Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-17 / 74. szám

■?| 2001. Március 17., szombat

RIPORT

Új Dunántúu Napló - 7. oldal

KULTÚRA

Alkotókedv sajátos légkörben

.

. * ** ;

í w

* \ ''

A művésztelep alkotóinak munkáiból nyílt kiállítás március végéig látogatható

FOTÓ: MÜLLER ANDREA

Egy valóságos fejvadász

Északi Jenő - Eugen Nordem az első, aki betört Amerikába

Három év alatt 18 regényt írtam, ezekből 13 már megjelent. További 100 könyvtémám vár feldolgozásra. Ez olvasható Északi Jenőről az interneten. Meg az, hogy fiatalember és Pécsett él.

Valószínűtlennek, és kerek perec kimondható: kicsit nagyképűnek is hangzik az ilyen bemutatkozás. Ezzel szemben hatalmas feladat volna szerényebb embert találni Északi Jenőnél. Van ilyen egyáltalán? Nincs? Az internet- oldalon nyolc kötet borítója látható. Most, hogy egy nem túl tágas, de legalább nem is szűkös pécsi albérleti szobában kirajzolódik Északi Jenő valóságos, ám valamilyen tekintetben mégiscsak valószínűtlen alakja, lassan áthangolódik az emberben minden. Valóságos szavak, mondatok hangzanak el. Valóságos könyvek özöne veszi körül az embert, hovatovább nyugvópontra jut az eddigi, egyetlen valódi kérdés: létezik-e egyáltalán Északi Jenő, vagy csak ugrat A valaki bennünket... A kézzel- foghatóság meggyőző. Albérlet, öreg, fekete-fehér képernyős számítógép, és íme itt van egy ifjú hölgy is, a „titkárnő”: Északi Tímea, mint egyetlen húgocska. Hogy kezdődött? Valaha a gyermekkorban Asimov Alapítványaival, meg az összes elérhető és el nem érhető scifivel, krimivel, thrillerrel... A „honnan jöttünk,

kik vagyunk, hová megyünk?” - kérdéskörben mozognak, játszódnak, történnek a könyvei. Van olyan könyve is, amit Északi Rejthő Jenő néven jegyez. Rejtő egyfajta Himalája a szemében. Nemcsak a nyilvánvaló, mindenRutinfeladat című könyv borítója

ki által ismert, hanem a rejtett Rejtő is. Az ifjú pécsi szerző többféle írói nevet használ. Ezeket szívós, kitartó munkával kell „fölvezetni”. A mesés jövedelmekről csak a múltba betonozott, félértesültek sutyorognak. A valóság az, hogy már az úgynevezett népszerű irodalommal sem lehet pénzt keresni. A tömegigényre települt, azon virágzó szennyirodalom azonban nem Északi Jenő kenyere. Internetes szegmensében a munkáiról alkotott vélemények tucatja olvasható. Valójában egyik sem üres ömlengés. Internetezni mellesleg a könyvtárba jár. Talán már nem sokáig. Az utolsó fejvadász című könyvét, mint a legeslegelső magyar tudományos-fantasztikus regényt kiadja egy amerikai kiadó. Itt a szerződés a friss aláírással. Szeptemberben már falhatják az amerikai scifi-fogyasztók. Ki tudja, aztán meg mi lesz még. Szóval, Jenő barátunk anyagi helyzete olyanannyira megugorhat, hogy ma még emberközeli szerény mivolta akár ki is kerülhet a látóterünkből. Itthon a pécsi Alexandra a kiadója. Maga szerkeszti, tervezi a köteteit, a borítót rajzoló grafikusokat is úgymond: kézen vezetve. Most készült el az amerikai változat tervezete. Munkáit általában több ezer személyre kiterjedő kérdőíves kutatómunka előzi meg annak megállapítására, hogy ki mit szeret, mit vár az írótól, mint olvasó. Sajnos, propaganda nincs. Ezzel szemben Amerikában a szerződés aláírásával megkezdődik a „fölvezetés”, hogy minél kisebbre zsugorodhasson a könyvpiaci rizikó.

BEBESSI KÁROLY

Hét évvel ezelőtt öt képzőművész és művészetbarát részvételével megalakult a bicsérdi művésztelep: az ötlethez a falu azonnal támogatást adott - erkölcsieket, anyagiakat egyaránt. A művészek nyaranta két hetet töltenek a faluházban, bejárják a szép környéket, és megfestik, lerajzolják, amit látnak, gondolnak, éreznek.

De ennél több történt az elmúlt években. A vendégek részt vesznek a falu képének alakításában, kiállításokat szerveznek, szobrokat állítanak fel, parkokat rendeznek. Soltra Elemér Stációja például idegenforgalmi látványossággá vált.

A művésztelepen rendszeresen részt vevő tizenhárom művész munkáiból nyílt kiállítás szerdán Pécsett, a Baranya Házban. Dr. Kékes Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: a tájnak és a falvaknak - Bicsérdnek, Zóknak, Bódénak - sajátos légköre van. Ennek művészi megfogalmazását, megőrzését eredményes alkotóközösség segíti. „És.amikor ezt a kiállítást látjuk, nemcsak a szép tájra, hanem a közösség létére és alkotó kedvére is rácsodálkozhatunk” - emelte ki az elnök.

Ezután a Bicsérdi Általános Iskola tanulói adtak zenés irodalmi műsort.

___ Hírcsatorna_____

A DZSESSZKONCERT elmarad. A pécsi Tavaszi Fesztivál egyik legjének ígérkezett a Jean-Luc Ponty Group március 19-i fellépése a POTE-aulában, de az elektromoshegedű virtuózának betegsége (párizsi kivizsgáláson lesz ekkor) miatt a koncert elmarad. Ugyanakkor a budapesti fellépésén most is megcsodálhatják játékát a zenerajongók, azt a koncertjét nem mondták le. (c)

IR FESZTIVÁL kezdődött Budapesten, a Károlyi Palota Kulturális Központ dísztermében március 16-án, pénteken. A Szent Patrik-nap keretében nyitották meg Ornódi (Orning) László Pécsett élő fotóművész „Szépapám földjén” című, írországi fotótárlatát.

BÖNGÉSZDE. A Kárpát-medencei magyar nyelvű gyermekújságok megismerését szolgálja a megye általános iskoláinak április 11-i Költészet napi vetélkedője. A sikeres döntő érdekében március 20-án 14 órától tartanak felkészítő foglalkozást a pécsi Szivárvány Gyermekházban. A több iskola csapatát felvonultató döntőre várják a vajdasági, erdélyi és szlovákiai gyermeklapok szerkesztőit is. A győztesek jutalomüdülésére és a diákok nemzetközi találkozójára az idén Sikondán-kerül majd sor.

________________________1551

Fut

nak a képek

Mi van a tojásban?

Elképzelhető, hogy a modernséget, az európai kultúra újkori szakaszát, bizonyos értelemben két elv csatája jellemzi: az egyik az önkifejezés joga, önmagunk kiteljesítésének igénye, a másik pedig az önmérséklet szükségessége (vagy kényszere), amely az embertárs jogainak tiszteletben tartásával határt szab az önzésnek. Előbbi azt mondja: Én én vagyok, mire ellenfele (s olykor titkos szövetségese) hozzáteszi: igen ám, csakhogy ott a Másik, meg kell beszélnünk, hogy a partnerünknek tekintsük-e, vagy pedig csupán zavaró tényezőnek.

Dominik Moll fekete komédiája, a Harry, amelynek alapkérdése, hogy mit tegyünk azzal a bizonyos Másikkal, számomra a fent jelzett összefüggésben értelmezhető. Michel (Laurent Lucas) véletlenül összeakad egykori gimnáziumi osztálytársával, Har- ryval (Sergi López), s ez a találkozás mindkettejük számára sorsdöntő lesz. Harry ugyanis, aki tiszteli és becsüli Michelt, úgy véli, hogy ez utóbbi azért boldogtalan, mert - lemondva önmagáról, s eltékozolva tehetségét - családjának áldozatává vált. A derék Harry elhatározza, hozzásegíti barátját ahhoz, hogy ismét önmaga lehessen, s folytathassa a repülő majmokról írt könyvét.

Innen kezdve a film bűnügyi drámává alakul, lélektani thrilier- ré, s Dominik Moll legnagyobb érdeme, hogy szinte zökkenésmentesen visz át bennünket egy hétköznapi, realisztikus szituációból a rémhistóriába, majdnem olyan simán, mint mesterei tették ezt egykor, Hitchcock és Chabrol. Hasonló ügyességgel mossa el a határokat a külső valóság és a pszichológiai realitások között, aminek következtében a történet álomként, a lélekben zajló vitaként is felfogható. Miközben, ha úgy tetszik, a történet véres fordulataiban azokat a kizárási mechanizmusokat is tetten érhetjük, amelyekről Michel Foucault beszél az individuális ész bírálatával kapcsolatosan.

Dominik Moll tehetségéből még arra is futja, hogy ironikusan megcsavarja az alaphelyzetet. Filmjében (amelynek teljes címe: Harry, a barát, aki jót akar neked) a címszereplő által képviselt önzés, az élet korlátlan birtoklásának elve, amit a tojásszimbólum szellemesen érzékeltet, végül is átcsap ellentétébe, alighanem a „népboldogító” diktatúrák önfelszámoló logikájának megfelelően, hiszen Harry, ha kell, az általa képviselt elvet saját életviszonyainak megőrzésénél is fontosabbnak tekinti. Amikor azonban a felszabadító ideológia Michel szűkebb családjának, feleségének és három kislányának elpusztítását, Harry nyelvén szólva: kényszerű, ám szükséges feláldozását követelné, Michel fellázad, s leszámol az őt erőszakosan üdvözíteni akaró jó baráttal

Nem lehet tudni - s ez újabb megcsavarását jelenti a történetnek -, hogy a befejezés az önkorlátozás szükségességéről tanúskodik-e, vagy csupán arról, hogy egy belátóbb s egyszersmind kisszerűbb önzés programja lépett az agresszív individualizmus helyébe. Igencsak gyanús fordulatnak tekinthető, hogy hősünk a repülő majmokról szóló munka után „A tojások” címmel ír novellát, ami immár a feleség tetszését is elnyeri. Kérdés, mi lett a gibbonokkal? Kitalált lények-e csupán egy fiktív történetben?

A befejező képen Michelt látjuk családja körében, amint kényelmesen hátradől a Harrytól kapott - légkondicionált és nehéz terepviszonyok között is megbízható közlekedésre képes - gépkocsiban, miközben szól Harry kedves dala, a „Ramóna”. Hősünk élvezi a radikális önzés temperált változatának örömeit? „Ramóna, te gyönyörű, te csodaszép...” -• •■L- ■

Nagy Imre

A jó barát figyel (Mathilde Seiger és Sergi López)

Odüsszea

Washingtonig

Az „Értelem Odüsszeája” című Országos Kreativitás Bajnokság országos bajnoki címét nyerte el a pécsi Janus Gimnázium hétfős, 11-12. évfolyamos diákokból álló csapata. Jogot nyertek arra, hogy a'június 2-5-ig tartó világbajnokságon Washingtonban képviseljék hazánkat. A versenysorozat a hetvenes évek végén indult útjára az Amerikai Egyesült Államokból, amelyben a hazai középiskolák 1991 óta vesznek részt.

A pécsi iskola csapata 1997- ben már országos bajnokként elutazhatott a tengerentúlra, erre most akkor kerülhet sor, ha szponzori segítséget kapnak. A feladatok megoldásához ötlet- gazdagságra, együttműködésre van szükség, köztük színész, díszlet- és jelmeztervezői készségekre is.

BÓKAR.

Tárca

Mi ketten Jocóval

A két vendég srác szeretett volna közeledni feléje, de Jocó elzárkózott minden bizalmaskodástól. Sűrű, sötét szemöldöke alól görbén felfelé pislogva majszolta az uborkás kenyerét. A Béres fiúk a zöldessárga juhtúrót méregették, amiről megtudták a ház asszonyától, hogy Ceausescu alatt órákig kellett sorban állni érte. Ezért? Szemöldökrándítással biztatták egymást a kóstolásra.

Kintről zörgés hallatszott, ajtócsa- pódás, lépések zaja. Jocó egy mozdulattal a szájába tömte a maradék kenyeret, felugrott és kiment, behúzva maga mögött a konyhaajtót. A juhtúrót úgy kellett nyiszitelni.

Néhány másodperc múlva már lehetett hallani apa és fia párbeszédét.- Már megint, édes kisfiam?- De édesapa...- És mennyi kellene?- Húszezer...- Nekem nincs is annyim. Anyád nem ad?- Azt mondta, tőled kérjek.- Őrület. Megnézem a dobozban.

Belépett Gábor, mögötte Jocó.

Mintha mind a ketten kicsit szé- gyellték volna magukat. Az apa matatott valamit a konyhaszekrényben. Egy fiók koppant a helyére.- Elmentem - mondta aztán Jocó.- Mikor jössz? - kérdezte az anyja.- Majd.

A Béres fiúk végül is egy-egy juhtúrós kenyeret abszolváltak. Á meleg miatti étvágytalansággal magyarázták siralmas asztal melletti szereplésüket.

Este a McDonald’s körül kóboroltak. Eszük ágában sem volt itt szégyenszemre hamburgert zabáim, azonban a tiszta vécé

ugyancsak csábító volt a szálláson működő reteráttal szemben. Várták, hogy megérjen bennük a súlyos gondolat. Sorsjegyet vettek (NEM NYERT), kirakatokat szemléltek (szintén nem nyert...).

És egyszer csak ott állt előttük Jocó. Méghozzá nagy zavarban. Egyikük megkérdezte, hová tart. A piacra, mondta Jocó. Hát itt még van piac? Piac, az mindig van.

Hármasban indultak tovább.- Itt a legolcsóbb a cigi - szólalt meg egyszer csak Jocó, mint aki elhatározta, most már kiadja magát. - Persze, csempészik. Meg lopják. De az mindegy.

A piac hullámpalával fedett, betonasztalok sorából álló rettentően büdös tér volt. Valóban zajlott még itt az élet. Egy csizmás öregember vállig nyúlkált a hordójában uborkákat halászván.

Mindenütt hegyekben állt az óriás szemű, sáros eper. Hokedlire állított bádoglavórokban döglött halak libegtek.

Jocó ismerte a járást. Káposztaleveleken és egyéb növényi és állati eredetű hulladékon átgázolva dróthálóval védett bódéhoz sietett. Temérdek cigaretta volt kiállítva az apró lyukú rácson túl. A papírsta- niclis Carpatiától a szálanként vásárolható Davidoffig. A Béres fiúk nem bagóztak, inkább továbbra is a folyamatosan zajló piaci jeleneteket követték figyelemmel. Egy öreg cigányasszony a vödréből hatalmas csokor margarétát vágott bele a szemetes konténerbe.

Jocó csak állt és bámult.- Te mit szívsz? - kérdezte egyikük, hogy legyen már valami.- Mikor mit.- És melyik a kedvenced?

Jocó jobb arca megvonaglott.- A Rothmans.- Akkor vegyél azt.- Az tizenkétezer. Nekem csak tízesem van.

A fiúknak eszükbe villant az otthoni párbeszéd. A könyörgés. „Édesapa...”- Figyu, kétezerrel kisegítünk - mondták szinte egyszerre.- ...elsejéig! - tette még hozzá a magasabbik, nehogy véresen komollyá fajuljon a jótékonykodás.

Jocó megvette a zárjegy nélküli Rothmanst, Ideges mozdulatokkal letépte a skatulyáról a celofánt. Azonnal rágyújtott. Nem is szólt többet, csak eregette a füstöt. Két sarokkal odébb, mikor a Béres fiúk jobbra fordultak, ő hirtelen megtorpant. Annyit mondott, ajka között a bagóvéggel, hogy az ellenkező irányban van dolga. És elsietett.

Azóta, ha lehet, még gorombább. Köszönése kurta morgás.

A fiúk annak örülnek, hogy rohamosan fogy a juhtúró. Gábor, az apa, vidékre utazott. Csakis Jocó lehet, aki eszi, senki más. méhes k.

»