Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)
2001-02-24 / 54. szám
2001. Február 24., szombat KULTÚRA - R I P O R T Új Dunántúli Napló - 7. oldal Falvak, hogyan tovább? Vaskos kötetben a vidékfejlesztés jövője Mi a teendő a vidék Magyarországában? A kérdés nem könnyű, ám vannak már válaszok arra, hogy miként lehet az apátiába sodródott falvak olykor csodára váró, köldöknéző lakóit felrázni, hogyan lehet követendő és vonzó jövőt rajzolni számukra. A Pécsen tartott V. falukonferencia anyagát vaskos kötetben jelentette meg az MTA Regionális Kutatási Központja. E sokaknak (főleg helyi politikusoknak, polgármestereknek és képviselőknek) ajánlható könyvben a szakma legjobbjai több mint félezer oldalon foglalkoznak a rendszerváltás okozta sokk következményeivel, a kiútkereséssel. Amint azt dr. Kovács Teréz (képünkön), az MTA RKK Dunántúli Tudományos Akadémiájának főmunkatársa, a kötet szerkesztője megfogalmazta, nem véletlen, hogy a kötet szakmai bemutatóját éppen arra a vitaülésre időzítették, melyen az emberi erőforrások szerepéről lesz szó. (A vitaülés tegnap kezdődött az RKK-n.) Ugyanis mára már egyértelmű, hogy az úgynevezett humánszféra bevonása nélkül lehetetlen előrelépni. Kovács Teréz szerint a jövőformálásban is „három a magyar igazság”. Meg kell nézni, hogy mit tehet a saját érdekében az érintett kisember, mit a helyi politikus, és mit az úgynevezett nagypolitika. A kisember számára legfontosabb, hogy tanuljon és gyermekeit taníttassa, hiszen egyértelműen az iskolázottság színvonalának emelésével, a különféle aktuális képzéssel és továbbképzéssel lehet az emberek számára megfelelő kiutat találni. Például olyan szakmát kitanulni, amire az adott faluközösségnek igénye van, amire áldoz, s amiből bizonyos szinten meg lehet élni. A helyi politikusoknak az a feladatuk, hogy megértessék az emberekkel azt, hogy mi is az ő feladatuk és elfogadtassák velük, hogy érdemes ezért a szülőfaluban maradniuk. Nézzünk csak körül, s nyilvánvalóvá válik, hogy a falvak élete napjainkban nem egyformán alakul. Ahol van olyan ember, akár nagygazda, politikus-képviselő, avagy polgármester, aki a közösség élére állva képes többeket mozgósítani, képes szervezni a falu életét akár gazdasági akár kulturális vonalon - ezzel kialakítva a többségben a szolidaritás érzését, rávezetve az embereket arra, hogy mennyire egymásra vannak utalva - ott megtalálják azokat a tevékenységi köröket, amelyek az élet szempontjából fontosak. Ott van élet. Ám ahol hiányzik a „fáklya”, ahol az emberek közösségi együttlétek híján kénytelenek be- gubózni s csak saját gondjaikon keseregnek, ott valóban kilátástalanok a mindennapok, ott összeomlik a vályogház. Végül a nagypolitika feladata volna a perspektívák felvázolása mellett (ejs rádöbbenteni a helyi notabilitásokat a valódi feladataikra) a területfejlesztés forintjainak megfelelő pályáztatási rendszere, és a célok eléréséhez vezető okos ösztönzőrendszer kialakítása is. Kovács Teréz tanulmányából kiderül, hogy ma már falvakban az embereknek csupán a 10-15 százaléka él főfoglalkozás szerint a mezőgazdaságból (és hasonló számban kötődnek mellékfoglalkozásban hozzá), ám a többiek számára új tevékenységi (megélhetési) források után kel- létt nézni. A falvak lakóinak nagy része (közel 45-50 százalék) számára a mező- gazdaság már csak a saját élelmiszerszükséglet előállításra korlátozódik, s fő- foglalkozásukban egyéb szakmák művelői, ám a legszomorúbb azok helyzete, akiknek se földjük, se más foglalkozásuk sincs (főleg fiatalok), s ők a vidék lakosságának 30-35 százalékát teszik ki. Utóbbiakért szól a harang - a kötetben az a közel hetven tanulmány, mely nemcsak az árnyoldalakról, nemcsak a teendők köréről szól, hanem bemutat sikeres falvakat és kistérségeket is, köztük városiasodó falvakat és falusias városokat. Leszögezve, hogy a polgármester kulcsfigura mind a célok megfogalmazásában, mind pedig az adott tevékenységsorozat megtervezésében, azaz minden településen a vállalkozások sikere a vezetőkön (és a köréjük szerveződő csapaton) múlik elsősorban. KOZMA FERENC Tanterem a fák alatt Az oktatási, illetve környezetvédelmi minisztériumnak együttes célja, hogy 2002-től minden általános iskolás legalább egyszer egy hetet töltsön erdei iskolában. A Mecseki Erdészeti Rt. árpádtetői iskolájában minden nap van oktatás. Az rt. által működtetett árpádtetői, illetve sasréti erdei iskolák közül az előbbi a láto- gatottabb. Több ezer kisdiák fordult már itt meg. Az oktatás célja és módszere, hogy a gyerekek a saját, közvetlen tapasztalatok révén szerezzenek ismereteket a természetről. Az erdei iskoláknak most folyik a minősítése. Az egyik legfontosabb kritérium, hogy rendelkezzen az iskola környezetére kidolgozott oktatási programmal. Február-márciusban kilenc helyszínen folynak a műhelybeszélgetések. Ezek tapasztalatait - tudtuk meg Adorján Ritától, az Erdészeti Rt. erdei iskolája, vezetőjétől - március 6-án Gödöllőn konferencián összegzik majd. Az országban egyébként 800- 1000 általános iskolában alkalmazzák a „zöld oktatást”, a módszernek közel másfél évtizedes hagyománya van már. A Mecseki Erdészeti Rt. két iskolája a legvonzóbb programot kínálók közé tartozik. Sasréten például a kisvasút Almamelléken kialakított múzeumától indul a szerelvény a Zselic szívébe a kisdiákokkal, s kapnak ott a tantermi oktatásnál sokkal jobban rögzülő ismereteket az élővilágról, a természeti és kulturális környezetről. A környezetvédelmi miniszter jelezte, hogy a módszer szélesebb alkalmazhatósága, a programok gazdagítása érdekében a környezetvédelmi igazgatóságok és a nemzeti parkok is várhatóan bekapcsolódnak a munkába. Az árpádtetői intézmény 28 pécsi és 15 vidéki általános iskolával tartja a kapcsolatot, fogadja diákjait. Jönnek azonban az idén ötéves erdei iskolába az ország más részeiből is. A távolabbról érkezők egy hetet töltenek a mecseki környezetben. Most Szegedről, Lentiből, Mohácsról és Kazincbarcikáról várnak csoportokat. Mesterkurzus Lieli Gáborral Mohácsról indulva lett a Mozarteum adjunktusa A hét jelentős pécsi kulturális eseményeként élte meg a Művészetek Háza hallgatósága a Fiatal Művészek Pódiuma koncertjét, amelyen Lieli Gábor klarinétművész, Hernádi Ákos zongoraművész és Bubreg Attila klarinétművész tehetsége előtt hódolt hosszan tartó vastapsával. Az E. Bozza-, Kókai Rezső-, Joseph Horovitz- és Mendelssohn- műveket játszó trió különös karakterű egyénisége Lieli Gábor, a Salzburgi Filharmónia Zenekar első szólóklarinétosa 13 éve él a világ e nagy zenei központjában. A „Mozarteumban” fejezvén be zenei tanulmányait, az ottani szimfonikus zenekari klari- nétosi munkássága 1997-től oly módon is tovább gazdagodott, hogy adjunktusi állásba hívták vissza. Ezáltal előkelő szerepet tölt be az intézmény belső zenei életében, zenekarában is.- Baranyába mindig hazajövök. Mohács, Palotabozsok, Somberek, Pécs voltak zenei pályám kezdő lépéseinek színterei - mondja. - Mohácson, Dobos József ifjúsági fúvószenekarában kezdtem klarinétozni családi örökségként nagypapámtól és apámtól kapván a zene iránti érdeklődést, fogékonyságot. Tízéves koromban Dobos József és Lieli Gábor a Művészetek Házában apám döntöttek a sorsom felől, életutamat végérvényesen összekötve a klarinétos pályával. Különleges ívű, színes folyamat vette ezzel kezdetét, zenei világnagyságokkal való találkozásokkal fűszerezve. Ilyen például Ruggiero Ricci, akivel egy ízben együtt léptem fel. Hernádi Ákos közbeszól: - Ma reggel született meg Gábor harmadik gyermeke, vele még nem találkozhatott... André és Laura után ő a harmadik. A kicsik egyike már háromévesen naponta gyakorol kis hárfájával „kottája” előtt - apukáját ily módon utánozva. Paláncz Tamás, a PTE Bárdos Lajos Zenei Tanárképző Intézetének tanára, Lieli Gábor egykori mestere elmondja: ötvenéves tanári működése alatt talán tíz olyan tanítványa volt, mint a Mozarteum ifjú adjunktusa. Véleménye szerint a világhírű intézet, jól felfogott „érdeke” szerint választotta ki tanárának éppen Lieli Gábort. - Ugyanakkor ő eredendően színpadra való, ízig-vérig elő- fotó: t. l. adóművész - teszi hozzá. - Intézményünkben ezért is rendeztünk egy külön mesterkurzust, speckoll formában Gábor közreműködésével. IP Futnak a képek ||| • Dérlepte rózsa Lars von Triert immár a legjelentősebb európai filmrendezők közé kell sorolni. A dán Dogmamozgalom, amelynek meghatározó egyénisége - egy markánsan új mozgóképi nyelv érvényre juttatásával - maradandó értékű alkotásokat hozott létre: ilyen a Mifune utolsó dala, Sörén Kragh- Jacobsen alkotása, amiről nemrég írtam e rovatban, vagy Lars von Trier egyik korábbi műve, a Hullámtörés. És ilyen a Táncos a sötétben (Dancer in the Dark), a cannes-i Arany Pálma tavalyi kitüntetettje. A film témája - Lars von Triemél ez visszatérő motívum - a női önfeláldozás. Selma, egy Csehszlovákiából Amerikába emigrált fiatal nő saját élete árán visszaadja a fia egészségét, aki elörökölte tőle vaksághoz vezető szembaját. Selma egy gyárban robotolva össze- kuporgatja a műtét árát, s nem hagyja, hogy ezt az összeget elvegyék tőle. Előbb egy anyagi csőbe került rendőr - a hősnő szállásadója - próbálkozik meg ezzel, majd egy rámenős ügyvéd, ám Selma a végsőkig ellenáll: mert az a pénz nem az övé, hanem a fiáé. A történet két szinten játszódik. Az egyik a hétköznapi valóság, a halálra ítélt Selma mártíriuma. Ezt a Dogma-mozgalom puritán stílusában meséli el a film: mesterséges fények nélkül, kézikamerával rögzítik a jeleneteket, a lélek rezdüléseit feltáró közelképekkel, nyugtalan, rosszat sejtető vibrálással. Ez az eszköztelen előadásmód pszichológiai remekléssé alakul a gyilkossági jelenetben, és - a pátosz szigorú mellőzésével - morális tiltakozássá nemesedik a kivégzés ábrázolása során. Ilyen kegyetlenül nehéz témát ezen az esztétikai magaslaton eddig csak Kieslowskitól láttam bemutatni a „Ne ölj!"-ben. Az a kép, amikor Selma a siralomházban a börtönkápolnából a szellőzőnyíláson át felszűrődő zsolozsma hangjait hallgatja, azt hiszem, örökre benne marad a szememben. A főszerepet játszó izlandi énekesnő, Björk valami olyat produkál, amit most csak Gadamer szavaival tudok minősíteni: játéka kendőzetlen önmegmutatás, aminek műjellege van: ergon, nem csupán energia. A rendező azt mondta róla: „Björk nem színésznő, csak átérzi a dolgokat. Mintha minden nap egy haldoklóval lettem volna együtt, aki azonban nem hal meg.” Mellette a még mindig szép Catherine Deneuve- öt láthatjuk egy munkásasszony szerepében, aki sokoldalú tehetségét igazolva alkalmazkodott a „dogmások” stílusához. A cselekmény másik szintje: Selma álmainak bemutatása, ami az egyik legjellegzetesebb amerikai mozgóképi nyelven szólal meg: a musical formáját ölti magára. Lars von Trier érzékeny szeme kellett, hogy felismerhető legyen: a tragikus dráma és a képi mesevilág hangulata már olyan messze esik egymástól, hogy összekapcsolhatővá válnak, ahogy az ellenkező irányban elinduló vándorok találkoznak a Föld túlsó oldalán. S ebben a társításban számomra az a legmegdöbbentőbb, hogy miközben a reális események nyilvánvalóan ironizálják a musicalt, a zenéstáncos jelenetek (például a vasúti kórus vagy a gyárban előadott tánc) nemcsak tökéletesek a maguk nemében (á muzsikát az izlandi lány szerezte), hanem olyan természetesen lépünk át egyik világból a, másikba, hogy eszünkbe se jut a merész átlé- nyegüléseken megütközni. A film keretdala egy dérlepte rózsáról beszél, amelynek önmagán túlmutató szimbolikája visz- szautal az európai művészet egyik legszebb motívumára. Lars von Trier most tovább gazdagította a rózsa-legendáriumot. Nagy Imre A legjobb színművésznőnek járó dij cannes-i kitüntetettje: Björk Egy öregember emlékirataiból Utcán- Szevasz! Hogy vagy?- Á, kitűnően. Szevasz!- Ne marháskodj. Látom, hogy bottal jársz. Fáj a lábod?- Fáj, de az a legkevesebb. A térdem mindig is fájt, mind a kettő, most már boka alatt a teljes lábfejem zsibbad és érzéketlen. Térd alatt pedig rendszeresen dagad a lábam, magyarán ödémás vagyok. Mitől? Hát lehet, hogy a szívemtől, de az is lehet, hogy azoktól a gyógyszerektől, amelyeket a szívemre szedek. Hogy mi van a szívemmel? Semmi különös, csak súlyos szívelégtelenség, némi ritmuszavar, bár a pészmékerem igazán jól működik, csak a vérnyomásom rendetlen egyfolytában. Amikor rámaggatták a 24 órás vérnyomásmérőt, kiderült, hogy csak akkor van tartósan kétszáz alatt az értékem, ha alszom, vagy legalább fekszem. Azóta szép sikereket értünk el - én és az orvosom - a helyes étrend megválasztásával s azzal a rengeteg tablettával, amit reggel-este bekapok. Tudod az a baj, hogy más-más betegségből eredő magas vérnyomásra más-más tabletta javallt. Nekem minden rendű magas vérnyomásom van, bár ezt nem dicsekvésképpen mondom. Most már lenyomtuk százötven alá a felső értéket. A baj csak azt, hogy a per, az alsó érték néha nagyon alacsony. 62-68 csupán. Ilyenkor szédülök. De hamar elmúlik. 145/80-nál már jól vagyok. A lábdagadás ellen persze sok vízhajtót is szedek. Ezek azonban a vízzel együtt a sókat is kihajtják belőlem, ezért magnézium pezsgőtablettával s napi több kálium retarddal pótolom. Sajnos az utóbbi hajlamos arra, hogy ödémát idézzen elő és igen makacs hasmenést, de gusztustalan dolgokkal nem akarlak traktálni. Kis vizenyő egyébként a tüdőmben is van, mert a szívem lusta, nem nyomja ki a nagyvérkörbe azt a mennyiséget, amit kellene neki, így a kisvérkörbe több szaft jut az ideálisnál, ezért köhécse- lek. Azt hiszik megfáztam, de nem, csak ráfáztam. Ez nem igazi egészséges megfázásból adódó köhögés. De az ember előbb-utóbb megtanul együtt élni a betegségeivel, s nekem kitűnő orvosaim vannak. A kardiológusom briliánsán ért a gyógyszerezéshez, a diabetológusok nagyszerűen beállították az inzulinadagomat. Igaz naponta annyi inzulint lövök magamba, amennyi két nem cukorbeteg ember elaltatásához is elegendő lenne egy Fekete Angyalnak. De tulajdonképpen ezekkel a betegségekkel együtt is, elég jól érezném magam, ha nem kínozna időnként az epekövem. Egy barátom veje mestere a gyors epekőműtéteknek. Már az én négy kövemet is kikapta volna, de a kardiológusom nem engedte. Ezt a vágás nélküli műtétet úgy végzik, hogy felfújják a hasamat, hogy feszes legyen, s csak aztán turkálják a lyukakat a kövek kiszippantására. No ezt a fölfújást állítólag nem bírta volna ki a szívem. Úgyhogy az epémmel szenvedek, kisugározza a fájást ide-oda. Már természetgyógyászhoz is elmentem. Kaptam bioenergiát. Hatott. Igen jól éreztem magam. Bot nélkül indultam a távoli buszmegállóba. Aztán félúton mobilon taxit hívtam. Mert erre kell a bot, hogy ha megállók, támaszkodva tudjak pihenni kicsit. Különösen most, hogy úgy fájnak a veséim is, s ettől a derekam le akar szakadni. Egyébként most csak az idegesít, hogy a nőgyógyászom szerint a petefészkemet is el kell távolítani, meg minden ... most mit csodálkozol? Miért vagy ideges? Hát mit szólsz?- Dögölj meg. Közben két autóbuszom is elment.- Te firtattad, hogy vagyok? Azt még nem is mondtam, hogy a kisujjam...- Szevasz!- Szevasz! Látom jól vagy!- Igen. De Te is! Szevasz! Viszlát. Bukkösdi László I l I
