Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)
2001-04-07 / 95. szám
2001. ÁPRILIS 7., SZOMBAT KULTÚRA -RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal Szép nyárelőt ígér Thália Megszületett a pécsi színházi találkozó verseny programja Futnak a képek Az a szürke kabát... A színház szerelmesei megkettőzött figyelemmel várták, hogy vajon az országos kínálatból milyen produkciókat választ ki Forgách András író, mint egyszemélyes zsűri a júniusi Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjára. Sok jóféle, ínyenceknek való csemegét is tartogat a júniusi nyárban megrendezésre kerülő Pécsi Országos Színházi Találkozó. Rangos előadásokkal neves művészek érkeznek június 10- 17. között a baranyai megyeszékhelyre. Örömmel láthatjuk majd körünkben az egykor pécsi Haumann Pétert, tapsolhatunk Eszenyi Enikőnek, Darvas Ivánnak, Hegedűs D. Gézának vagy éppen Bubik Istvánnak, aki éppen a Pécsi Nemzeti Színház darabjában, a Pillantás a hídról-ban formálja Eddie Carbone figuráját. Mint azt Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház gazdasági igazgatója elmondta, a versenydarabokat már hétfőn kiválasztotta Forgách András, ám tegnap zárult le a produkciókkal és a színházakkal való egyeztetés, azaz kiderült, hogy elfogadják-e a meghívást avagy sem. Ezek szerint június 10-én a nagyszínházban a Kaposvári Csiky Gergely Színház darabjával, a Megbombáztuk Kaposvárt című előadással kezdődik a seregszemle. A darabot Joseph Heller után írta és rendezte Mohácsi István. Ugyanezen az esten a kamarában a fővárosi Katona József Színház produkciója, a Színházcsináló kerül bemutatásra. Rendezte Gothár Péter. Másnap a már említett Pillantás a hídról megy Szikom János rendezésében, míg a kamara- színházban két darab is belefér az estébe; előbb a Thália Színház és a Krétakör Színház közös produkciója, a Liliom - rendezte Schilling Árpád -, utóbb pedig a Szkéné Színház darabja, a Pintér Béla írta és rendezte Sehova kapuja. Június 12-én a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatáé a nagyszínház, akik Zsótér Sándor rendezésében a Szentivánéji álom operaváltozatát hozzák Pécsre, miközben a kamarai előadás a Kaposvárról érkező Csehov Platonov-ja lesz, Rusznyák Gábor rendezésében. Június 13-án a Vígszínházból Ibsen Nórája (Eszenyi Enikővel főszerepben!) következik Marton László rendezésében, míg a kiselőadások keretében egy másik (ugyancsak Molnár Ferenc darabja) Liliom kerül színre, Lukáts Andor felfogásában, valamint Euripidész Alkésztrisz drámája Stefano De Luca rendezésében. Mindkettő a Stúdió- vagy szobaszínház produkciója. Június 14-én Kecskemétről érkezik A bohóc, Bodolay Géza rendezésében, a nyíregyháziak pedig amolyan mozgásszínházzal, Néró, szerel- mem-mel debütálnak a kamaraszínházban. Koreográfus és rendező Horváth Csaba. Június 15A pécsi előadások közül a Pillantás a hídról (felvételünkön) került be a fesztivál programjába fotós müller a. én, pénteken Szolnokról jön Szikom János rendezésében az Amadeus (Darvas Iván!), a kamarában pedig a Merlin Színház Atiantisz Társulatának produkciójaként a Rómeó és Júlia kerül színre, Horgas Ádám rendezésében. Végül a versenysorozat zárásaként, 16-án a nagyszínházban Miller Salemi Boszorkányok című darabja látható Bagó Bertalan rendezésében és a Zalaegerszegi Színház művészeinek tolmácsolásában, a kamarába pedig a Tordy Géza rendezte Amerikai Elektra érkezik, a Budapest Ka- maraszínház produkciójaként. kozma ferenc Az év természetfotói Az év természetfotója, 2000 díját Novák László és Kálmán Balázs: Társbérlők című alkotása nyerte reprodukció: müller andrea Egy Csipkerózsika-álmából ébredező, egykoron neves kiállítóhelyiségben nyílt természetfotó-kiállítás tegnap délután Pécsett. A volt Pécsi Modern Magyar Képtár épületében a múzeum természettudományi osztálya működik, melynek állandó tárlatára legalább még három évet kell várnunk. Találkozás a természettel címmel nyílt fotókiállítás tegnap délután Pécsett, a Szabadság út 2. szám alatt, abban az épületben, amelyben egykoron a Pécsi Modern Magyar Képtár működött. Ide azonban egy esztendeje a Janus Pannonius Múzeum természettudományi osztálya költözött, miután korábbi otthonából, a Rákóczi úti épületből el kellett jönnie. Az épület felét felújították, mondja Dénes Andrea osztályvezető, de ahhoz több tízmillió kellene, hogy a másik felének rendbetétele után állandó kiállítást alakítsanak ki, ez reményeik szerint 2004-re, az első pécsi múzeum létrehozásának 100. évfordulójára megvalósulhat, ha pályázataik sikeresek lesznek. Addig azonban, s főként ebben az évben, időszakos kiállításokat rendezhetnek csupán, az első megnyitására május 8-án kerül sor. A mostani bemutató nem saját anyag, a Magyar Természetfotósok Szövetsége jóvoltából valósulhatott meg. A 121 alkotás számos díjazott képet tartalmaz, s köztük van az év természetfotója is. ______ CS. L. Bo rárverés a Gellértben A régi polgári értékek felélesztésével együtt jár, hogy a műgyűjtés mellett a muzeális borok gyűjtése is terjedőben van. S ahogy a műkincsek esetében, néha a borvásárlás is hasznos tőkebefektetésnek bizonyul. A budapesti Gellért Szállóban a ma 16 órakor kezdődő borárverés előtt megtekinthető a kikiáltásra váró kollekció. Miután a szervezők egyike a Csók Galéria, a borok mellett iparművészeti tárgyak is szerepelnek az árverésen. A borkínálatban a történelmi borvidékek termékei szerepelnek. Balatonfüred, Eger, Szek- szárd és Somlyó büszkeségei mellett, a legtöbb árverésre kerülő ital Tokaj-Hegyaljáról és Villányból érkezett. Az utóbbi térség a teljes kollekció felét adja. Azok a termelők, akik elnyerték a Magyar Borakadémiától az Év bortermelője címet, mind képviseltetik magukat. Érdekes, hogy budapesti gyűjtők is felkínálják 1906-ban, 1909-ben vagy 1959-ben vásárolt Tokaji Aszújukat. A kikiáltási ár e palackoknál 30 és 95 ezer forint között van. Az igazi szenzációt a villányi Malatinszky Csaba valóban muzeális emlékei jelentik. Chateau Lafite Rotshildja 1887- ből vagy Chateau Latour palackja 1916-ból 250 ezer forintos kikiáltási árral indul. Természetesen megfizethető árakon is kínálnak minőségi nedűt. Ezek tíz év múlva lesznek megfizethetetlenek. ______k.b.l Ta rr Béla, a Kárhozat és a Sátántangó után, újra alapművet forgatott, minden ízében mai, s egyben klasszikus értékű remeket. Ezzel a megállapítással akartam zárni a Werckmeister-harmóniák -ról szóló jegyzetemet, ám, szinte akaratom ellenére, nyitó mondat lett belőle. Az az érzés, pontosabban: megérzés vezette toliamat, ami a racionális megértés előtt lett úrrá rajtam, miután végignéztem ezeket a lassú hullámzása, kiegyensúlyozott, arányosan komponált képeket, amelyek az elénk táruló komor látomás ellenére, vagy inkább azzal együtt valami felemelő, katartikus üzenetet sugároznak felénk. Még nem tudom, hogy ez a sugárzás mennyiben utórezgése Az ellenállás melankóliája című Krasznahorkai-regény emlékezetes élményének, s azt sem, hogy a vizuális forma tökélyéből fa- kad-e csupán, a víziót rögzítő szem rendteremtő érzékenységével függ-e alapvetően össze, vagy egyéb magyarázata is van. Ennek próbálok most utánajárni. Abból a tapasztalatból indulok ki, hogy Tarr Béla, rá jellemző következetességgel, társított nézőpontot alkalmaz, a szubjektív látásnak és a tárgyias szemléletnek sajátos ötvözetét hozva létre. A kamera a történet főszereplőjéhez, Valuska Jánoshoz szegődik - Lars Rudolph kiválasztása a figurához: rendezői telitalálat -, s noha nem mindig az ő szemével látjuk a filmbeli világot, de kétségkívül ő az a médium, amely magához vonzotta az elbeszélés szellemét. Ez a furcsa fiatalember a falu bolondjának ősi szerepét tölti be, miközben naivitást, részvétet, szeretetvágyat és sérülékenységet kifejező arcával Dosztojevszkij félkegyelműjére, Miskin hercegre emlékeztet, üzeneteket hordó és tolmácsoló szerepével pedig Hermészre utal. Ő az, aki átéli a film négy kulcsfontosságú, jelképes erővel teli eseményét: szemtanúja lesz a bálnát rejtő konténer baljós bevonulásának az éjszakai városba, beletekint az óriáshal szemébe, megpillantja a Herceg fenyegető árnyékát a falon, s vele fordul könyörtelenül szembe a terror hullámai után a menekülőket üldöző s mindent figyelemmel kísérő helikopter. És ő az, aki eljátszatja a kocsma törzsvendégeivel a napfogyatkozás kozmikus eseményét. Ez a jelenet a film - egyszerre démonikus és parodisztikus - nyitánya, a kályha tűzterének pokoli látványával, amely szárnyára bocsátja a mű főmotívumát, a zörejek és a jól temperált hangzás tusáját. A film másik hőse, Eszter György, a tudós komponista (Peter Fitz) előbb kétségbe vonja az egykori zenemester, Andreas Werckmeister harmonikus hangrendszerének létjogosultságát, majd mégis helyreállítja a megbontott hangzásvilág rendjét. A kozmikus és a művészetfilozófiai szint tapasztalatai mellett egy város életének is szemtanúi leszünk, ahol félelmes indulatok sűrűsödnek, majd a Herceg zavaros szónoklata hatására szörnyű tombolás kezdődik, amelyből egy kórház feldúlását emeli ki a film, egy pillanatra sem engedve az agresszió csábításának: valójában nem magát az erőszakot, hanem ennek eljátszását látjuk, ami még inkább elviselhetetlen, mint a puszta brutalitás. Aztán jön a rendpárti fordulat Észtemével (Hanna Schygulla) és a rendőrfőnökkel (Dobai Péter), s már köröz a helikopter, rovar-ablaksze- meit Valuskára meresztve. A következő képen egy elmegyógyintézet lakójaként látjuk viszont a főhőst. A bálna teteme pedig a főtéren fekszik, hatalmasan és magányosan. „És ... csend lesz”, print amikor eltűnik a Nap az égről. Ám a csendben és sötétben váratlanul meghalljuk Eszter úr hangját: „A szürke kabátot megcsináltattam”, mondja Valuska Jánosnak a kórházban, s ez a pár szó számomra, aki most újrapergetem magamban a filmet, ezt az autonóm, öntörvényű alkotást, fontosabb, biztatóbb, mint a Werckmeister-féle harmóniák visszavétele. Nagy Imre A nappal - akár az éjszaka (Lans Rudolph) Egy öregember emlékirataiból Zsuzsi néni véd Indul a megyei I. osztályban a női kézilabdabajnokság. Én a Hosszúheténynek szurkolok. A csapat egyik kapusát nagyon szeretem. Persze nem testközelből. Zsuzsi a pécsi művészeti gimnáziumnak ama híres osztályába járt, amelynek kilencven százaléka kiállító művész lett. Olyan neves művészek kerültek ki közülünk, mint Jegenyés János, Pinczehelyi Sándor, Schubert Péter, Valkó László, hogy csak a rangos díjakkal kitüntetetteket említsen. Zsuzsi termetre a legkisebb, már 16 éves korában bekerült a Pécsi Építők NB Il-es kézilabdacsapatába, s ott védett 22 éves koráig. Csak azért hagyta abba, mert reldámgrafikusi munkája nagyon lekötötte. Nem jutott ideje edzésre, meccsekre. Különösen arculat- és csomagolástervei voltak sikeresek. Az utóbbiakkal nemzetközi díjat is nyert. Én a Margarétás vaj dobozát szerettem nagyon, amelyen a margarétát legelő tehén testén is margaréták díszelegtek. Igazi erőssége mégis az emblématervezés volt. Az MTV Péosi Körzeti Stúdiójának első és mindmáig használt második emblémáját-signálját is ő tervezte. A Mecseki Kultúrpark, a Tömegközlekedési Rt., a Mecseki Erdészeti Rt, a komlói Carboker, a Habilitás Kft., a pécsi ipari vásárok is az ő emblémáját használják ma is. Közben azért önmagának is dolgozott. Emlékezetes környezetvédelmi grafikai és montázssorozata, amelyet több helyen kiállítottak az országban. Tizenhárom évvel ezelőtt aztán, a született pécsi lány, úgy érezte, fuldoklik a városban. Hosszúheténybe, egy parasztházba költözött. A kert végében patak folyik, a kertben két kutya és nyolc macska hancúrozik, persze csak jó időben. Egyébként a házban laknak. A tornácból lett üvegházban télen is buján virágoznak az örökzöldek, mintha a trópusokon lennének. A grafikai megrendelések lassan fogyatkoztak, az egyedi munkák megszaporodtak. Sajátos koloritú holdbéli tájak és emblematikus tömörséggel, konstruktív szigorral komponált, ámde mégis gyöngéd szeretetben fogant virágok jelentek meg képein, amelyek a mezőn látható virágok lelki tükörképeinek tűntek. Ez idő tájt figyeltem föl arra, hogy véletlenül sem lép rá a természetben egy virágra, cserjére. Szóvá tettem.- Én tudatosan élek. Minden bokornak, fának, virágnak megvan a tudata, de a legtöbb ember nem tudja ezt, nem hallja meg őket. Ez sok boldogtalanság forrása lehet. Én tudom, a növények is kikerülnének engem, ha nem lennének helyhez kötöttek. így érdemes élni, hogy értjük egymást. Vegetáriánus sem egészségügyi megfontolásból vagyok.- A városból is részint a természet közelsége miatt jöttem el, s azért, mert itt nem kell kulcsra zárni az ajtót, ha kilépek. Csak megyek a fűben, a fák között és még mindig a magaméban vagyok. Ilyeneket mondott, miközben a készülő 30 négyzetméteres, a Mészkemencei Vadászházba készülő foltszőnyegét nézegettük. Soha nem találkoztam emberrel, aki ennyire szimbiózisban élt volna a természettel. Néhány éve mégis úgy gondolta hiányzik valami. Megkereste a kézilabdacsapat edzőjét, s bekéretkezett a fiatalok közé. Igazolt játékos. Januárban megnéztem egy edzésüket. Csajkás Géza, az edző ezt mondta:- Nem tudod, mekkora segítség nekem, hogy a gyerekek látják, hogy egy 55 éves néni ilyen keményen edz, s komolyan játszik. Nem kell biztatnom őket. Zsuzsi csak egyszer panaszkodott:- Volt, hogy majdnem az egész meccsen én védtem. Tudod, ezek a mai tizenhétévesek hamar lesérülnek. Hajrá Hetény! Hajrá Deák Zsuzsa! Bükkösdi László
