió forintra csökkenti. A hát­térben természetesen a Devonból érkezők számának megcsappanása áll, ám ezzel együtt - hangsúlyozza Bokor Béla, a köz­gyűlés alelnöke - a programot továbbra is működtetni akarják. Ez a szándéka az an­gol félnek is, ezért az együttműködési meg­állapodást 2004-ig a már említett visszafo­gottabb összegű támogatással meghosszab­bítják. A „devoni kapcsolat” nagyon jól műkö­dött az elmúlt egy évtizedben. Például az 1994-1995-ös tanévben 17 nyelvtanár dol­gozott Baranya 20 oktatási intézményében, ennek révén 1600 diák ismerhette meg a beszélt angol nyelvet. A kulturális program keretében devoni szobrász tartott tovább­képzést a siklósi alkotótelepen, Devonban viszont 10 helyen vándorkiállításon mutat­kozott be Baranya. Kialakult a könyvtárak közötti kapcsolat is. Voltak meg nem valósult kezdeményezé- ' sek is. A megállapodás lehetőséget biztosít brit és magyar diákok részére ingyenes uta­zásra - kísérővel együtt 30 fő -, erre azon­ban eddig pénz hiányában nem volt példa. A program meghosszab­bítását oktatási, szakmai okok egyaránt indokolják, s az eddig ki nem használt le­hetőségek is. Ez utóbbira példa az internetes oktatás, a kapcsolatok koordinálása a devoni és a baranyai kisis­kolák között. Indokoltnak tartotta az alelnök az együttműködési megállapo­dás 2004-ig történő megújí­tását azért is, mert a megye iskolái részéről változatla­nul nagy az igény a támogatott költségű anyanyelvi tanárok alkalmazása iránt. M. A. TANÁROK ES ISKOLÁK (Zárójelben a programban résztvevő iskolák száma olvasható) T 17 15 10-pn3 Somogyapáti (1) Sásd(2) © Komló (4) Mécáöfcnádasd (1) ©Pécs várad (2) 12 Szigetvár (4) Szenttörinc (4) Mohács (I) •* ' ®Nagyharsány (1) HarKany ) 1992/93 93/94 94/95 95/96 96/97 97/98 98/99 99/00 00/01 | ennyi devoni tanár tanított f 1 ennyi baranyai iskolában Futnak a képek Marion nem jön el Ezt a filmet, Darren Aronofsky Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) című művét nagyon nehéz szeretni, s még nehezebb kiheverni. Miközben az ember érzi, s ez tiszteletet parancsol, hogy a rendező milyen méltóság­gal kezeli ezt a gyötrelmes témát, ezt az iszonyatot. A film a kábító­szerről szól. Két párhuzamosan futó történetet, emberi zuhanóre­pülést mutat be, egy csonka csa­lád két tagjának, anyának és fiá­nak tragikus sorsát jeleníti meg. Rendkívül tudatosan szerkesz­tett film, azt hiszem, ez ebben az esetben különösen fontos. A leal- jasodás ábrázolásában éppen ez a racionális tisztaság, rendezett kompozíció képezi az ellensúlyt, az emberi méltóságot. És talán még ennél is inkább egy érzés, ami átsugárzik ezeken a mérnöki tudatossággal kiszámított és megtervezett képeken: a részvét, amivel a rendező szerencsétlen hőseit szemléli. A film nyitójelenete klasszikus értelemben vett expozíció: Harry elszállítja Sara tévéjét lakásuk­ból, miközben az asszony igyek­szik ezt megakadályozni. A fiú­nak pénzre van szüksége, hogy drogot vásároljon, el akarja tehát adni a készüléket, ami az anyá­nak egyetlen szórakozását jelen­ti. Ekkor még nem sejtjük, hogy ebből a hétköznapi jelenetből bomlik ki kettejük bukása, mint a régi végzetdrámákban. A fiú története a rózsaszín ál­moktól a testi-lelki leépülésig ve­zet. Angol realista festők készí­tettek egykor ilyen negatív tan­történetet hordozó sorozatokat. Darren Aronofsky víziója pokoli sötétségű, ám ez a tehetséges, mindössze harmincéves függet­len amerikai filmes azt is sejtetni képes, hogy a lélek legmélyén mégiscsak megmarad valami, amit nem képes uralni ez az ör­dögi erő: szétrombolja a testet, elrothasztja a gondolkodást, ki­kezdi az erkölcsi tudatot, de ami­kor a haldokló Harry várja Ma­riont, a kedvesét, hogy eljöjjön érte, s megmentse, az ember fel­ismeri, hogy, lám csak, az érzel­mek nagyobb ellenállásra képe­sek, mint a test és a gondolat. Az elbeszélés talán ezért követi az évszakok kronológiáját, mint a régi szentimentális regényekben, még ha ez a megoldás nyilván ironikus is. Az anya története azonban még megrázóbb. Arról szól, hogy a médiumok, a reklámipar és a kereskedelmi televíziózás lénye­gében ugyanazokat a hatásme­chanizmusokat alkalmazza, s ugyanolyan tragikus „eredmény­nyel”, mint a kábítószer-kereske­delem. Sara a primitív tévéműso­rok áldozatává válik, amelyek épp úgy kikezdik a személyisé­get, mint a szélhámos kuruzsló által felírt tabletták. A filmnek ez a súlyosabb cselekményszála, azért is, mert egy kiváló színész­nő, Ellen Burstyn megrendítően szép játékának lehetünk tanúi. Ez a bátor mozgókép Hubert Selby regényéből készült, s az az Artisan nevű cég áll mögötte, amely a Blair Witch Project-et, va­gyis az Ideglelés-1 forgalmazta. A film stílusa izgalmas kettősséget tükröz: éles vágásai, sokszor vil- lámlásszerű, rövid montázsai a ma divatos kliptechnikát követik, miközben néhány csendes, visz- szafogott egyszerűségű felvétel váratlan hangsúlyt kap. Ezek kö­zül a legszebb az a jelenet, ami­kor Sara barátnői ellátogatnak a kórházba, s megpillantják az asz- szonyt az elektrosokk után. Ki­mennek, a kórház előtt, a havas utcán leülnek egy padra, és né­mán átölelik egymást. Az a hosz- szú beállítás pedig, amely Sara monológjának keretéül szolgál, formailag olyan makulátlan, mint a patyolat. Egyszóval: a Rekviem egy álo­mért tehetséges és fontos film, rendezőjétől, úgy vélem, még so­kat várhatunk. Nagy Imre Anya és fia (Ellen Burstyn és Jared Leto) ______________Egy öregember emlékirataiból______________ Sz igorúan titkos Barátom K. nevetve meséli az utcán, hogy barátunk, O. Pest­ről leküldte neki hajdani megfi­gyelésének néhány másolatát, 1980-ból. K. édesanyja jobb családból való fiatalokat tanított németre, állítólag kitűnően. Nagyapjáról egy anekdotát őrzök. Az öregúr­nak valaki véletlenül cukrot tett a teájába, mire ő:- Kié volt ez a morbid tréfa? Hát ilyen családból származott, s lett híres nonkonformista K. Krisztus-bocskorban járt, nyak­kendőt tán akkor kötött először, amikor érett fejjel megnősült. Egyetlen úri passziója a sízés volt. Legkedvesebb elfoglaltsága öreg bútorok restaurálása. Egyszer csak népművelőként kapott állást. Mi több, beiratko­zott az egyetemre kiegészítő nép­művelés szakra. Ez sem lett vol­na baj, de komolyan vette, amit ott tanítottak neki. Mármint hogy a valós társadalmi problé­máiból kell beszélni a közműve­lődési rendezvényeken, hogy a művelődési ház legyen közéleti fórum stb.... Nagyszerű sorozatokat szerve­zett, ahova egy-egy szakma vagy társadalmi kérdés reprezentánsát hívta meg vendégnek, akivel egy helyi moderátor beszélgetett. Járt itt a filozófus Ancsel Évától a tu­dománytörténész Gazda Pistáig mindenki. Egyszer Rudas János volt a vendég. Egyik minisztériu­munk vezetőképző intézetét ve­zette Rudas, érdekes cikkeket publikált a Valóságban, de a legiz­galmasabb az volt, hogy Heleszta Sándorral együtt ők készítették az első szexuálszociológiai felmérést Magyarországon. A meghívás a vezetőképzés szakemberének szólt. Egyébként ma is az ő köny­véből tartják a személyiségfejlesz­tő tréningeket. Késve érkeztem a rendezvény­re. Meglepett, milyen sokan van­nak, s hogy nem a kijelölt sze­mély vezeti a beszélgetést, hanem a művelődési ház igazgatója. Az­tán föltűnt, hogy már az elején a közönség kérdez, s ahogy elnéz­tem, alig ismertem valakit a kér­dezők közül. Ezek sosem jártak eddig kulturális rendezvényekre, tán egy kivétellel. Lassan összeállt a kép. Kisebb pártbizottságok, a pártiskola munkatársaiból s né­hány beazonosíthatatlan, önma­gát bányásznak mondó személy­ből, szinte kivégzőosztagot szer­veztek, akik néhány Valóságban elolvasott cikke alapján megsem­misítőnek vélt kérdéseket tettek fel Jánosnak, s bűnöket olvastak a fejére. Rudas fegyelmezetten vála- szolgatott. Sosem mondta, hogy sajnos nem értették meg az írását, csak azt, hogy ő úgy gondolta... Később tudtam meg, csak azért nem állt föl s hagyta ott az egész megalázó szituációt, mert úgy gondolta, köti a pártfegyelem. Á félreértések majd tisztázódnak. Egy-két beszélgetés volt vissza a sorozatból. Jól nevelten lezajlot­tak. A következő beszélgetéssoro­zatot már nem hirdethette meg K. Sőt nemsokára egy másik megye- székhelyen találta magát az ottani főiskola adjunktusaként. A Történeti Hivataltól kapott iratmásolatokon nyári dátumok ol­vashatók 1980-ból, s ilyen szöve­gek: Szigorúan Titkos! Különösen Fontos!... Belső ellenséges elemek tevékenysége... Napi jelentés... a kollégium igazgatót felkereste K. és O., akik feltehetően pécsi lako­sok. Jövetelüket azzal indokolták, hogy szeretnének aktívabban dol­gozni. Ellenségesen nyilatkoztak a választásokról és pozitívan értékel­ték az 1956-os ellenforradalmat. Megfigyelt célszemély ellátta őket szamizdat anyagokkal... Másutt: ...K. ...éves kulturális előadó, a... művelődési központ­ban működő művészetbarátkört olyan fórummá akarja fejleszteni, ahol a nyilvánosságra nem hozha­tó, vagy még feltáratlan társadal­mi kérdéseket vitatják meg... Hát ezért zúdult akkor Rudas Jánosra az össztűz. De számomra a legérdekesebb az, hogy sem K. sem O. nem álltak ki a sarokra a rendszerváltás után, a mellüket verni, hogy ők üldözöttek voltak. Egyikük sem lett politikus. Polgá­ri foglalkozást űznek. A polgári értékek ápolását tartják fontos­nak. S nem csak szóban. Biikkösdi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom