Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)

2001-02-27 / 57. szám

2001. Február 27., kedd RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal KULTÚRA ­Pénz a függöny mögött A topon lévő színész havi bruttó 83 ezret kap A csúcsgázsi előadásonként 30 ezer fo­rint. Ám csak a vendégművésznek. A társulati tagok esetében a topon lévő színész havi bruttó 83 ezer forintot kap. A Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgató­ja, Simon István (képünkön) nem tűnik elége­detlennek. Gondjai pedig bőven vannak. Hogy csak egyet említsünk bevezetésképpen, a mini­málbér a teátrumban is bérfeszültségeket ...és a függöny előtt Ebben az évben a Nemzeti Színház összesen 447 millió fo­rintból gazdálkodhat. A pécsi önkormányzati támogatás 168,3, az épületre kapott központi támogatás 150,5 millió forint. Ehhez jön még a város minden forintját 60-70 fillérrel kiegészítő művészeti támogatás. Saját bevételt erre az évre 129,1 milliót terveztek, ennek 50 százaléka jegy- és bérlet­bevétel, a többi pályázat, szponzori pénz. A PNSZ 260 alkalmazottja közül 116 főnek kellett a mini­málbérre, 40 ezer forintra emelni a fizetését. Ez esetükben átlagosan 23,8 százalékos bérfejlesztést jelentett. Össze­sen a színház 2001-ben 236 millió fordít bérekre. okoz. Nyolc-tíz éve a társulatnál dolgozó színé­szek keresnek ennél alig többet. Négy forrás­ból gazdálkodik a színház. Az épületre kap ál­lami támogatást, illetve a működésre a város­tól. Ez utóbbi összeg minden forintjához a központi költségvetés további 60-70 fillért ad, s végül a saját bevételek, ami nem csak a jegy­árakat, hanem pályázaton nyert összegeket és a szponzorok támogatását is magába foglalja.- A kamara olcsóbb, a nagyszínház drágább - taglalja egy-egy darab színre állításának költ­ségeit Simon István. - Itt van például a 16-án bemutatott Aranyember. A kamarában megy, díszletei, jelmezei 3,5 millió forintba kerültek. Ez maga­sabb, mint a kamara prózai darabjainak átlaga, de keve­sebb, mint amennyibe kerül egy opera, vagy operett színre vitele, ami 4-5 millió. A vidéki színházak között egyébként mi költjük a legkevesebbet díszletre, jelmezre. Az elmúlt évben a PNSZ 440 millió forintból gazdál­kodhatott. Nem sok, mert előadásdömping van, ezek­ben a napokban például 12 darab fut. A tervezettnél több bemutatóra egyszerűen hely hiányában sem gondolnak. Sok a táblás ház, az elmúlt évadból számos előadást - Jézus Krisztus Szupersztár, Osztrigás Mici, Carmen, Zorba - le sem tudnak venni a műsorról. Volt rá példa, hogy még éppen csak fel­ment a függöny, már tapsvihar tört ki a néző­téren. A díszlet fogta meg az elámult közön­séget. Különösen az operák és operettek számíthatnak díszlet- és jelmezsikerre is, bár - avat be Simon István - többször nyúlnak a már ko­rábban használt jelmezek után. Ha a topon lévő társulati tag - most huszonöt szí-, nész van a PNSZ-ben - bruttó 83 ezret kap, az átlag természetesen kevesebb. Jól jönnének a táj­előadások a művészeknek, mert fix bérük 4 százalékát kapnák alkalmanként. A tájelő­adás azonban - a gyakori igények ellenére - fehér holló. Nehéz megfizetni, a színház is megfontolja bevétel-kiadási oldalról. így hát a művészek PNSZ-beli jövedelmei előadáson­ként a fizetésük 2 százalékát kitevő pluszból egészülnek ki. Természetesen a vendégművé­szek mindegyike sem kapja meg a 30 ezret. A gázsi 10 ezernél kezdődik. Benne az esetleg 400 kilométeres autózás költségeivel. Feléledt a Szeráfi Kórus Kennedytől Jandóig Kilencvenöt éves lenne a na­pokban a magyar népzene- kutatás és a kodályi zenepe­dagógia pécsi zászlóvivője, Agócsy László, akinek cser­készdalait a harmincas évek­ben országszerte énekelték, s aki 1929-ben létrehozta a nagy hírű, országszerte elis­mert Szeráfi Kórust, amely aztán csillagpályán futva az ötvenes években, politikai akaratra hullt alá. Agócsy tanítványa volt Nagy Er­nő karvezető is (képünkön), aki ma a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának tanára, s mint említette, főként ez inspirálta abban - és dr. Vass László kollé­giumi rektor -, hogy újraélessze a kórust a Collegium Seraficum diákjaiból. Olyan egyetemisták­ból, akik keresztény szellemisé- gűek, s akik nemcsak Magyar- ország különböző vidékeiről ér­keztek a városba, hanem az or­szághatárt körülvevő magyar diaszpórából, a Vajdaságból, a Felvidékről, Kárpátaljáról vagy éppen Erdélyből. Természetesen bárkit öröm­mel fogadnak, aki a közös ének­lés örömére csatlakoznának hozzájuk. A jelenleg húszegynéhány tagból álló kórus még csecse­mőkorát éli, kezdeti lépéseket téve az úton. Gregorián énekek­től a szép magyar népdalokig terjed a repertoár, felléptek már sok helyen, ám a karvezetö sze­rint az igazi nyilvános megmérettetés még hátra van. Legutóbb ők énekeltek an­nál a bronz re­liefnél, melyet a múlt év vé­gén helyeztek el a ference­seknél, s melyet a kórusalapító Agócsy Lászlóról még 1938-ban készített Vándor Béla szobrász- művész. Az újjáalakult Szeráfi Kórus a napokban újra közönség elé állt. Az apropó örömteli, hiszen a kórus egyetlen élő alapító tag­ját, a kilencvenhatodik életévé­be lépő Várnagy Viktort köszön­tötték február 25-én, születés­napján a Pius templomban. Az ország legidősebb cserkésze (a Pécsi Filharmónia egykori igaz­gatója) azon kevesek közé tarto­zik, aki személyesen vehetett át kitüntetést a gödöllői cserkész- jamboreen Baden-Powell tábor­noktól, a cserkészmozgalom megalapítójától. _________________~ K.F. Februárban is számos kiváló lemezzel lepik meg a kiadók a komolyzenét kedvelők tá­borát. Összeállításunkban ezekből szemezgetünk a leg­érdekesebbek közül. Violin adagios címmel jelentet meg dupla lemezt a Deeca olyan világhí­rű előadókkal, mint például Nigel Kennedy, Joshua Bell Itzhak Perl­man, Arthur Grumiaux, Henryk Szeryng vagy Pinám Zukerman. Többek között Bach, Bruch, Vival­di, Brahms, Gluck, Mozart, Beetho­ven műveiből hallhatunk részlete­ket. Beethoven 3., 5. és 7. szimfóni­áját vezényli Solti György ugyan­csak a Decca felvételén a Bécsi Fil­harmonikusok élén, egy másik le­mezen pedig Bartók Concertóját, Táncszvitjét és a Csodálatos man­darint, ezúttal a Londoni Szimfoni­kusok közreműködésével. Csajkovszkij b-moll, valamint Schumann a-moll zongoraverse­nyét játssza Vladimir Ashkenazy ugyancsak a londoniak közremű­ködésével, Lórin Maazel illetve Úri Segal dirigálása mellett a hamaro­san megjelenő Decca-felvételen. Martha Argeridi Ravel Gáspár de la nuit és Sonatine című művét, továbbá Schumann Fantasestücké- jét adja elő az Emi hanghordozó­ján. Érdekesnek ígérkezik a kiadó Dvofak lemeze is, amelyen az Alban Berg Quartett a zeneszerző négy vonósnégyesét játssza. A Philips jóvoltából kerül piacra Verdi Falstaff című operája a zene­szerző halálának századik évfordu­lóján, amelyet Sir John Eliot Gar­diner jegyez, s biztosítja a nem akármilyen színvonalú előadást. Mitsuko Uchida, kiváló japán zon­goraművésznő Schönberg-, Berg- és Webem-műveket játszik a Cleve­land Orchestra segítségével. A Phi­lips izgalmasnak mutatkozó leme­zének karmestere Pierre Boulez. A Deutsche Grammophon Bar­tók Kékszakállú herceg vára című operáját adja ki archív felvételén. A Berlini Rádió Szimfonikus Zeneka­rát Fricsay Ferenc dirigálja. A Deutsche Grammophon is megje­lenteti Dvofak vonósnégyeseit, ők a Hagen Quartett előadásában, de fel­vételükön Schulhoff és Kurtág György egy-egy műve is szerepel. Mikhail Pletnev élő koncertfelvéte­lét adja ki a Deutsche Grammo­phon, amelyet a Carnegie Hallban rögzítettek. A világhírű zongora- művész műsorán Bach, Balakirev, Beethoven, Chopin, Moszkow-ski, Rachmaninov és Scriabin művei szerepelnek. A Naxos magyar vonatkozású híre pedig, hogy Haydn-zongora- szonátákat jelentet meg Jandó Jenő közreműködésével. CSERI LÁSZLÓ Tv-jegyzet Egy kis romantika Áve Cézár! Az már bizonyos, a kisgazdapárt régi-új elnöke által emlegetett szerszám nemzeti szimbólummá nő. Termékenyítő ereje átjárta már a Heti Hetes showmanjeit is, akik ostort még nem pattogtattak ugyan, de né­melyikük már úgy káromkodott, mint mifelénk gyerekkoromban a derék, közismerten szerény szó­kincsű szódás a lovával, aki - is­ten bocsássa meg neki - nem volt túl pallérozott elméjű ember. A nemi szervek átültetésének és a békanásznak a témájánál pedig már boldog gyermekkorunkban, az ötödik cében érezhettük ma­gunkat, a show olyan önfeledt, csibészes viháncolásba fulladt. Nyakkendős közönségesség és túláradó, közhelyekbe fulladó érzelmesség, milliárdokkal ját­szó, elegáns korrupciós stiklik és kisközségben jótékonykodó vál­lalkozó, halszemű közöny és a hatalom körül tülekedők indula­ta. Mindez átsütött az elmúlt hét műsorain, hír- és filmkínálatán. Igaz, a kisgazda-botrányok he­lyébe a „fekete angyal” horro- risztikus (vagy horrorisztikussá sminkelt?) története lépett - a személyiségtorzító politikai cir­kusz helyett egy köznapibb sze­mélyiségzavar, amely a hazai egészségügy nyomorúságát állí­totta reflektorfénybe. A szerelem nagy közhelyeit soroló érzelmességet egy külö­nös, a századvég (századelő?) hangulatát hordozó éjszakai té­véfilm szolgáltatta vasárnap. A Koltay Gergely rendezésében és főként az ő szövegével bemuta­tott „Titkos szeretők”-et ember- próbáló feladat volt végignézni - egy orvosnő és egy szobrászmű­vész szerelmi kapcsolatát -, míg a másik oldalon a megcsaltak - az elhagyott énekesnő és az elha­gyott író - fájdalmát. Ahogy a meséből kispórolták a cselekményt, az a hatvanas évek végére, egy régi-régi „új hullámra” emlékeztet, de konf­liktusa sincs. Csak összekoccanó borospoharak, tüllök, szeretke­zések. Hőseinket lassan kihu­nyó, igaz érzelmek kötik össze, és az igaz szerelem nemesít; ezért jótékony hatalmáról is csu­pa mézédes igazságot monda­nak. De nemesség, megbocsátás jellemzi a megcsaltakat is. Ha akarom a polgári idealizmus szá­zadvégi abszurdja a szerelemről: burokban született, amit a szer­ző azonnal betett a polgári jólét inkubátorába is. Itt a szerelem­nek nincs köze a zajló közna­pokhoz, nem mérik erejét nagy konfliktusok: az inkubátorban öntörvényű ideának látszik, és ilyen sterilnek és hazugnak kell lennie a tanmesének is, hogy költői bölcsességeit közölhesse. Szinte már gyönyörű: éteri, sót- lan, verbális ködökben lebeg. If­júi sóhaj az elveszett ideák után? BÓKA RÓBERT KERÁMIÁK A GEBAUER GALÉRIÁBAN. Fusz György keramikus művész alkotásai láthatók március 6-ig a Civil Közösségek Házában Pécsett. FOTÓ: TÓTH L. Ormánsági fasorsok A Közútkezelőt a kötelezettségei nyomják. Jogszabályok alapján dolgozik, ütemtervre alapoz, szakhatóságokra tá­maszkodik. Ettől még sokan felszisszennek, amikor egy- egy ormánsági útszakaszt kísérő fasor tövében felzúg a motorfűrész. Egy, a táj szépségének megőrzéséért aggódó civil szervezet a Baranya Megyei Állami Közútkezelő Kht.- tól a fakivágások felfüggesztését kéri. Kivágott fák az 57-es út mellett A 6-os út felől Vajszlóra tartó út első szakaszát alaposan lekopa- szították. Néhány meghökkentő­en öles rönk még az út szélén he­ver. Sivár lett a lombkoronák ígé­retétől megfosztott aszfaltcsík.- Oda, a 6-os út és Pellérd kö­zötti részre valami szép fűzfajtát rakunk majd - mondja Péterfia Balázs, a Közútkezelő osztályve­zetője. Pálfai László, a sámodi székhe­lyű Dráva Közalapítvány elnöke:- Egyelőre azonban még azt sem tudjuk, hogy a Dráva-sík, il­letve az ide vezető utak fasorait érintően mi a Közútkezelő Kht. koncepciója. Az 1990-es években megindult állománycserénél megítélésünk szerint nem na­gyon vettek figyelembe olyan szempontokat, amelyek a táj érté­kének megőrzéséhez elengedhe­tetlenek. Péterfia Balázs jogszabályokra mutat. A közutak területén lévő fákat, fasorokat legalább kétéven­te egyszer ellenőrizniük kell, a forgalomra veszélyeseket ki kell vágniuk. Azt is megjegyzi, hogy az ötvenes években útjaink mellé telepített fák jó része tájidegen nyár, vágásérettségi koruk 30-40 év, vagyis túlkorosak már. A Dráva Közalapítvány tájvé­delmi kezelési terv kidolgozását szorgalmazza, amelyben az érin­tettek a szerződés kötelezettségé­vel rögzítik, mit szabad csinálni és mit nem.- Ha elkészülne - egyébként országosan is példaértékű lenne ­egy ilyen kezelési terv, kistérségi színtű jogszabálynak is tekintve minden érdekelt fél tisztában len­ne saját feladataival, vállalásaival, kötelezettségeivel és lehetőségeivel - vázolja az előnyö­ket Pálfai László. A fák lassan nő­nek. Márpedig - je­lezte levelében a közalapítvány még a múlt év októbe­rében a Közútke­zelőnek - „Az idén az Erdőfelügyelő­ség közreműködé­sével kivágásra ki­jelölt fák között számos teljesen in­dokolatlan esetet fedezhettünk fel." A Közútkezelő - magyarázza el az osztályvezető külső céget kér fel a fasorok felülvizs­gálatára. A fő-, a mellék- és az ösz- szekötő utak mentén egyaránt. Az öt erdőmérnökből álló bizott­ság például az 57-es, mohácsi út mellett 450 fát jelölt meg kivágan­dóként. A munkát már elkezdték, sőt a Birjánig terjedő szakasz egyik oldalán már elültették a csemetéket is. A 6-os mellett is több száz fa vár kivágásra. Az Ormánságban a kitermelést az utak mellett tavaly ősszel kezd­ték el.- Volt két olyan rövid szakasz - ismeri el Péterfia Balázs -, ahol nem csak a bejelölteket vágtuk ki. A légvezetékek közelsége indo­kolta a Drávafok-Markóc, illetve a Magyartelek-Magyarmecske kö­zötti kitermelést. Az előbbi útsza­kasz mellé szlavón tölgyeket tele­pítünk. Az Ormánságban egyéb­ként csak őshonos fákat ültetünk majd a kivágottak helyére. A fák előbb-utóbb elöreged­nek. Ha lehulló ágaik az autóra esnek-zuhannak, ugyan melyik pórul járt gépkocsi tulajdonosa ad elsőbbséget a tájesztétikának? A Közútkezelő több pert veszített már el - és fizetett több százezer forintot - olyan autósokkal szem­ben, akiknek kocsijában a kht. kezelésében lévő fák okoztak kárt. Éppen ezért Péterfia Balázs határozottan mondja: utasítás­ban adta ki, hogy a baranyai utak mentén idén őszre ne maradjon egyetlen bejelölt fa sem kivágat- lanul. Az összekötő utak melletti kije­lölést végző szervezetnek a Köz­útkezelő a munkáért egymillió fo­rintot fizetett.- Ezt az egymilliót nekem ko­molyan kell vennem - mondja az osztályvezető. Érdekes kitétele a Dráva Köz- alapítvány levelének, hogy egy szakemberrel konzultálva állít­hatják: indokolatlan kivágások is voltak. Csakhogy az általuk meg­nevezett erdőmérnök tagja annak a bizottságnak, amelyik súlyos pénzekért a kht. által megrendelt kijelölést elvégezte. A munka tehát folytatódik. Csak túlkoros nyárból közel 15 ezer darab van a baranyai utak mentén. A bekötőutak fáit, fasora­it idén vizsgálják felül. Ebben az évben a kht. kétmillió forintot for­dít a már kivágott fák pótlására. Jegenyenyár-, csörgőfa-, vadalma- és -körte, berkenye-csemeték ke­rülnek a földbe. Darabja 1400 fo­rint.- Értem én a fasorokat féltőket - állítja Péterfia Balázs -, de azt kell mondjam, vállalják el a fák elöregedéséből eredő összes problémáért a teljes felelősséget, és akkor mi nem nyúlunk a fűré­szért... MÉSZÁROS ATTILA I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom