Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-27 / 84. szám

2001. Március 27., kedd R I P O R T Uj Dunántúli Napló - 7. oldal K U L T ü R A BALETTVIZSGA PÉCSETT. A Művészeti Szakközépiskola végzős hallgatói számoltak be tegnap gya­korlati tudásukból a Pécsi Nemzeti Színház balett-termében. A szakmai vizsgabizottság előtt 14 hallgató mutatta be tánctudását. fotó: laufer László Szubrett csupa nagybetűvel A Színészkamara életműdíjjal tüntette ki Péter Gizit, a Pé­csi. Nemzeti Színház örökös tagját. A pécsi közönség ked­vence tegnap Budapesten vette át a szakma elismerését. A kitüntetés lámpalázassá tette. Igaz, nem kényeztették el kitün­tetésekkel - 1992-ben örülhetett legutóbb a pécsi Szendrő József- díjnak -, a közönség szívében azonban régóta megkülönbözte­tett helye van. A pályán 52 évet töltött, ebből 46-ot Pécsett.- Össze kellene írnom, hány szerep és hány darab volt - zsörtö­lődik magával, miközben hajdani előadások találomra kiemelt fotóit nézegetjük. Nem titkolja, 72 éves múlt március 15-én. Pécsett szüle­tett, s gyerekként táncosnő akart lenni. Az első színházi fellépése­ként táncbetétet adott elő alig ti­zenévesként. Dr. Székely György, a Pécsi Nemzeti Színház akkori di­rektora tanácsolta neki, hogy szín­iskolába menjen. Korenged­ménnyel 14 évesen fel is vették.- Azt mondták, az operettet nem lehet elég korán kezdeni egy színésznőnek. Táncosnői vizsgát is tettem. Rendkívül hajlékony voltam: elvégeztem az artista­képzőt is - meséh, s azt is, hogy friss diplomásként félt próféta lenni szülővárosában, más vidéki színházakhoz szerződött egy-egy évre.- Debrecenbe eljött értem Szendrő József igazgató, és én akkor már boldogan jöttem Pécs­re. Jó műhelyben tanulhattam a szakmát, és főszerepek sorát kap­tam. A közönség pedig az első színpadra lépésemkor hatalmas tapssal fogadott. Azóta is így van. Az egyik első pécsi szerepe a Liliomfi Mariskája volt, eljátszot­ta Móricz Zsigmond Úri murijá­ban Rozikát, aztán Goldoni Mirandolináját. Csakhamar meg­kapta a Csárdáskirálynőből Stázit is - amit legalább ötször játszott pályája során -, néhány évtized­del később pedig Cecília főher­cegasszonyt. A legkedvesebb sze­repe a Leányvásár komornája.- Nagy magánszámom volt benne a dzsiloló. Mindig bedob­tam valami akrobatikus figurát is, és a közönség örült. Mindig is az vezérelte, hogy örömet szerezzen a publikumnak. Ennek szubretti receptje felsorolva sem tűnik könnyen megvalósítha­tónak:- Jó kedély kell hozzá, a hu­mor tolmácsolásához speciális adottság, tánc- és énektudás. Az sem utolsó szempont, hogy csi­nos legyen, jó alakú, és nem rossz színésznő. Ma már csendesen folyik az élete. Az utcán persze ma is so­kan felismerik, megszólítják, még a fiatalok is. A legutóbbi színházi szezonban még szere­pelt, az ideiben már (még) nem.- Mindig is izgulós voltam, újabban szinte tönkremegyek előadás előtt, sokkal jobban ér­zem annak felelősségét, hogy mit produkálok. S nem is tudok már könnyeden mozogni. Azt szeret­ném, ha úgy emlékeznének rám, hogy spárgázok a színpadon - mondja kuncogva, aztán a sok táncos jelenet közül kiválasztja azt a képet, amelyen a Mágnás Miska kleptomániás nagymamá­jaként látható. OUNAII. A Mágnás Miska című operett kleptomániás nagymamája szerepében, 1996-ban Pannon zene és a Balkán hangjai Az Univ Pécs egyetemi hír­lap március 27-én ünnepli megalakulásának első év­fordulóját. A születésnapot a szerkesztőség egy partival kívánja emlékeze­tessé tenni, amelyre meghívta a lap olvasóit, munkatársait, az egyetemi polgárokat és pécsie­ket egyaránt a Pécsi Egyetemi Klubban rendezendő ingyenes születésnapi partira, amit szán­dékozik hagyománnyá tenni. Minden évben más régió kul­túrája, zenéje mutatkozhatna be a program során. Első alka­lommal a rendezvénynek „A Balkán hangjai” az alcíme. A kedden 21 órakor kezdődő táncbemutatót - hastánc, szerb és macedón tánc a Táncoló egyetem növendékei előadásá­ban - koncert követi. A GARAVI SOKAK vajdasági etno-pop ze­nét játszó együttes „pannon” zenét játszik, amely a vajdasági szerbek zenéje mellett magá­ban foglalja a magyar, román, cigány és más kultúrák hatását is. Koncertjükön eddigi hét nagylemezük anyaga mellett más közismert, népi motívumo­kat felhasználó zenéket - a Bubamara dal a Macska-jaj film­zenéje - is repertoárjukra vet­tek. A mintegy másfél órás kon­certet „a Balkán hangjai” köve­tik: szerb, bolgár, román, görög, török, albán zenék Djusán válo­gatásában. D. I. Tv-jegyzet Pofonegyszerűen Kifehérülő haj, gyűrött, táskáso­dó arc a „Papiad” című, vasárna­pi filmben. Két tömzsi tenyér si­mul rá. A hasonló korú kispesti vagány, a szöghajú Puskás Öcsi hajol hozzá ügyetlen férficsókra. Az egyik élő legenda fogja tenye­rébe a másik élő legenda arcát. A pofon ennél kevésbé fáj, leg­feljebb leesik tőle az ember feje, ha nagyra sikerül. Antropomorf képződmény, kengurun kívül más állatot nem is igen láttak még pofozkodni, de esetükben is a par­lamenti demokrácia hiányáról le­het szó, és nem a félsivatag okoz­ta depresszióról. Az ökölvívás a pofozkodás demokratikus nyelve. A műfajban azok alkottak nagyot, akik felül tudtak emelkedni körül­ményeiken, vérivó ösztöneiket visszanyelték, szívükbe béke köl­tözött és csak ezután verték a má­sikat pépesre. Ma a bunyó kimon­dottan karitatív lelkületű nehézfi­úk foglalkozása, többségük ha­sonló súlyú sporttársát veri és nem bennünket. Az Eurosporton is látni, milyen meghatottan bo­rulnak egymás vállára a mérkő­zést lezáró gongszóra - végül is si­került jól összeverniük egymást, anélkül, hogy ez kormányválsá­got okozna. Egy régi akcióhős, az ökölví­vásnak hódoló Jean-Paul Belmondo tiszteleg először „Papiad” nagysága előtt. Vajon tudja-e, milyen különleges helyet foglal el hazánkban az össznépi verés - Mohács, Trianon, Horthy, Rákosi pajtás - mitológiájában? Hogy Öcsi bombái, ’’Papiad” po­fonjai billentették helyre a világ rendjét, gyógyítva önbecsülésün­ket, példázva, hogy a legkisebb fiú tarsolyában is ott a marsall- bot, hogy Napóleon legyen? S hogy kis országunk proletariátu­sa ettől még példásabban haladt a szocializmus felé? Ideának hi­bátlan: a foci meg a bunyó a kül­telki srácok, a szegénység anya­nyelve, onnan emelkednek leg­magasabbra az álmok, innen in­dultak sokan, akik a vagányságu- kat, tehetségüket, hűségüket kí­nálták fel gyakran a semmiért. A szegénység különösen rühellte a szavakat,'mélyükön a hazugsá­got - az ököljog ilyenkor csapott a paragrafusok közé. Sportbéli ethosza a szemtől szembeni küz­delemből, egyenességéből fakad. Abody Béla, a remek esszéista ír szépen erről. De valójában sok­kal több benne a fájdalom, mint a romantika. Mindenesetre ebben is nagyhatalommá váltunk. Az angyalföldi őszsenit Adler és má­sok előzik, Török, Gedó, Kajdi, Badari, Lakatos, Kovács, Bognár, Kótai, Gálfi és mások követik. Joe Bugner, az Ausztráliába sza­kadt szőregi parasztgyerek Cassius Clay-t is megcsípte po­fonjaival. BÓKA RÓBERT A Színházi Világnap üzenete A sokéves hagyománynak megfelelően a március 27-i Szín­házi Világnap alkalmából egy világhírű művész - ezúttal Jakovosz Kambanellisz 79 éves görög drámaíró - fogalmaz­za meg gondolatait. Azt hiszem, a színház sohasem szűnik meg. Még ha paradoxul hangzik is, úgy gondolom, hogy ez a régi művészet egyben a jövő egyik művészeti ága is. Nem azoknak az akaratán mú­lik ez, akik színházat csinálnak - a drámaírók, színészek, rende­zők és a többiek, akik létrehoz­zák az előadásokat, hanem Önö­kön, a népen, a közönségen, amely a jövőben is akarja majd a műfaj létezését. Mire alapozom a színház jövő­jéről szóló optimista jóslatomat? Arra a meggyőződésre, hogy a színházi alkotás az ember lelki szükségleteiből fakad, olyan szükségletekből, amelyeket soha nem fognak elpusztítani. Bár abban a korban élünk, amelyben az emberiség meghódítja a világűrt, továbbra is járunk szín­házba, és ott vagyunk annak a mű­vészetnek a terében, amely ugyan­ezen egyszerű eszközök segítségé­vel létezett és működött már akkor is, amikor a napórát nagy technikai felfedezésnek tartották. Az én véle­ményem szerint az emberek és a színház között ez az egyértelmű és időtlen kapcsolat: örök. Azért gon­dolom így, mert bár a színház társa­dalmilag alakult ki, mégis, eredeté­nél fogva, természeti jelenség. A színház abból az időből származik, amikor az első emberek elkezdtek emlékezni az élményeikre és meg­jelenítették őket, abból az időből, amikor az emberek elkezdték ter­vezni a cselekedeteiket és elképzel­ni, hogy hogyan fogják végrehajtani azokat. Az első társulatok és az első előadások férfiak és nők fejében jöt­tek létre. Minden emberrel vele szü­letik az a szükséglet és az a képes­ség, hogy előadásokat teremtsen. Megfigyelték-e már, hogy kivétel nélkül mindegyikünk rendelkezik egy társulattal, amelyben magunk játsszuk a főszerepet és ugyanak­kor mi magunk vagyunk a közön­ség? Gyakran a drámát is mi újuk és rendezzük, sőt mi tervezzük a tár­sulat díszleteit is. Mikor és hogyan történik ez? Hát nem ezt tesszük-e, amikor egy érdekes vagy döntő ta­lálkozóra készülünk? Elképzeljük az egész jelenetet, hogy eldöntsük, hogyan viselkedjünk majd. Emléke­ink és álmaink nem ennek a ma­gántársulatnak az előadásai-e? Ezért gondolom, hogy a színház sosem fog megszűnni, mert azt hi­szem, hogy a férfiak és a nők sosem fogják feladni az önismeretért foly­tatott küzdelmet; azt az egzisztenci­ális igényt, hogy szemlélői legye­nek saját lényüknek és cselekedete­iknek; sem az emberi léleknek azo­kat az elemeit, amelyekből a szín­ház művészete kinőtt, amelyekből ezer és ezer éven át újjászületett, és amelyekből újjá is fog születni mindaddig, amíg emberi lények lesznek a szerelem gyümölcsei. Botrányt kiváltó zsűrizés a Nyugat kapujában A Kultúrával a Nyugat kapujában millenniumi rendezvény- sorozat záró eseményére március 23-24-én került sor Szol­nokon, amelyen több baranyai előadó is részt vett. A fúvós- zenekarok kategóriájában a résztvevők egy része elfogadha­tatlannak tartja a zsűri döntését, még a kulturális minisz­terhez is küldtek panaszos levelet. „Értéktelen” felirattal helyezi ki a Balaton M. & K. Együttes Fúvós­zenekara a Szolnokon március 23-24-én megrendezett a Kultúrá­val a Nyugat kapujában elnevezé­sű országos fesztiválon kapott el­ismerő dokumentumot korábbi elismerései közé, tudtuk meg az együttes vezetőjétől, Hajas Bélá­Baranyai fesztiválgyőztesek A nyolc koncertből álló rendezvény 72 szerep­lője közé Baranyából hat együttes jutott be. Közülük három győztes lett a maga kategóriá­jában: a mohácsi énekduett, Verőd Alexandra a Pécsi Művészeti Szakközépiskola, Faludi Edit a Pécsi Tudományegyetem magánének szakos hallgatója, a pécsi Kodály Zoltán Gim­názium Leánykara Kertész Attila karnagy, és a Komlói Pedagógus Énekkar dr. Szabó Sza­bolcs karnagy vezetésével. tói. A zsűri döntésével ellentétben ugyanis, szakmai szempontokat figyelembe véve, úgy gondolják, hogy a gála műsorának a fúvósze­nekari kategóriában csak egyetlen résztvevője lehetett volna: a Pécsi Vasutas Koncert-fúvószenekar. Azt hitték, hogy ez a rendezvény egyik méltó eseménye a magyar millennium ünneplésének, s ezzel szem­ben azt tapasz­talták, hogy a „dilettáns zsű­ri” olyan súlyú hibás döntést hozott, amely­ből a mai napig nem ocsúdtak fel, s amely fel­háborodásuk kinyilatkoztatására készteti az együttest. Úgy döntöttek, hogy a Magyar Művelődési Intézet által a jövőben szervezett semmilyen rendezvényen a továbbiakban nem veszn'ek részt, hiszen a ma­gyar amatőr fúvószenei mozga­lom megcsúfolásáról volt szó Szolnokon. Tiltakozásukat meg­küldték a Magyar Művelődési In­tézetnek és a rendezvény fővéd­nökének, Rockenbauer Zoltán mi­niszternek. Hajas Béla érdeklődésünkre nem tudott válaszolni arra, hogy mi lehetett a rossz döntés oka, amely egy szimpatikus, de szín­vonalában a pécsiekéhez nem mérhető együttest juttatott to­vább, de nem kizárt, mondta, hogy a hozzá nem értésen kívül pénzügyi okai voltak a döntés­nek: kevés pénz állt rendelkezé­sükre eltartani a létszámában a mórinál lényegesen nagyobb pé­csi együttest a gáláig. A zsűri in­doklása pedig, mely szerint színe­sebb a gála, ha polkát is játszik egy együttes, elfogadhatatlan. Minősíthetetlen hangon rekla­mált a zsűri döntése után a Pécsi Vasutas Koncert-fúvószenekar né­hány tagja, mondja érdeklődésünk­re Bodnár Gábor, az ELTE zenei tanszékének docense, a Magyar Művelődési Intézet referense, a zsűri elnöke. A pécsiek közölték, hogy a világ egyik legjobb zeneka­ráról van szó, amely méltatlanul maradt alul a móriakkal szemben. Azt is felvetették, hogy a zsűri „nyomja a magyar zenét”, továbbá Baranya megyét megpróbálják a háttérbe szorítani. Mindez alapta­lan, állítja Bodnár Gábor, hiszen a tíz kategóriából háromban bara­nyaiak nyertek, továbbá éppen a móriak voltak azok, akik nemcsak magyar zenét játszottak. Annak sincs alapja, hogy túl nagynak talál­ták volna a pécsi együttest, hiszen előzetesen hozzájárultak ahhoz, hogy a kiírásban engedélyezett 60 helyett 80 fővel utaltassanak, s le is foglalták számukra a szálláshe­lyeket. A zsűriben kizárólag szak­emberek ültek, a „dilettáns” jelző számára elfogadhatatlan. A zsűriben a zenéhez közel állók, de a fú­vószenéhez nem értők ül­tek, válaszol ér­deklődésünkre Neumayer Ká­roly, a Pécsi Vasutas Kon­cert-fúvószene­kar karmestere, a PTE Bárdos Lajos Zenei Ta­nárképző Inté­zetének igazga­tója. Szakmai szempontból még nem érez­te magát ilyen mértékben megalázva, hi­szen a pécsiek Ők nem fújtak félre... és a móriak ál­tal bemutatott színvonal nem ösz- szevethető, olyan mértékű a kü­lönbség a pécsiek javára. Minden­képpen szakmai indoklást szeret­ne kapni, s biztos abban, hogy a FOTÓ: TÓTH L magyar fúvószenei kultúrával olyan méltánytalanság történt, amelyet semmilyen szervezet nem engedhet meg magának. CSERI LÁSZLÓ-DUNAI IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom