Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-14 / 130. szám

3 2001. Május 14., hétfő RIPORT 7. OLDAL K U L T U R A Születésnap ünnepi előadással Lemminkäinen anyja címmel jubileumi előadással emlé­keztek meg május 12-én, szombaton este a Bóbita Báb­együttes 40. és a Bóbita Bábszínház megalakulásának 20. évfordulójáról. Pécs szinte megismételhetetlenül jelentős kulturális korszakának kezdetével esett egybe az idő­szak, amikor negyven évvel ez­előtt Kós Lajos Budapestről ide­utazván, átvette Zágon Gyulától a bábozás stafétabotját. A film­szemlékkel, a balett és a színház nagy egészének országos és nem­zetközi jelentőségű tevékenysé­gével a város eleve kiemelkedett a korabeli hazai átlagból. Az itteni múzeumi gyűjtemények, együtte­sek, biennálék, országos tárlatok, megmérettetések, valamint a kö­zeli villányi, siklósi művésztele­pek a baranyai megyeszékhelyet az ország egyik legfontosabb kulturális központjává lép­tették elő. Ebben a mezőny­ben, nem akármilyen kihí­vással nézve szembe, tevé­kenykedett az itteni bábosok kis csoportja. A névadásra Kós Lajos így emlékezik: - A töprengő, ala­posan átgondolt variációk közül legteljesebb örömöm­re a Bóbita név győzött. Már az első produkciókban fel­tűnt Weöres Sándor költé­szete, művészi-mesei gon­dolkodásmódja, nyelvezete, a gyermekeknek, felnőttek­nek egyaránt kedvező, szere­tett és csodált versei, képei. Ugyancsak e név, s a mögöt­tes filozófiai, erkölcsi, művé­szi rang adott irányt a későb­bi évek nagyobb lélegzetű felnőttműsorainak. Hatal­mas ívű fejlődés vette ezzel kezdetét. Sramó Gáborral, a Pécsi Nemzeti Színház bábtagoza­tának művészeti vezetőjével pörgetjük át a negyven év eseményeit. Két fő szakaszra bontható a fejlődés íve: az el­ső húsz év az amatőrség, a második húsz pedig a profizmus jegyeit hordozza. A hatvanas években elindult „Ki mit tud?”-ok számos amatőr kezdeményezést emeltek át a hivatásosság terepé­re. A Bóbita jól viselte a szintkü­lönbséget. A profizmus és az ez­zel járó kötelezettségek nem okoztak törést a munkában. 1981-ben, húsz évvel ezelőtt nagy költözködés kezdődött az akkori, pontosabban addigi dr. Doktor Sándor Művelődési Központ falai között. A nagyterem lett a szín­házterem, és attól kezdve a buda­pesti Állami Bábszínház mellett a Bóbita lett az ország második hi­vatásos bábszínháza, a PNSZ ke­belében. A minőségileg is új kor­szak szinte teljesen új társulattal indult. A munka utánra eső hob­biból fő tevékenység lett, az üzemszerű működés, az arculat stabilizálódása is nagyobb erőfe­szítéseket kívánt meg a korábbi­nál. A bábművészet így egyete­mes értelemben is üzenethordo­zó művészetté válhatott, jelentős szerzők érdeklődését vonva ma­gára. A nemzetközi felnőttfeszti­válok révén a város kulturális éle­tének egésze gazdagodott nem­csak a rendezvények révén, ha­nem azáltal is, hogy olyan egyé­niségek fordultak meg itt, mint például Eric Bass vagy Szergej Obrazcov. A mostani stáb sem túl népes. Hat bábszínész, három bábkészí­tő, egy kis létszámú műszak - díszletező, világosító, hangosító, ügyelő és a titkárság - alkotják a munkatársi gárdát. A rendezés, a díszlet- és bábtervezés, a zene, a darabok, az írók, dramaturgok a színház holdudvarából lépnek esetenként elő. Sramó Gábor rendezőként is részt vesz egy-egy évad munkájá­ban. Hét éve vezeti az intéz­ményt, előtte bábszínész volt. Művészetszeretetét, akárcsak Kós Lajos, a gyermekkorából hozta magával. - 1991-től a kecskeméti Ciróka bábegyüttesnél töltöttem el három izgalmas, tanulságos évet. 1994-ben Balikó Tamás, a PNSZ igazgatója pályázatot írt ki a Bóbita vezetői posztjára. Pá­lyáztam. És így vagyok most is itt - mondja. A kultúra szinte valamennyi szektorát sújtó válság őket sem kerüli el. A legsúlyosabb gond, a Bóbita épületének siralmas ál­laga. Rendbehozatala csaknem százmilliós nagyságrendű tétel. További probléma, hogy a jelen­legi állami finanszírozási rend kifejezetten hátrányosan érinti a színházi tagozat formájában Lemminkäinen íjjal, a Kós Lajos rendezte darabban FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ működő bábszínházát. Jelentős összegektől esnek ezáltal el. A pénztelenség miatt évről évre egyre kevesebb előadásra telik. Mit tartogat mégis a közeljövő? Egy nyár eleji lengyelországi nemzetközi fesztivált, a soron következő, 12. hazai felnőtt bábfesztivált, ősszel egy fran­ciaországi rendezvénysoroza­tot. ...És persze a folyatamos anyagi bizonytalanság ellenére már elkészült az őszi műsorfü­zet, azaz a következő évad prog­ramja is. BEBESSI K. A Mese folytatódik Cseke Zoltán látomása a harmadik évezredről Mese a harmadik évezredről címmel jelent meg tavaly a Kapu Könyvek sorozatban Cse­ke Zoltán pécsi mérnökember esszékötete, amely a Földről és az Emberről szól, a kettő kapcsolatról. Bombasiker volt. A mese most folytatódik: az idei könyvhéten a XXL szá­zad tüze-vize révén minden bizonnyal újra a figyelem középpontjába kerül a szerző. Baranyi Ferenc József Attila-díjas költő a XXI. szá­zad tüze-vize előszavában izgalmas könyvként, jól megírt krimiként aposztrofálja Cseke Zoltán (képünkön) munkáját, amely váratlan fordulatok­ban bővelkedik, s melyet bár olvasása közben le­tenni lehetetlen, újra és újra fel kell lapozni és ér­telmezni. A szerző szerint nem több és nem más ez a munka, mint a megkezdett próféciák folyta­tása, különféle tudományos intézetek, társada­lomkutató műhelyek jelzéseinek összegzése, „összeolvasása”. Ázaz merre-tovább emberiség? Ugyanis gondok vannak a jövőnkkel. Fogy az energia, nő az ózonlyuk, egyre több és nagyobb mérvű természetkárosító tevékenységet folytat az ember, egyre jobban feléli a környezetét, s ehhez a demográfia robbanása társul. Hogy még jobban le­egyszerűsítsük a dolgot, a Föld legfeljebb 13 milli­árd embert tud eltartani (az éhenhalástól megmen­teni) mert véges a termőföld termőképessége, a tengerek halainak száma, véges az ivóvízkészlet és a jó levegő... De, ha a népességszaporulat a jelenle­gi ütemben folyatódik (miközben a föld energiáit feléljük, felzabáljuk, akkor érintésközeiben a tragé­dia, s nem egészen negyven-ötven év múlva az út­jának végéhez érkezik az emberiség. Már ma a fej­lődő (vagy fejletlen) világban Kínával és Indiával együtt több mint négymilliárdan élnek a létmini­mum közelében vagy az alatt, az éhhalál minden­napos látványához hozzászokva, s könnyen belát­ható, hogy előbb-utóbb a világ gazdag és szegény fele összeütközik; kenyértörésre kényszerül. Sok ezer előjele van annak, amit Cseke Zoltán leír, összegez. Nem a hasára ütve, nem javasasszony módon, kár­tyából kivetve, hanem adatsorok­kal, számokkal, tényekkel alátá­masztva, ökológusok és társada­lomtudósok elemzéseit segítségül híva, gazdasági és bankszakem­berek prognózisaira figyelve. És természetesen kimondva azt, hogy bolygónk és életünk meg­mentése (megtartása) - a jelenlegi életvitel-konstellációban (tőkeérdekek, globalizá­ció, jóléti fogyasztás stb.) - érdekében nem sokat tehetünk, illetve mindaz, amire jelenleg futná, az a hatékony minimum alatt van. Tehát majdnem semmi. Az emberiség a saját jövőjét irányítani, alakítani ma már alig-alig tudja, miközben az em­berek közönye miatt a jövőt féltő, elárvult kiáltá­sokat elnyelik a mindennapok. Ám mindezek el­lenére Cseke úgy gondolja, hogy nem szabad hallgatni, s közönnyel figyelni környezetünk tör­ténéseit. Reménykedik, hátha a racionalitás felül­kerekedik azon a pusztító zabáláson, melynek beláthatatlan (belátható?) vége lesz, és történik végre valami a saját érdekünkben, kozma ferenc Hírcsatorna PÉCSIEK a Műcsarnokban. Iparművész házaspár, Kozák Diana grafikusművész és Pá­cser László belsőépítész és bú- torasztalos mutatkozott be a napokban a Műcsarnok „Ipar­művészet” című kiállításán. A két művész ugyanitt az Átrium című szaklap „Lakástrend” cí­mű tárlatán i§ szerepelt. (br) EGY HEGEDŰVIRTUÓZRÓL. Veszprémben a hét elején Gi- zella-napok alkalmából mutat­ták be a pécsi zenekutató, dr. Várnai Ferenc új könyvét, amely „Egy hegedűvirtuóz ze­neszerző” címmel a Veszprém­hez kötődő Csermák Antal élet­útját dolgozta fel. (br) MIKOLA-EMLÉKÉREM. A na­pokban Gödöllőn, a fizikataná­rok országos ankétján Nagy Je­nő, a Zipernowsky Károly Szakközépiskola tanára sok év­tizedes, szakszerűen végzett pedagógiai munkájáért az Eöt­vös Loránd Fizikai Társulat elis­merésében, Mikola Sándor-em- lékéremben részesült. ___________ _________1551 SZ ENT ISTVÁN-SZOBOR KÉSZÜL. Életnagyságú bronzszobor formálódik ezekben a napokban a pécsi Trischler Ferenc szobrász- művész műtermében. Államalapítónk szobra a bronzöntés után He- ves városban kerül felállításra, avatása augusztus 20-ra várható. ■ Ne tartózkodjunk rossz időben rossz helyen! „A legjobban az fájt, hogy ártatlanságunk kiderítése után nem kértek bocsánatot” Szerencsére nem gyakori, hogy valaki rossz időben rossz he­lyen tartózkodik, és emiatt gyanúsítottként bekerül a rend­őrségre. A napokban ez megtörtént Pécsett, de amíg a rend­őrség jogszerű eljárásról beszél, addig az ügyvéd jogszerűt­lenségekről. Az anya 17 éves fiával, K.-val és annak barátjával, D.-vel kosárlab­dameccsre indult Pécsett, május 4-én, péntek délután. A srácok előre mentek a Zsolnay úti busz­megállóhoz, az anya jócskán le­maradt. Aztán jött a 31-es, és a fi­úk mobilon sürgették az anyát, igyekezzen egy kicsit, mert elkés­nek, hiszen már fél hat volt. Sike­rült mindhármuknak felugrani, s útközben a fiúk elmesélték, hogy a buszmegálló közelében két férfi feküdt hason a járdán, rajtuk meg egy-egy nyomozó. Az eset furcsa volt ugyan, de hamar megfeled­keztek róla, egészen a Zsolnay- szobornál lévő buszmegállóig, ahol lekászálódtak, hogy átszáll- janak. Itt csapott le rájuk váratla­nul négy civil ruhás nyomozó, hátracsavarva a két fiú kezét. Hiá­ba tiltakozott az anya hevesen, a fiúkat beszállították a rendőrség­re, bár velük mehetett ő is.- Folyamatosan mondtam a magamét - így az anya -, de nem tudtuk meg, mit is akarnak a gye­rekektől. Egy szobába küldtek minket, aztán kihallgatták a fiú­kat, kérdezték, hogy milyen kap­csolatban voltak azzal a harma­dikkal, aki ott ült mellettük a buszmegállóban a pádon, akire nem is emlékeztek. A fiúk szerint a vallató tiszt száját gyakran hagyta el a nemi aktusra utaló felhívás, az egyik nyakon is vágta D.-t, s nyomaté­kül erősen megszorította a vállát. D. különösen „problémásnak” mutatkozott, mert a drogteszthez izgalmában nem tudott pisilni, aminek következtében azzal gya- núsítgatták, hogy nem is akar, mert fél az eredménytől.- Nem engedték meg D.-nek, hogy hazatelefonáljon, pedig több mint négy órán keresztül benn tartották. Nem ihattunk és ehet­tünk semmit - panaszolja az anya -, de végig kellett néznünk, hogy a rendőrök több doboz pizzát is hozattak maguknak. Végül ne­kem megengedték, hogy egy cím­ke nélküli üdítősüvegből vizet ihassak, de csak azért, mert cu­korbeteg vagyok. Aztán amikor elkészültek a jegyzőkönyvek, kér­tem egy másolatot, azt válaszol­ták, hogy csak százforintos ok­mánybélyeg ellenében adhatnak, de ilyen későn már nem lehet be­szerezni. A legjobban az fáj, hogy miután kiderült, hogy ártatlanok vagyunk, nem kértek bocsánatot. Azt mondták: rossz időben rossz helyen tartózkodtunk. Á Baranya Megyei Rendőr-fő­kapitányság egyik osztályvezetője tájékoztatása szerint a május 4-i intézkedéssorozat kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja mi­att a Zsolnay út 47/c épületben és környékén zajlott, ahol egy lakás­ban K. A. pécsi lakos értékesítette a kábítószert. Több fiatalt is sike­resen elfogtak, miközben feltűnt a nyomozóknak, hogy az egyik gyanúsított, Sz. B. két fiatal fiú társaságában várakozik a busz­megálló közeli pádon. Az is gya­nús volt, hogy az egyik fiatal tele­fonált, majd fölugrottak a buszra. A nyomozók követték a buszt, s a Zsolnay-szobornál igazoltatták, majd előállították őket, hiszen tisztázni kellett, milyen kapcso­latban vannak Sz. B.-vel. Miután a vizeletük negatívnak bizonyult, már csak mint tanúkat hallgatták ki őket, hangsúlyozta az osztály- vezető, de semmiféle kényszerítő fáradtan, amikor előállítottak tíz gyanúsítottat és két tanút, elhang­zik egy-egy mosdatlan kifejezés, de testi fenyítés nem történt. Erő­szakra azért sincs szükség, ma­gyarázta az osztályvezető, mert a vizeletből egzakt módon kimutat­ható,' ha valaki kábítószert fo­gyasztott. Vizet azért nem enged­nek inni, mert az hígítja a vizele­tet, telefonálni pedig a kihallgatás előtt nem lehet, hiszen egy haza­A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényből 298. § (1) A fiatalkorú elleni eljárásban védő részvétele kötelező. (2) A hatóság az alapos gyanú köztesével egyidejűleg védőt rendel ki, ha a fiatalkorú terheltnek nincs meghatalmazott védője. 299. § A törvényes képviselő az ügy iratait a nyomozás befejezése után megtekintheti. A nyomozás során is megtekintheti az olyan el­járási cselekményekről készült iratokat, amelyeknél jelen lehetett. Egyébként a törvényes képviselő jelenléti, észrevételezési, felvilá­gosításkérési és indítványtételi jogára a védő jogai irányadók. eszközt nem alkalmaztak, a tanú- kihallgatás jogszerű volt. Az vi­szont elképzelhető, hogy ilyen felfokozott hangulatban, későn és telefonálás az esetleges házkuta­tást teheti eredménytelenné. Nem elfogadható, hogy D. tör­vényes képviselőjét nem értesítet­ték, érvel dr. Leposa Marianna ügyvéd, aki az ügyészséghez írt beadványában a rendőrségi eljá­rást kifogásolta az eset kapcsán. Mert például a fiút még orvosi ke­zelésnek is alávetették, minden­képpen értesíteniük kellett volna a szülőt. Hogy minderről egy rendőrségi belső utasítás máskép­pen rendelkezik, azt nem lehet fi­gyelembe venni, hiszen nem jog­szabályról van szó. A másik fiú esetében is sérült a jogszabály, hi­szen tudomása szerint az édes­anyát egy másik szobába küldték fia kihallgatása során. A 17 éves gyerek azt sem tudta, hogy mit ír alá, hangsúlyozza az ügyvédnő, s azt sem, milyen minőségben, hi­szen elkövetőként vitték be, s ta­núként engedték el. Nem elfogad­ható az sem, hogy oldalanként csak 100 forintos okmánybélyeg ellenében adták volna oda a jegy­zőkönyvet, hiszen az eset pénteki napon történt, legközelebb tehát csak hétfőn lehet hozzájutni. A szülők pedig a jegyzőkönyből tudhatták volna meg, voltakép­pen miről is van szó. CSERI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom