Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-16 / 132. szám

PU 2001. MÁJUS 16., SZERDA KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Baranyai kiadók a könyvfesztiválon Először szerepelt önálló ki­állítóként a budapesti nem­zetközi könyvfesztiválon a pécsi Pro Pannónia Kiadó. Mellette Baranyából a Jelen­kor, a Székely és Társa, a Di­alóg Campus és az Alexand­ra mutatta be kiadványait. A Pro Pannónia öt újdonságát vit­te a fesztiválra, Nagy Imrétől „Ágistól Bánkig”, Kelemen Gábor­tól „Szenvedélybetegségek, csa­lád, pszichoterápia”, Kakuszi B. Pétertől „Máray Sándor és Német­ország” című köteteket. Ezek mellett kettőt külön is bemutatott a Pro Pannónia. Az egyik kötet - „Az édenalapító” - írója Tüskés Tibor, a másik a szegedi iroda­lomtörténész Sánta Gábor tanul­mánykötete. Az Alexandra újdonságairól la­punkban korábban már szól­tunk. A Jelenkor is öt kötettel mu­tatkozott be, szerzőik között ha­zai, szerb, újvidéki magyar költő és író is van, mellettük a francia Montaigne esszégyűjteményé­nek első kötetét is a pultra tették. A Székely és Társa Kiadó Bt. is unikális kiadványokkal jelent meg, például a Budapestről ké­szült ortofotó-atlasszal. A Dialog Campus hét új kötetét mutatta be, közöttük több pécsi szerző munkája._________________«y*. Erősödő néptáncmozgalom Tizennyolc együttes lép fel Siklóson A mintegy 40 meghívott tánc- együttesből 18 vesz részt szombaton, május 26-án a sik­lósi vár udvarában rendezen­dő néptánctalálkozón. Amíg a három évvel ezelőtti hasonló eseményen 7, a következőn 8 fellépő volt, a mostanin 18 te­lepülés részvétele jelzi, erősö­dik a néptáncmozgalom Bara­nya megyében. A felnőtt együttesek III. műhelyta­lálkozója fesztiválnak, találkozó­nak, szakmai tanácskozásnak egy­aránt tekinthető. Zsűri Siklóson is lesz, de elsősor­ban nem az együttesek sor­rendjének meg­határozása a fel­adata, hanem a fejlődés, az elő­relépés lehető­ségeire hívja majd fel a figyel­met. Gálber At­tila koreográfustól, a Baranya Me­gyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ munkatársától, a fesztivál egyik szervezőjétől megtudtuk, a szakmai tanácskozás keretében várható, hogy megalakul a megyei néptáncszövetség, illetve létre sze­retnék hozni a Néptáncosok Szak­mai Házát is. Az előbbi szakmai és érdekvé­delmi szervezetként működhet - amennyiben a megye néptánco­sai igénylik megalakítását -, s el­sősorban a kevésbé neves együt­teseket segítik abban, hogy része­sei lehessenek az országos nép­táncmozgalomnak. Egyébként ilyen szerveződés eddig alig van az országban. A Néptáncosok Szakmai Há­zát döntően egy olyan adatbázis kialakítása érdekében szeretnék létrehozni, amelyben egyaránt megtalálhatók többek között a koreográfusok és a zenekarok, vagy a ruhakészítők címlistája, az összes baranyai néptánc­együttes adatai, az eredeti gyűj­tések kép- és hanganyaga, szak­könyvek. Ahogy a szövetség, az adattár központja is a Baranya Megyei Idegenforgalmi és Kultu­rális Központ lesz majd. A szombati találkozót a megyei mellett a siklósi Művelődési Köz­pont szervezi, ahol Bodnár László (képünkön) igazgatóra igen nagy feladat hárul. Egy-egy együttes 20 percet kapott, s összesen közel 40 produkció kerül a közönség elé. A délelőtt 10 órától kezdődő és csak az esti órákban befejeződő bemu­tatókat követően a várban tánc­ház kezdődik. ___________ M. A. Az elfelejtett táborszernagy Tűzbiztos páncélszekrényben őrzik a krónikákat Az ország legrégebben működő és legnagyobb helytörténeti gyűjteményt összeállító honismereti szakkörei közé tarto­zik a sásdi. Ismereteik az e környéken elsőként megjelent emberektől szinte a legutóbbi önkormányzati ülés témáiig terjednek. Új kutatási eredményük egy elfeledett 1848-as fő­tiszt sorsának felderítése. Akadémiai szinten is elismeréssel szóltak a sásdi állandó helytörté­neti kiállításról. Az öt teremben látható anyag időrendben mutatja be a település, illetve Hegyhát tör­ténetét. Jól példázza azt, hogy a kitartó és elkötelezett kutatómun­ka szinte mindenhol bizonyíthat­ja, mennyire gazdag volt a múlt, csak fénysugár kell láttatásához. A szakkör és a helytörténeti gyűjtemény vezetője, a most 80 éves Vajda József (képünkön) eredményeik alapján lényegében azt sugallja, hogy Sásd 3300 éves település. Mai szerepére kis kiha­tó fontosságúnak tartja, hogy kö­zel 2000 esztendeje a városban - pontosan ott, ahol mai is - ágazott el Kaposvár és Dombóvár felé a római hadiút. Akkoriban a fontos csomópont neve Pons Sociorum volt - ami ismeret ugyancsak a helytörténeti szakkör kutatásai eredményének tudható. Es per­sze az itt élők­nek is, mert Vajda József szerint a sásdi- akat, a hegyhá­tiakat érdekli a saját múltjuk, kutatómunká­jukban erősen támaszkodhatnak az itt élők lakó- hely-szeretetére. A településen 1971 óta - éppen 30 éve - minden esztendőben el­készül az adott év részletes króni­kája, egy-egy kötet 140-150 olda­lon rögzíti az eseményeket. Ez már - mondja Vajda József - az utódoknak szól, s ezt a honisme­reti szakkörben dolgozók annyira fontosnak tartják, hogy egy sike­res pályázat eredményeként most már tűzbiztos páncélszekrényben őrizhetik a gyűjteményt. Vajda Jó­zsef örömmel újságolja, hogy nyo­mára bukkantak és tisztázták a sorsát Oroszló akkori földesurá­nak, aki eddig ismeretlenként nem szerepelt a Haynau által ki­végzett 48-as főtisztek névsorá­ban. A sásdiak elfelejtett tábor­szernagyként említik báró Rakovszkyt, aki születésének jövő év májusában lesz 225., halálának 150. évfordulója. A honismereti szakkör munkája eredményként elkészült a róla írt monográfia. Szeretnék elérni, hogy az évfordu­lón a város ünnepséggel, emlék­tábla-avatással adózzon Sásd sza­badságharcos vértanújának. M. A. Hírcsatorna A MILLENNIUMI Magyarország Történelme verseny országos döntőjében a pécsi Belvárosi Álta­lános Iskola három csapata képvi­selte Baranyát. Első helyezést ért el Paróczi Zsombor, Bállá Csaba, Törjéki Csaba, Koklács Enikő, Tröszt Vera. Második lett Paróczi Judit, Kadinger Diána, Lantos Krisztina, Lampert Judit, Borbély Eszter, Lehoczky Rita. Kilencedik­ként végzett a Vincze Kata, Reisz Anett, Joó Szilvia, Dakos Zsófia, Simon Tóth Eszter és Faragó Zsa­nett által képviselt csapat. (d) A ZIPERNOWSKY Károly Mű­szaki Szakközépiskola tanulói nagy sikerrel szerepeltek az Or­szágos Műszaki, valamint az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny döntőiben. A döntőkbe tíz tanulójuk jutott, s közülük hatan felsőfokú továbbtanulási felvételi kedvezményt jelentő helyen végeztek. (d) A HÉTFŐI számunkban megje­lent Gyerekhiány az iskolákban című írásunkba sajnálatos hiba csúszott. A pécsi Mátyás király Utcai Iskola igazgatójának a ne- ve helyesen; Varró Mária. ipi MEGKÍSÉRTVE címmel Török András fotóiból nyílt kiállítás Pé­csett, a Mecseki Fotóklubban. A tárlat június 29-ig látogatható. ____ REPRODUKCIÓ: MÜLLER ANDREA Ny ári játékok az Anna utcában Míves programmal rukkol elő a Pécsi Morvát Színház Nagyon-nagyon hiányzik Pécsett az a mediterrán nyári szín­házi hangulat, amire még emlékezhetünk; huzatos-kellemes este a Barbakán várárokban, fülledt meleg a Tettye-romok között. Még a nyári színházi fesztivál sem feledteti e múltat, hiszen csupán egy szűk hetet ölel át a nyár három hónapjá­ból. Ezt a hiányt próbálja pótolni a Pécsi Horvát Színház. A színházi szakemberek természe­tesen tudják azt, hogy illetlen a nyári szünetre tartósan berendez­kedni itt a Mecsek ölelésében, de hát nagyon kevés a pénz, s olykor a színész és a rendező is pihen. Az idén üde színfolt az országos pécsi fesztivál, s hasonlóképpen a Pécsi Horvát .Színház kezdeményezése, ami immáron a hetedik éve Anna utcai nyári játékok néven teremt hagyományt s amiről Vidákouics Antal, a Pécsi Horvát Színház di­rektora (képünkön) elmondotta, hogy sok-sok előadással legfőkép­pen újraalapozzák a nyári színhá­zat, miközben kellemes, otthonos miliőben, míves produkciókkal rukkolnak elő. Ehhez az Anna utca 17. adja a helyszínt és csupán egyetlen alka­lommal, június 5-én lesz horvát nyelvű az előadás (a Pulai Színház vendégjátéka: A horvát nők eroti­kus élete), s a Merlin Színház há­rom művésze fog a S.Ö.R. című produkcióban (Shakespeare összes drámái) angol nyelven beszélni, a többi produkció magyarul, tehát minden pécsi polgárnak szól. A játékok startjaként Tám Lász­ló fotóművész június elsején 19 órától audio­vizuális estre hívja az érdek­lődőket. Ezt kö­veti a pulaiak vendégjátéka, majd a Fáklya Táncegyüttes június 9-én 21 órai kezdettel az Ünnep előtt című bemutatóját tartja. Koreográfus Kricskovics Antal Erkel-díjas, ér­demes művész. A S.Ö.R június 11-én kerül színre, melyet más­nap Magyar Éva szólóének-kon­certje követ, Szarvasok háza cím­mel. Ezt követően, június 13-án újabb érdekes mű: Ladányi And­rea és a La dance company mutat­ja be az Éjjeli marathon... című táncjátékát. A nyári játékok sorában külön fi­gyelmet érdemlő egy kortárs balett ősbemutató, A kísértő, a Pécsi Ba­lett szólistáinak közreműködésével június 21-én, majd pedig további előadások 23-án, 24-én, 29-én, 30- án és július 1-jén. Koreográfus Haj- zer Gábor, a rendező pedig Uhrik Dóra érdemes művész. Június 22- én a Budapesti Hattyúdal Színház lesz a szabadtéri színpad vendége, akik a Szent László királyrúi ének című darabot viszik színre bábok­kal, majd egy ugyancsak több elő­adásra szánt darab, egy fergeteges vígjáték várja a nézőket. Marc Camoletti Boldog születésnapot! cí­mű bohózata július 12-én, 13-án, 14-én, 15-én, 18-án, 19-én, 20-án, 21-én kerül színre Hegyi Barbara, Liptai Klaudia, Balikó Tamás és Márton András színművészek köz­reműködésével. És még valamit: ki­egészítő programként a Csopor(t)- Horda Galériában magyar-horvát közös kiállítás nyílik június 11 -én A négyzet címmel. _________ K. F. Po litikai play back Politikai gyermekkoromban (nem sokáig tartott), eszembe sem jutott, hogy amikor a szónokokat hallom, nem is ők beszélnek. No persze, ak­kor még nem ismertem olyan szó­nokot, aki nem a saját szövegét nyomja. Hitlert hallgattuk az öreg Orion rádiónkon (apropó: nem le­hetne feltámasztani a magyar rádió- gyártást?) - egyértelmű volt, hogy ő valóban a saját műve. Dideregtünk tőle. Azt reméltük, a világtörténe­lem észreveszi: őrült. Még nem tud­tuk, hogy az őrültek gyakran kap­nak főszerepet a történelemben. De Gaulle viszont maga írta a szövegeit. Rövidek voltak, szóról szóra megtanulta, igen akkurátusán mondta el. Reagan remek beszédmondó szí­nész volt. Betanulta, szenvedélye­sen, jókedvűen, zordul mondta - ez volt a neki való szerep. Egy Goldwater-szöveggel kezdte - és föl­szónokolta magát az elnöki székbe. Ha valaki jó médiaszereplő és jók a tanácsosai, akármi lehet belőle. Ne becsüljük le a szónoklatot. Ol­vassunk Tacitust. Fiatal újságíró ko­romban Kolozsváron rendeztek ifjú­sági világkonferenciát. H. E. - ké­sőbb egyetemi tanár, akkor a me­gyei KISZ-titkár - megbízott, írjam meg az első titkár békebeszédét. Percekkel a megnyitó előtt adtam át. Elolvasta, rám meredt: „Ez olyan személyes, hogy egy aktivista nem mondhatja el!” S komoran: „Te fo­god elmondani! Mint fiatal kolozs­vári író.” Borotválatlan voltam, és nagyon „sportosan” öltözött. A pártházban, ahol a szerkesztőség volt, a borbély­nál már négyen vártak sorukra. Köl­csönvettem a borotvakést: életem­ben először és utoljára késsel borot­válkoztam meg. És nem vágtam meg magam. Beszédíróként alckor volt utoljára szerencsém. A begzédírónak mindig nehéz dolga van. Nem ifj. Hegedűs Ló- rántra, s nem is ifj. George Bushra gondolok. Tessék elképzelni: a beszédíró­nak meg kell felelnie annak a kép­nek, amely a szónokban él önmagá­ról. A beszédíró nemcsak a beszé­det - a politikus szinte egész szere­pét megírja. Ő a szónok plébekje (play back-je), fordított hangutánzó, olyannak kell lentúe, amilyen a gaz­dája. Olyan okosnak (sőt, még oko­sabbnak -, de nem sokkal!, nem fel­tűnően!), amilyennek az hiszi ma­gát. Oly műveltnek, pattogónak és lírainak, amilyen az szeretne lenni. És még olyanabbnak. Nem tudok - Kelet-Európábán - beszédíróról, akit ne írtak volna át. Bizony: a szónok kedvenc beszéd­írója sem mondathatta el azt, amit akart. Néha ugyanerről panaszkodnak utólag - a börtönben, a túlvilágról (naplóban, emlékrajzban) a szóno­kok is. A vezető politikusok. Néha még a diktátorok is. De hát ez sem mentség nekik. A civil - így utólag - nem is érti: akkor hát kinek az akarata érvénye­sült? Egyszer már leírtam: „politiká­ban is van magyar nóta, cigányze­ne, Akácos út. A politikában - meg a sajtóban is. Valamire való profi bármikor képes összeütni valami fülbemászót vagy kacagtatót. Ránéz Tárca a közönségre, ahogy a tapasztalt, vén pecás a vízre, égre, és tudja, mi­lyen csati kell a horogra ” Noha (nekem is) többet mond a népdal, lám, mégsem tagadom meg a nótát. Vannak sóvárgó, érzelgős, különös pillanatok, amikor (miköz­ben az alkoholszonda talán már ve­szélyes gondolatokat is kimutatna) - magyar nótát fújna szívből, iga­zán. A politikában is vannak szalon­spicces, meg részeg pillanatok is. Életszerű ez is. Amíg ez csak nótá- zással jár - sebaj. Csakhogy van, akinek az első politikai fröccs is rög­tön a fejébe száll, s felkap egy szé­ket. Esetleg egy miniszteri széket. Nem olyan nagy teljesítmény „richtigli” Torgyán-beszédet írni. Egyébként is: minél markánsabbak az egyéni jegyek, annál könnyebb utánozni, parodizálni. Torgyán vak­merősége elbűvölő, amikor kifejti, hogy pártja még soha ilyen hatal­mas, egységes nem volt. Vagy Járai Zsigmond, amikor életszínvona­lunkról értekezik. Szinte látom a stráfot a falon - eddig ért az árvíz 2001-ben - s eddig az életszínvona­lunk. Nincs ebben semmi malícia. Csak a reálbér- és reálnyugdíj-kosa­rat kell tisztességesen összerakni. Lehet, hogy langusztában számolva nagyot nőtt az életszínvonalunk. Fűtés—világítás-víz-hús-tej árá­ban nem. Karikírozó írók megírhat­nák a fő közszereplőink paródia-kö­tetét. Sorozat: hogyan nyilatkozik (a paródiában) a száj- és körömfájás­ról, a Fekete Angyalról vagy a női bokszról a népszerűségi lajstrom első harminc politikusa. Lehet rázósabb témákról is. Pél­dául ifj. Hegedűs Lóránt beszédéről. Hajdan szonetteket írtunk foga­dásból. Aki lefordított már életében 'több regényt, verseskötetet, filmet, az tán kissé szégyelü is, hogy ez a szakma mennyire: kézügyesség is. Kisipar. Volt egy kedves, jó nyolcva­nas öregúr Kolozsváron, id. D. Sza­bó Géza, zeneszerző, az Unitárius templom mellett lakott, a Kossuth Lajos u. elején - közel fél évszázada nagyon kért, írjak neki dalszöveget. Hetekig csiszolgattam a verset, s az állomásra siettemben - utaznom kellett, újságíró voltam - felszalad­tam hozzá, átadtam. Átható mento­los cukorka- és enyhe fokhagymail­latban élt a zongorája mellett - mint medvetáncoltató a medvéjével. Fel­ragyogott, a szöveget föltette a kotta­tartóra, és már kezdett volna impro­vizálni - amikor csalódottan, szem­rehányón rám nézett:- Édes öcsém, ezek tizenegy szó­tagos jambikus sorok. Nekem ősi magyar nyolcas kell, az én zeném csak arra „megy”. Noha féltem, hogy lekésem a vo­natot - leültem, és megírtam né­hány perc alatt a szükséges tizenkét sort. Attól kezdve az a tizenkét ré­mes sor üldözött mindenütt. Szólt a főtéri hangszóróból, szólt a katona­ságnál a kaszárnya udvarán, megje­lent lemezen, antológiában, számta­lanszor. Néhány év alatt szinte ma­gasabb percdíjam halmozódott fel, mint az (egyébként vacak) fizeté­sem. Nos, talán hihető, hogy bármi­kor rittyentek egy hiteles Torgyán- beszédet. Persze, nehéz dolga van minde­nütt a beszédírónak. Nemcsak azért, mert ki kell találnia, hogy mi­lyennek képzeli magát a szónok. És ha nem szereti sem a szónokot, sem azt, akinek a szónok képzeli magát - akkor szörnyű nehéz. Nem tudom, mekkora hallgató­ságom lenne, ha szabadon választ­ható kollégiumot hirdetnék: elméle­ti tanfolyam és gyakorlat - jövendő beszédíróknak. Bodor Pál (DIURNUS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom