Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-20 / 136. szám

4 ★ RIPORT ★ 2001. május 20. HOLOKAUSZT: HŐS VAGY ÁRULÓ? HÁNYÁN HARCOLTAK A VARSÓI GETTÓBAN? Az utolsó vonat Az utolsó vonat Budapestről, ez volt a címe a BBC filmjének, amely a Kasztner Rezső által befűtött vonatról szólt, amire 1684 gazdag vagy prominens zsidók és családtagjaik, valamint cionista fiatalok fértek fel. Kasztnerre utóbb ráfogták, hogy áruló volt, a lelkét eladta az ördögnek. A varsói gettólá­zadást is felnagyították, mintha több ezren harcol­tak volna hetekig. És ma már üzletnek sem utolsó a holokauszt, túl sokan megélnek belőle. A könyv­piacon egy hete jelent meg Karsai László könyve az európai zsidó holokausztról (Pannonica Kiadó). Amikor a Kasztner-vonat megérkezett Svájcba- A Jerusalem Postban a minap megjelent egy olva­sói levél, amely hemzse­gett az indulatos kérdé­sektől, többek között hogy miért hagyták a zsidók birka módjára lemészárol- tatni magukat, miért nem álltak ellent, s indítottak kamikaze akciókat?- Egy túlélő mondta, hogy az emberek nem tűrik az igazságot. Hősöket vagy ká- pókat ismernek. És ahogy az egyik haláltábor parancsno­ka utóbb mesélte, őt a zsidók a lemmingekre emlékeztet­ték, ami egy szörnyű hason­lat, hiszen ezek az állatok néha nekilódulnak a vezető­jük után és belegyalogolnak a folyóba, ahol megfullad­nak. Yehuda Bauer történész viszont ellenállásnak nevez mindent, ami segítette őket, hogy emberek maradjanak, tehát az illegális iskolákat, istentiszteleteket és kórháza­kat. Mit tehettek volna? El­lenséges, közömbös volt a környezet, s végül is több tízezer zsidó állt be partizán­nak a szovjetekhez, jugo- szlávokhoz, szlovákokhoz. És hát azt se felejtsük el, hogy kétezer évig azt tanul­ták, hogy ha meghúzódnak, csöndben maradnak és meg­próbálnak belesimulni a kör­nyezetbe, akkor túl lehet él­ni. Ha üldözték őket, tovább­vándoroltak. Ám szisztema­tikusan sosem akarták őket megölni. Egyébként pedig tavaly négy hónapot töltöt­tem Izraelben ösztöndíjjal és lesújtó véleményem van az ottani oktatásról. Csak a fegyveres ellenállókat, a hő­söket ismerik el, a többi áldozat névtelen. Szíveseb­ben mondanak négymillió auschwitzi áldozatot. Erre mondja a már említett Yehuda Bauer, hogy „nem elég rémes az igazság, az egymillió áldozat?”- A varsói gettóláza­dást is megszépítették?- Amikor 1993-ban az öt­venedik évfordulóját ünne­pelték, Marek Edelmannt, az egyik harci egység pa­rancsnokhelyettesét nem engedték felszólalni. Izrael­ből érkező hivatásos túlélők intézték, akik szinte semmit vagy keveset tettek ez ügy­ben, de ebből igyekeznek megélni. Pedig Edelmann nem volt akárki, szívsebész orvos professzor, s később a Szolidaritás egyik aktivistá­ja. A legendárium szerint több tízezer zsidó állt ellen hetekig a német és a litván segédcsapatoknak. Holott maga a fegyveres felkelés 3- 4 napig tartott, s utána a get­tó maradékának felszámolá­sa zajlott. Kézrekerítették a bujkálókat, s lemészárolták vagy deportálták őket. A le­gendát furcsamód maga Heinrich Himmler is táplál­ta, hiszen SS-tisztek előtt tartott beszédében több százezer fellázadt zsidót említett. Holott 1943 áprili­sában a varsói gettóban le­gálisan 30-35 ezer, s illegáli­san is legfeljebb ennyien tartózkodhattak. Ezt persze a németek nagyon jól tud­ták. Edelmann sosem irta meg a visszaemlékezéseit, viszont Egy lépéssel az Úris­ten előtt címmel hosszú in­terjút adott, amiben el­mondta, hogy ténylegesen néhány száz harcosuk volt kevés kézifegyverrel és két-három géppuskával. A Molotov-koktélokhoz se volt anyaguk, a lőszerük pe­dig hamar elfogyott. S miu­tán a 450 ezer zsidóból 370 ezret már elvittek a koncent­rációs táborokba, a többiek megpróbáltak elbújni és pincékbe, bunkerekbe vo­nultak, ahol élelmiszer- és vízraktárak is voltak. A né­Devecseri: Kasztner hős volt Három ország lakója, Párizsban, Tel-Avivban és Budapesten van la­kása. Devecseri László az 1942-ben alakult Magyar Zsidómentő és Segélybizottság egyetlen élő taga 94 évesen. Devecseri Gá­bor költő unokatest­vérét Budapesten kér­tük meg egy kis emlékidézésre. A zsidómentő és segélybizottságban Devecseri együtt dolgozott Kasztner Rezsővel.- Éles elméjű világfi volt Kasztner, aki napon­ta vásárra vitte a bőrét. Nem bátor, hanem vak­merő volt! - mutatta be a régi barát Devecseri László a méltatlanul elfeledett Kasztner Rezsőt, akit még Kolozsvárról ismert és aki több ezer zsidót mentett meg a biztos haláltól, köztük olyan hírességeket, mint Szondi Lipót pszicholó­gust, a Szondi-teszt megalkotóját, Zsolt Béla új­ságírót, Műnk Péter üzletembert, Irsai István festőművészt, Komlós Aladár írót vagy Rusznyák István akadémikust. Harmincezer magyar zsidó pedig szervezésének, közreműködésének kö­szönhetően nem a haláltáborokba, hanem az ausztriai munkaszolgálatba került. Devecseri szerint a sors fintora, hogy 1957- ben Izraelben egy jobboldali zsidó ölte meg, mert sokak szemében bűnbak volt, amiért nem az ő hozzátartozóit mentette meg. Azóta annak szenteli életét, hogy Kasztner Rezső is méltó he­lyet kapjon Karl Lutz és Raul Wallenberg mellett a nagy zsidómegmentők közt. Azt már szerényen elhallgatja, hogy a bizottságban ő is aktívan részt vett, segítve a többiek nem veszélytelen munkáját. (temesi) Budapestről metek aztán egyenként fel­robbantották a házakat, po­rig rombolták a gettót.- Kasztner Rezsőt Izra­elben ugyancsak leárulóz- ták, pedig a Kasztner- vonaton 1684 menekült jutott el Svájcba. Igaz, is­merek két barátot, akik egy osztályba jártak a Cu­kor utcai elemiben, s év­tizedek óta együtt dolgoz­nak, mégis van egy dolog, a Kasztner-vonat, amely­ről sosem beszélnek. Egyi­kük szüleivel, nagyszülei­vel a vonaton jutott ki az országból. A másik is meg­menekült, de minden ro­kona meghalt a koncent­rációs táborokban.- Kasztner személye mindmáig viták kereszttü­zében áll, vagy hősnek vagy árulónak tartják. Minden­esetre 1684 ember neki kö­szönheti az életét. Mások szerint önkényesen szelek­tált, pénzért adta el a helye­ket. Kasztner viszont csak dag vagy prominens, az nem fért föl a vonatra. Ko­lozsváron, Szegeden és Debrecenben válogatták az embereket és kétségtelen, hogy nem mondták meg, hogy a többiekre a koncent­rációs tábor vár. A vonaton néhány vallási vezető is uta­zott, de az ortodox rabbik aztán nagyon feledékenyek lettek, mert utóbb képtelen vádakat szórtak Kasztner fe­jére. A háború után egyéb­ként Kasztner Izraelben te­lepedett le, s amikor egy új­ságíró árulónak, a zsidók gyilkosának írta le, minisz­tériumi főnökei beperelték azt rágalmazásért. A pernek még nem volt vége, amikor egy szélsőséges nacionalista meggyilkolta. Rezső Kasztner Memorial _____ ri /íf a /u’.V'V^ j/o-f./i rdKtutr ,'f v /,/itriritj fii, ^ i,1 rossz megoldások közül vá­laszthatott. Ha nem tesz semmit, mert elvi fenntartá­sai lettek volna, akkor ők 1684-en is bergen-belseni táborban vagy másutt pusz­tultak volna el. A zsidómen­tő bizottság elnökhelyette­seként egyébként sok szlo­vák és lengyel zsidót mene­kített át Magyarországra. És 1944. március 19. után kap­csolatot keresett Eichmann embereihez. S miután a szö­vetségesek nem segítették, ő megegyezett Eichmannal, hogy egy vonatot kienged­nek, természetesen nem in­gyen. Ezer dollárt fizettek fejenként, de több gazdag embertől 5-10 ezer dollárt kért, hogy cionista fiatalo­kat is kivihessenek. Kétség­telen, aki nem volt elég gaz­- Kasztner hiába pró­bált segítséget kérni a szö­vetségesektől, megbízott­ját, Joel Brandot Kairó­ban letartóztatták. Ön a washingtoni levéltárban talált egy jelentést, ami az OSS-nek, vagyis a CIA elődjének vezetői számá­ra készült, s abból is az derül ki, hogy a zsidómen­tést az amerikaiak sem tartották fontosnak.- Ahogy az angolok nem enyhítették a palesztinai zárlatot, úgy az amerikaiak sem vádolhatok azzal, hogy különösebb empátiával te­kintettek a zsidókra, pedig a politikusok tudtak a halál­táborokról. Ez a bizonyos OSS-iratcsomó nem véletle­nül került a kezembe, s sze­rencsémre nem volt titkosít­va. A teremfelügyelő meg­engedte, hogy lemásoljam. Nos, ebben szerepel egy je­lentés, amiben egy ezredes azt állítja, hogy nem érde­mes zsidómentő akciót indí­tani, mert nincs nagy re­mény a sikerre, s a 800 ezer ember megmentésével amúgy sem lehetne lerövidí­teni a háborút.- Manapság virágzik a Soa Businessnek elkeresz­telt üzletág, vagyis túl so­kan szeretnének megélni a holokausztból.- A Soa katasztrófát jelent a héber nyelvben, s ahogy lé­teznek katasztrófafilmek és -regények, vannak újságírók, történészek, filmesek, akik a holokausztból is üzletet csi­nálnak. Hamis szenzációkat gyártanak, miután tudják, hogy Izraelben, az Államok­ban és másutt zsidók milliói élnek, akik potenciális vevői lehetnek ezeknek a köny­veknek, fotóalbumoknak vagy moziknak. Dániel Feld- hagen, a Harvard történésze például írt egy könyvet Hit­ler önkéntes hóhérai cím­mel, amiben nem keveseb­bet állít, minthogy minden német zsidógyűlölő és gyil­kos. S akik ártatlanok ma­radtak, tehát nem gyilkoltak a második világháború ide­jén, azok csak azért lehettek tisztakezűek, mert nekik nem jutott fegyver. Ugyanak­kor létezik a Shoah Alapít­vány is, amely Steven Spiel­berg Schindler listája című filmjének bevételéből mozi- és dokumentumfilmeket for­gat. A túlélők vallomásait Magyarországon is videóra veszik. Ez utóbbiban én azért nem veszek részt, mert amikor tíz éve Finta csen­dőrszázados torontói peré­hez interjúkat készítettem, egy héten belül két riportala­nyom is meghalt...- Többeknek a Schind­ler listája című film sem tetszett.- Nekem sem. A fiaimnak viszont megrázó élmény volt. Dalia László ítéletek - magyarázat nélkül Furcsa A közvéleményben megütközést keltett, de még bírósági körökben is értetlenkedve fogadták a Császár Előd elleni enyhe ítéletet. Az utóbbi hónapokban emellett is akadt számos olyan döntés - például metróügy, miniszterelnöki főtanácsadó kontra Magyar Hírlap­eset -, amelyet sokan furcsállták, és arról beszéltek, hogy a politika nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra. Szembetűnő a kontraszt. A másodfokú bíróság a minap a miniszterelnöki terep­járó fegyveres elrablójának ítéletét más­fél évvel megszigorította, így a férfit ki­lenc és fél évre fegyházba záratta. Csá­szár Elődnek viszont az elsőfokú ítélettel szemben mégsem kell fogházba vonul­nia. A popsztár halálos közúti balesetet okozott, a fellebbezés után mégis meg­úszta másfél év felfüggesztett szabadság- vesztéssel. Az ügyben interpellált az MDF-es Horváth Balázs, sőt Dávid Ibo­lya is azt nyilatkozta, tiszteletben tartja a bíróság ítéletét, de sem igazságügy-mi­niszterként, sem magánemberként nem ért vele egyet. Ezek az esetek azért is kí­nosak, mert a politikai erők is meglova­golhatják a közhangulatot, hiszen nép­szerű dolog az emberek igazságérzetével megegyező álláspontot képviselni a füg­getlen bírósággal szemben. Úgy meg főleg, hogy még bírósági körökben is so­kan vitatják a Császár-ügyben hozott enyhe ítéletet, holott a bírók egymás iránti szolidaritása rendkívül erős. De más jellegű ügyekre is felkapták a fejüket az emberek az elmúlt hónapok­ban, hiszen néhány, a hatalmon lévők számára kedvező ítélet is született. Ilyen volt a metróper, amelyben a fővárosi ön- kormányzat - az elsőfokú győzelem után - másodfokon veszített a kormánnyal szemben. Vagy ilyen a Schmidt Mária kontra Magyar Hírlap eset, amikor az el­ső két bírói fórum nem adott helyt a mi­niszterelnöki főtanácsadó keresetének, a Legfelsőbb Bíróság azonban - a jogerős döntést megváltoztatva - a felülvizsgála­ti kérelem után sajtó-helyreigazításra kö­telezte a napilapot. S a kormányhoz kö­zel álló Magyar Nemzettel szemben a héten vesztett másodfokon egy helyre- igazítási pert Kuncze Gábor, holott az el­sőfokú bíróság még a szabaddemokrata képviselőnek adott igazat. De nem kevésbé furcsa a Fővárosi Bíróság csütörtöki ítélete sem, amely megsem­misítette az FKGP-frakció Torgyánt kizáró határozatát, így egy politikai vita döntőbírájává vált. A közvélemény persze keresi a „fur­csa” ítéletek magyarázatát. Válasz ugyanakkor nincs, hiszen a bíróságok az ítélet indoklásán túl nem kommen­tálják döntéseiket. A Legfelsőbb Bíróság lapunknak nyilatkozó főtitkára sem ér­tékelheti a konkrét ügyeket, csupán ten­denciákat vázolhat fel, s általánosság­ban beszélhet az ítélkezési gyakorlatról. Lomniczi Zoltán szerint abban semmi rendkívüli nincs, hogy másodfokon vagy a felülvizsgálati kérelmet követően változik az ítélet, hiszen ezeket a bíró­sági fórumokat éppen azért hozták lét­re, hogy az alsóbb fokú bíróságok téve­déseit, netán törvénysértéseit korrigál­ják. Egyébként az esetek 70 százaléká­ban az elsőfokú ítélet jogerőssé válik, tehát a döntéseknek csak a kisebbik há­nyadát támadják meg. Egymásnak el­lentmondó ítéletek pedig főleg azokban a gazdasági természetű polgári és bün­tetőügyekben születnek, amelyekben az alkalmazandó jogszabályokat a rendszerváltás után hozták, vagy több­ször módosították. Ezek egy része ugyanis a jogalkotói rohammunka miatt nem teljesen egyértelmű, másrészt nem volt még elég idő, hogy kialakuljon az egységes bírói gyakorlat. Gyakran na­gyon nehéz eldönteni, hogy bizonyos esetben csak egy ügyes üzleti fogásról van szó, vagy az már büntetőjogi fele­lősséggel is jár. (Ezzel magyarázható Kunos Péter bankár ügye, akit hosszú hercehurca, egymásnak ellentmondó ítéletek után végül fogházba zártak, il- .letve a Tocsik- és a Stadler-ügy, ahol a Legfelsőbb Bíróság új eljárásra kötelezte a bíróságokat - a szerk.) A főtitkár a Császár-, illetve a terepjá- tós ügyről nem volt hajlandó nyilatkoz­ni, de annyit elmondott, az erőszakos bűncselekmények elkövetőit a bíróságok nagyon szigorúan büntetik, különösen ha fegyvert is használnak. A gondat­lanságból elkövetett bűncselekmények pedig jóval enyhébb megítélés alá esnek még akkor is, ha halállal végződnek. A büntetés súlyosságát persze lehet vitat­ni, hiszen ez a bírók szubjektív mérlege­lésétől is nagyban függ. ABCS Császári vélemények- Nem szeret­ném börtönben tudni azt az énekes fiút, de azért ez durván aránytalan - tartja Sziko- ra Róbert. - El akarják köt­ni a miniszter- elnöki dzsipet, és azért meg kilenc és fél év jár?! Az igazságszolgáltatás abszolút a bí­rók kezében van. Nem úgy működik, ahogy kéne, kivált nem úgy, ahogy az emberek ter­mészetes erkölcsi érzéke diktálná. így nem lehet tudni, mi a sok vagy kevés. Keresz­tényként azt mondom, van nekünk bíránk. A túloldalon nem biztos, hogy ennyi lesz a büntetése...- Mit mondhat­nék, ha már az igazságügy-mi­niszter is szóba hozta, hogy neki is más a vélemé­nye, mint a bíró­nak - kérdez visz- sza Tátrai Ti­bor. - Én innen, a József utcából nem fogok ítél­kezni. Egy biztos, a srác nem szándékosan tette. Különben ki megy ma ötvennel? Ki nem hajt gyorsan? A bí­róság kismillió dolgot mérlegelhetett, Császár ügyeskedett, bejött neki. Tudom, emberéletről van szó, de amikor politikusok simán megúsz­nak dolgokat... És például van olajügy? Nem milliárdos, hanem százmilliárdos bulikról van szó. Akkor meg miről beszélünk?...

Next

/
Oldalképek
Tartalom