Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-04 / 92. szám

2001. Április 4., szerda POLITIKAI VITA FORUM Új Dunántúli Napló - 11. oldal Napirenden kívül Egy választás margójára Csúcsot döntött a március 22-i önkor­mányzati közgyűlés, mert a Szervezeti és Működési Szabályzat módosításá­nak vitája több mint hat órát vett igénybe. A tényleges vita egyetlen pa­ragrafusra, a 34.-re szorítkozott, mely a napirenden kívüli felszólalást szabá­lyozta. Több ellenzéki képviselő kifogásolta, hogy eddig a napirend előtti felszólalások általában délelőtt 9-11 óráig tartottak, ahol lényeges kérdések kerültek megvitatásra, és erről - a bizonytalan időpontra való áthelyezés miatt - a választópolgárok lemaradnak. Két példát is megemlítettek: az egyik a vállalkozók által végzett közétkeztetésről, a másik a Ótemető utcai szennyvízelvezetésről szólt. A több mint 6 órás vita után az ellenzék kivonult az ülésteremből, és nem vett részt a szavazáson. Gondolkoztam azon, miért volt ez a nagy felháborodás. A kormányzó koalíciónak az volt a vélemé­nye, minket azért küldtek a választók ebbe a testületbe, hogy a város, a lakosság érdekeit képviseljük. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a napirendre kerülő előterjesztéseket vitassuk meg, erre legyen időnk. Természetesen a na­pirenden kívüli felvetések is szolgálhatják a város érdekeit, így ezeket nem is lehet elvetni. Negatív példákat is tudok azonban említeni. Másfél órát tartott napirend előtt az a vita, hogy milyen újságok kerülhetnek ingyenesen terjesztésre az ülésterem előtt. A vita azzal zá­rult, hogy sajtószabadság van, a parlament­ben is halomban hevernek az újságok. Egy­órás vita volt az agresszív filmekről, melyek nem szolgálják a gyermekek erkölcsi fejlődé­sét. Volt ezután Nádor-ügy, Mercedes autó­buszbeszerzési ügy, melyek órákat vettek el az érdemi munkából. Ezért javasolta a kormányzó koalíció, hogy napirenden szereplő előterjesztések után, de a zárt ülés előtt legyenek ezek a felszólalások. Úgy vélem, a módosítás nem a polgármester érdekeit szolgálja, hanem a lakosságét. Az is felvetődik, kik nézik délelőtt 9-11 óráig a tv adásait. Az aktívak nem, mert ők dolgoznak, a diákok nem, mert iskolában vannak. Maradnak a nyugdíjasok és a munka- nélküliek. Este majdnem mindenki otthon van, tehát sokkal többen ülhetnek a képernyő elé. Ezenkívül ott van a szombat, amikor az egész közgyűlést megismétlik. Elképzelhető­nek tartom: a közvetítés előtt be lehetne mondani, meddig tart a napirendek vitája és mettől meddig tart a napirend utáni felszólalás. Ezenkívül még ott van a kérdések órája, ahol fel le­het vetni a közérdekű témá­kat, és ennek megvan az ál­landó ideje, az ebédszünet után, 14 órakor. Összefoglalva: úgy vélem, jó volt a döntés, sokak egyetértésével találkozott, és ha véletle­nül 2002-ben az ellenzék kerülne hatalomra Pécsett és visszaállítják a napirend előtti fel­szólalásokat, lehet, hogy ugyanilyen vita len­ne belőle. Nürnberger Géza, MSZP PÁRTHÍREK ÁPRILIS 6-ÁN, pénteken Szili Katalin országgyűlési képviselő meghívására Pécsre látogat Kö­kény Mihály, az Országgyűlés egészségpolitikai bizottságának elnöke és Schalkhammer Antal, a Bányász Szakszervezeti Szö­vetség elnöke, országgyűlési képviselők. Kökény Mihály ellá­togat az uránbányászok után- kezelését végző egészségügyi intézménybe, Schalkhammer Antal pedig a Mecsekére Kör­nyezetvédelmi Kft.-be. 14 órától az MSZP irodáján (Tüzér u. 3/1.) fórumra várják a nyugdí­jas, rehabilitált, rokkant urán- és szénbányászokat. AZ MSZP Pécs Városi Szerve­zete és a Magyar Vöröskereszt szervezésében április 7-én, szombaton 8-11 óráig önkéntes véradó napot tart a Tüzér utcai Mozgalmi Házban, melyre min­den segítő szándékú embert szeretettel várnak. A RASSZIZMUS elleni világ­nap alkalmából Szili Katalin, a Parlament alelnöke az Ország­házban átnyújtotta a Magyar El­lenállók és Antifasiszták Szö­vetsége díjait. Tizenketten ré­szesültek elismerésben, köztük Újvári László, a szövetség Bara- nya megyei elnöke. _________■ Az ököl joga Pécsett Megesett, ami várható volt, s aminek mégsem szabadott vol­na: a városházi többség kurtította az ellenzék politikai joga­it, belepiszkált a szólásszabadság jogába. Elfogadtatott egy javaslat, mely a napirend előtti felszólalásokat napirend utánra, azaz bizonytalan időpontra száműzte és csak kévé­sén múlott, hogy olyan megoldás szülessen, mely szerint ezekkel a hozzászólásokkal még vitatkozni se lehessen. A délelőtti, a televíziós közvetítés órái helyett most bárki elmond­hatja a véleményét valamikor, ne­tán este, estefelé, ki tudja, mikor. A város dolgairól ezentúl a pécsi polgár is kevesebbet fog megtud­ni. Ha más nem, hát legalább ez megfontolásra kellett volna, hogy késztesse a javaslattevőket. Azaz - beszéljünk nyíltan - az MSZP-t és polgármesterét, Toller Lászlót. De a revans édesebb volt. Ha a Fi­desz a parlamentben korlátozza a jogainkat, nosza, vágjunk nekik itt vissza a városban! A fiatal de­mokraták pedig a parlamentben bevezették a háromtíetes ülése­zést és fél kézből söpörték le azo­kat az érveket, melyeket éppen saját maguk most hangoztattak. A polgármester úr azzal hozako­dik elő, hogy hatékonyabb mun­kára vágyik, és az ellenzék akadá­lyozza a gyors ügyintézést. Csak emlékeztetem Toller Lászlót arra, hogy Orbán Viktor is ugyanezt mondta: ellenzék nélkül kelleme­Tiltakozás, demonstrálás A rendszerváltás egyik alapvető lépése volt, amikor a parlament 1992-ben meg­alkotta a Munka Törvény- könyvét, a közalkalmazot­tak jogállásáról szóló és a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt. A jogszabályokat az egymást kö­vető kormányok sorozatosan mó­dosították. Szomorú, hogy a mó­dosítások szinte majd minden esetben a munkavállalói érdekek ellen történtek. Az pedig mélyen elgondolkoztató, hogy az elmúlt években történt módosítások al­kalmával miért nem történt or­szágos, közös szakszervezeti de­monstráció. Gondoljunk csak az elhíresült Bokros-csomagra! A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MQSZ) minden eset­ben részt vett azokon a tiltakozá­sokon és demonstrációkon, ahol a munkavállalók érdekeiről volt szó. így tették ezt az elmúlt év­ben a Nemzeti Sportcsarnokban és idén a Hősök terén is. Sajnála­tos, hogy a megegyezés ellenére az utóbbi megmozduláson meg­jelent a pártpolitika. A MOSZ a nevezett megmoz­duláson üzenetét az alábbiak szerint fogalmazta meg: Tiltako­zunk a profitszerzés érdekeit szolgáló vasárnap és ünnepna­pon végzett munka ellen. Tilta­kozunk a Munka Törvénykönyve munkavállalókat sújtó jogfosztó módosítása ellen. A Munka Tör­vénykönyve tervezett módosítá­sa nem más, mint a túlterjeszke­dés az európai elvárásokon, fel­rúgása a békés családi életnek, a dolgozókat bárhová, bármeddig igénybevehető robotszabályzat! A történelmi gyökereink, iden­titásunk alapján természetesen tiltakozunk minden olyan szak- ' szervezeti megmozdulás ellen, amikor:- a munkavállalók tömegét azért viszik ki az utcára, hogy ott pártpolitikai érdekeknek tapsol­janak,- egyes szakszervezeti veze­tők pártpolitikusi ambícióiknak vetik alá a félrevezetett munka- vállalókat,- egyes szakszervezeti veze­tők nem tudnak és talán nem is akarnak felülemelkedni a politi­kai hovatartozásukon,- egyesek a szakszervezetek tagjait választási „plakátragasztó­nak” használják fel. A MOSZ ezek után is részt vesz minden olyan tárgyaláson, megmozduláson, ahol egyértel­műen a munkavállalók érdekei­nek megőrzéséért, növeléséért kell szót emelni. De nem kívánunk részt venni és nevünket adni olyan közös szakszervezeti tevékenységhez, ahol egyértelműen pártpolitikai kampány folyik. Perényi József, Szövetségi Tanács-titkár sebb volna a Parlament, csak ki­csit unalmasabb. Szerintem még szeretik is azt - Fidesz, MSZP egyaránt -, ha egy­mással ki... babrálhatnak. Kapos­váron fideszes a polgármester, adjunk oda pénzt, Pécsett szocialista, oda ne adjunk sem­mit. Nem ka­pok semmit, mert szocialista vagyok Pécsett, nosza, ne hagy­juk a fidesze- seket beszélni a városi közgyűlésen. Nincs itt va­lami félreértés a demokrácia és a jogok mibenlétéről? Vajon arról szól majd a Harmadik Magyar Köztársaságban a politika, hogy egy-egy választás után, hogyan zárjuk ki a másikat a politikából? Az SZDSZ sajnos nem tudott beleszólni ebbe a pár(t)viadalba. Pártok közötti megbeszélés, de tisztségviselői egyeztetés sem volt a kérdésben. Legföljebb azt lehetett elérni, hogy a napirend utáni hozzászólásokra lehessen reagálni. Mégis az lett volna a he­lyesebb, ha most a kivonulókkal vállalunk szolidaritást (még ak­kor is, ha nehéz azzal a Fidesszel, amely a Parlamentben szóba sem akar állni az ellenzékkel, és arra törekszik, hogy barátra és ellen­ségre ossza föl a közéletet). Ezen a ponton hibáztunk: a kérdéses passzust nem kellett volna meg­szavaznunk. így nem marad más, mint utó­lag jóvátenni, ami itt történt. Ma­gunk részéről is fölhívjuk a köz­vélemény figyelmét: csúfság esett meg Pécs városában és ennek nem szabad így maradnia. A Fi­desz, az MSZP, Orbán Viktor és Toller László figyelmét pedig arra hívjuk föl, hogy a nép kegyelmé­ből választott képviselőnek, pol­gármesternek kötelessége végig­hallgatni az ellenzék érveit, hi­szen a demokrácia lényege. Egye­sek hatalmat, mások a szólás jo­gát kapták a választások eredmé­nyeivel. Nem hagyjuk, hogy a vá­rosban a jog csupán ököljog le­gyen - ezért mindent megte­szünk, hogy visszaálljon a sza­bad szólás régebbi rendje. Bretter Zoltán, Pécs városi SZDSZ-elnök Bizonyára sokan figyelem­mel kísérték a március 25- én lezajlott baden-württem- bergi tartományi választá­sokat. Magyarország első számú kereskedelmi part­nerének (Németország) egyik vezető tartományáról van szú, amely ezernyi ro­koni, gazdasági szállal kö­tődik hazánkhoz, ezen be­lül Pécshez és Baranya me­gyéhez. Baden-Württemberget közel 40 éve kereszténydemokrata (CDU) kormány irányítja igen eredmé­nyesen és bölcsen, ezen belül az utolsó öt évet az FDP-vel koalíci­óban. Abban a szerencsés helyzet­ben voltam, hogy szatellit-vevő­vel és interneten követni tudtam a választást megelőző kampányt, illetve sajtóhadjáratot. Szinte egyöntetűen, színkombinációtól függetlenül nagyon szoros vég­eredményt jósoltak. Sok politikai értékelő a kereszténydemokrata kormányzás végét sugallta. De hát mindez már nem ismeretlen a magyar választópolgárok előtt sem. Ehhez képest csattanósra sike­rült a választási eredményeket bemutató vasárnap esti hírfo­lyam. Kiderült, hogy a CDU az 5 évvel ezelőtti jó eredményéhez képest is növel­te választóinak számát 4,5%- kal. Az összes szavazó 45%-a adta le a voksát a keresztény- demokratákra. A szociálde­mokraták 33%- ot, az FDP 7%­ot, a zöldek 7%-ot értek el. Tehát egy mandátum hiányzik ahhoz, hogy egyedül is kormányozhas­son a CDU. Szót érdemel az a cseppet sem lebecsülendő tény, hogy a szélső­jobb republikánus párt nem ju­tott be a parlamentbe a maga 4%-ával. Ez jelzi a sváb választó- polgárok bölcsességét, politikai érettségét a szavazatok leadása­kor. Annál érdekesebb volt, hogy milyen nagy publicitást kapott listavezetőjük. A baden-württembergi válasz­tópolgárok jó választásukkal be­biztosították szűkebb hazájuk to­vábbi fejlődését, vezető szerepük megtartását. Erb József, MKDSZ, Baranya megyei elnök Hol a víz a Mecseken? Ha gúnyos akarnék lenni, azt kellene mondanom, hogy sajnos, csak jó mélyen a föld alatt. Már régen épülhetnének a víz- és csatornavezetékek örömére több ezer Mecsek-oldali pécsi polgár­nak, ha a Pécsi Közgyűlés úgy másfél éve támogatta volna a be­ruházást. Sajnos, ez akkor nem történt meg és a több százmillió forintos elnyert kormányzati tá­mogatás számunkra veszendőbe ment. Egy megyeszékhelyen, egy re­gionális központi szerepre áhíto­zó városban, 2001-ben elkeserítő és felháborító, hogy az emberek tiszta vízzel való ellátása egyesek számára még mindig kérdéses. Nincs garancia arra, hogy egy pályázat mindig és újból nyerjen, főleg akkor, ha az ügyben eljárók tudják: a Mecsek-oldali víz már korábban támogatott volt. Bárki mondhatná, hogy ha nem kellett a pénz akkor, akkor most sincs szükség rá, felesleges támogatni és lelkesedni érte. így az esetle­ges kudarcért a felelősség azokat terheli, akik akkor nemmel sza­vaztak és nem támogatták ezt a beruházást. Jelenleg kormánypárti ország- gyűlési képviselőink megtesznek mindent a pécsi víz- és csatorna- rendszer kiépítésére irányuló pá­lyázat sikeréért, de tudni kell, Brüsszelben még nem mi va­gyunk a döntéshozók. Én azonban bízom a sikerben és bízom a Pécsi Közgyűlés böl­csességében. Bízom abban, hogyha elérkezik az idő, akkor a költségvetési fedezetet is meg­kapjuk, és így városunk gyarapo­dása az ott élők örömén kívül mindannyiunk megelégedésére fog szolgálni. Dr. Füredi Péter, Magyar Demokrata Fórum Az egyetemi élet igenis közélet! Március 28-án a politikai vitafórum rovatban megjelent egy cikk „Egyetemi ÉLET - közélet?” címmel egy szimpati­kus fiatalember (SZDSZ) tollából, melyben nem éppen hí­zelgő módon szólt a Pécsi Tudományegyetem hallgatóiról és ezen keresztül tanárairól, vezetőiről is. Széles körű pécsi egyetemi ta­pasztalataim alapján -• önnel szemben - állíthatom, hogy a PTE erőteljesen része Pécsnek és ezer ágon kötődik a városhoz. A hall­gatók a pécsi egyetemre nem „verbuválódnak”, hanem az or­szágos előírásoknak és követel­ményrendszernek megfelelően felvételt nyernek. Az egyetemi ta­nárok, ha más egyetemen előad­nak nem „hakniznak”, mint egy csepűrágó és más hasonlók, ha­nem diákok százait-ezreit vezetik be a magas fokú tudományokba, hogy kiváló szakemberekké és majdani munkájuk során hasz­nos tagjaivá váljanak társadal­munknak. Az, hogy milyen a pécsi egye­temisták együvé tartozása, közös szórakozása, inkább az UNIV te­levízió műsoraiból és alkalman­ként saját tapasztalatomból tu­dom (új egyetemi klub stb.). Egy­általán nem olyan, mint Ön írta. Természetesen a közlekedés és hírközlés változtat a szokásokon - IC-vel Budapest „pár perc”, sok a személyautó stb. -, ezért a nem pécsi hallgatók sokkal könnyeb­ben és gyorsabban jutnak haza a családjukhoz, amit ezért gyakran meg is tesznek. Ez szerintem mégsem befolyásolja negatívan a közösséggé formálás lehetőségét, hiszen az egyetemi filmklubok, sportolás, közös sörözés stb. hét közben is rendelkezésre állnak a közösségformáláshoz. Az Ön véleményével ellentét­ben a Magyarországon alkalma­zott törvények között talán az egyik leghasznosabb, hogy tilos munkahelyeken, intézmények­ben politikai tevékenységet foly­tatni. Képzelje el, hogy a munka­helyemen minden reggel kite­szem az összes faliújságra Csurka István fényképét és beszédeit stb. Akinek nem tetszik, az biztos le­tépi onnan. Mit gondol, hova ve­zetne ez? Valóságos csatatérré változnának ezek a helyek. Két teljesen különböző oldalon álló személynek kellene együtt dol­goznia úgy, hogy egész nap párt­ügyeken veszekednek, betarta­nak egymásnak a munkában, el­lehetetlenítik a főnökeik munká­ját stb. A mai világban tulajdono­sok vannak, és ők nem tűrnek - nagyon helyesen - semmiféle, munkát zavaró, munkaidőben történő politikai tevékenységet. Teljesen a tulajdonos politikai meggyőződésétől függene, hogy kit küld el a vállalatától, hogy (po­litikai) rend legyen. így a vállala­tok rövid időn belül politikai pár­tokká válnának. A politikai önki­fejezés joga nem vállalati, vagy oktatási helyhez kötődik, annak megvannak a maga fórumai. Múltkor este Ön ott ült velem szemben az ÉK-estéken, ahol párttársa, parlamenti képviselő tartott előadást. Képzelje el, ha felállók és hangosan elkezdem szidni, hogy miket beszél össze­vissza. Nem tudom, mi lett volna az Ön(ök) reakciója. Gondolja ezt végig, kérem, hogyha ez a „szi­dás” a fent nevezett helyeken tör­ténne, mi menne végbe a hallga­tók, dolgozók között. A vállalat tulajdonosának is vannak alkot­mányos jogai, a termelés zavarta­lanságának törvényi biztosítása. Ön ezt vonta kétségbe a megje­lent cikkében. Rátérve a lényegre, ami a cikke alapján Önt rendkívüli módon za­varja, az a MIÉP jelenléte az egye­temeken és a hallgatóság sorai­ban. Az, hogy miért a MIEP sike­res az egyetemeken és nem az Ön pártja, azt bárki elolvashatja nyomtatásban, vagy az interneten a két párt programjában. Jó prog­ramot kellett volna írnia az Ön pártjának, „szeretni” kellene Ma­gyarországot és nem ilyen hang­vételű cikket írni a városról és az egyetemről. A „szélsőjobbos” kifejezéssel ismét sok embert állított a MIÉP oldalára, köszönjük. Valóban, a MIÉP-tagok és szimpatizánsok rendkívül széles köre vállalja fel politikai hovatartozását, egyre in­kább eltűnnek a „rejtőzködő” szavazók, és tömegesen találnak egymásra a MIÉP-esek. El kell ke­serítsem. A MIÉP nem felülrepre­zentált, mint írja, hanem a valót látta Ön, csak nem akarja elhinni. é A valót bizonyítja a pécsi MIÉP- szervezet nagyszámú tagja, szim­patizánsa, kiváló emberek - egye­temi tanárok, mérnökök, orvo­sok, jogászok és egyéb értelmisé­gi - bekapcsolódása munkánkba, a rendkívül jó és hatékonyan mű­ködő ifjúsági tagozat. Aggódik, hogy a liberális egye­temistákat - az Ón szavával élve - kiveti a közösség. Való igaz, az önök által képviselt eszme és program csak ide vezethetett. Nem a sajtón keresztül való üzengetésnek szánom, de megin­vitálom Önt a MIÉP-irodába, hogy elbeszélgessen ifjúsági tagoza­tunk tagjaival, hátha másképp fogja látni Pécs városát, a Pécsi Tudományegyetem hallgatóit, ta­nárait, vezetőit. Természetesen ott lesznek a MIÉP-tagok és szim­patizáns egyetemi tanárok, és én is, mint a MIÉP pécsi elnöke. . Sipos Sándor, MIÉP pécsi szervezete k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom