Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-22 / 109. szám

Rendőrsztori dublőrök nélkül Nem kell dublőr. Csak ezzel a feltétellel vállalta el Rékasi Károly a Rendőrsztori című új, hatrészes akciósorozat zsaru­főszerepét. Filmbéli partnerével, Xantus Barbarával még Doszpot Péter csoportjához is „beköltöztek” egy hét­re, hogy lássák, milyen is az igazi zsaru­élet. A sorozat a nyáron elkészül - ad­dig Rékasi többek között gyerekmesé­ket olvas fel egy kereskedelmi csator­nán, Xantus Barbara pedig új otthoná­ban bútorokat barkácsol. lom, hogy annyi idős vagyok, amennyi. Ám mivel tudom, hogy ilyen fel­adatokat ebben a korban már nem szoktak vállalni, valamennyire helyrebillen a lelki békém. a űnész egyébként nem csupán a filmben produkál kiemel­kedőt: elhatároz­ta ugyanis, hogy negyvenéves ko­ráig - azaz 2002. szep­tember 25-éig - egyetlen pihenővel körbefutja a Balatont.- Aligán kezdek, 170 kilométert kell megten­nem. Mivel falun la­kunk, az. edzés nem okoz gondot, van hely elég, ahol futhatok. Ezenkívül készülök egy másik nyári kalandra is: Sasvári Sándor kollé­gám Kisbéren szervez egy lovas színházat. Képzeljen el egy óriási fedett lovardát, ahol igazi lovakkal adhatunk elő egy zenés darabot. Szerintem fantasztikus lesz. Ám még mielőtt va­laki azt hinné, hogy Rékasit csak a látvá­nyos, nag-y megméret­tetések vonzzák, gyorsan megemlítjük: a régebben a Barátok közt című sorozatban maffiózót is alakító színész egy kereske­delmi televízióban je­lenleg gyermekmesé- ket olvas... Rékasi filmbeli partnere a Rendőr­sztoriból Xantus Bar­bara, aki szintén na­gyon élvezte a forga­tást - annak ellenére, hogy azokban a hetek­ben nem sokat pihent.- Volt, hogy csak reggel értem haza, ak­kor a három és fél éves kislányommal kezdtem foglalkozni, majd rohantam vala­melyik előadásra, majd ismét forgatás... Bár a Karesz még ná­lam is többet rohant, őszin­tén irigyeltem a munkabírásá­ért. Barbara fér­jével, Szurdi Miklóssal és Panni lányával nemrég egy Budapest kör­nyéki kis falu­ba költözött. Amikor meg­kerestük, épp függönyt varrt.- Ha ezt be­fejezem, folyta­tom a könyves­polc készítését. Ne csodálkoz­zon: nálunk a barkácsmunka mindig is az én feladatom volt. Egyszerűen van érzékem hozzá. A há­zunk paraszt- bútoráit is többnyire én vásárolgattam össze és javítom meg. A pá­rom legfeljebb egy vil­lanykörtét szokott be­csavarni, de én nem neheztelek rá emiatt: ő a rendezéshez ért, hát inkább csinálja azt. Egyébként vala­mennyien borzasztó­an élvezzük a vidéki életet: olyan, mintha nyaralásból járnánk munkába... A színésznő állítja: bár az ismertséget a Família Kft. című A Rendőrsztori három­negyede már elkészült, s az új sorozat várható­an őszre képernyőre ke­rül. Bár Rékasi Károly már a szerződésében ki­kötötte, hogy minden rázós jelenetet maga kí­ván végrehajtani, az akciódús produkció for­gatása során ebből adódtak nézeteltérései.- Két napig alkudoz­tunk a rendezővel, hogy én zuhanjak-e le egy száguldó autó tete­jéről, vagy valaki más - emlékezett vissza a szí­nész. - Végül abban maradtunk, hogy ha a kaszkadőr 50 százalék •esélyt ad arra, hogy ép bőrrel megúszom, az enyém az akció. Meg­csinálhattam... Rékasi persze nem amatőr módjára ugrott fejest a rázós jelenetek­be: minden mozdulatát profi szakemberek taní­tották be. Mint mondta, elsősorban a bizonyítás vágya hajszolja a nagy kihívásokba.- Egyszerűen utá­szappanopera hozta meg számára, ma már nem vállalna szerepet tévésorozatban.- Elsősorban drá­mai szerepekre vá­gyom, s az énekhan­gomon is szeretnék még csiszolni. Na­gyon hálás vagyok a Família Kft.-nek, mert rengeteget tanulhat­tam azoktól, akikkel abban a sorozatban együtt dolgozhattam, de úgy érzem, a mű­vészi elismerésért még nagyon meg kell dolgoznom. Az a Xantus Barbara, akit én elképzelek magam­nak, szépen énekel és komoly színészi erő. Barbara egy nagy mozifilm elkészítésé­ben is szívesen részt venne - ennek a han­gulatába egyébként a Rendőrsztori forgatá­sán részben már bele­kóstolhatott.- Még Doszpot Péterék csoportjához is beköltöztünk egy hétre, hogy lássuk, milyen is az igazi zsa­ruélet. Igaz, az éles helyzetek kimaradtak, mivel ez idő alatt sem­milyen nagy bűncse­lekmény nem történt, ám én ezt cseppet sem bántam: a falakra ki­függesztett horro- risztikus esetek fotói épp eléggé elborzasz- tottak... D. T. 2001. április 22. ★ SZTÁROK ★ 13 ArcVízyt a hallgatóknak Régi-új oldaláról mutatkozik be hamarosan Vízy András, aki visszatér a rádiós keverő­pult mögé. Persze egyelőre csak szombaton­ként élősködik a Rádió 1 sávján, ahol az Ar­cosok klubjában közkedvelt sztárokat mutat be olyan oldalukról, amelyeket eddig a tit­kok sűrű homálya övezett. Vendége lesz többek között a V-Tech Szamócája és Kefir­je, valamint két lány, akik vállalkoztak arra, hogy ellenőrzik a Fő Hetes sérült tojásait. Aranyforintos Alföldinek Alföldi Róbert színész, rendező, tévés mű­sorvezető vehette át idén a Déri János-díjat. A kilenc éve elhunyt Déri most lenne 50 éves, s a pályatársak, valamint az eddigi kitüntetet­tek műsorral emlékeztek rá a Buda Stage színpadán. A pénzjutalom mellett Alföldi névre szóló arany egyforintost is kapott, amelyet mindig a „jó ötletekért" és a sokolda­lúságért ítél oda a Déri születésnapjáról elne­vezett Április 14. Alapítvány kuratóriuma. Pécsi Ildikó és a virágünnep Pécsi Ildikó ismét rendez. Flóra, a tavasz is­tennőjének tiszteletére az április 28-án kez­dődő és május 3-ig tartó Tác-Gorsium Floralia rendezvénysorozat színházi előadá­saként Szophoklész klasszikusát, az Elektrát választotta. Címszerepre Farkasinszky Editet kérte, s mmt mondta, színésznőként maga sem akar kimaradni a játékból, de a színházi feladatokon túl leginkább a virágköszöntő ünnep vonzza a helyszínre. Moldova: infarktus után otthon Újra otthon van Moldova György, akit a múlt héten infarktussal kórházba szállítottak. A népszerű író szerint különös véletlen, hogy őt is ugyanúgy a Kútvölgyibe vitték, akárcsak Kardos Györgyöt, a Magvető Kiadó egykori igazgatóját, akiről épp most ír egy könyvet. Moldova egyébként a bajban sem tagadta meg önmagát: mint mondta, amúgy is írni akart az egészségügyről, most legalább első kézből kaphatott információkat... Száguldó Norbi Schobert Norbi megküzdött a jogo­sítványáért. Az történt ugyanis, hogy még két hónappal ezelőtt, frissen vásárolt BMW Sport Coupéjával százhúszas tempóban száguldott át a sárgára váltó lámpa alatt.- Akik ismernek, tudják rólam, hogy szeretek lassan vezetni - állítja a magyar fitneszguru. - Ám ezt az au­tót épp aznap hoztam el a kereskedőtől, s még egyáltalán nem ismertem, egyáltalán nem számítottam ekkora gyor­sulásra. Egy operatőr kollégám ült mellettem, s ő szólt, ami­kor sárgára váltott a lámpa, hogy lépjek oda. Odaléptem... A fitneszsztár azonnal észrevette a traffipaxot, s vissza­ment, hogy kifizesse a bírságot, ám a két rendőr feljelen­tette. Norbi szerint tudták: kilenc évig ő is rendőr volt.- Én egy kicsit rugalmasabb lettem volna a helyükben - mondta Norbi, aki az eset ellenére is állítja: a zsarukkal kapcsolatban többnyire pozitív emlékei vannak.- Sokáig úgy tűnt, hogy elveszik a jogosítványomat, ám még időben jeleztem, hogy anyukám mozgáskorlátozott, s mivel a családban csak nekem van autóm, erre való tekin­tettel most úgy tűnik, minimum hatvanezer forintos pénzbüntetés lesz a kaland vége. Mandel Quartett: szülinap- Egy németországi múzeum­ban pillantottam meg elő­ször. Addig csak rémképeim voltak a tekerőlantról. A lát­vány, s hogy meg is szólaltat­ták, elég volt, hogy belesze­ressek - idézi Mandel Róbert, a „nyenyere" nemzetközi hírű művésze. - Nagyapám szob­rászművész volt, s könyörög­tem, hogy faragjunk egyet. Húsvágódeszkákból, fakana­lakból eszkábáltuk. A 70-es évek elejétől az­tán már sok híres instrumen­tumot gyártott és adott el. Meséli, hogy gyerekként gitá­rozott, lantot tanult. A klasz- szikus húrosokkal, bár taná­rai is klasszikusak voltak, nem értei különösebb sikere­ket, de hogy mégis közel ma­radjon a régies zenei régiók­hoz, hangszer-restaurátornak szegődött. Németországot mint amolyan világjáró se­géd, gyakorlaton járta. A te­kerőlanttal kluboktól a tehet­ségkutató fórumokig - köztük a Ki mit tűdig - rendre arat­ott. Húsz éve, hogy zenészba­rátaival megalakították a Mandel Qartettet. Márta Ist­vánnal, iakobi Lászlóval és Kállay Gáborral azóta rangos nemzetközi fesztiválok ünne­pelt társulataként bejárták a világot. Legsikeresebb da­rabjaikkal, na és jeles vendé­geikkel - sokak közt Sebő Fe­renccel, Gryllus Dániellel, a Tomkins Énekegyüttessel - emlékeznek április 24-én es­te az Új Színházban erre a húsz évre. Mandel szerint sokkal szebb szülinapot ülni, mint mostanában divatosan búcsúzni, nosztalgiakoncer­tet ülni, hiszen ők folytatják azt, amit abba sem hagytak. A RIDEG UNOKA BAKTERHÁZA Ha egyszer beindul egy bakterház, ki tudja, hol áll meg. Mindenesetre a siker nem marad el. Az Indul a bakterház a magyar tévéfilm-történelem egyik legna­gyobb sikere volt két évtizeddel ezelőtt, sőt azóta is a videotékák kedvence. Rideg Sándor hasonló című könyve is évtizedek óta bestseller. Az egyik Rideg uno­ka, Bossányi Miklós, megirigyelve a nagypapa sikerét, írói babérokra tör. Folytatja a történetet. Ő viszont el­lentétben az új film, a Gyorsul a bakterház történetével nem a húszas éveket akarja feleleveníteni, hanem sa­ját életét kívánja papírra vetni, azaz mai modern Ben- degúzról ír. A 32 éves fiatalember egyébként az üzleti életben dolgozik, de mint lapunknak elmondta az ő élete is legalább olyan izgalmas, mint a regény főhő­séé. Háromszor kicsapták az általános iskolából kü­lönféle csínytevésekért, egyszer pedig felgyújtotta a játszóteret, és többször volt életveszélyben is. Van te­hát miről írnia. Hogy életéről készül-e film, az a jövő zenéje, mindenesetre az biztos, hogyha hasonlóan él­vezetes stílusban írja meg történetét, mint a nagypa­pa, akkor Mihályfy Sándor filmrendező vevő lesz a mo­dern Bendegúzra is. Bee Gees: folytatódik a szombat esti láz? Az ezeréves oxfordshire-l kolostor falai között, ahol egy­kor Jeanne d’Arc halálos ítéletét meghozták, most Robin Gibb, a Bee Gees testvérzenekar egyik tagja a háziúr. Far­mernadrágban, fekete pólóban, vörösesbarnára festett rövid hajjal és világoskék napszemüvegben jelenik meg. Robin Gibb, aki többször is megpróbált testvére árnyéká­ból kilépve szólókarriert csi­nálni, nem szívesen beszél a múltbeli sikerekről, inkább a jelenre koncentrál. Az új albu­mot ért kritikák hallatán felpat­tan és kirohan a helyiségből, mondván: „Nem, erről hallani sem akarok.” A Bee Gees az volt a 70-es évek diszkókorszakában, ami a Beatles a 60-as években. A Night Fever és Staying Alive cí­mű számaival meghódította a táncparketteket, 40 millió pél­dányban kelt el az utóbbi le­mez, ami abszolút rekordot je­lent. A korabeli zenekritika azonban mindössze „kereske­delmileg sikeres lemez”-nek ti­tulálta, a rockzenei kritika pe­dig ugyancsak lenézte a Bee Gees teljesítményét: „nagyon magas hangon énekelt, min­den értelmet nélkülöző dalok” - hangzott a sommás ítélet. Mindenesetre öt lemezük lan­dolt az amerikai slágerlisták első helyén. A 80-as években a punkze- nekarok megjelenésével vég­képp nem maradt számukra tér a zenei világban. Azóta csak más előadók számára ír­tak dalokat, így Barbra Strei- sandnak (Woman in Love). A nosztalgia nevében ismét visz- szaidézett diszkódallamok ko­rában most újra megjelentet­nek egy albumot, hallgatása felér egy időutazással.

Next

/
Oldalképek
Tartalom