Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)
2001-05-30 / 146. szám
6. OLDAL POLITIKAI 2001. MÁJUS 30., SZERDA VITAFÓRUM Kormánysiker?! Sikerként mutatta be a média, hogy Orbán Viktor ott csücsülhetett az amerikai alelnök szobájában arra várva, hogy G. W. Bush elnöknek legyen ideje kezet fogni vele. Semmi csevely a kandallónál az ovális szobában, semmi szívélyesség, csupán egy protokoll- fénykép a kötelező mosollyal. Nem emlékszem, mikor járt Bonnban Schrödernél, Londonban Tony Blaimél, vagy Párizsban Jospinnél, egyszóval Európa meghatározó politikusainál, amiré egy uniós csatlakozásra váró országnak igencsak szüksége lenne. Afféle banánköztársaság szintjére süllyedt a megítélésünk, ami Antall, vagy Horn idejében igencsak magasan állt! Talán erről kellene többet beszélni és írni a sajtóban. Meixner András, MSZP Az ígérgetések földje Valamikor Komló munka- és jövedelmi viszonyai vonzották az ország kedvezőtlenebb adottságú településein élőket. Most az alacsony lakásárak. Komló az újrakezdők városa volt. Most végállomás. A nyolcvanas évek eleje-közepe (?) óta nyilvánvaló, hogy a bányát be kell zárni. Városunk vezetői azóta keresik az új munkalehetőségeket. Mi azóta reménykedünk, hogy a mindenkori aktuális „komoly tárgyalások” végre eredményt hoznak. Egyelőre azonban csak azt látjuk, hogy a munkanélküliség csökkenése 1998-ban megállt, és újból növekvő tendenciát mutat, hogy a létrejövő új munkahelyek jelentős része csak adminisztratív átcsoportosítása a munkavállalóknak, a különféle állami támogatások igénybe vétele céljából; hogy Komlóról bármelyik irányba távolodva, 20-30 km-re innen már jóval magasabbak a bérek ugyanannyi költséghányad, ugyanolyan munkavállaló, ugyanolyan megrendelő és ugyanolyan termék előállítása esetén is. Épül-szépül a város, már ami a szolgáltatói szféra ingatlanjait illeti, a közösségi tulajdon pedig romokban. A szezonra való tekintettel a turizmust a tarvágások hivatottak élénkíteni. Az intézményi reform kimerül a bezárásokban, épületcserékben. Az ifjúsági intézmények, szervezetek egyre kevesebb pénzből gazdálkodhatnak, miközben a nekik szánt milliók nyomtalanul tűnnek el. A roma kisebbség nem érzi legitimnek a képviselőit. A civil társadalomnak pedig egyáltalán nincsenek képviselői, akik részt vehetnének a döntés előkészítésben. A sok problémának vajon mi az oka? Az, hogy nem kormány- párti az önkormányzat? Amikor az volt, mi hasznunk volt belőle? Más települések is ellenzékben indultak fejlődésnek. Fordítva úgy is mondhatjuk: kormányok jönnek-mennek, a sikeres polgár- mesterek maradnak. Itt azonban egymást váltják a polgármesterek, mégsem változik semmi. Kinek jó a jelenlegi helyzet, az alacsony bérszínvonal, a magas munkanélküliség, a társadalmilag elfogadott feketemunka...? Szabad egy várost vállalkozói szemlélettel irányítani? MDF, Komló A Széchenyi térről - másként Városunk központi tere - főtere - évszázadok óta a ma Széchenyi István nevét viselő tér. Hosszú megléte alatt többször változtatta arculatát, a mait éppenséggel az 1930-as években nyerte el. Megfogalmazója Wei- chinger Károly építész-műegyetemi tanár volt, akit sok pécsi építész nevezhet (ett) mesterének. Ma ismét felmerült a tér átalakításának a gondolata, ami körül vita van kibontakozóban. Ehhez szeretnék - az eddigiektől eltérő szemszögből - véleményt fűzni. Elöljáróban annyit, hogy a 80-as évek közepén Kecskemét tanácselnöke újságírókat látott vendégül és büszkén mutogatta nekik városa nevezetességeit. Ennek során elvitt bennünket egy új lakónegyedbe, megmutatta a Széchenyi Istvánról elnevezett „közterületen” Széchenyi különlegesen egyéni megfogalmazású szobrát. Es itt megjegyezte, hogy a közeli, Hunyadi János nevét viselő „közterületen” szándékoznak felállítani a nándorferhérvári győztes vezéf szobrát. Erről „Mi hová állítanánk Hunyadit?” címmel írtam a Dunántúli Naplóban, azt feszegetvén: ha Kertváros egy reprezentatív szobrot kapna, azt hová is állítanák? Nagy déli városrészünkben aligha található alkalmas terület. De hogy jön ehhez a Széchenyi tér? A kérdés jogos. Lássuk hát! A tér délkeleti sarkán áll nyugatra nézve a Pátzay Pál alkotta Hunyadi-szobor. Tagadhatatlan, nem a legszerencsésebb ez az elhelyezés. De hát annak idején a Mester ragaszkodott ehhez a helyhez. Ám ha összevetjük pl. a római Marcus Aurelius lovas szoborral a Capi- tolium téren, mely a tér hosszanti tengelyében áll, egyetérthetünk az iménti megállapítással. Marcus Au- reliust annak idején a teret megtervező Michelangelo állította mai helyére, Pécsett viszont az alkalmas helyet már évszázadok óta a Szentháromság-emlék foglalta el. (Vajon kinek köszönhető, hogy a legvadabb 50-es években a helyén maradhatott a Szentháromság-emlék?) Érdemes odafigyelni, mit mondott erről Pogány Frigyes építész-esztéta. Az 1956-ban a Dercsényi-Po- gány-Szentkirályi szerzőhármas Pécs c. monográfiájában (mely a város kialakulását, városképeit és műemlékeit tárgyalja) ezt írta: „Pátzay Pál közelmúltban felállított Hunyadi-szobrával a tér művészi értékekben jelentősen gazdagodott, városesztétikai szempontból azonban a szobor elhelyezése - főként a motívumok halmozása folytán - igen vitatható. ” Megkockáztatom tehát kimondani, hogy a Hunyadi-szobor nincs jó helyen. Ezért „ha már él a tér átalakításának gondolata” - érdemes elgondolkodni azon, hogy át lehetne-e helyezni a szobrot egy alkalmasabb helyre. S ha áthelyezhetőnek ítélnék, a szobor helyén létesülhetne egy csorgókút, ami valamikor is volt már e téren, valahol e hely közelében. És akkor „mi hová állítanánk Hunyadit?” Nos, van olyan alkalmas hely, ami szinte kínálja magát a Hunyadi-szobornak. Mégpedig a Hunyadi úton, a Kálvária-dombnak idáig érő nyúlványán. Valamikor Mátyás-szobrot terveztek ide (ő is Hunyadi volt!), amiből semmi sem lett. Aztán valami „mű-pincét” terveztek ide, aminek a részletei talán évtizede csúfítják már a környezetet. Nos, ha kitakarítanák, megtisztítanák, s építészetileg is megformálnák, nem lehetne-e ez a magaslat a mostaninál sokkal alkalmasabb helye a Hunyadi-szobornak? Képzeljük el, milyen impozáns látványt nyújtana itt e lovas szobor. Es a Széchenyi tér átalakítása? Nos, ehhez idézzük ismét Pogány Frigyest, aki hosszan elemzi az akkori - és persze hozzátehetjük: a mai - városi főteret. íme: ,A Széchenyi tér egysége, építészeti együttese fokozatosan, váltakozó sikerrel alakult s nem is olyan régen alakút olyanná, amilyennek lényegében ma is látjuk, esztétikai jellegét fetismerjük. Teljesen egységes, minden ízében a városközpont rangjához iUő kialakítású bizonyáéra sohasem vök, még akkor sem, amikor talán a mainál kevesebb zavaró elem bontotta meg a harmóniáját. A Széchenyi tér eszméjének tehát nem egy régebbi állapot pontos, hiteles, műemlékszem visszaállításban kell testet öltenie, hanem a benne rejlő, már most is erőteljesen kidomborodó építészeti gondolat teljes és maradéktalan kifejlesztésében. Annak a szépségnek töretlen, zavartalan építészi kiérlelésére kell törekedni, amely a régmúlt korban elhintett magból sarjad és már-már teljesen ki is fejlődött, de végső megoldásra nem juthatott. A megoldás tehát a jövő felé mutat. A Széchenyi tér teljes kifejlesztése a közeljövő magyar városrendezési tevékenységének egyik legszebb feladata ” Megszívlelendő szavak! Nem mindegy tehát, hogyan nyúlunk hozzá főterünkhöz. Úgy-e, hogy valami soha nem volt, a helyhez méltatlan ál-mediterrán zsibvásár születik, vagy úgy, hogy Weichinger gondolatát nem félredobva abból továbblépünk, s egy, a 21. századnak megfelelő szépségű, ám jól használható teret hozunk létre. Az újjászülető térben is meghatározó szerepe kell legyen a Dzsáminak, ami Pogány szerint „úgy áll a térben, mint egy hatalmas, monumentális szobor." Ez pedig mellékszereplővé teszi a Hunyadiszobrot, amely a javasolt új helyen főszereplővé válhat. Hársfai István „Békejobb Demokrata Unió” A „Békejobb mozgalom” életre keltésének szándékával a Magyar Demokrata Néppárt és a Vállalkozók Pártja létrehozta a „Békejobb Demokrata Uniót”. Az unió az antalli értékrend és politikai magatartás alapján áll. A modern európai kereszténydemokrácia által képviselt értékek (perszonalitás, szubszidiaritás, szolidaritás + közjó) figyelembevételével fogalmazza meg programjában az egyes kérdésekre adandó válaszokat. Az „Uniót” alkotó pártok megőrzik önálló struktúrájukat, azonos jogokkal rendelkeznek, és tiszteletben tartják egymás szuverenitását. Az unió nyitva áll az értékrendjét, programját, és az egyenjogúság elvét elfogadó más pártok előtt, továbbá teret ad a hasonló gondolkodású személyek és civil szervezetek számára. Várjuk az unió soraiba a rokonérzelmű pártokat: az MDF-et, KDNP-t, valamint azokat, akik a fenti elvekkel együtt éreznek. A választási előrejelzések „bizonytalan szavazó” rétegét szeretnénk ezáltal megszólítani. Van ily módon választási lehetőség. Célunk a „polgári kormányzás” 2002 utáni fenntartása. De mi nemcsak saját, önálló politikai jövőnkért harcolunk, hanem a rendszerváltás hozta politikai vívmányok megmaradásáért is. A politika sokszínűségéért, a nézetek szabad ütköztetéséért, a pártok és értékrendek közötti választási lehetőség fennmaradásáért is küzdünk. A problémákat nem a nép helyett, hanem vele együtt kell és lehet jól megoldani. Ezért adunk választási lehetőséget a népnek. Magyar Demokrata Néppárt Pécsi Szervezete Kérdés és vélemény A múlt hónapban részt vettem a FIDELITAS színvonalas és igen jó hangulatú rendezvényén, melynek előadója dr. Kövér László, a Fidesz akkori elnöke volt. Az előadóhoz írásban kérdést lehetett intézni, melyre az előadás után nyilvános választ kaptak a kérdezők, vagy idő hiány esetére ígéretet az írásbeli válaszra. Feltehetően az én kérdésem elkallódott, mert a mai napig nem kaptam választ. A kérdés most már csak némi vélemény-nyilvánítással kiegészítve közölhető. Az általam tisztelt elnök úrnak a közelmúltban - nem ezen az előadáson - volt egy kijelentése, amely így hangzott: „A halászléből nem lehet akváriumot csinálni.” Értem a szimbolikus kijelentés utalását a társadalmunkra, és az 1990 óta eltelt időszakra. Ha beszélhetek az előadás hallgatóságának kétharmadát kitevő korombeli résztvevő nevében, akkor értjük, és ha kissé keserű szájízzel is, de tudomásul vesszük. Ugyanakkor vagyunk néhányan, akik 1990 óta nem megyünk el szó nélkül a társadalmi visszásságok mellett. Igaz, a Horn-érában kemény kritikával, most pedig a jobbító szándékkal élve, de ez a hovatartozásunkból fakad. A kérdésem is egy általunk károsnak tartott jelenséggel kapcsolatos: igaz a hír, mely szerint nálunk, egy „óriási jogosítványokat” kapott szervezetben szép számmal megtalálhatók a volt állampárti III/1-es katonai hírszerzők, akár vezető pozícióban is? A hír többek között azért is aggasztó, mert egy KGST ország hírszerzőjének a KGB engedélye nélkül még önálló gondolata sem lehetett. Es ezt az elkötelezettséget ők önként vállalták, senki sem kényszerítette rájuk. Tisztelt Elnök Úr! Hogy visz- szatérjek az Ön hasonlatára, a profi halászléfőzésnek van egy lényeges fázisa, ez pedig a szűrés. Alkalmazni kellene, mert a keresztény nemzeti elkötelezett- ségűek jó része nem szívesen eszi meg azt a halászlét, amelyben KGB-szagú pocsolyahalak találhatók. Remélem, hogy figyelem felkeltésem nem volt hiába való, és 2002 után is jobbító szándékkal írhatok. Czukor Antal, KDNP Baranya Megyei Szervezete A munka ünnepe Két fideszes városi képviselő a május 1-jét követő közgyűlésen kifogásolta, hogy ön- kormányzati intézmények is támogatták az - úgymond - MSZP-s és szakszervezeti rendezvényeket a munka ünnepén. Ugyanezt tette a legutóbbi politikai vitafórum hasábjain a Fidelitas helyi csoportjának elnöke is. A felvetések kapcsán több gondolat is megfogalmazódott bennem. 1990-ben, amikor az új parlament pirosbetűs ünnepeinkről döntött, bár többségét tekintve nyilván nem jó szívvel, de európaiságát hangsúlyozó szándékkal május 1-jét is munkaszüneti nappá nyilvánította. Jól döntött, hiszen kontinensünk túlnyomó részén így és ekkor ünnepük a munkát, a dolgozó embert. Egy nagy különbség maradt azért. Addig, amíg mondjuk Angliában, Németországban, Franciaországban vagy Svédországban, ha valaki megkérdezné: hogyan léphet fel egy önkormányzati iskola vagy művelődési ház együttese a május 1-jei ünnepségen, ott ezt a kérdést egyszerűen senki nem értené. Nálunk majdnem természetes, hogy megkérdezik. Eltekintve most attól, mennyire örültek a kertvárosi gyerekek, pedagógusaik, szüleik a fellépési lehetőségnek, annak, hogy nagyközönség előtt szerepelhetnek, bemutathatják tudásukat, felvetődik bennem a kérdés: miért baj, ha egy politikai párt a rendezvényén, melyet korántsem csak a tagjainak szán, iskolás gyermekek kul- túrcsoportjainak szereplésére is számít? Miért baj, ha egy törvény által elrendelt munkaszüneti napon az önkormányzat által fenntartott intézmények együttesei szórakoztatják az egybegyűlteket? Miért gondolja bárki, hogy május 1-je kizárólag a baloldaü pártok és szakszervezetek ünnepe? A Széchenyi téri nagygyűlés, az azt követő felvonulás, a balokány- ügeti, Németh László utcai, Szivárvány Gyermekház előtti majálisok, az ott összegyűlt tömeg, s a tapasztalt jó hangulat csattanós válasz a kérdésekre. Találkozhattunk ezeken a rendezvényeken kisgazdával és kereszténydemokratává, pofiti- záló s a poütikától megcsömörlött, egyszerűen csak magukat jól érezni akaró emberekkel. Ez utóbbiakból sajnos egyre több van. Úgy gondolom, a Fidesz helyi vezetőinek ilyetén felvetései csak arra jók, hogy az ő számukat szaporítsa. Kablár János, MSZP Hadba lépés kényszere A napokban egy szakmailag magas színvonalú és igényes előadáson vettem részt „Horthy-Teleki-Bárdossy az 1941-es hadba lépés kényszere” témakörben, melyet két közismert pécsi személyiség, Ormos Mária és Vbnyó József fémjelzett. A téma még napjainkban is „kényes”. De ezen az előadáson teljes nyíltsággá, kendőzetlenül mondták el a véleményüket a beszélgető felek, olyan szintig, hogy Ormos Mária saját szavá szerint, még bizonyos fokig Horthy védelmével is „meggyanúsítható”. Természetesen nem ezt tette, hanem korrektül elemzett és érvelt. Én egy kicsit másképp vélekedek a témáról, mint az előadók, de sok mindenben egyetértek velük. Kétségtelen, hogy Teleki öngyilkossága - aki poütikája csődjét látta a németek lépéseiben - a békés revízió lesújtó zárójelenete volt, hiszen a német csapatok Jugoszláviába váó átengedése moráis csapdának bizonyát. Az örökség, amelyet a végzet Teleki utóda, Bárdossy László vállára rakott, irtózatos volt. Vállája s el- bírja-e? A háborús felelősségnek abban a nagy perében, amelyet a történészek még ma sem zártak le, igennel vagy nemmel kell váaszolnunk. Aki azt állítja, hogy Franciaország könnyed szétzúzása és Norvégia le- rohanása után Magyarország ellenállhatott volna a német nyomásnak, igent mond Bárdossy felelősségére, s ezzel megpecséteü az utókor elma- rasztaló ítéletével.’ Aki azt mondja, sem a magyar diplomáciának, sem a hadseregnek nem volt esélye, hogy az eseményeket elhárítsa, s teljes összeomlásunkká Európa előtt jó pontot szerezzünk, az Bárdossy erkölcsi tisztasága mellett szavaz. Aki akar, ítéljen. Mi történt volna akkor, ha a NATO Jugoszlávia ellen szárazföldi (magyar) csapatokat is bevetett volna, s támadását a magyar állam területéről indította volna meg? Mondhatott volna nemet a nemzetközi haderő kérésének a magyar kormány, vagy akár a vezérkar is, még akkor is, amikor magyarlakta területeket bombázott urántartámú lövedékekkel a NATO a Vajdaságban? A jelenlegi kormány felelősségét is meg lehetne vizsgálni ebben az ügyben is. S mondhatott volna nemet 1941. ápriüs 2-án az akkori kormány, amikor a német hadsereg megkezdte a Jugoszlávia ellem felvonulást Magyarország területén? A népbíróság Bárdossy személyében magát a Horthy-korszakot akarta megbélyegezni, s egyben az egész magyar revíziós mozgalmat a vádlottak padjára ültetni. Am miképp lehet, hogy több mint ötven év után még mindig ez az aktuálpoütiká nézőpont érvényesüljön Bárdossy perújrafelvételének kérdésében? Nehezen hittük volna, hogy a MIÉP ebben a témában tett nyilatkozata hatalmas mértékben felkorbácsolja majd a MAZSIH1SZ vezetőinek kedélyét: Csurka István ugyanis bejelentette, hogy a MIÉP kezdeményezi Bárdossy László népbírósági perének újrafelvételét. Vajon mi oka lehet a hazai zsidóság ilyen lármás tiltakozásának? Talán csak nem az, hogy Teleki Pál halála után Chorin Ferenc és a budapesti zsidó iparmágnások - Him- ler Márton szerint Horthy Miklós kártyapartnerei - felkeresték Hor- thyt és interveniáltak nála, hogy teljesítse Hitler Jugoszláviával kapcsolatos kérését, mert különben a németek tíz nap alatt lerohanják Magyarországot és internálják, vagy deportálják az itt biztonságban élő zsidóságot. Nem kívánom e helyütt részletezni Horthy - és ezen keresztül közvetlen munkatársa, Bárdossy - zsidókkal való bensőséges kapcsolatát, elég, ha megemlítem, hogy az 1919-es tanácsköztársaságot leverő tengernagy afig húsz év múltán Miklós fia házassága révén már rokonsága került velük. Emigrációjában pedig vagyonos zsidók folyósítottak számára folyamatos nyugdíjat, amelyből haláláig élt. Mind a délvidéki, mind a Szovjetunió elleni katona támadást mint legfelsőbb hadúr ő rendelte el, mégis háborítatlanul élte le háború utáni éveit. Ugyanakkor Bárdossy László miniszterelnököt, akinek a háborúba bonyolódá- sunk szempontjából csupán másodrangú szerepe volt, háborús bűnösként kivégzik. Sipos Sándor, MIÉP Pécsi Szervezete PÁRTHÍREK AZ MSZP országos akciójához csatlakozva, a városi szervezet május 31-én 15 órától rendkívüli jogsegélyszolgálatot ad a Tüzér utcai Mozgalmi Házban. TRIANON. A Magyar Igazság és Élet Pártja megemlékezéseket szervez a trianoni békediktátum évfordulóján az alábbi helyeken és időpontokban: Pécsett június 1-jén, pénteken 18 órai kezdettel a Széchenyi téren, Mohácson június 3-án, vasárnap 18 órakor a Hősök emlékművénél, Szentlő- rincen június 4-én, hétfőn 17 órakor az I. Világháborús emlékműnél, Szigetváron június 4-én, hétfőn 19 órai kezdettel a Zrínyi téri Kegyeleti parkban. A MAGYAR ELLENÁLLÓK és Antifasiszták Szövetségének Elnöksége június 6-án kihelyezett ülést tart Pécsett, a TESZ-szék- házban. ■ I A k 1
