Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-19 / 76. szám

OTTHON UN K Új Dunántúli Napló - 11. oldal | 2001. Március 19., hétfő Jellegzetes, nádfedeles zsellérház a múlt század végéről: a kisméretű ablakok és ajtók, a vastag falak minden A folyosóról balra nyíló „tisztaszoba" lett a házigazda hálószobája. Parasztágy helyett kényelmesebb, mai évszakban jól szabályozzák a ház klímáját darabot választott, de megtartotta a flóderozott ajtajú, régi parasztszekrényt nak igényeihez és létszámához is igazí­tania kellett. A valóságban ez azt jelen; tette, hogy két, önállóan is használható, de egybe is nyitható lakrészről kellett gondolkodnia. „Annyi ágy van a ház­ban, mint egy kisebb panzióban” - mondja mosolyogva Kata, akinek szemmel láthatóan nem jelent terhet a gyakori vendégség.- Az ötlet, hogy kellene nekünk egy nyaraló, nem is annyira bennem, mint inkább a húgomban és a sógoromban vetődött fel - meséli -, s mivel nem akarok semmi jónak elrontója lenni, szívesen csatlakoztam. Az ország egész területén keresgéltünk, az Al­földön éppúgy, mint a Balaton déli partján. Véletlen, hogy pont itt kötöt­tünk ki, ám soha sem bántam meg. Vonzott a táj szépsége, amit az udvar­ról vagy az ablakokból folyamatosan élvezhetsz, a szinte mediterrán éghaj­lat, a közeli Balaton, illetve ez a szem­mel láthatóan megújuló környezet. S bár ennél a háznál talán akadt volna izgalmasabb régi épület is, csakhogy - kisebb átalakítás után - ez tűnt alkal­masnak két család befogadására. A kis átalakítás valójában nagyobb belső felújítást jelentett: újraburkolást szinte mindenhol, fűtéskorszerűsítést, festést, külső vakolást, illetve bizonyos újjáépítést is, hiszen mindkét istállót - a ház végéhez ragasztottat és a házzal szemben állót is - felújították. Ez utób­bi annyira romos volt, hogy eleinte menthetetlennek gondolta a tulajdo­nos, de még romjaiban is olyan jó ará­nyú kis épületnek tűnt, hogy mégis in­kább újrarakatta.- Úgy képzelem, néhány év múlva li­laakác, klemátisz, tölcsérvirág és vad­szőlő futja be a falait, és azt gondolom, gyönyörű lesz. Az épület megőrizte a hagyományos jellegét, de a berendezésben nem ezt a gondolatot követték.- Eleinte ebben is hagyománytisztelő akartam lenni, de kiderült, számunkra nem követhető az a metódus, amely a parasztházak eredeti lakberendezésére jellemző. Vettem régi parasztágyakat, ám rövidek és kényelmetlenek voltak, és most ott állnak darabokra szedve a raktárként használt istállóban. A továb­biakban inkább a kényelem, mint a ha­gyomány javára döntöttem, és a min­denképpen kellemesebb, afféle count- rys környezetet alakítottam ki. Azért néhány parasztbútort, például flódero­A házzal szemben álló istállóból vendégház lett, oldalához pedig fedett pergolát építettek, amely a leg­nagyobb hőségben is kellemesen árnyékol. Berendezéséhez egyszerű, ácsolt asztalt és könnyű nád­székeket választottak A kert nem túl nagy, de ezernyi látnivalót és szépséget rejt. Színes, akár ez a mexikói nyugágy zott ajtós (erezetten festett) ruhásszek­rényt vásároltam a környéken, és akad­tak ide illő szőtteseim, kerámiáim is, a hálószobámban álló szemes kályhát is megtartottam. Ahol lehetett, ott töre­kedtem a népiesre, de nem feltétlenül a régire. A tulajdonos számára a komforthoz, a nyaralás élményéhez feltétlenül hoz­zátartozik a medence is, ám a legna­gyobb élményt a kert jelenti. Néhány hónap alatt sikerült úgy rendbe tenni és berendezni a házat, kialakítani a ker­tet, hogy nem vágyik el a család innen. A Balaton északi részén sajátos ér­tékmentő folyamat indult el: a régi, nádtetős parasztházakat olyan kül­földi és hazai „betelepülők” vásárol­ják meg, akik az épületek olykor költségesebb, de a táji jelleget meg­tartó felújítása, s nem az egysze­rűbbnek tűnő lebontása mellett döntenek. Helyszínünk is e felfogás­nak a jegyében újult meg. A ház tulajdonosa alig két hónap alatt hozta helyre a nyaralóként használt épületet. Szerencséjére a nagyobb munkáktól, mint a tető nádazása, vagy a házfalak újraépítése, az előző tulajdo­nosok - szintén városi betelepülők - megkímélték, ám azért rá is hárult még éppen elég feladat. A hosszú paraszthá­zat nemcsak saját, hanem rokonságá­A konyhát elválasztó alacsony fagerenda erei Ahol most a fenyőbútorok láthatók, valószínűleg tott köményes tűzhely állt egykoron Egy parasztház második élete Lakni­Az ősi időkben az ember lakóhelyének legfontosabb szervezője, központja a tűzhely volt. A Kr. előtti 8000 körüli időkből (Jerikóból) származik az egyik legrégebbi lakóház: alaprajza kör, s már itt elkülönül a lakórész és a munkavégzésre alkalmas helyiség. Az ehhez hasonló elkülönülés a népi építészetet is jellemzi. E lakótelepi lakás szobájának berendezése barátságossá­got, otthonosságot áraszt. Önmagában a bútorokban, tár­gyakban semmi rendkívülit nem látunk. A berendezés, a darabok elhelyezése nem bontja meg a szoba belső terét, szép példája annak, hogy adott térben a bútorok elren­dezése mennyire fontos. A fényforrások helyének jó megválasztása is fokozza az otthonosság érzetét tér kell A szűkös, egyszerű és reprezentatív lakóterek egymásmellettisége napjainkig jellemző. A kunyhó és a palota szélsőségeinek ellentéte koronként más-más gazdasági, életmódbeli hátteret feltételez. Napjainkra a lakóterek elrendezésének alapvetően két típusa alakult ki. Az egyikben a szobák egymás után következnek, csak egy­máson keresztül közelíthetőek meg, funkció szerint elkülönülnek egymástól. A hangsúly a reprezentáción van, nincs külön szobája a család minden tagjának. A másikban a laká­sok alaprajza úgy alakul, hogy a szobákat a nappali tartózkodásra is alkalmas, központi térből lehet megközelíteni, a család vala­mennyi tagjának jut külön szoba, ezeket egy­mással nem köti össze ajtó. így a szobákban több a falfelület, és célszerűbben lehet beren­dezni őket. Ez utóbbi az Angliában elterjedt lakástípus, amely napjainkban már széles körben jellemzi a lakások beosztását, hiszen jobban szolgálják a használók igényeit. Az új házak építésekor a lakóterek elrende­zését elsősorban ez a hagyomány inspirálja. Az angol eredetű funkcionális térelrendezés nemcsak felgyorsult életritmusunknak felel meg, hanem lehetőséget teremt a családnak az együttlétre, és ugyanakkor a visszavonu­lásra, pihenésre is. A nagyméretű polgárlakásokat évtizedeken keresztül leválasztásokkal fosztották meg ere­deti funkciójuktól. Ez is egyik oka, hogy miért van már-már „hagyománya” az átépítések­nek, falbontásoknak akkor, amikor új lakásba kerülünk, és saját igényeinknek megfelelően Ennek a szintén lakótelepi lakásnak az átépítésekor a leg­fontosabb belsőépítészeti feladat a lehető legnagyobb térérzet megteremtése volt. A térelemek a funkcionalitás mellett rend­kívüli esztétikai hatást is keltenek. E „falak” közé belépve elfele­jtjük, hogy lakótelepi lakásban vagyunk, hiszen itt még a burko­latoknak és a színeknek is térérzetnövelő szerepük van szeretnénk belső tereit is átformálni. Hazánk­ban zömében egy-kétszobás, viszonylag kis alapterületű, szűkös lakásokban élünk. A lakótelepi lakások sem mindig funkcionáli­sak: nagyobb családi együttlétekre, vagy ép­pen visszavonulásra alkalmatlanok. A 20. szá­zad eleji modernizmus funkcionális gondol­kodásmódjának torzói lettek. Ezzel szemben az utóbbi évtizedekben a világ más orszá­gaiban épült tömbházak, magasházak leg­többször tágas lakóterű, színvonalasan kivi­telezett, meglehetősen költséges lakásokból állnak. Érdekességek, ötletek a nagyvilágból Bírja a strapát Látszatra nem különbö­zik ez a fenyőpadló a szo­kásos parkettáktól. Pedig a „Diamond Pine” fenyő­parkettán nem fog nyo­mot hagyni a szöges ba­kancs vagy a tűsarkú ci­pő. Keménységét a nagy nyomással felszínére pré­selt, különleges réteg ad­ja, amely a természetes fa szépségét nem rontja. A viszonylag vékony, több­rétegű parketta élettarta­ma igen hosszú, a gyár­tók szerint legalább ötven év. ■ Örök darab Tömör bükkfából készült ez különösen szép és prakti- Atag márkájú elő­készítőasztal. Tetején ki­emelhető vágódeszkát és ol­dalán felcsapható lapokat ala­kítottak ki, fiókjaiban fűsze­reket, polcain kenyeret vagy háztartási eszközöket, üvege­ket tarthatunk. Kis helyen is elfér, de kerekein könnyen odagurul, ahol éppen szük­ség van rá. Tartós, minden tí­pusú konyhához illik, és nem megy ki a divatból. _■ A i 4 L

Next

/
Oldalképek
Tartalom