Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-14 / 102. szám

2001. ÁPRILIS 14., SZOMBAT RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal KULTÚRA BACH JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK szövegére Irt passiója hangzott fel a pécsi kertvárosi református templomban csütörtök este. A Pécsi Szimfonikusok Kamarazenekarát és a Pécsi Egyetemi Kórust Várday István vezényelte. ________________________________________________________fotó: tóth László A legmagasabb színvonalért Pécsi elnöke van a Magyar Építész Szövetségnek Weiler Árpád pécsi épí­tészt választotta meg négy évre elnökének a Magyar Építész Szövetség (MESZ) Budapesten. Weiler sze­rint mindez nemcsak ne­ki, hanem a Pécsett tevé­kenykedő kollégák magas színvonalú munkájának is szól. A MÉSZ elődje, a Magyar Építő­művészek Szövetsége 1902-ben alakult meg Lechner Ödön kezde­ményezésére, s folyamatosan működött a II. világháborúig, majd utána is, egészen a rend­szerváltásig. Akkor átmenetileg változás következett be a szerve­zet életében, mondja Weiler Ár­pád pécsi építész (képünkön), akit a napokban a Magyar Építész Szövetség elnökének választottak Budapesten. A MÉSZ a rendszer- váltás körüli időkben létrehozta kamarai szervezetét, de a MÉSZ-ÉK furcsa képződmény­zsúfolt előadóteremben zajlott február végén az idén kezdett nyílt történelmi vitaestsorozat az egyetemen: az első témaként a 20. századi történelmünk fordu­lópontjai szerepeltek. Dr. Vonyó József, a modernkori történeti tanszék docense elmondta, a programsorozat következő ren­dezvényét április 25-én tartják. Ez nem vitaest lesz, hanem két előadás hangzik el „családi ala­nek mutatkozott, hiszen csupán kvázi-kamara volt a kamarai tör­vény megszületése nélkül. Aztán a ’90-es évek közepe óta, miután a parlament elfogadta a kamarai törvényt, két szervezet is képvi­seli a hazai építészeket: a Magyar Építészek Kamarája és a Magyar Építész Szövet­ség. Az előző 8000 tagjával, köztestület kö­telező tagság­gal, érdekvédel­mi feladatok­kal, a 800 tagot számláló utób­bi pedig a ma­gyar építészetet a legmagasabb színvonalon képviselő egyesület. S miközben a MÉSZ a kamara lé­téért küzdött, azzal szemben hát­térbe is szorult. A kettő azonban nem válhat el teljesen egymástól, s az építész, hangsúlyozza Weiler, nem lehet egyik pillanat­pon”. Hegyi Klára Török világ vagy rác világ című értekezése a török hódoltság kora magyar te­rületeinek viszonyait elemzi, fér­je, Szász Zoltán, a Történettudo­mányi Intézet igazgatója Ferenc Ferdinánd és a századelő Magyar- országa címmel tart előadást. A jövőben szemeszterenként két vitaest lesz - a hallgatói igé­nyekhez is igazodva. A török kori téma például kifejezetten hallga­ban köztestületi érdekérvényesí­tő személy, a másikban pedig a művészet üdvéért lelkesülő egye­sületi tag: de lehet egyszerre mindkettő. A MÉSZ tagja a Nemzetközi Építész Szövetségnek, s továbbra is cél, hogy ebben a legmagasabb színvonalon képviselje a szak­mát. Külön öröm, hogy Pécs mindig is sok szálon kötődött a nemzetközi haladó tendenciák­hoz, hiszen olyan pécsi, illetőleg innen elszármazó építészek, mint Breuer Marcell, Forbáth Alfréd, Molnár Farkas vagy a Pécs-csoport tagjai, minden szempontból megfeleltek az eu­rópaiságnak. A MESZ-nek jelenleg félszáz baranyai tagja van, s bár ők sok irányzatot képviselnek, az össze­tartó erő köztük mindenképpen az építészeti gondolat minél jobb minőségben való megjelenítése lehet, vallja az új elnök. tói kívánság volt. Az őszi félévre egy biztos és két vagylagos téma van. Fix vitatémaként a 19. száza­di magyarországi modernizáció, vagyis a dualizmus utáni időszak kerül terítékre. Előadóként Kövér György, Kardos László, Majdán János történészek szerepelnek. Még nem eldöntött, hogy két má­sik téma közül melyikből lehet vi­taestet szervezni. Ez a szóba jö­hető előadók hajlandóságától, s főként elfoglaltságától függ. Az egyik téma Gömbös Gyula politi­kai pályája, és a mindenekelőtt miniszterelnökségének évei, a másik az 1956-os forradalom. Hírcsatorna TÁMOGATÁS a nyári játékok­nak. Pécs Közgyűlésének kultu­rális bizottsága az önkormány­zati kulturális alapból 350 ezer forint támogatást juttatott a Pé­csi Horvát Színháznak az Anna utcai Nyári Játékok idei meg­rendezésére. Az összegben megkülönböztették, hogy 250 ezer forintot adtak a A rontás éjszakája című balett és a Balfá­cánt vacsorára című vígjáték ki­állítására, s külön 100 ezret a balett koreográfusának. (b) A NYELV nevelő szerepe. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Al­kalmazott Nyelvészeti Munkabi­zottsága, a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete és a Pécsi Tudomány- egyetem április 17. és 19. között közösen rendezi meg Pécsett a PTE Bölcsészettudományi Kará­nak Ifjúság útjai aulájában a XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferenciát, amely A nyelv ne­velő szerepe címet kapta. A konferencia 17 szekciójában töb­bek között a nyelvészet és az in­formatika összefüggéseit, a nyelvi jog, az EU-nyelvhasználat, a pszi­cho- és szocionyelvészet, a nyelv- pedagógia, a határainkon túli ma­gyar nyelvoktatás és a magyar, mint idegen nyelv oktatásának kérdéseit tekintik majd át. (b) A MOHÁCSI Bartók Béla Vegyeskar a napokban Budapes­ten megrendezett hagyományos nemzetközi kórusversenyen szerepelt. A több mint száz együttest felvonultató megmé­rettetésen a mohácsiakat ezüst fokozatú minősítéssel tüntette ki a hazai és külhoni szaktekin­télyekből álló zsűri. (mb) Oil S ' : i Ji . . ÉVENTE RENDEZNEK vers mondó versenyt az iskola egy­kori tanára, Keserű Jánosné Já­szai Ilona tiszteletére a pécsi Leőwey Gimnáziumban. A leg­jobb leőweysta a festőművész Keserű Ilona képét kapja díj­ként. Az idén 10 középiskolából .17 tanuló nevezett a versenybe: egy-egy 19. és 20. századi költő versét kellett elmondaniuk. A legjobb leőweys diák Kábái Zsófia lett, Kulcsár Renáta okle­velet kapott. A verseny győzte­se Andróczky Albert (Zipernowsky Szakközépisko­la) lett, második Balatinácz Jú­lia (Horvát-Szerb Gimnázium), harmadik Antal Nikolett (Janus Pannonius Gimnázium). Az is­kolák versenyében első a Horvát-Szerb Gimnázium, má­sodik a Széchenyi, harmadik az 508. sz. szakképző iskola. A NYÍREGYHÁZÁN megrende zett Országos Zongoraversenyen a Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola két növendéke kiemelkedő ered­ményt ért el. Erdélyi Dániel (ta­nára Megyimóreczné Schmidt Il­dikó) II., Megyimórecz Anikó (tanára Tényi Zoltán) pedig III. helyezést ért el. _______________________I® CS ERI LÁSZLÓ A török hódoltságtól ’56-ig Folytatódik a Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja, a PTE Bölcsészettudományi Karának történelem tanszékei és a Történészhallgatók Egyesületének pécsi csoportja által közösen rendezett vitaestsorozat. Az idei témák javarészt már kiválasztattak. Futnak a képek Új Abelard Korábbi filmjeit is szerettem, de ez a napokban bemutatott mű, a Szerelemre hangolva (In the Mood for Love) még azok számá­ra is meglepetés, akik eddig is tisztában voltak Wong Kar-wai művészi kvalitásaival, így hát most, hogy felocsúdtam ámula­tomból, tüstént le is szögezem: immár ő a mai mozgókép egyik legjelentősebb mestere. Antonioni óta senki sem tudta ennyire, hogy a valódi történet nem azonos az igazán fontos esemény­nyel, ez utóbbi pedig legtöbbször elmondhatatlan, legfeljebb csak sejtetni lehet, s a mozivászonra, e platóni barlang falára vetíthető dol­gok csupán lenyomatai a ténylege­sen létezőknek. A képek pedig ár­nyékok árnyékai. És Jarmuschon kívül senki nincs ennyire tisztában a mozgókép korlátáival, azokkal a határokkal, amelyeket nem lehet büntetlenül átlépni, tudomásul vé­telük s tiszteletben tartásuk viszont fontos felismerésekhez és sajátos eredményekhez vezethet. Nem azt kell tehát elmesélni, ami történet­nek látszik, hanem inkább a téma mögé kell nézni, s feltárni, megta­lálni, mi van ott. Adva van egy férfi és egy nő. Beleszeretnek egymásba, titok­ban találkoznak, majd hosszú külföldi utakat tesznek együtt, és élvezik az életet. Ez lenne a kínál­kozó történet, a téma, ami nem érdekli Wong Kar-wait. Csinálják meg mások az erről szóló filmet, mint ahogy le is forgatták már százezerszer. Ő inkább azt mond­ja: az események takarásában van itt egy másik férfi és egy má­sik nő, át elhagyottak, a megcsalt házastársak. Mi történik ezekkel, miután rájönnek a valós helyzet­re, s hamarosan arra is, hogy lel- kileg-érzelmüeg ők azok, akik összetartoznak. Wong Kar-wai ki­zárólag velük foglalkozik, a másik kettőt nem is látjuk, csupán a hangjukat halljuk egy-egy futó felvétel hátterében. Ám a rendező még ezt a témát is elmozdítja vélt helyéről (ettől igazán érdekes, amit csinál), s megnézi, akkor mit lehet látni. - A hiányt lehet látni. A beteljesülés hiányát. Különös tükröződés tanúi le­szünk. Maggie Cheung és Tony Leung azt játsszák el, hogy e megcsalt és szerelemre hangolt szeretők eljátsszák a másik, szá­munkra láthatatlan pár történeté­nek jellegzetes helyzeteit, mintha arra lennének kíváncsiak, miért teszik azok azt, amit - ők nem tesznek meg. Miért nem? Nos, er­ről végképp hallgatni kell. Annál is inkább, mert az a magyarázat, hogy nem akarnak olyanokká válni, mint a másikak, jogos, de részleges. Ennek az új Abelardnak és az ő kedvesének más titka is van. Ezt lefényképezni, a hallga­tást, a meg nem történést bemu­tatni, különleges művészi telje­sítmény. Christopher Doyle ka­merája előtt esendőségükben is méltóságot és jelentőséget kap­nak a dolgok: egy ottfelejtett női papucs, egy rúzsos cigarettavég, egy kopott házfal vagy az utcai lámpa ernyője körül lassítva fényképezett esőcseppek hullá­sa. Van a tárgyaknak könnyük. S hogy ezt újra és újra megtapasz­taljuk, abban inspiráló szerepet játszik Michael Galasso és Umebayashi Shigeru páratlanul szép és tartózkodóan választékos zenéje, amely az akkordok egy­másba vetülésével, a lélekábrázo- lás mellett még korfestő szerepre is vállalkozik: a cselekmény idő­keretéül szolgáló hatvanas éveket a híres énekes-zongorista, Nat King Cole dallamai idézik meg. Aztán megszólal egy bánatos he­gedűmotívum, amely, mint a fel­röppent madár, körözni kezd a kimondhatatlanság térségei fö­lött. És akkor mégiscsak meghall­juk az évezredes kőfal odújában megtelepedett - s az egyik befeje­ző képen látható - gyenge nö­vény vallomását. Olyan ez a film, mint a hősnő ruhája. Európai anyagból ké­szült, de kínai szabás szerint. A fényben változtatja mintázatának színeit, kiemeli a test nemes for­máit, választékos ízlést sejtet, tisztaságot és erkölcsi tartást su­gároz. Nagy Imre Su Li-Zhen (Maggie Cheung) és Chow Mo-Wan (Tony Leung) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Depresszió és vörösbor A tévében egy orvosnő arról be­szél, hogy ma már népbetegség hazánkban a depresszió. Hosszan taglalja azt is, milyen konkrét szer­vi tüneteket okozhat e lelkinek gondolt baj, a csontritkulástól, a szív és érrendszeri nyavalyákig. Közben várjuk a húsvétot. Virágvasárnap hajnalban szíve­sen hoztam volna vizet a visszafe­lé folyó patakból családom nőtag­jainak, hogy abban mosakodván egész évben szépek és hamvasak legyenek, de elfelejtettem, hogy lelek a patak visszafelé folyó sza­kaszára. Pedig Szántó Feri bácsi, az öreg somogyi pásztor elmagya­rázta még húsz évvel ezelőtt. Népviseletbe öltözött gyerekek virágvasárnap és nagycsütörtö­kön a szülők örömére éneklik a város terein, hogy bújj, bújj, kőid ág, aztán hidasjátékot is játsza­nak. Gyermekkoromban még a maguk örömére játszották ezeket a lányok az iskolában, az óraközi szünetekben. Nem tanította ne­kik senki, átvették az előző nem­zedékektől. Igaz, már ők sem tudták, ahogy a ma bennük gyönyörködök sem tudják, hogy a gyermekjátékká széténekelt szövegek valaha ösz- szefüggő epikus történetek vol­tak, lánykérő hősök kalandjairól, hogy a hidasjátékok ma is tartal­maznak rejtett utalást egy másik világba való átlépésről. Sokan csak cinikus legyintésre méltatják ősi kulturális gyökere­ink nosztalgikus felidézését. Az­tán lassan megmártóznak a de­presszióban. A hagyományápolás, egy kö­zösséghez tartozás tudatát is je­lenti. Suvernyák koromban Sásdon, hajnali 6 órakor szentelték a son­kát a templomban. Aztán egy­mást föllökve rohantunk haza, versengve, ki ér haza előbb? Nem emlékszem, tudtam-e, hogy azért kell sietni, mert aki előbb ér haza, annak családja korábban takaríthatja be az évben a ter­mést. Miután nekünk semmiféle termésünk nem volt, valószínű­leg csak azért rohantam, hogy minél előbb ehessek a főtt kol­bászból, tormából, sonkából, kemény tojásból, kalácsból. Mert imádtam ezeket. S ma is imá­dom, bár lustaságom szentelteté- süket már elodázza. Ahogy de­geszre ettem magam hajdan, nagypénteken a hagymás babsa­látából is. Tarkababból készítette anyám, kemény tojást adott mel­lé. Ma már tudom, kolbásszal is fenséges, s nem kell hamvazó­szerdáig vagy nagypéntekig vár­ni, olyankor is praktikus vacsora, ha emésztésem rostgazdag táplá­lékra vágyik. Egy biztos: nem ehetek főtt sonkát, kemény to­jást, babsalátát anélkül, hogy a gyerekkori húsvétok, böjtök bi- zsergető emléke ne motoszkálna bennem. Természetgyógyász barátom mesélte a minap: pár éve a Tech­nika Házában egy orvos a fővá­rosból olyan műszert mutatott be, amely az emberre kapcsolva diagrammokban írta le az illető egészségi állapotát, életerejét, vi­talitását. Feri is kipróbálta. A két csuklójára kapcsolták a szerken­tyűt, s húsz percig nyugalmi álla­potban kellett maradnia. Húsz E erc nagy idő. Félidőben az orvos i is ment, magára hagyva a páci­enst. Barátom hirtelen ötlettől ve­zérelve imádkozni kezdett. Imád­kozott, amíg az orvos vissza nem jött. A diagrammok elemzése so­rán a doktor csodálkozva látta, hogy a mérés második felében nagyságrendekkel nőtt a vitalitás és életerő mértéke. Lehet, hogy egyszer majd ki­mutatják a tudósok, hogy nem le­het büntedeniil kilépni egy. kul­túrkörből, ahová évszázadok óta tartozunk. Ahogy ma már mindenki elis­meri, hogy két pohár vörösbor még gyógyszer. Én ezt már húsz éve tudom. Csak nekem nem hit­ték el. Csak úgy kell inni, mintha imádkoznánk, így depresszió el­len is hatásos. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom