Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-31 / 88. szám

A hi víiSE a föl dnek telefonál Kopogtat az évszak, amit mindenki vár... „A ritkás ágak zöldjén átveti/A messzi nap a sűrű suga­rat, /Mint végtelen aranysodronyt, egy égi/Vezeték dús háló­zatát, s a fák/Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák,/Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül:/A földnek a Tavasz tele­fonál..."- írja Tóth Árpád a Március című versében. Amikor a modern, a költő korában talán túlontúl modern „telefonos" gondolatot - hasonló tavaszimádattal és tisztelettel - átve­szem, végre úgy érzem: választ kaptam egy régóta bennem motoszkáló kérdésre. Ez a kérdés mindig a latyakos tél leg­szürkébb, legbánatosabb végén vetődik fel bennem, amikor maradék energiámat összeszedve már csak arra marad erőm, hogy végtelenül vágyakozzak egy kis fényre, friss levegőre, a kertben legalább egyetlen szál kibújt, sárga vagy lila kis virág­ra... Igen, a tavasz minden bizonnyal ugyanúgy telefonál a kő- párán rá várakozó földnek, mint ahogyan mi is tesszük, ami­kor közel járunk az otthonunkhoz: nyugi, jövök, várjatok, ha­marosan ott leszek! A huncut tavasz lopakodva érkezik A tavaszt üzenet nélkül is min­denki várja. Csak kiejtjük a ne­vét, és benne van a megújulás, az újrakezdő nekirugaszkodás, erő, mozgás, ruganyos frisses­ség, és valami új, ismeretlen kapcsolat - barátság, szerelem, társaság - ígérete, amire vala­mennyien vágyódunk. Ez a huncut évszak szinte lo­pakodva érkezik. Egyik nap még didergős, nedves a télutó, széltől nyögnek a kopár faágak, de másnapra kelve már fény bo­rítja be a természetet, felizzanak a színek, langyos a szellő, és az ágakon is észrevesszük a még csak kamaszpattanásnyi, de ha­marosan már életnedvektől dús rügyeket. A tavasz és a kikelet szó ugyanazt jelenti, csakhogy az utóbbi kicsit régies és fennkölt, vagyis irodalmi elnevezés. A kurta szoknyás, babos kendős, mezítlábas és lobogó hajú ta­vaszhoz körülbelül úgy illik, mint a Mágnás Miska Marcsájá- ra a grófkisasszony előkelő, tol­las, fodros-bodros ruhája. ­Számomra a kikelet, némi szófacsarás eredményeként, in­kább azt jelenti: most már vég­leg ki kellett vetkőzni a télika­bátok és műszőrme bundák ka­lodájából, mert ezek csak „szé- le-hossza egy”, ormótlan gólem- formát mutattak a nőkből. Ez az évszak azért kacér, sőt, szexis, mert meghámoz, és előbukkan a formás lényeg... Megszabadít sáltól, csizmától, megkurtítja a szoknyákat, egy-két „véletlenül” nyitva maradt gomb segítségé­vel pedig többet láttat a dekol­tázsból. Kacér mivoltát igazolják vér­pezsdítő, kihívó, teli színei is. Azok a hónaposretek-vörösek, izzó paradicsompirosak, harso­gó üde zöldek, tulipánsárgák, hóvirágfehérek, ibolyalilák, és kerítésmászó mutatványok kö­zepette. Ezt nem kell teljesen komolyan venni, mert maguk az édesanyák sem kívánnák, hogy miattuk minden orgonabokrot lepusztítsanak lelkes csemetéik, és a boltban vásárolt orgona­ágat vagy tulipánt épp olyan meghatott, könnyes szemmel fogják elfogadni. A mutatós és sokat- mondó tavaszi hagyományok közül én a májusfát szeretem a legjob­ban, amikor hajnalra kelve az el­adó lányt rejtegető portán egy­szerre „kinő” egy irdatlan ma­gas, oldalt kellően lekopaszított, nyurga legénykéhez hasonla­tos, szélben hajladozó fa, és a rajta lengedező, színes szalagok szinte hívogatják a legényhadat: itt lakik egy széplány, kapdossa- tok utána, vajon ki lesz a párja? A tavaszi hónapok tele vannak szép, fennkölt ünnepnapokkal, mint a kokárdás március idusa. Ilyenkor már tudjuk: nem kell sokáig várni, mert jön a húsvét ügyetlen vagy szakavatott tojás­azok a szinte már világí­tó aranyesőágak, ami­ket először viszünk be a szobába, és először te­szünk vázába. A tavaszi formák és il­latok? A párizsi előkelő divatházak kreátorai sem tudnak olyan világszép menyasszonyi ruhákat álmodni, mint amilyene­ket a hófehérbe vagy ró­zsaszínbe öltözött gyü­mölcsfaarák viselnek, és ha ezer évig kutyulják a drága parfümjeiket, ak­kor sem képesek olyan il­latkombinációkra, ami­lyenekkel a tavaszi na­pok meglepnek és körül­ölelnek bennünket. Mindig élvezettel né­zem, amikor az ijesztő ál­arcú busók kereplőikkel nemcsak a múló telet, ha­nem a körülöttük bámészkodó gyerek- és leányhadat is riogat­ják. Ez az évszázadok óta ugyanolyan rituálé szerinti tél­temetés ugyanakkor helyet csi­nál a közeledő tavasznak is. Az első hóvirág és egy orgonaág Tavasszal vannak naptár nélkül is „előjegyzett” hagyománya­ink. Március elején a hölgyeket - kicsiket és korosabbakat egy­formán - köszöntik az elsőnek kibújt hóvirágok, ibolyacsok­rocskák. Ez a kedves ünneplés szerencsére megmaradt! Nem sokkal később - külön alkalom nélkül - a dús aranyesőág, majd pedig a váza vizében kiser­kenő barka köszönt be ottho­nunkba. Anyák napja idején van a lila és fehér orgonák kor­szaka. Rossz nyelvek szerint ez a bokréta akkor igazi, ha átadó­ja valamikor az éj jótékony ho­mályában, vagy hajnali harmat­ban csórta, lehetőleg nyaktörő festéssel, olcsó pacsulitól vagy vödörnyi hideg víztől sivalkodó locsolkodással, sonkával, aprósütemény- nyel, rokonlátogató pohár- emelgetéssel. Ebben a hús­véti kavalkádban én csak a nyu­szikat sajnálom, de irdatlanul! Amikor a tavasz kiköltözik a kiskertbe Újabban a legtöbb család a sza­bad levegőn tölti a tavaszünne­peket: a kiskertben, a vidéki kis házban, méricskélve, ültetve, dugványozva - a következő hó­napokra készülve. Van annak varázsa, amikor az ember a ta­vasszal önmaga elvetette mag­ból serkent virágokat nézegeti, zöldségeket „szüreteli”. Egy ismerősömet - megrög­zött filosz a rosszabbik, totálisan könyvmoly fajtából - tavaly ta­vasszal hiába hívogattam: sem a pertlis telefonja, sem a mobilja nem felelt. Az egyetemen azt vá­laszolták, hogy kutat, kedvenc könyvtárában viszont azt az infor­mációt kaptam, hogy régóta nem látták, biztosan beteg lett. Aztán egy napon táviratot hozott a postás. Ez állt benne: „süergöe- Sen tudd meg haany centi Devecseri Gábor Aranyeső Aranyeső kérdezi: „Jöhetek?” „Igen, igen!” - felel a kikelet. S az egész bokor már csupa arany. Én is megkérdem tőle: „Szedhetek?” „Jut is, marad is” - szól a kikelet. Szedek tehát, nem szégyellem magam. Aztán tőled kérdem meg: „Adhatom?” „Csak add, csak add Csókot kapsz, angyalom”- felelsz. így aztán minden rendbe uan. meelyre kell elvetni a tavaszi bor- soot. csookol tihameer.” Ami igaz, igaz: akkori megrökönyödé­semért bőven kárpótolt, hogy há­rom zacskónyit kaptam Tihamér zsenge tavaszi borsójából, és a tél közepén finom levest csináltam belőle. Nem tudom, hogy avatott ku­tatók komolyan vizsgálták-e már: mennyiben hat ránk a ta­vaszi zsongás? Ugyanis ha ezzel elősegíthetem a tudomány fejlő­dését, elmondom a saját maga­mon tapasztalt, évente ismétlő­dő változásokat. Tavaszi változá­somnak tudható be meg növekedett tele­fonszámlám, mert olyan barátokat-ba- rátnőket is felhívok, akiket hónapok óta nem láttam, mert vagy őket, illetve csa­ládtagjaikat, vagy engem, illetve szeret­teimet kerülgetett az influenza. Egyébként is, télen az ember < legszívesebben dur- molós mackót ját­szik! * Tóth Árpád idézett ver­sében csak egyvalamit nem ismerhetett jól: azt írta, hogy „vén, hű­lő világunknak újra láza van...” Ma már tudjuk, hogy a vi­lág nem hűl, az ózonlyuknak kö­szönhetően felmelegszik, „lázas" lesz, és ha ez a folyamat így ma­rad, évezredek-évmilliók során minden átalakul, megváltozik kö­rülöttünk. Mit tehetünk? Sajnos nem sokat. Csak anynyit, hogy egészséges testtel-lélekkel, a tisz­ta levegőt harapva sok mozgás­sal, sportolással, bio-primőrök fo­gyasztásával és az áldott tavaszi napfénynek kitárulkozva még so­káig élvezzük a tavaszt. Somos Ágnes Két szív erejével Doppelherz Energie Tonikum N Kiknek van szüksége Doppelherz Energie Tonikum N-re? •MA'í/c túlhajszolt életvitelt folytatnak, s az állandó stressz, feszültség megterhelő a számukra. A Doppelherz fokozza a vitalitást, energiát ad, erősíti a szívet és keringési rendszert. Enyhíti a túlterheltség okozta panaszokat. ’IfAkik a „legjobb" éveikben járnak, mivel a Doppelherz vitaminokat és olyan növényi kivonatokat tartalmaz, amelyek fontosak a szervezet számára életük e szakaszában. Fokozza a testi és szellemi frissességet, a koncentrációra való képességet. m • Idősebbeknek, akik örökifjúk akarnak maradni. A készítmény fogyasztása jótékony hatású idősebbek szív- és keringési problémáinak kezelésére. Gyorsítja a lábadozást, javítja az idősödő szervezet teljesítőképességét. (A készítmény alkoholt tartalmaz. Glicerin-tartalma miatt nagy adagban gyomor- és bélpanaszokat, hasmenést és rossz közérzetet okozhat.) Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. Forgalmazza: £ 2046 Törökbálint, (Depó) Pf. 8 Tel.: 06 (23) 336-131, 336-333 Pf \ k'H'ká.'ainkrnl e> mellékhatásokról olvassa cl a bctcgiájckozlatoi. •v kérdezze meg orvosál. gvogvs/erés/él! I é

Next

/
Oldalképek
Tartalom