Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-30 / 87. szám

2001. Március 30., péntek KULTÚR A - R I P 0 R T Új Dunántúli Napló - 7. oldal MIKES ÉVA, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára nyitot­ta meg tegnap délután Pécsett, a Rácz Aladár Közösségi Házban a Baranyai Cigányok IV. Tavaszi Fesztiválját, amely ma és holnap tudományos tanácskozással, kiállítással, színházi bemutatóval és regionális folklórtalálkozóval várja az érdeklődőket. Képünkön a képzőművészeti kiállítás egy részlete látható. fotó: laufer László Kárász első 700 éve Minisztériumi pályázati támogatásból készült el a kárászi helytörténeti füzetek első négy fejezete. A nemzeti ünnepre újabb két kötettel gyarapodott a színes borító. A faluképet megjelenítő, színes grafikával díszített borító mérete arra enged következtetni, hogy további kötetek megjelenésére lehet számítani. A Kárászi Faluszépítő Egyesület koordinál­ta az anyaggyűjtést. A falu első 700 évéről szóló füzetben történelmi áttekintés található, melyből kiderül, hogy az 1300- ban épült templommal vette kezdetét a falu históriája. Az 1970-es években szűnt meg a településen az iskola, melynek 125 éves történetét dolgozza fel a második füzet. A harmincas évektől jegyezték le azt a tizen­nyolc elbeszélést, melyet a Kárászi mesék című kötetben olvashatunk. A faluban arany-, szén- és kőbányászat, malom­ipar, téglagyártás és fészekodú- gyártás működött egykor. Ezt eleveníti fel az ipartörténeti füzet. A korábban megjelent sorozat bevételéből sikerült kiadni a nemzeti ünnepre a Kárász hely­nevei című munkát, Reuter Camillo gyűjtése nyomán. Ő hosszú ideig erdőgondnoka volt a környéknek, melyet módjában állt alaposan megismerni. Egy helyi vállalkozó finanszírozta a hatodik könyvecskét, Kárászi huncutságok címmel. Ebben a ma élő falubéliek idéznek fel vidám történeteket a múltból. Mezei Attila polgármestertől megtudtuk, hogy készülőben van a helyi turizmusról, a megőrzött receptekről és a ma­lomtörténetről szóló könyvecske. ______________.________KOMA ZSUZSA Ko Hégiiimi díjbeszedés szigorúbban Felszólító levél 120 hátralékosnak talált egyetemi hallgatónak Alaposan szorítottak a PTE kollégiumi szabályzatának díjfizetési feltételein: már a 30 napon túli hátralék is a bentlakási szerződés súlyos megszegését jelenti, vagyis a hallgató kiköltöztetésével járhat. A Pécsi Tudományegyetem Gazdasági Fő- igazgatósága - egyeztetve az Egyetemi Hall­gatói Önkormányzattal - a kollégiumokban, illetve a bérelt kollégiumi férőhelyeken lakó hallgatók közel 15 millió forintos díjhátralé­kának beszedése és a kollégiumi díj befizeté­si fegyelmének javítása miatt kezdeményezte a PTE kollégiumi szabályzatának módosítá­sát. Eszerint a bentlakási szerződés súlyos megszegését jelenti a hallgató 30 napon túli kollégiumi díjhátraléka. Ez pedig a kollégiu­mi jogviszony megszűnésével, az érintett hallgató kiköltöztetésével jár, vagy legalábbis járhat. Eddig a súlyos szerződésszegést 60 napos késedelem után lehetett kimondani. Az erről szóló előterjesztés szerint a sza­bályzat módosításával egy időben 8 napos fizetési határidőt tartalmazó felszólító leve­let kaptak azok a hallgatók, akiknek a díj­hátraléka a 30 napot meghaladta. Ha a tar­tozásokat határidőre nem egyenlítik ki, megkezdődik a rendészeti úton történő ki- költöztetésük, illetve a díjhátralékok jogi úton történő behajtása. A változás tehát drákói szigorúságúnak mondható. A kollégiumi szabályzat módosítását ered­ményező előterjesztésben említett összsum­ma és a „bekeményített” feltételek valamiféle díj nem fizetési ragályra engednek következet- ni. Bókay Endrétől, a kollégiumok igazgatósá­gának vezetőjétől viszont úgy tudjuk, hogy évekre visszamenőleg átlagosan mindössze 30-40 hallgatónak van több hónapos díjhátra­léka. A jelenlegi, volt JPTE-s 2481 kollégista 99,7 százaléka rendesen fizet. Ez utóbbi kate­góriába azt is beleszámítják azonban a kollé­giumok, ha a határidőhöz képest van egy-két hét elcsúszás, hiszen az áprilisi díjat például az előírás szerint március 15-ig be kellett vol­na már fizetni. Feltomyozhatja a hátralékmil­liókat az is, hogy a befizetések elszámolásá­nak átfutása két hétbe is beletelhet a regisztrá­cióig, miközben a hallgató a csekkjének bi­zonylatát lobogtatja. Ez a különbség önmagá­ban 9,3 millió forint látszathátralékot jelent. Dr. Kisbánné Karis Ilona gazdasági főigaz­gatótól tudjuk, hogy 120 kollégista hallgató kapott a napokban fizetési felszólítást. Az er­re való reagálás, álláspontja szerint, arra is jó lesz, hogy pontosítsa a nyilvántartás estleges elmaradását a valós helyzettől. Hiszen na­gyon is elképzelhető, hogy egyes késedel- meskedők igazolni tudják, ők mégiscsak be­fizették a díjat, és az sem kizárt, hogy admi­nisztrációs tévedésből vagy a bejelentés el­mulasztásából következőn olyanok is a hát­ralékosok között szerepelnek, akik már né­hány hónap óta nem is kollégisták. A hallgatók számára - a bölcsészettudo­mányi karon leginkább - sérelmes volt már eddig is, hogy az ösztöndíjfizetés pon­tossága, vagyis inkább késedelme koránt­sem mindig igazodik a kollégiumi díjfizetés előírásaihoz. A még meg nem kapott ösz­töndíjból pedig nem tudnak fizetni. A díj­A Pécsi Tudományegyetem pécsi kollégiumai és befogadó kapacitásuk G hátralékos szerződésszegés időhatárának egy hónapra csökkentése azt valószínűsíti, hogy óhatatlanul az eddiginél sokkal töb­ben kerülnek a kiköltöztetéssel fenyegetet- tek kategóriájába. _______________ d.l Kön yv Nem csütörtök Hírcsatorna SZINNYEI JÚLIA-DÍJ. Szinnyei Júlia írónő örököse, Benedek Mihály 1988-ban dön­tött úgy, hogy a Magyar írószö­vetség Dél-dunántúli Csoportjá­val karöltve irodalmi nívódíjat alapít, amivel minden évben az előző Jelenkor-évfolyam leg­jobbnak ítélt publikáció szerző­jét jutalmazzák. Mivel a lekö­tött pénzösszeg kamata oly mértékben csökkent, hogy eb­ből már nehezen lehetett kiállí­tani egy tisztes díjösszeget, a Budapesten élő alapító felhatal­mazta az írócsoportot, hogy a díj érdekében keressen új pénz­forrásokat is. (sz) TANSZÉKVEZETŐK. A Pécsi Tudományegyetem szenátusa jóváhagyta az Állam- és Jogtu­dományi Karon kiírt tanszékve­zetői pályázatok eredményét, amely gyakorlatilag az eddigi vezetők megbízását újítja meg további időszakra: dr. Bruhács János egyetemi tanárét a nem­zetközi- és Európa-jogi, dr. Visegrády Antal egyetemi taná­rét a jog- és állambölcseleti, és dr. Petrétei József docensét az alkotmányjogi tanszék élén. ibi A Brassóban, 1973-ban született Orbán János Dénes pályáját fél évtizeddel ezelőtt versekkel kezdte, első prózakötete előtt négy versválogatást közölt. A pé­csi Jelenkor Kiadónál 2000-ben megjelentetett műve, a Vajda Al­bert ’ csütörtököt mond című könyve mindenképp figyelemre méltó, több szempontból is. A kötet fele ugyanis - nem fel­tétlenül eldönthető módon - sze­repjáték, stílusbravúr, rejtőzkö­dés avagy írói karikatúra. Még ha „legrosszabbként” ez utóbbiról is lenne szó, az se lenne baj, elvég­re, az így írtok ti óta az efféle ne­kifutások, ha szerzőjük jól kar­colászik, ugyanúgy élményszám­ba mennek, mint bármi egyéb, ugyanis, mint tudjuk, a humor­ban nincs tréfa. Orbán ál-székely legendáriuma, ál-Csáth Gézás so- pánkodása, ál-minimál leírása egytől egyig remek darabok, ami nem feltétlen jelenti azt, hogy minden szavukban viccesek, vagy vicceskedők (hál' isten­nek!), csak kérdés, hogy a könyv egészében pontosan hol a he­lyük. Tán megérte .volna össze­várni még néhány hasonszőrű írást (ha egyáltalán születik még ilyen a szerző tollából), és azokat összegyűjtve, külön cím alatt közrebocsátani. Bár kétségtelen, hogy a könyv második felét kitevő Jegyzetek a fikció margójára című ciklus is erősen emlékeztet egy tudatosan vállalt (sőt, folyamatosan megne­vezett) író, nevezetesen Borghes világára, ezt semmi szín alatt nem merném paródiának nevez­ni. Sok töprengésre adhat okot a tálalt probléma, miszerint ebben a fura közegben, amit az író, az irodalom világának gondolunk, voltaképp ki ír, mit ír, mit kell így, úgy meg amúgy olvasni. Mindent összevetve, éltető a remény, hogy Orbán János Dé­nes az első, nagyon érdekes és ígéretes prózakötete után valami még egységesebb, még inkább nagyobb ívű művel örvendezteti majd meg leendő olvasóit. MÉHES KÁROLY Hallgatható irodalom A kedden véget ért Lipcsei Könyvvásár egyelőre még csak kistestvére a frankfurtinak, de mindenesetre igyekvő. A ki­adók jelenléte sem olyan látvá­nyos, Magyarországról egyedül a pécsi Alexandra Kiadó tette tiszteletét, sőt ők vállalták el a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők standjának felügye­letét is. Ez utóbbin mintegy húsz másik kiadó - köztük a Je­lenkor - kiadványai voltak meg­találhatóak, igaz, csak egy-egy kötet erejéig. Az nyilvánvaló lett, hogy a könyvszakmában is folytatódik az elektronika térnyerése, a ta­valyi elektromos könyv szenzá­ciója után ezűttál a „hállgátható irodalom” volt porondon. Ez persze annyiban nem új, hogy voltaképp magnókazetta, illetve cd-lemez segítségével terjeszti az „olvasnivalót”, de az mégis csak újdonság, hogy egy-egy művet nem feldolgozva, zenei betétekkel tesznek közzé, mint eddig volt szokásos, hanem a teljes mű, akár több száz oldalas regény hallgatható meg a hang­hordozókon. ________ M. K. Ne gyvenéves a Pécsi Balett 2. Fejjel táncolni A hatvanas évek a hazai és a külföldi közönség meghódítá­sával telt el. A siker titkát így foglalta össze Tóth Sándor, az „alapító atyák” egyike, aki ma is aktívan dolgozik a Pécsi Nemzeti Színház produkcióiban: „Volt egy döntő tényező: Eck művészi felelősségérzete és a célok hosszú távon való láttatása. Ebben mi hittünk, és minden más lényegtelen volt ahhoz a hitünkhöz képest, amit Imre tartott bennünk. És a napi munkában hittünk, amit végeztünk. És az „együtt ma­radunk!” tudata, vállalása is ide tartozik.” Pókháló. Koreográfus Eck Imre, a képen Bretus Mária, Árva Eszter és Tóth Sándor. Eck balettjének megjelenése lehe­tővé tette prózai darabokban a tö­megjelenetek táncos megfogalma­zását. Lehetővé vált, hogy a zenés művekben ne csak betét, illusztrá­ció legyen a tánc, hanem a zenével, a szöveggel egyenrangú. Történt ez akkor, amikor a világszínpadon is­mét előtérbe került „a színház mint összművészet” eszménye. Sokan úgy gondolták, a pécsiek megtagadják a klasszikus balettet, mások szerint inkább kitágították a határait. Igaz, szakítottak a csak gyönyörködtetésre vállalkozó, tüll- szoknyás, flitteres, szépelgő tánc­cal: az érzelmi, érzéki közegből a gondolkodás, az értelem síkjára emelték át a táncot. „Fejjel táncol­ni”, ez volt a feladat. Nem elmúlt korok mesés történeteit elevenítet­ték meg, hanem saját koruk konf­liktusait: a közösség és az egyén viszonyában lévő feszültségeket, a tömegember és az egyéniség ellen­tétét, a magány szomorúságát, az erőszak szörnyűségeit. A színpa­don megjelent a csukaszürke egyenruha, de megjelent az akkori divat is, a ballonkabát és a garbó: nem csoda, ha a fiatalok közel érezték magukhoz ezt a táncot. Az együttes legfőbb műfaja a ze­nei-színpadi kereteket filozófiai, ér­zelmi tartalommal kitöltő, cselek­ményes balett és az úgynevezett szimfonikus balett volt. Á klasszi­kus háromfelvonásos balett-est he­lyett a két részre tagolt műsort ked­velték, gyakran adtak három (sőt négy) egyfelvonásost. A klasszikus balettben megszokott, valóságot vagy mesét idéző festői díszletek helyét körfüggöny, vastraverz fog­lalta el, a kosztümök leegyszerű­södtek. Eck táncosai gyakran vet­tek fel statikus pózokat, mozgásuk szögletes volt és lassú, sokat voltak a földön. Vagy éppen ellenkezőleg: csak a levegőben táncoltak. Jó pél­da erre a Pécsi Balett egyik emblematikus produkciója, a Pók­háló, amelynek első bemutatója 1962 februárjában volt. Két pókhá­lót idéző vasrácson (Vota Emil ter­vezte) két, áldozatára váró pók, köztük a harmadik, a töprengő, a határozatlan (Bretus Mária, Árva Eszter, Tóth Sándor). Két ideológia között dönteni nem tudó egyén bi­zonyára nem jutott mindenkinek az eszébe, de a két nő között vergő­dő férfi bizonyosan. A közönség ekkor némi tartózkodással fogadta a vasrácson függeszkedő táncoso­kat, a tizenöt évvel későbbi felújí­táskor viszont tomboló siker fogad­ta a produkciót. Néhány cím jelzi a tematika sokféleségét: 1514, Bányászballa­da, Oly korban éltem, A parancs -Etűdök kékben, Pantomim, Con­certo, Monódia. Ugyanakkor Eck nem idegenkedett az ismert balet­tektől sem - persze, az ő nyelvén előadva: A fából faragott királyfit, a Csodálatos mandarint többször is színpadra állította. Eck Imre múlhatatlan érdeme, hogy helyet adott olyan magyar zeneszerzőknek, akik közül töb­ben ideológiai okokból vagy egy­szerűen a közönség ízlésére hi­vatkozva nem, vagy ritkán szere­pelhettek a koncertpódiumokon. Hosszú a névsor, közülük sokan a pécsiek felkérésére írtak zenét: Szöllősy András, Maros Rudolf, Kurtág György, Petrovics Emil, Láng István, Gonda János, Ránki György, Kincses József, Szokolay Sándor és mások. De természete­sen a klasszikusok sem hiányoz­tak: Beethoven, Bartók, Kodály, Vivaldi, Strauss, Berg, Bakfark Bá­lint, Lajtha László, Mahler. A társulat nemcsak a nagyvilág balettjét mutatta be Pécsett, ha­nem Pécset is a világnak. A hatva­nas évek második felében meg­kezdődtek a külföldi turnék, nagy siker­rel, s nyo­mában az itthoni ér­deklődés, elismertség is nőtt. A Pécsi Balettet elő­ször a hu­szonéves fi­atalok fo­gadták el, hiszen a táncosok az ő korosztá­lyukból va­lók voltak. Azután a pécsi művé­szek, az ér- telmiség, amely a sa­ját vívódása­it látta vi­szont a színpadon. Eck Imre és tán­cosai jelen voltak a város közéleté­ben: a szaporodó irodalmi esteken, a politikai-esztétikai elfogadottság határait feszegető képzőművészeti kiállításokon, a kávéházban, a bará­ti társaságokban is. Bertha Bulcsú, aki pécsi újságíróként maga is ré­szese volt ennek a közéletnek, ezt írta a huszadik évfordulón: „Az írók, festők nagyon örültek, hogy a modem balett oUhont kapott a vá­rosban, mert így a társművészetek új útjai, kísérletei is elfogadhatób- bakká váltak. ” GÁRDONYI TAMÁS 4 k »

Next

/
Oldalképek
Tartalom